Egyetemi Lapok, 1908 (21. évfolyam, 1-10. szám)
1908-01-23 / 1. szám
EGYETEMI LAPOK, 1908. január 23. keznék. Nincs más hátra: a szegények menjenek a gazdagokhoz, akik között talán akad nemes pártfogója az ifjúság törekvéseinek s ha egyszer már megalapoztuk volna létünket, nem kellene ilyen kicsinyességekkel foglalkozva elhanyagolnunk a diáklapnak nagy, szép céljait. Ítéletünk szerint a régi úton a diáklap alig juthat valaha révbe. Gondoljanak ránk a gazdagok! S hogy mennyire életképes lehetne nálunk is egy állandó diáklap, mi sem bizonyítja jobban, minthogy 21 év után most kell megírnunk ezt az őszinte cikket magunkról. Addig is volt mindig valahogy. De csak valahogy. Márpedig mi ezzel nem akarunk megelégedni. Az ad hoc, ha diáklapnak semmi értelme nincs. Szükségszerű, hatalmas orgánummá akarjuk azt tenni. Segítsetek nekünk! Mert mindenki érzi, hogy jogalapunk van erre és a körülmények kedvezőtlenek nem lehetnek célunkra nézve, csak egyszer határozott alapon álljunk és határozott irány felé nézzünk. Mindig egyik nagy baja volt a diáklapnak a szükségszerűen sok szerkesztőváltozás. A lap lelke: a szerkesztőség. Nagyon cserélgetni káros. De az egyetemi hallgatót tanulmányai nem köthetik sokáig az egyetemhez, a fővároshoz. Vizsgálataik letevése után állást vállalnak, szétmennek az országban. A szerkesztők talán éppúgy, mint bármelyik más szürke társuk. A helyét másnak kell elfoglalnia és ez a más új vonást ad a lap arcának. Jót vagy rosszat, mindegy, de a közönség minden változással szemben bizalmatlan eleinte. Ismerünk jó vidéki olvasókat, akik mióta nem nagy papiroson jelenik meg az Egyetértés nem is veszik a kezükbe, pedig húsz évig nem bírtak pipázni sem nélküle. Ilyen kicsiségekből látjuk, hogy milyen intenzive érinti kiváltképpen a szerkesztő változás az olvasóközönséget. Ennek a bajnak a megoldása pedig egyszerű volna. Egy tapasztalt régi ifjúsági vezértől hallottuk, hogy nem lesz addig jó diáklap, amíg szerkesztőjének exisztenciális kérdése nem fűződik az újság jóságához. És nem fiatal egyetemi hallgatóra várna ez a feladat, hanem az egyetemről már kikerült, tapasztaltabb emberre, akinek neve állandó garancia lenne a lap élén annak állandóságáról és kellő komolyságáról. Ha méltó ember erre vállalkoznék, mellette az ifjúsági elnökök szerkesztőtársak vagy szerkesztőbizottság lehetnének s úgy meg volna a garanciális szoros kapcsolat az ifjúság s az állandó szerkesztőség között. Ilyen körülmények között a magyar diáklap is megtalálná a sajtóirodalomban a magának megfelelő helyet. Szükség esetén védője volna az ifjúságnak mindenkivel szemben is s kellő súlylyal képviselné a magyar ifjúságot a külföld előtt. Itthon pedig idővel olyan komoly orgánumává válhatnék az ifjúság szellemi tömegének, hogy az elismert irodalmi újságok benne keresnék friss, erős munkásait az irodalomnak. Biztos lépcsőfok volna az elismert irodalmi irányzatok és az ifjúság szárnypróbálgatásai között. Mi minden erőnkkel rajta leszünk, hogy méltó helyen lássuk a magyar diáklapot. A harmadik egyetem. év hónap 18-án, szombaton Szeged városának és tizenegy alföldi és délvidéki törvényhatóságnak egyesült nagy küldöttsége tisztelgett a kormány tagjainál, valamint a képviselőház elnökénél, hogy a harmadik egyetemnek Szegeden való fölállítását kérje s átadja azt az emlékiratot, amelyet a szegedi egyetem dolgában a város polgármestere, Lázár György királyi tanácsos itt. A miniszter így válaszolt: „Az egyetem szaporításának kérdését már ennek az évnek költségvetésével kapcsolatosan még nem kezdtem megoldani, mert a megoldásnak csak kezdetéről lehet szó, de azért még sem szűntem meg vele foglalkozni, mint kulturális fejlődésünknek egyik alapvető kérdésével. A legégetőbb szükségletek a népnevelés terén mutatkoztak és mióta én ezt a díszes állást elfoglalom, tevékenységem súlypontját a népnevelési ügyre fektettem, de azt sem lehet kellőképen előmozdítani, csak ha azon iparkodunk, hogy az intelligenciát a magasabb népnevelés terén megerősítjük. Azt hiszem, csak igen rövid idei halasztást jelent az a körülmény, hogy az ez idei költségvetés keretében a főiskolák szaporításával gyakorlatilag nem foglalkozhattam. Szándékosan használom e kifejezést: főiskolák szaporítása, a szokásos harmadik egyetem szólam