Egyetemes Filológiai Közlöny – XXIX. évfolyam – 1905.
I. Értekezések - Siegescu József, Csokonai V. Mihály „Békaegérharczá”-nak latin és oláh fordítása
CSOKONAI « BÉKAEGÉRHARCZÁ » -NAK LATIN ÉS OLÁH FORDÍTÁSA: 367 Uju jul sztrige odate De Bukurie máre Vezind kum de delikáte Noate p'intr'alte czáre Szkapere aprinde pipa Sze ujta ku perspectiva Ka Domnisori d'in Klus. Kontznál is kivesz az egér egy perspectivát, olyant azonban a milyet a kolozsvári ifjak szoktak viselni. Nagy-Szebent is említi Kontz (II. p. d. 51. vszak), mikor Csokonai szerint (II. p. d. 12. vszak), az egerek a gyűlés határozata folytán, aztán a Nyírbe küldének Egynehány legényeket, Kik a seregnek szedének Poeztót és egyebeket. Ezek sok dámának s urnak Selymét elvágván mundulnak És zászlóknak elvivék. Kontznál az egerek «egynehány legényeket» nem küldének Nyírbe, hanem Nagy-Szebenbe. Hogy Kontz Jósi erdélyi ember volt, bebizonyíthatjuk a fordítás nyelvével, illetőleg hangtani sajátságaival. Itt csak néhány föltűnőbb alakot említek : piele = ptvele ; cheile = tyeile ; mio = mnio ; pierde = ptyerde, mely hangváltozásokat (pi = ptyi, mi = mni stb.) Nagy-Enyed körül lakó magyarok oláh beszédében még mai nap is, ép ilyen alakban találjuk. Ezt a pi = pty, ch = tyi hangváltozást nem hajtja végre az oláh nyelv, mert a latin labiálist megmarad tisztán pl. pellis = piele ; pectus = piept. Az erdélyi oláhság nyelvében azonban a phi = chi változás megtörténik, ott a pellis—piele = chiele ; a pectus—piept = chiept. (Ez a hangváltozás román eredetű, mert a pi = chi változást megtaláljuk az olaszoknál és provençalban is, pl. pianto — chianto stb. A fonetikai jelenség hathatott a magyar Kontzra, aki nem tudván külömbséget tenni a pi — chi — pty között a szavakat teljesen fonetikus módszer szerint írta. A fordítás költői szempontból nem nagyon értékes, de mint nyelvemlék fölötte az. Kétségtelen ugyanis, hogy Kontz az oláh nyelvet nemcsak jól bírta, hanem ismerte az oláh nép speciális vonatkozásait is. A költeményét sok helyen lokalizálta. Ahol Csokonai valami olyan speciális magyar dolgot említ, amely csak magyarok előtt érthető, ő azt alkalmazza oláh viszonyokra, vagy pedig körülírja. Az ilyen lokalizálások rendesen jól sikerülnek, pl. a második Nagyot kurjant: Jubilate! Bőréből majd kiszalad Látván, hogy ily delicate Úszik, s a part csak halad. Kiáltozza : Vivat ! vivat ! Kivévén egy perspectivát Látja, hogy már jól be van. Trimaszere niste Fusor Ketre Szibiu ku grabe Káré ó foszt jutz si usor Vonits, zdravin ku trabe A' hestá pe la Damnile Rozind matasze Hajnyele Fekure mundur d'in greu.