Egyetemes Filológiai Közlöny – XXVIII. évfolyam – 1904.

I. Értekezések - Czeizel János, Klopstock hatása Kazinczyra

Kazinczy érezte a részvétlenséget, melylyel fordítását fogadták, látta, h­ogy a nemzet nem lelkesedik Klopstockért, de okát sohasem tudta felfogni. Szomorúan lemond, miután börtönéből kiszabadult, a Messiás teljes fordításának kiadásáról, a legszebb részleteket fogja csak művei teljes kiadásának V. kötetében közrebocsátani.) — de nem tudja meg­érteni, hogy vannak, élnek Magyarországban emberek, kik Klopstockot «nevetik», «kaczagják» s műveiben semmiféle szépségeket nem talál­nak.­) De ő még 1810-ben is kéri Berzsenyit, hogy Pestről addig ne távozzék, míg Klopstocknak ódáit meg nem veszi, «az legyen Bre­viáriumod». Kazinczy 1801. június 28 án nyerte vissza szabadságát, sietett anyja ölelő karjaiba, hogy «élte boldog homályban elmúljék». Az írók, kik fogsága ideje alatt vezér nélkül maradtak, siettek üdvözlésére; a nymbuszt, mely fejét már elfogatása előtt körülvette, még ragyogóbbá tette a börtön: «Örültek a' folyamatok, Örült minden part és sziget, Örült hegy, völgy, mező, liget, Örültek a' vadállatok»,3) hogy Kazinczy visszanyerte szabadságát s visszatért «a távollétét sirató literatúránk vigasztalására».4) Nem a sok üdvözlet birta rá Kazinczyt, hogy megváltoztassa kiszabadulása első percz­ében tett nyilatkozatát, hogy újra hallassa szavát az irodalmi kérdésekben. Azon természetek közé tartozott, kik éltető eszme, nemesebb czél nélkül nem tudnak élni. 2387 napig tartott fogsága. Ily hosszú idő alatt bő alkalma volt töprenkednie, elmélkednie a magyar irodalom siralmas állapotáról s elmaradottsága okairól. A börtönben könyvei nem voltak, az írószerek használatát is csak három hónapig engedték meg neki - - de zengett ajkán a hazai nyelv, ennek természetét, törvényeit veszi tehát alapo­sabb vizsgálat alá.5) Ily elmélkedések közben csak erősödött véleménye a hazai nyelv szegénységéről, ekkor érlelődik meg benne végkép a nyelvújítás nagy eszméje. 1) «Az 5dik (kötet) írja 1805. márc. 31. — Ossziánnak, Dénisz­nek és Klopstocknak darabjait foglalja magában. Ez csupa erő.» 2) «Képzeld, — írja 1802. okt. 31 -én Virágnak Domokos, a' ki a' Gellert és Gottsched ideje között járt Lipsiába, Klopstockot, Wielandot, etc. etc. kaczagja. Mit csináljon az ember az illyenekkel?» 3) Csokonai Mihály, A Magyar Orpheushoz cz. verse. 4) Kis János Kazinczynak. 1802. febr. 18. 5) Kazinczy Kozma Gergelynek. 1802. decz. 1. «. . . . azon hosszú időt, a' mellyben írnom, dolgoznom szabad nem volt, philologiai elmél­kedésekre fordítottam.» Philologiai Közlöny, XXVIII. 2.

Next