Egyetemi Lapok, 1908 (21. évfolyam, 1-10. szám)
1908-01-23 / 1. szám
XXL évfolyam, 1. szám. Dr. A. •. I / c hc^at - \ t o Budapest, 1908. január 23. T » F r U4 :i r I !! Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, IV., Kaplony utca 1. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : F egész évre.......................................6 kor. — fill. Félévre................................................3„ — „ Egy szám................................................— „ 20 „ EGYETEMI LAPOK A MAGYAR EGYETEMEK ÉS FŐISKOLÁK IFJÚSÁGÁNAK ÉS A SOROMPÓ MAGYAR IPARVÉDŐ IFJÚSÁGI LIGA HIVATALOS LAPJA. I I MEGJELENIK MINDEN HÓNAPBAN KÉTSZER. I I Kolozsvári társszerkesztőség: Kossuth Lajos utca 10. sz. T I ' * T T'TTTTi rnrTTT A diáklap* Csaknem negyedszázada áll már fenn az „Egyetemi Lapok“ s valljuk meg őszintén, nagyon kevesen tudnak róla, hogy van. Sohasem is volt olyan orgánuma az ifjúságnak az Egyetemi Lapok, mint amilyennek látni szeretnek vagy látni szerettük volna. Még az egyetem falain belül is csak egy szűkebb csoport kultiválja ez egyetlen diáklapot. Nem érezték sohasem szükségszerűségét. Csodálatos az az indolencia, amelylyel ennek a kivételes helyzetet szolgáló sajtóorgánumnak küzdenie kellett mindig s küzdenie kell most is. Sok oka van ennek s egyképpen hibás benne a társadalom s az irányító körök is. Bármilyen újsághoz, — mint a háborúhoz, — elsősorban pénz és pénz kell. Föltétlen vagyoni függetlenség, különben a hírlap megbénul. Nem valami fényűző kiadásokat értünk itt a pénz alatt. Csak biztos alapot, amely az újság technikai részének administrálásával ne merüljön ki teljesen, hanem maradjon egy kis összeg a lap szellemi munkásainak is. Talán furcsának tűnik fel, hogy e helyen és éppen mi mondjuk ezt, mintha hazabeszélnénk, — de tapasztalásból tudjuk, hogy bizony csak ajándék az olyan szellemi termék, amely honoráriumra nem tarthat számot s „ajándék jószágnak nem szabad az értékét nézni“ — mondja a közmondás. Pedig a diáklapnál nagyon is kellene nézni. Sajnos, a mi ifjúságunk irodalmi és artisztikus eszmékért alig lelkesül annyira, hogy áldozatokat hozzon érte. A csak szerepelni vágyóknak munkája irodalmilag csaknem mindig értéktelen. Íme tehát, ha csak minimálisan is, milyen más anyag került volna az Egyetemi Lapok huszonegy évfolyamába. Mi, akik e lap megszerkesztését vállaltuk, — száz példából is érezzük, hogy menynyire igazunk van. Aki kétkedne „az ideálokért lelkesülő ifjúság“ e különös viselkedésében, — nézzen be egyszer ide a műhelybe. A dolgok mélyén a pénzt fogja találni. Menjünk tovább. Leplezzük le magunkat. A szegénység sohasem volt szégyen. Az Egyetemi Lapok megjelenési költségeinek megszerzéséért is sokszor kellett a vezetőknek elhanyagolniuk a lap szellemi részét. Ha nincs biztosítva az adminisztráció, nem lehet nyugton dolgozni. A diákkongresszusokon mindenféle szempontból bírálták, bírálják a diáklap ügyét, de az adminisztrácionális költségek tekintetében egy jóravaló indítványt sem fogadtak el soha. És ha jegyzőkönyvileg el is fogadták, a valóságban nem teljesítették pontosan. Nevetséges kis összeget szavaztak meg a kongresszusok a diáklapra. Csak az tudja, aki közelállód valaha egy hírlapvállalathoz, hogy milyen sokba kerül aránylag egy számnak is a megjelenése. Ezen kell tehát legelőször változtatni. Az ifjúsági egyesületek nem gazdagok, rájuk számítani nem lehet. Az egyetemi tanács nem tarthatja fenn a diákújságot. Ez a diákújság szellemével merőben ellen-