Egyetemes Filológiai Közlöny – XXXVII. évfolyam – 1913.

III. Külföldi irodalom - Diaskaleion cz. folyóiratról. Révay József

írók minél előbb valamennyien modern színvonalon álló, tudományos kiadásokban kerüljenek közkézre; végül pedig nagy gondot fordít a biblio­gráfiára; az eddig megjelent négy szám bibliográfiája és folyóirat­szemléje sokirányú becses tájékoztatást nyújt. Kizárja a munkakörből a sémi-bibliai philologiát és a speculatív, theologiai irányú czikkeket. Ellen­ben dicséretreméltó vendégszeretettel nyitja meg lapjait minden nemzet tudósának czikkei számára: már eddig is jelentek meg benne az olasz mellett német és franczia nyelvű czikkek is. Elismerést érdemel az is, hogy a folyóirat nem szegődik egy iskola zászlóvivőjéül sem, helyet ad a legkülönbözőbb irányoknak is, egyetlen kritérium: a tudományos szín­vonal. Úgy látszik, jönnek a jobb idők, melyekben egy-egy tudományág művelői nem fognak két-három irányban dolgozni, nem fognak munkájuk­ban apriorisztikus sz­empontok alapján elindulni, hanem pusztán az igazság szavát fogják követni — oly várva-várt állapot, melynek mielőbbi eljöve­telét csak nem régen sürgette H. Jordan : Gesch. d. altc­r. Lit. czímű kitűnő munkájában. A Didaskaleion eddigi czikkeivel is bebizonyította, hogy helyes úton jár. Az eleven és tartalmas folyóirat szerkesztői P. Ubaldi és Sisto Colombo, mindketten jónevű munkásai az ókor­ irodalomtörténetnek; a munkatársak közt ott találjuk Pascal, Leclerq, Puech, Terzaghi, Manitius neveit, mindegyik név egy-egy garanczia a komoly munkára és a sikerre. Megjelenik évenkint 4, egyenkint 8—9 íves füzet, előfizetési ára külföldre évi 14 líra. Szerkesztőség (direzione) Torino, Via Cottolengo 32. Kiadó­hivatal (amministrazione) Torino, Corso Regina Margherita 1 76. Reméljük, hogy az új folyóirat, mely büszkén hordja czím­lapján a híres alexandriai katechéta iskola nevét, azét, melyben Clemens, Pantaenus, Origenes tanítottak, igazi iskolája lesz a mi szép tudományunknak, alap­köve egy nagyszerű emlékezetű korszak dicsőségére épülő méltó monu­mentumnak. (Róma.) RÉVAY JÓZSEF. — Clément Marót és Mária magyar királyné. Az EPKK. múlt évi folyamában (186­­1.) Birkás Géza egy czikket tett közzé Marót­nak Mária királynéhoz írt költői leveléről. A költő és a királyné talál­kozásánál volt egy a költőre nézve kevésbbé kellemes következménye is. Ugyanis Marót 1539-ben I.­ Ferencz megbízásából bemutatta harmincz zsoltárát V. Károly császárnak, Mária testvérének. A császár nemcsak megjutalmazta a költőt,1) hanem a fordítás másolatát magával vitte Brüsszelbe, Mária királyné számára,2) a ki nem felejtette el sem Luther­nek hozzá írott vigasztaló zsoltárait, sem Marotnak hízelgő epistoláját.3) A zsoltárok ezen a réven a királyné udvari papjának kezébe jutottak, a ki sietett kiadni őket, természetesen a költő híve és tudta nélkül. A zsoltároskönyv, melyben Marót művein kívül egyéb zsoltárok is vannak, a következő czímet viseli: Psalmes de Danid, translater de plusieurs autheurs, et principaliement de Cle. Marót. Ven, recongneu et corrigé par les theolo­giens, nommcement par M. F. Pierre Alexandre, concionateur ordinaire de la Iioyne de Hongrie. Az utolsó lapon : lmprimé en Arivers par Antoine des Gois, Van 1541. A czímlap versóján olvasható az approbatio: Hic libe? visus est et recognitus per me fratr em Petrám Alexandrum, Gavmelitam, et concionatorem reginae Hungáriáé, quem ad versionem Hieronymi et Hebraicam ventatem contuli, nec in ipso reperi quod possit pias aures off'endere. lta est. r) Douen, Clément Marót et le Psaulier huguenot. 1878. I. 284. ]. η U. o. 331. 1. 3) U. ο. I. 332. 1. 3. jegyzet.

Next