Egyetemi Lapok - Az Eötvös Loránd Tudományegyetem lapja, 1963 (5. évfolyam, 1-35. szám)

1963-11-23 / 31. szám

Adjunk több segítséget a KISZ-alapszervezeteknek! Az egyetemen folyó nevelő munka fontossága közismer­tény, a TTK KISZ-bizottság; több kezdeményező lépést tet annak érdekében, hogy a KISZ-alapszervezetek­ megfe­lelően tudjanak részt venn ebben a munkában, s ezzel se­gítsék a nevelőmunka megfe­lelő szintre emelését. A matematikus pártcsopor az oktatási tanácsok tagjainál bevonásával, előkészítet anyag alapján kibővített párt­­csoport-értekezleten foglalko­zott ezzel a problémával és­ különböző javaslatokkal, kéré­sekkel fordult a megfelelt szervekhez. Az alábbiakban ezek lénye­gét ismertetjük. A KISZ-vezetők feladatkörét meg kell pontosan határozni és meg kell követelni tőlük hogy a munkájukhoz szüksé­ges ismereteket és tájékozó­dást megszerezzék (kü­­önösen az elsőéveseknél). Félévenként, vagy évenként legalább egy olyan alap­szervezeti gyűlés legyen, ahol a KISZ-vezetőség tagjai munkáinkról részle­tesen beszámolnak és a taggyűlés ezek munká­ját személyekre menően rész­letesen értékeli. Ezenkívül is legyen a vezetőségi üléseken és a taggyűléseken név szerinti dicséret, illetve bírálat. Meg kell teremteni annak a lehe­tőségét, hogy a KISZ-alapszervezetek­­nek beleszólásuk legyen a rendkívüli segélyek, szo­ciális segélyek ügyébe, illetve meg kell javítani az ilyen irányú munkát. A KISZ- alapszervezetek titkárait (ahol még nem történt mneg) be kell vonni az oktatói tanácsok munkájába. Különösen fontos az elsőéve­sekkel való törődés. Ebben a tanévben az elsőéveseket a következőképpen vontuk be a KISZ-életbe: A kari KISZ-bizottság és a matematikus pártcsoport fel­kérte a felvételi vizsgabizott­ság tagjait, hogy figyeljék, kik alkalm­asak a KISZ-ben tiszt­ség betöltésére. A kari KISZ- bizottság közülük jelölte ki az ideiglenes vezetőség tagjait, s így a tanév megkezdése után röviddel megkezdte működését a KISZ-szervezet. A munka beindítását minden csoport­ban egy, már az előző tanév végén megbízott, tapasztalt KISZ-tag segítette 1 hónapon keresztül, míg az oktatói ta­nács is bekapcsolódott a mun­kába. Az ideiglenes vezetőség meg­bízatása fél év. Februárban az elsőévesek, megválasztják a végleges vezetőséget. A tanulmányi problémák megoldására a KISZ-szer­­vezet és az oktatói tanács szoros együttműködésére van szükség. Szükséges, hogy az oktatói ta­nácsok a KISZ bevonásával rögzítsék a tanulmányi felelő­sökkel való állandó kapcsolat módját, hangolják össze az oktatói tanács és a KISZ-alap­­szervezet tanulmányi kérdései­ben kifejtett erőfeszítéseit, dolgozzanak ki programot a legfontosabb kérdések közös megoldására. A másodéves mat.-fsz. sza­kos KISZ-alapszervezetek kez­deményezték egy pedagógiai, didaktikai, elemi matematikai kérdésekkel foglalkozó szak­kör létrehozását. A kezdemé­nyezést a pártcsoport jónak látja és kéri a szakmódszerta­ni bizottságot, hogy vizsgálja meg egy ilyen jellegű szakkör szervezésének és támogatásá­nak kérdését. A politikai nevelőmunkával kapcsolatban az a tapasztalat, hogy a hallgatókat elsősorban olyan politikai kérdések érdeklik, melyek az or­szág, vagy saját helyzetük­kel közvetlenül összefüg­genek. Célszerűnek mutatkozik, hogy a KISZ-a­s­­szervezetek szer­vezzenek ilyen kérdésekről előadást jól tájékozott és sok tárgyismerettel rendelkező elő­adóval. Kérjük a marxista tanszé­ket, vitassák meg, hogyan le­hetne az előadásokon és a sze­mináriumokon az eddiginél szorosabb kapcsolatba hozni az