Egyetemes Filológiai Közlöny – XXXIII. évfolyam – 1909.

II. Hazai irodalom - Meltzl Hugó Petőfi-tanulmányai. Kristóf György

hazai irodalom. 689 Meltzl Hugó Petőfi-tanulmányai. Bevezetéssel és jegyzetekkel el­látta Barabás Abel. Petőfi-könyvtár X. füzet. Kunossy, Szilágyi és társa, 1909. 8-r. 224 l. A Petőfi társaság a heros eponimos értékének ismertetésére vál­lalkozott, megindítván a Petőfi-könyvtárt, a­melyből már tíz füzet jelent meg. Örömmel üdvözöljük, mert hatalmas eszköznek látjuk arra nézve, hogy a Petőfiről kerengő balítéletek megszűnjenek s köl­tészetének értéke méltóságos és hű megbecsülésben részesüljön. A szer­kesztők lelkesedése és tudása (Endrődi Sándor, Ferenczi Zoltán) kezes­ség, hogy jó reményünk nem hiábavaló. Az eddig megjelent tíz füzet­ben vannak ugyan olyan dolgok is, a­mik nem sokat érők. De általá­ban véve derék és hasznos tanulmányok jöttek ki. Ilyen mindenek­előtt a Gyulai Pál tanulmánya Petőfiről, a­melynek most már két új kiadása áll előttünk. (A tanulmány értékének, jelentőségének meg­állapítására vonatkozólag lásd e folyóirat ez évi V. füz. 374­. 1.) Ilyen­nek tartjuk a Meltzl Petőfi tanulmányait is, hogy másokat ne emle­gessünk. Négy tanulmányt s egy aphorisma gyűjteményt tartalmaz ez a füzet. A Petőfi jelszava czíműben (hat sorról hét czikk) Petőfi jeligéjé­nek (Szabadság, szerelem . . .) esztétikai filozófiai fejtegetését kap­juk. A Goethe jeligéjével (Uber allen Gipfeln . . .) párhuzamba állítva arra az eredményre jut, hogy a Goethe vallomása a lírai objektivitás netovábbja ugyan, de a Petőfié a lírai szubjektivizmus páratlan remeke. Azzá teszi a tömörség a nyelvben, egyéniség a tartalomban, dallamos­ság a belidomban. Érdekessé teszi Meltzlnek ezt a következtetését az is, hogy tudvalevőleg született német (szász) volt. A Gyulai Pál, mint a Petőfi-irodalom megalapítója czíműben a Gyulai fennebb említett tanulmányának a méltatása mellett a hibákra is élesen rámutat. Ki­fejti, hogy miért ismerte félre az élő Petőfit a korabeli táblabíró esztétika, s hogy mennyiben rabja ennek a felfogásnak még Gyulai is. Petőfit nem mint befejezett egyéniséget kell megítélni, hanem mint egy derékon ketté szakadt oszlopot. A Petőfi pesszimizmusa nem nyögdécselés, hanem mélységes filozófiai töprengés s ezzel kapcsolat­ban nagyon érdekesen polemizál Gyulaival arról, hogy a líra szűk keretében van-e joga a költőnek bölcselkedni? A következő tanul­mány (Petőfi respublicai programmja és politikai optimismusa) a költő politikai költészetéről szól. A költő republicánus és politikailag opti­mista volt, mert világnézete a következő három elv uralma alatt állott: 1. abstract philanthropismus, 2. abstract theokraticus monotheismus, és 3. abstract eudaimonismus. A szicziliai költői iskola czíműben a Petőfi költészetének szicziliai bámulóiról, fordítóiról, különösen Giuseppe Cassoniról mondja el, hogy miért és mivel tartják az illetők Petőfit a világirodalom első lírikusának s hogyan terjesztik a Petőfi-kultuszt. Ebben bizonyságát látja annak, hogy Petőfi csakugyan befolyást gya­korol az európai költőkre. Az aphorisma gyűjtemény Meltzlnek az Acta Comparationisban s más lapokban megjelent dolgozataiból vett szemelvényekből áll. Meltzl gondolatainak egy része a Petőfi-irodalom közkincsévé vált. Más része pedig eredetiségével meg ezután hathat termékenyítően. Mindeniknek közös jellemvonása : Petőfiben­ nemcsak a legmagyarabb

Next