Egyetemes Filológiai Közlöny – XXVIII. évfolyam – 1904.
II. Hazai irodalom - Miklós Elemér, Petőfi és Béranger, –s –l
René mellett természetesen Chateaubriand egyéb munkái is hatottak a Karthausira, így Chateaubriand útirajzai, melyekből Eötvös leírásaihoz kölcsönzött színt és hangulatot, a Martyresből az alapgondolat olvadt a Karthausiba, főleg ott, ahol «a szerzetesi élet apró de égi örömeit rajzolta» (76. 1.); a Génie du Christianisme bátorította fel Eötvöst arra, hogy művét a katholikus egyház apológiájává avassa ; az Essai sur les révolutions fejtegetéseire vezethető vissza a Karthausi 28-ik fejezete, mely egyszersmind a XIX. sz. uralkodó eszméinek is az alapgondolata, sőt Gusztáv megtérése rajzában Chateaubriand életének motívumait is felhasználja. Mindezt bőven és meggyőzően fejti ki Berkovics, akit tárgya megválasztására Beöthy egyetemi előadásai ösztökéltek, kidolgozásában Gyulai Pál és Angyal Dávid támogattak. Művének csupán egy fogyatkozását látjuk: ha Chateaubriand Eötvös Karthauzijának benső szerkezetére ily sokoldalú s döntő hatást gyakorolt, lehetetlen, hogy külsőségekben, mondatai fölépítésében, képei, hasonlatai megválasztásában ne követte volna franczia mintáját. Berkovics ezt a kérdést nem is érinti, pedig lehetetlen, hogy a két író tanulmányozása közben fel ne tűnt volna előtte az a stilbeli rokonság, melyet minden olvasó kiérez Eötvös Karthausijából, aki Chateaubriand műveit csak némileg is ismeri. Azt hiszem szerzőnk erre az alaki befolyásra is kiterjeszkedhetett volna, mert ha az összehasonlító irodalomtörténet «főleg az eszmék súrlódását tekinti» is, a stilisztikai egyezések előtt sem hunyhat szemet, kivált midőn a világ egyik legnagyobb prózaírója, Chateaubriand, a modell. . Dr. GULYÁS PÁL. Miklós Elemér: Petőfi és Béranger. Budapest, 1904. Hornyánszky Viktor cs. és k. udv. könyvnyomdája (Singer és Wolfner bizománya). 8-r. 7δ 1. Ára ? Régi igazság, hogy a hány féle szempontból vizsgálunk valamely alkotást, annyiképen változik róla Ítéletünk. Ha Miklós könyvében, amint díszes, sőt pompázó kiállítása, a jegyzetek teljes díjja s a franczia idézetek gyakori lefordítása után indulva, joggal föltehetjük, csupán a közönség szélesebb köreinek szánt csevegést látunk, úgy teljes dicsérettel adózhatunk munkájának. Elevenen megírt kis dolgozat, mely gazdag képekbe öltöztetve adja mondanivalóját. Jól esik hallanunk ifjú lelkesedésének kissé pathetikus hangját, melybe csak itt-ott vegyül egy-egy elhibázott kép (pl. kihűlnek a szerelem lángjai p. 47. ; Petőfi költészete hol csendes tó, hol tajtékzó tenger, mely azonban mindég magyar marad p. 63.) vagy disszonáns kifejezés (pl. mindinkább nagyobb érdeklődés p. 3.; teleaggattatja p. 34.; legnyiltabban nyilatkozik p. 55.). De ha mint tudományos értekezést tekintjük ?