aktuális problémákat és az el­méleti anyagot. Vizsgálják meg, van-e lehetőség a IV. és V. éves hallgatók részére filo­zófiai kérdésekkel foglalkozó speciális előadásokat tartani? A továbbiakban foglalkozott az oktatói tanács néhány szer­vezési kérdéssel,­­ így pl. a következő javaslattal fordult a kari KISZ-bizottsághoz: A KISZ-szervezetek munkáját támogató szervek jobb koordi­nálása érdekében az évi mun­­atervek meg­vitatásába vonja be az ok­tatói tanácsot és a megfe­lelő pártcsoportot. Gerelyes Endre 1935-ben született Hatvanban, de már kis kölyök korában Zagyva­­pálfalvára kerültek, mivel édesapja vasutas és oda szál­­lította a szolgálat. Bányászok között élt, nyári szünetekben maga is megpróbálkozott a szénfejtés cseppet sem köny­­nyű mesterségével. Számos ké­sőbbi novellájához adott él­ményanyagot ez a néhány föld­alatti „kirándulás”. Salgótar­jánban érettségizett 1953-ban, majd egyetemünk bölcsészka­rára került, ahol 1957-ben szerzett magyar-történelem­­szakos tanári diplomát. Há­rom évig a Magyar Irodalom­történeti Intézetben dolgo­zott, mint tudományos kutató, de — bár nagyon jól megfe­lelt ebben a munkakörben, vi­lágéletében rendszerező és ra­cionális elme volt — szűknek érezte­ a tudományos élet kis­sé hermetikus világát, s 1960- ban a Márvány utcai általá­nos iskolában vállalt tanári állást. Ez az év volt a „fordulat éve” írói pályafutásában is. Eladdig nem nagyon írt novel­lákat, csak kacérkodott az író­ság gondolatával, 1960-ban vi­szont nekibátorodott és papír­ra vetette egyik boxmeccsé­­nek , mert ökölvívó is volt Salgótarjánban — főleg lé­lektani élményeit. A „Kilenc perc” című novella megjelent az Élet és Irodalom hasábjain és egy csapásra ismertté tette irodalmi berkekben Gerelyes Endre nevét. A Magvető­ ki­adó kötetért kezdte sürgetni, a filmgyár pedig rögtön le­csapott a kitűnő írásra és kis­­filmet készíttetett belőle.­Ez­­után már ment minden, mint a karikacsapás: 1961-ben „Kö­vek között” címmel megjelent a fiatal író első novellás kö­tete, a folyóiratok egyre más­ra közölték esszéit és novellá­it, s 1963-ban látott napvilá­got az elsőnél sokkalta éret­befejezésül fel szeretnénk hívni a figyelmet olyan cikkek írására és megjelentetésére, melyek a KISZ-alapszerveze­­tek munkájának végzéséhez közvetlen és jól hasznosítható segítséget nyújtanának. Gon­dolunk itt olyan cikkre, pél­dául, amely egy elsőéves alap­szervezet munkatervét ismer­tetné, hozzátéve mindjárt esetleg a kritikai megjegyzé­seket is. Gyapjas Ferenc—Szabó Dániel több, művés­zileg izgalmasabb második könyv, a „Töpren­gés az éjszakáról”. A fiatal írót felkerestük — jaj, már megint beleestem a riportsémába! Dehogy keres­tük fel! Hiszen gyakorta belá­togat az Alma Mater falai kö­zé, sűrűn találkozhatunk vele, nem kell „felkeresni”. Itt be­szélgettünk a szerkesztőség­ben, s — tekintve, hogy igen jó barátok vagyunk — kicsit furcsa volt ez az interjúszi­tuáció. — Hogyan vélekedsz eddigi két könyvedről? — Úgy érzem, alapmonda­nivalóm a régi és az új világ­­szemlélet, etika, ízlés össze­csapása. Főleg a második kötetből derül ez ki, érzésem szerint ebben sikerült felolda­nom az első kötet főként fi­zikai erőfeszítésekre, próba­tételekre koncentrált voltát Második könyvemben a mű­faji egyhangúságot is megpró­báltam lazítani, novellákat, esszéket, novellisztikus ripor­tokat egyaránt felvettem a kö­tetbe. — Mit írsz szívesebben: esszét vagy novellát? — Főként novellákat írok, de nagyon érdekes, szívesen — s ha szabad ezt mondanom — szenvedéllyel végzek