Egyetemi Lapok, 1908 (21. évfolyam, 1-10. szám)

1908-01-23 / 1. szám

XXL évfolyam, 1. szám. Dr. A. •. I / c hc^at - \ t o Budapest, 1908. január 23. T » F r U4 :i r I !! Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, IV., Kaplony­ utca 1. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : F egész évre.......................................6 kor. — fill. Félévre................................................3„ — „ Egy szám................................................— „ 20 „ EGYETEMI LAPOK A MAGYAR EGYETEMEK ÉS FŐISKOLÁK IFJÚSÁGÁNAK ÉS A SOROMPÓ MAGYAR IPARVÉDŐ IFJÚSÁGI LIGA HIVATALOS LAPJA. I I MEGJELENIK MINDEN HÓNAPBAN KÉTSZER. I I Kolozsvári társszerkesztőség: Kossuth Lajos­ utca 10. sz. T I ' * T T'TTTTi rnrTTT A diáklap* Csaknem negyedszázada áll már fenn az „Egyetemi Lapok“ s valljuk meg őszin­tén, nagyon kevesen tudnak róla, hogy van. Sohasem is volt olyan orgánuma az ifjúságnak az Egyetemi Lapok, mint amilyennek látni szeretnek vagy látni szerettük volna. Még az egyetem falain belül is csak egy szűkebb csoport kul­­tiválja ez egyetlen diáklapot. Nem érez­ték sohasem szükségszerűségét. Csodálatos az az indolencia, amelylyel ennek a kivételes helyzetet szolgáló sajtó­orgánumnak küzdenie kellett mindig s küzdenie kell most is. Sok oka van en­nek s egyképpen hibás benne a társa­dalom s az irányító körök is. Bármilyen újsághoz, — mint a hábo­rúhoz, — elsősorban pénz és pénz kell. Föltétlen vagyoni függetlenség, különben a hírlap megbénul. Nem valami fény­űző kiadásokat értünk itt a pénz alatt. Csak biztos alapot, amely az újság tech­nikai részének administrálásával ne me­rüljön ki teljesen, hanem maradjon egy kis összeg a lap szellemi munkásainak is. Talán furcsának tűnik fel, hogy e he­lyen és éppen mi mondjuk ezt, mintha hazabeszélnénk, — de tapasztalásból tud­juk, hogy bizony csak ajándék az olyan szellemi termék, amely honoráriumra nem tarthat számot s „ajándék jószágnak nem szabad az értékét nézni“ — mondja a közmondás. Pedig a diáklapnál nagyon is kellene nézni. Sajnos, a mi ifjúságunk irodalmi és artisztikus eszmékért alig lel­kesül annyira, hogy áldozatokat hozzon érte. A csak szerepelni vágyóknak mun­kája irodalmilag csaknem mindig érték­telen. Íme tehát, ha csak minimálisan is,­­ milyen más anyag került volna az Egyetemi Lapok huszonegy évfolyamába. Mi, akik e lap megszerkesztését vállaltuk, — száz példából is érezzük, hogy meny­nyire igazunk van. Aki kétkedne „az ideálokért lelkesülő ifjúság“ e különös viselkedésében, — nézzen be egyszer ide a műhelybe. A dolgok mélyén a pénzt fogja találni. Menjünk tovább. Leplezzük le magun­kat. A szegénység sohasem volt szégyen.­­ Az Egyetemi Lapok megjelenési költ­ségeinek megszerzéséért is sokszor kellett a vezetőknek elhanyagolniuk a lap szel­lemi részét. Ha nincs biztosítva az ad­minisztráció, nem lehet nyugton dolgozni. A diákkongresszusokon mindenféle szem­pontból bírálták, bírálják a diáklap ügyét, de az adminisztrácionális költségek tekin­tetében egy jóravaló indítványt sem fo­gadtak el soha. És ha jegyzőkönyvileg el is fogadták, a valóságban nem teljesí­tették pontosan. Nevetséges kis összeget szavaztak meg a kongresszusok a diák­lapra. Csak az tudja, aki közelállód va­laha egy hírlapvállalathoz, hogy milyen sokba kerül aránylag egy számnak is a megjelenése. Ezen kell tehát legelőször változtatni. Az ifjúsági egyesületek nem gazdagok, rájuk számítani nem lehet. Az egyetemi tanács nem tarthatja fenn a diákújságot. Ez a diákújság szellemével merőben ellen-

Next