Egyetemes Filológiai Közlöny – LXVI. évfolyam – 1942.

Kisebb közlemények - Szabó Mihály: A magyar színjátszás megindulása és az olasz irodalom

(1806) már nem érte meg a költő. Az elhagyatott Didó­ пак szinte tel­jes első fogalmazványa maradt ránk, az Achilles-nek pedig csak néhány jelenete. A három első darabot ismerjük csupán véglegesen befejezett alak­jában. Meggyőzően bizonyítják ezek, hogy Metastasio fordítása nemcsak a fiatal Csokonainak volt a szívügye, nagy lírai élménye, amelyben először elégítette ki írói becsvágyát, hanem olyan mozzanat, amely egész rendkívüliségében mutatja költői és műfordítói rátermettségét. Az áriák dallamos fordítása verselő ügyességének próbaköve. A dialó­gusokban hellyel-közzel előforduló zökkenőket a nyelv akkori kisebb hajlékonysága és az eredetihez való felesleges ragaszkodás eredmé­nyezte. A Dido-fordítás kéziratából pár lap elkallódott. Az első áriát versben, a többit prózában fordította. Pár olasz sort is meghagyott, nyilván azzal a szándékkal, hogy a nyelvi nehézségekkel később bir­kózzék meg. Egyik munkatervében maga elé tűzte a fogalmazvány vég­leges formába öntését, amint ő mondja, „kicsinálását". Véleményünk szerint ez meg is történt. Erre vall a Koháry Ferenchez 1797 november 8 án írt levele, amelyben kész kéziratai között említi, továbbá az a körülmény, hogy a kolozsvári színtársulat műsordarabjai között még 1804 előtt szerepel egy azonos című színmű. Csokonai fájdalommal panaszolta Ferenc királyhoz intézett felség­folyamodványában, hogy Achilles-fordítását a pozsonyi városi színház német bérlőjének ellenzése miatt nem adathatta elő az országgyűlési ifjúsággal. A Koháry Ferenchez küldött jegyzéke ezt is megemlíti. Az Akadémia könyvtárában őrzött kézirati töredék a II. felvonás első 5 jelenetét tartalmazza. Az áriákat itt is prózában fordította, majd később áthúzta. Véleményünk szerint ennek is lehetett véglegesen ki­dolgozott szövege, amely elveszett. Ilyennek jelzi Tolditt is. Metastasio legavatottabb tollú tolmácsolója, Csokonai nem érez­hette azt az örömet, hogy színpadon láthassa fordításait. Az olasz ro­kokó, az érzelmes Arcadia magyar irodalmi képviselője biztos érzékkel onnan merített, ahol Metastasio költői igazsága rejtőzött, abból az idil­likus világból, amelyet a pásztordrámák, a szenvedélyes Dido és a leány­nak öltöztetett Achilles képviselnek. Ezt akarta életrehívni tervezett eredeti pásztorjátékában is, amelyet a Magyar Hírmondóban szintén meghirdetett. A Csókok címen ismert prózai töredékére gondolunk, erre a Tasso, Guarini, Marino, Metastasio szellemében készült vázlatra, amelyről Kastner Jenő Császár Elemérrel szemben kimutatta, hogy fel­építésében nem Gessneren, hanem az olasz pásztordrámán alapszik.12 Csokonai Melitesz pásztorköntösét veszi magára, kedvesét, Rozáliát, hasztalan ostromolja szerelmével. Metastasio-szerű dalocskákat is készí­tett a tervezethez. Domby Márton,13 a Csókok első kiadója, rendszerbe szedve látja itt „azt az idealpoétai világot, melyet Csokonai teremtett és lakott mindenkor", s ez a műve talán legjobban ütött volna a köl­tőre, ha szerencsésen megszülethetett volna. 11 Toldi Ferenc: Magyar államférfiak és írók. II. Csokonai élete. Pest, 1868. 156. 1. 12 Kastner Jenő: Olaszos irány a XVIII. századi költészetünkben. Egyet. Phil. Közi. XLVII. (1923.) 139. 1. Csokonai lírája és az olasz költők. Irodalomtört. Közi. 1922. 42. 1. Császár Elemér: A magyar regény története. Bpest, 1922. 46. 1. 13 Domby Márton: Csokonai V. Mihály élete s némely még eddig ki nem adott munkái. Pest, 1817. 22—23, 74. 1.

Next