szocioló­giai felméréseket, írok kritiká­kat, szeretem az esztétikai, el­vi polémiákat is. — Már egyetemista korod­ban is írtál? — Akkor még nem nagyon. Bár serkentő példa akadt elég: kollégiumi szobatársam, Tunyogi például állandóan drámaírói tevékenységet fej­tett ki, különösen a vizsga­­időszakban. Furcsa mód tette: mértani egyenessel ábrázolta a cselekmény menetét és kör­zővel mérte be a drámai cso­mópontokat ... — A filmed forgatása köz­ben nem történt valami „jó story"? — Dehogynem, rengeteg. A legmegrázóbb a következő volt: én voltam az egyik boxoló főszereplő, a Madaras Jóskával brusztoltuk végig a filmet. Madaras helyett min­dig a dublőre, egy Galla nevű testnevelő tanár ütött. A ki­ütés­ jelenetnél megkértem Gallát, hogy tényleg üssön ki, ne csak mímeljük a dolgot. Meg is tette, úgy mostak fel. S a filmátvevő-bizottság egye­dül ezt a jelenetet találta mes­terkéltnek és elrendelte az új­­rafelvételét... — Jelenleg hol dolgozol? — A szegedi Pedagógiai Fő­iskolán vagyok adjunktus. He­tente három napot töltök Sze­geden. Ezenkívül az Új írás szerkesztőségében vagyok szerződéses prózai lektor. — Sablonos kérdés, de fel­teszem: jövő terveid? — Kisregényt szeretnék ír­ni, témája a Káin-legenda len­ne, természetesen mai környe­zetben. S szeretnék egy köny­vet írni egyetemistákról, mert nagyon szerettem egyetemista lenni, s most is közöttük élek. Baranyi Ferenc EGYETEMÜNK HALLGATÓI VOLTAK: GERELYES ENDRE ÍRÓ Nagy múltja van a mi egyetemünknek, ren­geteg hallgató izgult, figyelt, magolt, lelkese­dett, sírt, kacagott falai közt a hosszú évtize­dek folyamán, köztük sok olyan is, akiből neves férfiú vált a művészet valamely terüle­tén. S tekintve, hogy a bölcsészkaron általá­ban az irodalom felé terelgetik az embereket — jobbára írók kerültek ki ezen falak közül. Van köztük számos elhalt klasszikus nagy­ság, de olyan is bőven akad, aki él, lélegzik és mindenekfelett alkot. Őket szeretnénk be­mutatni most induló cikksorozatunkban. Nem kötjük magunkat semmiféle protokoll­­sorrendhez, így mindjárt, az egyik­ legfiatalab­­bal kezdjük, akiben még friss az egyetem szelleme. MOLNÁR ENDRE ELŐADÁSA A BÖLCSÉSZKARON Múlt héten a bölcsészkar ta­nácstermében Molnár Endre az MSZMP Központi Bizott­sága agit.-prop. osztályánál helyettes vezetője beszámolót tartott a „Béke és Szocializ­mus" c. folyóirat által Prágá­ban megrendezett nemzetközi tudományos ankétről, melynek tárgya: „A szocialista világ­­rendszer fejlődése” volt. Mint Molnár Endre ismer­tette, az értekezlet a szocialis­ta nemzetközi gazdasági együttműködés kérdéseivel foglalkozott. Az ankét szabad eszmecsere jellege megmutat­kozott a kínai és a román elv­társakkal folytatott vitákban. Az értekezlet leszögezte, hogy a szocializmus gazdasági tör­vényei nem azonos módon ér­vényesülnek az egyes orszá­gokban, s ezt a fontos tényt az együttműködésben nem szabad figyelmen kívül hagy-Rámutatott arra, hogy termelőerők fejlődési tenden­ciái megkövetelik a jelenlegi határok átlépését, a gazdasá­gi együttműködést, különösen a viszonylag kisebb és sűrűn lakott országokban, amilyen hazánk is. Az előadó a továb­biakban részletesen foglalko­zott az együttműködés egyes konkrét kérdéseivel. A beszámoló után kérdése­ket intéztek az előadóhoz. Fel­vetődött az a probléma is, hogy a KGST keretein belül hogyan működhetnek együtt a humán tudományok képviselői. Ezzel kapcsolatban az egyik felszólaló megemlítette, hogy ilyen jellegű együttműködés már 1957 óta létezik a népi demokratikus országok orien­talistái