Egyetemes Filológiai Közlöny – XXXVII. évfolyam – 1913.

I. Értekezések - Borbély István, A legrégibb unitárius templomi énekeskönyvek

az ellipsis Platonnál igen gyakori (v. ö. Ast. Lexikon Platonicum s. v.) Galen, ad. Thrasyb. c. 33. vol. 6. ρ. 30 .Β. γ υμνa σ ι aρχιχή (τέχνη): Jamblich. Pyth. c. 27. (Thes.) δ αν ε ιαχή : foneratitia Gl. δ η μι ο υ ργ ιχή (επιστήμη) ν. (τέχνη) : a telies kifejezés : Plat. Soph. 229 Ζ). ο η μ ι ο υ ρ γ ιχή [τέχνη): a teljes kifejezés: Plat. Soph. 222 6'. δ ιαγ ραφιχή τέχνη «pictura in buxo» Plin. Hist. nat. 35. 10. δ ι αιτητ ιχή (τέχνη): Hippoer. ρ. 405. 42. της, διαιτητιχής εστι μέγιστον παρατηρεϊν χαι φυλάσσειν. Galen, vol. 2. ρ. 234. δ ι αχ ο ν ιχή (τέχνη) : Plat. Polit. 299 C: ή πάν δτι μέρος διαχονιχή περιείληφεν. διάχονος τέχνη: teljesen: Plat. Polit. 290 Ό: διαχόνου τέχνης. δ ι α χ ο ι τ ι χή (τέχνη): Plat. Politic. 282 Β. Teljesen : id. Soph. 231 Β. διαλεχτιχή (τέχνη ν. επιστήμη): Plat. Polit. 7. ρ. 534 Ε.; αρ ουν δοχει σοι . . . ώσπερ Οριγχυς τοις μαΰήμασιν ή διαλεχτιχή ήμ"ιν επάνω χεΐσϋαι. Aristot. Top. 1. 1. 2. Metaph. 3. 2. 20. Sext. Emp. ρ. 496. Euclid. ρ. 12. 39. Teljesen Diog. Laert. 7. 42. ρητο­ριχή ν επ ι στη μην. (Folytatása következik.) (Budapest.) BENIGNY GYULA: A LEGRÉGIBB UNITÁRIUS TEMPLOMI ÉNEKESKÖNYVEK. (1566—1607.) A legrégibbnek tartott magyar nyelvű unitárius énekeskönyvről Kénosi Tősér János e képen emlékezett meg: «Me puero (t. i. a XVIII. század elején) primas editionis sub Francisco Davide editae exemplar vidi, in manibus tractavi apud viduam egregii quondam Stephani Takáts Claudiopolitani». (Uzoni-Fosztó-féle: Hist. Eccl. Unit. I. 746. 1. Szkereszturi példány.) Ennek az egyetlen bizonyítéknak alapján Vár­falvi Nagy János azt írta: «Uzoni Fosztó bizonyítása szerint Dávid F. korában, tehát 1579 előtt, nyomatott ki Heltai nyomdájában Kolozs­várott». (Keresztény Magvető, 1871. 94. 1.) Kénosi a maga nyilatko­zatához azt is hozzátette: «Hodie illius editionis nullum exemplar invenire potui hactenus»; Várfalvi Nagy azonban «egyetlen csonka példányát Jakab Elek gyűjteményében látta, a mi Szabó Károly sze­rint is eddig egyetlen létező ismert példány» (i. h. 95. 1.). Vagyis: megkerült volna Dávid Ferencz énekeskönyve, melyet aztán Várfalvi Nagy részletesen le is írt (i. h. 94 107. 1.). Ám 24 év múlva Kanyaró Ferencz (Magyar Könyvszemle, 1895, 322. 1.) kimutatta, hogy «ez az énekeskönyv úgy, mint szemünk előtt áll, a XVII. század első tizedé­nél korábbi időre vissza nem vihető». Azt azonban ő is elismerte..

Next