Egyetemes Filológiai Közlöny – LXVI. évfolyam – 1942.
Kisebb közlemények - Szabó Mihály: A magyar színjátszás megindulása és az olasz irodalom
(1806) már nem érte meg a költő. Az elhagyatott Didó пак szinte teljes első fogalmazványa maradt ránk, az Achilles-nek pedig csak néhány jelenete. A három első darabot ismerjük csupán véglegesen befejezett alakjában. Meggyőzően bizonyítják ezek, hogy Metastasio fordítása nemcsak a fiatal Csokonainak volt a szívügye, nagy lírai élménye, amelyben először elégítette ki írói becsvágyát, hanem olyan mozzanat, amely egész rendkívüliségében mutatja költői és műfordítói rátermettségét. Az áriák dallamos fordítása verselő ügyességének próbaköve. A dialógusokban hellyel-közzel előforduló zökkenőket a nyelv akkori kisebb hajlékonysága és az eredetihez való felesleges ragaszkodás eredményezte. A Dido-fordítás kéziratából pár lap elkallódott. Az első áriát versben, a többit prózában fordította. Pár olasz sort is meghagyott, nyilván azzal a szándékkal, hogy a nyelvi nehézségekkel később birkózzék meg. Egyik munkatervében maga elé tűzte a fogalmazvány végleges formába öntését, amint ő mondja, „kicsinálását". Véleményünk szerint ez meg is történt. Erre vall a Koháry Ferenchez 1797 november 8 án írt levele, amelyben kész kéziratai között említi, továbbá az a körülmény, hogy a kolozsvári színtársulat műsordarabjai között még 1804 előtt szerepel egy azonos című színmű. Csokonai fájdalommal panaszolta Ferenc királyhoz intézett felségfolyamodványában, hogy Achilles-fordítását a pozsonyi városi színház német bérlőjének ellenzése miatt nem adathatta elő az országgyűlési ifjúsággal. A Koháry Ferenchez küldött jegyzéke ezt is megemlíti. Az Akadémia könyvtárában őrzött kézirati töredék a II. felvonás első 5 jelenetét tartalmazza. Az áriákat itt is prózában fordította, majd később áthúzta. Véleményünk szerint ennek is lehetett véglegesen kidolgozott szövege, amely elveszett. Ilyennek jelzi Tolditt is. Metastasio legavatottabb tollú tolmácsolója, Csokonai nem érezhette azt az örömet, hogy színpadon láthassa fordításait. Az olasz rokokó, az érzelmes Arcadia magyar irodalmi képviselője biztos érzékkel onnan merített, ahol Metastasio költői igazsága rejtőzött, abból az idillikus világból, amelyet a pásztordrámák, a szenvedélyes Dido és a leánynak öltöztetett Achilles képviselnek. Ezt akarta életrehívni tervezett eredeti pásztorjátékában is, amelyet a Magyar Hírmondóban szintén meghirdetett. A Csókok címen ismert prózai töredékére gondolunk, erre a Tasso, Guarini, Marino, Metastasio szellemében készült vázlatra, amelyről Kastner Jenő Császár Elemérrel szemben kimutatta, hogy felépítésében nem Gessneren, hanem az olasz pásztordrámán alapszik.12 Csokonai Melitesz pásztorköntösét veszi magára, kedvesét, Rozáliát, hasztalan ostromolja szerelmével. Metastasio-szerű dalocskákat is készített a tervezethez. Domby Márton,13 a Csókok első kiadója, rendszerbe szedve látja itt „azt az idealpoétai világot, melyet Csokonai teremtett és lakott mindenkor", s ez a műve talán legjobban ütött volna a költőre, ha szerencsésen megszülethetett volna. 11 Toldi Ferenc: Magyar államférfiak és írók. II. Csokonai élete. Pest, 1868. 156. 1. 12 Kastner Jenő: Olaszos irány a XVIII. századi költészetünkben. Egyet. Phil. Közi. XLVII. (1923.) 139. 1. Csokonai lírája és az olasz költők. Irodalomtört. Közi. 1922. 42. 1. Császár Elemér: A magyar regény története. Bpest, 1922. 46. 1. 13 Domby Márton: Csokonai V. Mihály élete s némely még eddig ki nem adott munkái. Pest, 1817. 22—23, 74. 1.