között. Sajnálatos, hogy az érdekes beszámolón a hallgatók létszá­ma rendkívül csekély volt. Ez bizonyára nem az érdektelen­ségnek, hanem a nem kielégítő szervezésnek tulajdonítható. G. D. A győztes és a harmadik helyezett Egymás mögött léptek be a szerkesztőség ajtaján. Aztán szerényen várakoztak. Két, zavartan mosolygó fiú: Tichy Géza és Major János, az Eöt­vös Loránd Fizikai Társulat középiskolai fizikai versenyé­nek ezévi győztese és harma­dik helyezettje. Mindketten egyetemünk első éves fizikus hallgatói. Tichy Géza az első helye­zett. Göndör hajú fiú, a no­vemberi hideg pirosra csípte az arcát. Első pillanatra in­kább sportolónak látszik, mint fizikusnak. — Nem rokona a Honvéd középcsatára? — Nem, nem, csak név­rokon. Egyébként nem is va­gyok Honvéd szurkoló. — Mondjon néhány szót a versenyről, ölében szorongatja aktatás­káját, homlokát ráncolja, töpreng. — Nem is tudom pontosan, hányan indultunk. Az újság­ban úgy olvastam, az idén kétszer annyian voltunk, mint tavaly. Ez a negyedik fizikai verseny, amelyet az az évben érettségizettek számára ren­deznek. Több vidéki városban egy időben bonyolították le ezt az országos vetélkedőt. — Hol érettségizett? — Az óbudai Árpád Gim­náziumban. — Nagyon izgult? — Nagyon. Bár az érettségi és az egyetemi felvételi után ez már inkább csak szellemi sportot jelentett, kockázat nélkül. — A példák? — Három példa volt — ne­vetve vonogatja a vállát —, hát én mit mondjak róluk? Lehet, hogy nekem szeren­csém volt. Mind a három si­került. Major János közbeszól: — Nem kell szerénykedni, a példák elég nehezek voltak, ami talán abból is kitűnik, hogy a megoldásra öt órát kaptunk. Én harmadik lettem, pedig a példák közül csak kettőt oldottam meg. Hát el lehet képzelni. Az volt a jó, hogy a legkönnyebbet hagy­tam a végére, és erre nem maradt idő. Egyébként a ver­senyen való részvétel, a dol­gozatok beadásától számított. Sokkal többen nekigyürkőztek a példáknak, mint az a 62, aki végül be is adta. Major János, a vetélkedő harmadik helyezettje már „fi­­zikusabb” külsejű. Magas homloka, komoly pillantású sötét szeme legalábbis erre enged következtetni. Ő a Kandó Kálmán Villamosipari Technikumban kapta érett­ségi bizonyítványát. — Hol zajlott le a buda­pesti verseny? — A TTK „D” épületében, tehát nekünk házon belül. — És mi volt a díj: oklevél, vagy esetleg pénzjutalom? — Oklevélosztás nem volt, arra majd az egyetem elvég­zése után kerül sor. Az első helyezett 500, a második és harmadik helyezett pedig 200 —200 forint jutalmat kapott. Mert a résztvevők valameny­­nyien 1963-ban érettségiztek, talán úgy is gondolhatták, hogy a nyerteseknek köny­nyebb lesz bejutni az egyetem­re. Ez az utóbbi szempont azonban nálunk elesik, mert mi Gézával együtt, már elsős fizikusok vagyunk, a máso­dik helyezett. Abos Imre pe­dig a Műszaki Egyetemen villamosmérnök hallgató. — Milyen érzés volt, ami­kor a díjkiosztó ünnepségen meghallották saját nevüket. A két fiú kamaszosan ösz­­szenevet. — Hát jó érzés volt, persze nagyon jó. Ha az ember úgy érzi, hogy jól oldotta meg a példákat, akkor sem lehet biztos a dolgában az ered­ményhirdetésig. Nekünk meg különösen nagy volt az örö­münk, mert Gézával ősz óta nagyon megbarátkoztunk, cso­porttársak vagyunk, mindig egymás mellett ülünk az elő­adásokon is. És éppen mi ket­ten! Mi tagadás, büszkék is voltunk. Nem gondolnám, hogy egye­temi sovinizmusnak számít, de szerkesztőségünk is izga­tottan várta, mi lesz az Eöt­­vös-verseny eredménye, és őszinte örömmel vettük tu­domásul, hogy