Egyetemes Filológiai Közlöny – XXXIII. évfolyam – 1909.
II. Hazai irodalom - Meltzl Hugó Petőfi-tanulmányai. Kristóf György
hazai irodalom. 689 Meltzl Hugó Petőfi-tanulmányai. Bevezetéssel és jegyzetekkel ellátta Barabás Abel. Petőfi-könyvtár X. füzet. Kunossy, Szilágyi és társa, 1909. 8-r. 224 l. A Petőfi társaság a heros eponimos értékének ismertetésére vállalkozott, megindítván a Petőfi-könyvtárt, amelyből már tíz füzet jelent meg. Örömmel üdvözöljük, mert hatalmas eszköznek látjuk arra nézve, hogy a Petőfiről kerengő balítéletek megszűnjenek s költészetének értéke méltóságos és hű megbecsülésben részesüljön. A szerkesztők lelkesedése és tudása (Endrődi Sándor, Ferenczi Zoltán) kezesség, hogy jó reményünk nem hiábavaló. Az eddig megjelent tíz füzetben vannak ugyan olyan dolgok is, amik nem sokat érők. De általában véve derék és hasznos tanulmányok jöttek ki. Ilyen mindenekelőtt a Gyulai Pál tanulmánya Petőfiről, amelynek most már két új kiadása áll előttünk. (A tanulmány értékének, jelentőségének megállapítására vonatkozólag lásd e folyóirat ez évi V. füz. 374. 1.) Ilyennek tartjuk a Meltzl Petőfi tanulmányait is, hogy másokat ne emlegessünk. Négy tanulmányt s egy aphorisma gyűjteményt tartalmaz ez a füzet. A Petőfi jelszava czíműben (hat sorról hét czikk) Petőfi jeligéjének (Szabadság, szerelem . . .) esztétikai filozófiai fejtegetését kapjuk. A Goethe jeligéjével (Uber allen Gipfeln . . .) párhuzamba állítva arra az eredményre jut, hogy a Goethe vallomása a lírai objektivitás netovábbja ugyan, de a Petőfié a lírai szubjektivizmus páratlan remeke. Azzá teszi a tömörség a nyelvben, egyéniség a tartalomban, dallamosság a belidomban. Érdekessé teszi Meltzlnek ezt a következtetését az is, hogy tudvalevőleg született német (szász) volt. A Gyulai Pál, mint a Petőfi-irodalom megalapítója czíműben a Gyulai fennebb említett tanulmányának a méltatása mellett a hibákra is élesen rámutat. Kifejti, hogy miért ismerte félre az élő Petőfit a korabeli táblabíró esztétika, s hogy mennyiben rabja ennek a felfogásnak még Gyulai is. Petőfit nem mint befejezett egyéniséget kell megítélni, hanem mint egy derékon ketté szakadt oszlopot. A Petőfi pesszimizmusa nem nyögdécselés, hanem mélységes filozófiai töprengés s ezzel kapcsolatban nagyon érdekesen polemizál Gyulaival arról, hogy a líra szűk keretében van-e joga a költőnek bölcselkedni? A következő tanulmány (Petőfi respublicai programmja és politikai optimismusa) a költő politikai költészetéről szól. A költő republicánus és politikailag optimista volt, mert világnézete a következő három elv uralma alatt állott: 1. abstract philanthropismus, 2. abstract theokraticus monotheismus, és 3. abstract eudaimonismus. A szicziliai költői iskola czíműben a Petőfi költészetének szicziliai bámulóiról, fordítóiról, különösen Giuseppe Cassoniról mondja el, hogy miért és mivel tartják az illetők Petőfit a világirodalom első lírikusának s hogyan terjesztik a Petőfi-kultuszt. Ebben bizonyságát látja annak, hogy Petőfi csakugyan befolyást gyakorol az európai költőkre. Az aphorisma gyűjtemény Meltzlnek az Acta Comparationisban s más lapokban megjelent dolgozataiból vett szemelvényekből áll. Meltzl gondolatainak egy része a Petőfi-irodalom közkincsévé vált. Más része pedig eredetiségével meg ezután hathat termékenyítően. Mindeniknek közös jellemvonása : Petőfiben nemcsak a legmagyarabb