Egyetemes Filológiai Közlöny – XXIX. évfolyam – 1905.

II. Hazai irodalom - Szabó László, Jókai élete és művei, Császár Ernő

716 CSÁSZÁR ERNŐ: A­mi Jókai önéletrajzi adatait illeti, azokat csak erős kritikával szabad elfogadni. Jókai fantáziája annyira élénk volt, annyira a tudat ellenőrző munkássága nélkül működött, hogy — mint a szerző a Be­vezetésben igen szépen kifejti — az emlékezeti képei még akkor is más és más vonatkozásban, számos új vonással gazdagodva és módo­sulva merültek föl tudatában, mikor a költő őket mint eredeti kép­zeteket akarta föltüntetni; egyszóval költeményt ír akkor is, midőn saját történetét adja elő. Ez az oka, hogy valahányszor Jókai életének egy eseményét elmondja, mindig máskép meséli el. Csak egy példát említek. Jókai első perének történetét három változatban is ismerjük, kettőt közöl e mű is, a harmadik a Magyar Szalon 1894. évfolyamában a 791. lapon olvasható. Az egyiket maga írta a költő, a másik kettőt Jókai előadása nyomán mások. Mégis mind a három egészen más, sőt az egyik, melyet Cziklay János örökített meg, annyira magán viseli a valószínűtlenség bélyegét, hogy csodáljuk, mint lehetett egyáltalában kiadni. Ezt az egy dolgot Jókai tehát háromféleképen mesélte el, sőt ha hozzászámítjuk a new-yorki Forum számára írt közlését, mely szintén nem felel egyik variánsnak sem, négyféleképen. De nemcsak ilyen esetekben tévedett Jókai, néha a legegyszerűbb dologra is rosszul emlékszik, így Petőfivel és első nejével való megismerkedéséről is téves adatokat közöl. Első nejéről azt írja (113. 1.), hogy hét évvel volt idősebb nála, pedig neje 1812-ben született. Rózsa Sándorral való híres találkozását is ismerjük, Pataki László még képet is rajzolt hozzá, s ime kitűnik, hogy Jókai nem is személyesen adta át a híres rablónak az amnesztia-levelet (1. a 122. lapot). Mindezek erős és jogosult kétséget keltenek föl bennünk Jókai saját följegyzéseinek históriai értéke iránt. Jókai barátainak s kortársainak a költőről való följegyzéseiről keveset mondhatunk. Az bizonyos, hogy semmiféle ilyen adatot, melyek esetleg a személyes érzelmek színező hatása alatt keletkeztek, nem szabad kritika nélkül fogadnunk. Mivel azonban a szerző meg sem próbálja kritikával kísérni őket, csak nagy kételkedéssel fogadhatjuk el igazuk gyanánt. Az most a kérdés, hogy e kétes értékű adatok alapján megírt könyvvel elérte-e a szerző azt a czélt, a­melyet kitűzött:­­ S addig is, míg sok idő múltával rámutathat Jókai alakjára a történelem fáklyája, szerény mécset gyújtunk emlékezetének, a­melynek halvány fényénél ha nem is ismerhetjük meg Jókai írói és emberi egyéniségének minden vonását, de látjuk legalább körvonalait, s alakjának nagyságát.» Ez a feladat, egy kiváló egyéniség jellemét körvonalakban meg­rajzolni, azonban a dolog természeténél fogva nem előzheti meg a részletes, pontos jellemrajzot, mert a jellemrajz nem úgy készül, hogy

Next