Egyetemes Filológiai Közlöny – XXXI. évfolyam – 1907.
VI. Vegyesek - Az Urbikios-Maurikios-kérdéshez. p.
Gallustól, a római elegia megteremtőjétől, származnék, akit Vergilius azután mind a három művében erősen kizsákmányolt volna. A kérdéshez hozzászólt Némethy Géza is a Budapesti Philologiai Társaság 1907. évi februári ülésén tartott felolvasásában, amelyet utóbb német nyelven adott ki a Rheinisches Museum 1906. évi folyamának 482. és köv. lapjain. Némethy az epylliont mesterségesen archaizáló hamisítványnak tartja, melyet valaki azzal a czélzattal írt, hogy Vergilius ifjúkori munkájának tüntesse föl, mivel pedig Vergilius fiatal korában, amint a Catalepton mutatja, Catullust utánozta, a hamisító catullusi reminiscentiákat vegyített művébe ; másrészt, hogy a költeménynek vergiliusi színezetet adjon, tele rakta a Bucolicából, a Georgicából és az Aeneisből merített reminiscentiákkal. Azt igyekszik továbbá kimutatni, hogy a Ciris több helyt czéloz a szintén Pseudo-Vergilianus Culex egyes helyeire s így csak a Culex után keletkezhetett ; ha tehát a Cirist Gallusnak akarjuk tulajdonítani, ki kellene mutatni a Culex Vergilius előtti eredetét is. Végül számos párhuzamos hely összeállításával azt bizonyítja, hogy úgy a Ciris, mint a Culex szerzője a Pseudo-Tibullianus költeményeket, nevezetesen Lygdamust és a Panegyricus Messalhot utánozza, ami ismét a két epyllionnak Vergilius utáni eredetére vallana. Különben, ha a Cirist Gallusnak tulajdonítjuk, nemcsak Vergiliusnak teszünk rossz szolgálatot, a ki ily módon Gallus szolgai utánzójának tűnnék föl, hanem Gallust is, — a ki pedig a római elegia megteremtésével, a mint újabban egyre világosabban kezdjük látni, oly eredeti tehetségnek adta jelét, — kénytelenek volnánk valóságos plagisatornak, Catullus irodalmi tolvajának tekinteni. — Az Urbikios-Maurikios-kérdéshez. Ezt a kérdést tudvalevőleg hazai philologusok vetették fel , először Vári Rezső Leo kiadása előszavában, azt állítván, hogy a Maurikios neve alatt járó tactico-strategicus munka a VIII. sz.-ból való s valójában valami Urbikiosé. Ezt a tételt kétségbe vonta Gyomlay Gyula egyik akadémiai értekezésében s a hagyományos felfogás mellett foglalt állást, mely szerint e munkát Maurikios császár idejében szerzettek s az ő szellemében írták meg (sőt esetleg tőle magától is eredi. Erre Vári tételét bővebben kifejtette a Byzantinische Zeitschrift 1906. évfolyamában «Zur Überlieferung mittelgriechischer Taktiker» czímű értekezése II. részében s vele a vitás kérdést a külföldiek ítélőszéke elé vitte. Az első visszhang az olaszok részéről hangzott el. A ltivista Abruzzese di Scienze, Lettere ed Arti XXI. évfolyama 12. füzetében Carlo Maria Patrone Contro la paternità imperiale dell' Quppchoy Ταζτίκα-στρατηγικά czímű értekezésében foglalkozik a kérdéssel ; ez szerinte «trova la sua soluzione senza dubbio definitiva in un breve ma dotto ed acuto studio dell' egregio prof. Rodolfo Vári di Budapest, noto e valente, cultore degli studi Bizantini specie di scienza bellica.» — Ismerteti mindenekelőtt V. értekezésének tartalmát, mely értekezés nézete szerint «lascia ancora luogo ad alcune osservazioni». S itt természetesen kénytelen Gyomlay értekezésével is foglalkozni, mely — mint olvassuk - „fu dichiarata . . . dal chiaro prof. E. Darkó di Budapest durante una dimora in Firenze». A Vári-féle álláspont megerősítésére a következő érveket hozza fel: 1. Evagrios sok apró és jelentéktelen dolgot említ fel a császárról, de arról, hogy a strategikus munka szerzője volna, mit sem tud, pedig kortársa. De még Menander sem tesz említést Maurikiosról, mint íróról. 2. Theophylaktos, barátja és ugyancsak kortársa a császárnak, ha katonai dolgokról beszél, csak igen ritkán teszi ki a görög kifejezés mellé