az első és har­madik helyet egyetemünk két hallgatója szerezte meg. Mi is büszkék vagyunk rá­juk! — b — ­ Harmadéves tanárszakosok az iskolában A III. éves tanárszakosok egy tanéven keresztül valame­lyik iskola KISZ-, illetve úttö­­rőszervezetében dolgoznak, majd ezt követően két hétig általános, illetve középiskolás táborban, pedagógus irányí­tással, nevelési feladatokat látnak el. Az idei tanévre a felkészülés az eddigieknél jó­val gondosabban és szervezet­tebben történt meg. Az egye­temi KISZ vb májusban érte­kezletet hívott össze, ahol a Budapesti KISZ-bizottság, a Tanárképzési Csoport és a Pe­dagógia Tanszék képviselőivel megállapították a legfonto­sabb tartalmi és szervezési feladatokat. A kijelölt iskolá­kat tájékoztatták a keddi moz­galmi napról. Határozat szü­letett arról, hogy a kijelölt is­kolákban tartsanak a nevelési gyakorlat tapasztalatait össze­gező és általánosító szeminá­riumokat. A gyakorlatot bevezető elő­adások szeptember 24-én vol­tak. Az előadókat részben a Pedagógiai Tanszék adta, rész­ben a KTSZ KB és a Buda­pesti KISZ-bizottság titkárait, illetve osztályvezetőit kérték fel az előadások megtartására. Az előadásokat karonként tar­tották, és külön az „általános iskolások”, illetve a „középis­kolások” részére. Itt részt vet­tek a kijelölt iskolák tanács­adó tanárai, akik utána a hoz­zájuk kerülő hallgatókkal megbeszélést tartottak. Október elsején kezdődtek meg a foglalkozások, 28 isko­lában. A hallgatók számszerű részvétele az előző évekhez viszonyítva jóval kedvezőbb. A TTK 277 diákjából mind­össze 17-en nem jelentek meg iskolájukban. Mulasztásukat utóvizsgára, illetve pótszigor­latra való készüléssel magya­rázták. A bölcsészkar­ hiány­zók többsége is utóvizsgáira hivatkozott. A hallgatók a kijelölt isko­lákba többnyire a KISZ-szer­­vezetek munkáját segítik, út­törőknél rajvezetőhelyettesek, szakköröket, ISZM-próbacso­­portokat, úttörő szakpróba tanfolyamokat vezetnek. E té­nyek azt bizonyítják, hogy hallgatunk egyre változato­sabban látják el feladataikat, egyre több életet visznek gya­korlataikba. A legtöbb iskolá­ban meg vannak elégedve ed­digi munkájukkal, néhányukat külön is dicsérik a gyerekek­kel való gondos és szeretettel­­jes bánásmódért. A gyakorlatok eddigi folyá­sa azonban nincsen díjával a zökkenőknek sem. Ez abból is adódik, hogy a kijelölt isko­lákban a munkalehetőségek pontos feltárása nem történt meg hiánytalanul. Némely esetben az iskolai ifjúsági szervezet munkája, a vezetés színvonala alkalmatlanná te­szi az iskolát a nevelési gya­korlatra. Megfelelő intézkedé­sek segíthetnek — segítettek is — a hibák felszámolásában. Még két fontos mozzanatról, a harmadévesek gyakorlatá­ban. A gyakorlatok segítésé­re és az ifjúsági szervezet munkájának elmélyültebb ta­nulmányozására létrehozták az idén a nevelési kabinetet. A m­ásik: a nyáron 213 hallgató vett részt különféle táborok nevelési munkájában. A ta­pasztalatok szerint a középis­kolai KISZ, és az úttörő csa­pattáborok bizonyultak a leg­hasznosabbnak. A jövőben fo­kozottabban kell rnaszkodni­ ezekre az eredményekre, jobban kell építeni rájuk. — Trencsényi Waldapfel Imre akadémikus, egyetemünk professzora a magyar—görög kulturális egyezmény kereté­ben kéthetes tanulmányútra Görögországra utazott, ahol előadásokat tart ★ — Dr. R. G V. Norrish cambridge-i professzor, ked­den a TTK fizikai—kémiai és radiológiai tanszékének elő­adótermében „Új, fotokémiai módszerekkel elért eredmé­nyek a reakciók ind­­okában” címmel előadást tartott.

Next