Egyetemes Filológiai Közlöny – XXXVIII. évfolyam – 1914.

VII. Könyvészet - Beküldött könyvek jegyzéke - 1

szereztem, tebeléd adtam.' Harmadnapra a (halál után) aztán felhasad a hast) és mondja neki (t­ i a szájnak) : ,Itt van neked minden, mit raboltál és erőszakkal megszereztél.'» Pontos időt, melyből ezen mondás származik, nem adhatunk, mivel a közlés anonym. De az összefüggés, melyben a mondatot a midrás idézi, arra enged következtetni, hogy legkésőbb a II. századból származó mon­dattal van dolgunk. Ez a midrási mondás mindenesetre mutatja azt is, hogy az Agrippa meséje nem sajátos görög vagy római termék, hanem, valószínűleg keleti eredetű. Lehet, hogy a Pál apostol (Kor. lev. I. 12 f. 12—27 v.) példázata is a fent közölt héber mondatra vezetendő vissza. (Érsekújvár.) KLEIN SÁMUEL Felelet Haraszti Gyula «Musset egy költeményének forrása cz. közleményére. (L. a Közlöny 1913. évi utolsó számát.) Mindenekelőtt sajnálattal kell elismernem, hogy W. Haape tanulmánya után, — mely már 1909-ben megállapította Musset szóbanforgó költemé­nyének viszonyát Knebel Miksa verséhez s a mely tanulmány kikerülte figyelmemet, — Haraszti részéről megbírált czikkecském­mel, talán magyar vonatkozását nem számítva, fölösleges munkát végeztem. Elég baj ez nekem, de nem akadályozhat meg abban, hogy mégis ne védekezzem Haraszti abbeli állítása ellen, mintha czikkem Musset-t plagizátornak akarná fel­tüntetni. Ellenkezőleg, mindamellett hogy a franczia költő nem tünteti fel egész pontosan költeményének fordítás- vagy átdolgozás jellegét, dol­gozatom egész tenorja, attól a mondattól kezdve, hogy a múzsák kényez­tetett kedvenczének nem volt szüksége arra, hogy idegen tollakkal ékes­kedjék, annak a megállapításáig, hogy Musset német elődjének költemé­nyet jó részben átdolgozta, az érvek egész sorozatán át épen annak a bizonyítására irányult, hogy a franczia Parnassus büszkeségét ez esetben sem kell plagizátornak tartanunk. A­mi Musset sírkövének, vagyis — pardon — e sírkő «hátulsó lapjának» feliratát illeti, erre nézve legyen szabad megjegyeznem, hogy én azt a kérdést, várjon jogosultan került-e e kőre a «Rappelle-toi» utolsó versszaka, nem is érintettem. Mindössze a sors iróniáját emeltem ki abban a sajátos véletlenben, hogy a tragikus végű s teljesen elfeledett német költő versei szolgálnak nagynevű franczia társa emlékének megörökítésére. Ezt minden gallophil érzésem s Musset-tiszteletem mellett is így látom ma is, s bizonyára többen lesznek olvasóim között, kik ebben velem tartanak. Végül még egyet. Haraszti szerint (i. h. 724. 1. alul a jegyzetben) a «Rappelle-toi» utolsó versszakának 5. sora a Musset-kiadásokban így áll: «Je ne te­ verrai plus . . .», Bindernél : «Tu ne me verras plus . . .» Ez tévedés. A Bibliothèque­ Charpentier tőlem használt 1902-ki kiadásában ez utóbbi versro áll. (Budapest.) BINDER JENŐ. — Válasz Binder Jenő Feleletére. Örömmel veszem tudomásul, hogy nem akart plágiumvád lenni az, a­mi annak volt magyarázható. («Elhallgatta forrását, — költői szelleme termékeként adoptálta».) Az állító­lagos tévedést illetőleg konstatálom, hogy Musset sírkövén és régibb ki­adásaiban (pl. Charpentier, 1886) úgy áll a szóban levő verssor, a hogyan én közöltem. Csak az újabb kiadásokban van helyesbítve a Bindertől közölt formában. (Budapest.) HARASZTI GYULA. *) Ez volt ugyanis a régi hit, v. ö. rer. Moed Katan III., 5. Ko­helet rabba 12, 6. b. Sabbat 151 b.

Next