Egyetemes Filológiai Közlöny – XXVIII. évfolyam – 1904.

II. Hazai irodalom - Miklós Elemér, Petőfi és Béranger, –s –l

René mellett természetesen Chateaubriand egyéb munkái is hatottak a Karthausira, így Chateaubriand útirajzai, melyekből Eötvös leírásaihoz kölcsönzött színt és hangulatot, a Martyresből az alapgon­dolat olvadt a Karthausiba, főleg ott, a­hol «a szerzetesi élet apró de égi örömeit rajzolta» (76. 1.); a Génie du Christianisme bátorította fel Eötvöst arra, hogy művét a katholikus egyház apológiájává avassa ; az Essai sur les révolutions fejtegetéseire vezethető vissza a Karthausi 28-ik fejezete, mely egyszersmind a XIX. sz. uralkodó eszméinek is az alapgondolata, sőt Gusztáv megtérése rajzában Chateaubriand életének motívumait is felhasználja. Mindezt bőven és meggyőzően fejti ki Berkovics, a­kit tárgya megválasztására Beöthy egyetemi elő­adásai ösztökéltek, kidolgozásában Gyulai Pál és Angyal Dávid támo­gattak. Művének csupán egy fogyatkozását látjuk: ha Chateaubriand Eötvös Karthauzijának benső szerkezetére ily sokoldalú s döntő hatást gyakorolt, lehetetlen, hogy külsőségekben, mondatai fölépítésében, képei, hasonlatai megválasztásában ne követte volna franczia mintáját. Berkovics ezt a kérdést nem is érinti, pedig lehetetlen, hogy a két író tanulmányozása közben fel ne tűnt volna előtte az a stilbeli rokon­ság, melyet minden olvasó ki­érez Eötvös Karthausijából, a­ki Chateau­briand műveit csak némileg is ismeri. Azt hiszem szerzőnk erre az alaki befolyásra is kiterjeszkedhetett volna, mert ha az összehasonlító irodalomtörténet «főleg az eszmék súrlódását tekinti» is, a stilisztikai egyezések előtt sem hunyhat szemet, kivált midőn a világ egyik leg­nagyobb prózaírója, Chateaubriand, a modell. . Dr. GULYÁS PÁL. Miklós Elemér: Petőfi és Bérang­er. Budapest, 1904. Hornyánszky Viktor cs. és k. udv. könyvnyomdája (Singer és Wolfner bizománya). 8-r. 7δ 1. Ára ? Régi igazság, hogy a hány féle szempontból vizsgálunk valamely alkotást, annyiképen változik róla Ítéletünk. Ha Miklós könyvében, a­mint díszes, sőt pompázó kiállítása, a jegyzetek teljes díjja s a fran­czia idézetek gyakori lefordítása után indulva, joggal föltehetjük, csu­pán a közönség szélesebb köreinek szánt csevegést látunk, úgy teljes dicsérettel adózhatunk munkájának. Elevenen megírt kis dolgozat, mely gazdag képekbe öltöztetve adja mondanivalóját. Jól esik halla­nunk ifjú lelkesedésének kissé pathetikus hangját, melybe csak itt-ott vegyül egy-egy elhibázott kép (pl. kihűlnek a szerelem lángjai p. 47. ; Petőfi költészete hol csendes tó, hol tajtékzó tenger, mely azonban mindég magyar marad p. 63.) vagy disszonáns kifejezés (pl. mind­inkább nagyobb érdeklődés p. 3.; teleaggattatja p. 34.; legnyiltabban nyilatkozik p. 55.). De ha mint tudományos értekezést tekintjük ?

Next