Egyetemes Filológiai Közlöny – XXIX. évfolyam – 1905.

I. Értekezések - Siegescu József, Csokonai V. Mihály „Békaegérharczá”-nak latin és oláh fordítása

CSOKONAI « BÉKAEGÉRHARCZÁ » -NAK LATIN ÉS OLÁH FORDÍTÁSA: 367 Uju jul sztrige odate De Bukurie máre Vezind kum de delikáte Noate p'intr'alte czáre Szkapere aprinde pipa Sze ujta ku perspectiva Ka Domnisori d'in Klu­s. Kontznál is kivesz az egér egy perspectivát, olyant azonban a milyet a kolozsvári ifjak szoktak viselni. Nagy-Szebent is említi Kontz (II. p. d. 51. vszak), mikor Csokonai szerint (II. p. d. 12. vszak), az egerek a gyűlés határozata folytán, aztán a Nyírbe küldének Egynehány legényeket, Kik a seregnek szedének Poeztót és egyebeket. Ezek sok dámának s urnak Selymét elvágván mundulnak És zászlóknak elvivék. Kontznál az egerek «egynehány legényeket» nem küldének Nyírbe, hanem Nagy-Szebenbe. Hogy Kontz Jósi erdélyi ember volt, bebizonyíthatjuk a fordítás nyelvével, illetőleg hangtani sajátságaival. Itt csak néhány föltűnőbb alakot említek : piele = ptvele ; cheile = tyeile ; mio = mnio ; pierde = ptyerde, mely hangváltozásokat (pi = ptyi, mi = mni stb.) Nagy-Enyed körül lakó magyarok oláh beszédében még mai nap is, ép ilyen alakban találjuk. Ezt a pi = pty, ch = tyi hangváltozást nem hajtja végre az oláh nyelv, mert a latin labiális­t megmarad tisztán pl. pellis = piele ; pectus = piept. Az erdélyi oláhság nyelvében azon­ban a phi = chi változás megtörténik, ott a pellis—piele = chiele ; a pectus—piept = chiept. (Ez a hangváltozás román eredetű, mert a pi = chi változást meg­találjuk az olaszoknál és provençalban is, pl. pianto — chianto stb. A fonetikai jelenség hathatott a magyar Kontzra, a­ki nem tudván külömbséget tenni a pi — chi — pty között a szava­kat teljesen fonetikus módszer szerint írta. A fordítás költői szempontból nem nagyon értékes, de mint nyelvemlék fölötte az. Kétségtelen ugyanis, hogy Kontz az oláh nyel­vet nemcsak jól bírta, hanem ismerte az oláh nép speciális vonat­kozásait is. A költeményét sok helyen lokalizálta. A­hol Csokonai valami olyan speciális magyar dolgot említ, a­mely csak magyarok előtt érthető, ő azt alkalmazza oláh viszonyokra, vagy pedig körül­írja. Az ilyen lokalizálások rendesen jól sikerülnek, pl. a második Nagyot kurjant: Jubilate! Bőréből majd kiszalad Látván, hogy ily delicate Úszik, s a part csak halad. Kiáltozza : Vivat ! vivat ! Kivévén egy perspectivát Látja, hogy már jól be van. Trimaszere niste Fu­sor Ketre Szibiu ku grabe Káré ó foszt jutz si usor Vonits, zdravin ku trabe A' hestá pe la Damnile Rozind matasze Hajnyele Fekure mundur d'in greu.

Next