Egyetemes Filológiai Közlöny – XXIII. évfolyam – 1899.
III. Philologiai programmértekezések - Halász Gyula, Petőfi és Béranger, Gyulai Ágost
magyar különlegesség volt akkoriban ? A szerző azt mondja, hogy Vörösmarty és Czuczor költészetén nem érzett meg az «európai újabb költészet utánzása, noha ismerték» ; az nem helyes megjegyzés, már önmagának is ellent mond. Ne gondoljuk, hogy az utánzás pusztán csak szavakban, tárgyakban nyilvánul ; az emberiséget mozgató eszmék és gondolatok elől, a világot bejáró felfogások és áramlatok elől nem zárkózhatik el egy nemzet sem; hogyan nyilvánul ez az általános, nemzetközi áramlat a nemzet életében, az egyénben, ezt kell az irodalomtörténetírónak feltüntetnie, mert csak akkor tudjuk meg, mit adott a nemzet, az egyén hozzá, mennyivel vitte előbbre, mi az érdeme. — Czuczor többi eposzának rövid megemlítése után a szerző a Bécsi Krónika illető helyét idézi, mely Czuczor forrása volt (Vozári Timróczyt idézi) , midőn elmondja a költemény meséjét, fölsorolja eltéréseit a forrástól, kiemeli főjelességét, a cselekvény egységes és szilárd szerkezetét, fejtegeti dicsérő és itt-otthelytelenítő szavakkal a személyeket. Végül néhány nem igen sikerült megjegyzést tesz Czuczor nyelvére ; én azt hiszem, hogy valamely költő nyelvét így egy-két lapon «letárgyalni» nem nagyon lehet ; a leszűrt végeredményt, azt igen. A szerző pedig e helyi általános és semmitmondó czímek alatt rendszer nélkül kiszedett példákat gyűjt össze, melyek épenséggel semmi tanulsággal nem járnak. Magának "az értekezésnek nyelve hasonlít tartalmához : sok kifogást nem tehetünk ellene, csakhogy erőtelen, színtelen ; csakhogy azért még a szürke írásban sem szabad manapság már ilyeneket használnunk: « egy, a Borics hívei által elnyomorított rabnak megjelenése« (7). — Theophán egy tehetetlen következetlen alak», — «Polydora egy elmosódott, halvány alak» (16), — «tóduló pontot képez » (14), — «kivételt képez» (9), — «indokolás» és «indokol» (7, 14) stb. TOLNAI VILMOS. 29. Halász Gyula : Petőfi és Béranger. (Brassói áll. főreálisk. 3—43. 1.) — Svét nemzet irodalmának kölcsönhatását vagy legalább a világirodalom egyes nagy alakjainak hatását valamely irodalomban kimutatni hálás feladata az irodalomtörténeti tudomány modern irányzatának, az összehasonlító irodalomtörténetnek. A magyar tudományosság már eléggé előre van abban a munkában, hogy a német, olasz és franczia hatásokat irodalmunkban kimutathassa ; csak az angol irodalom hatása - amennyiben erről szó lehet — vár még áttekintő egészében is és részleteiben is, kimutatásra. Halász Gyulának jelen dolgozata az irodalomtörténeti értekezéseknek ebből a fajtájából való ; a franczia irodalom egy alakjának hatását vizsgálja a mienkre, a mint az költészetünknek s a magyar szellemnek első rangú egyéniségében, Petőfiben végbe megy : a meglehetősen terjedelmes dolgozat Petőfi és Béranger viszonyát tárgyalja. Első pillantásra látjuk, hogy nem új themával van dolgunk. Ferenczi Zoltán három kötetes nagy művében, mely mintegy a Petőfi-Múzeum cz. folyóirat foglalataként minden lehető oldalról megvilágítja Petőfi életét és költészetét, Petőfi viszonya Bérangerhoz is bőven tárgyalva van. (H. k. 63 — 71. 1.) A Ferenczi könyvének félívnyi kitérése azonban természetesen csak vázlatot adhat e nagyérdekű párhuzamról s úgy lát-SZIK ezen a vázlaton épül föl Halász Gyulának előttünk fekvő programmértekezése. Bocsássuk előre, hogy Halász Gyula ha nem is kezd úl fel-