Egyetemi Lapok - Az Eötvös Loránd Tudományegyetem lapja, 1967 (9. évfolyam, 1-19. szám)

1967-10-05 / 14. szám

. AKI 1903-BAN VOLT JOGHALLGATÓ Beszélgetés dr. Czakó Zsigmond gyémántdiplomás ügyvéddel SZERB UTCA, 1903: az egyetem (a mai jogi kar) épü­lete már áll, bár az egykori fényképekről nehéz felismer­ni, hiányzik még a mai főbe­járat oszlopos árkádja. Olda­lához tapadva az egyetemi templom, köröskörül alacsony, földszintes házak. Ennyit mu­tatnak a fényképek. Dr. Cza­kó Zsigmond, gyémántdiplo­­más ügyvéd szavai nyomán megelevenedik a környék: — Tudja, hol van most a fodrászat? Ott a Szerb utca sarka... Szemben az árvizet jelző kőtáblával. Na, ab­ban a helyiségben volt ak­kor a diáktanya. Amolyan remek kis ivóbarlang, ahol ■néhány krajcárért jól is lakhatott a korgó gyomra joghallgató. Ma is van ar­ra valami, úgy tudom, az a Vén Diák, de hát az nem az igazi, kérem. Az még halo­­vány utánzata sem lehet an­nak a réginek... — Fiatalos jókedvvel emlékszik a hajdan­volt borozgatásokra, s szemé­ben az életet megjárt, a két világháborút megért idős em­ber bocsánatkérő mosolya: ta­lán ez a tejfeles szájú újságíró nem ezt várja, nem erre kí­váncsi, vajon nem baj-e, hogy kiszaladt a száján, hogy ott a fodrászat helyén ... Dehogy baj, Czajkó bácsi! Bizony egy-két mai hallgató­ra csak fele annyi életkedv is ráférne, mint amennyi az ön szemeiben még ma is csillog­ott a Bartók Béla úti kis szo­bában, a zöld posztóval behú­zott asztal mellett, ahol egy­­egy szunyókálás között éber figyelemmel kíséri a világ dolgait, töpreng a kínai hely­zet felett, elemzi az új me­chanizmus adta lehetőségeket. A jogi kar akkori élete iránt érdeklődtem nála. Diákokról, tanárokról, arról, hogyan ké­szültek az akkori egyetemis­ták erre a meglepetésekkel és megrázkódtatásokkal teli szá­zadra. Többet kaptam­ a kor, s ezen belül egy értékes, nagy­tudású ember, dr. Czakó Zsig­mond történetét. Jóval túl van a nyolcvanon; az adatokra, nevekre, könyvcímekre gon­dolkodás nélkül emlékszik. — Talán meglepi, hogy ak­koriban több mint ezer hall­gatója volt a jogi egyetemnek. Ennek a nagy létszámnak leg­­nagyob részét vidéki földbir­tokos fiúk jelentették, akik szép családi hagyományként kívánták megszerezni a dok­tori címet. Az épületnek és az előadásoknak ritka vendégei voltak ezek az ún. „mezei ha­dak”. Kétszáznál többen nem jártunk be rendszeresen, így elfértünk az akkor épülő egye­tem már készen álló Szerb ut­cai szárnyában. Két nagyhírű professzoromra emlékezem vissza legszívesebben. Első­éves koromban Szentmiklóssy Márton professzor római jog előadásaira és szemináriumá­ra, és másodévben dr. Pickier Gyula jogfilozófiai előadásai­ra. Talán érdekli, hogyan folytak az akkori szemináriu­mok. Szentmiklóssynál pél­dául rendszerint egy-egy ér­dekes jogi problémát olvastak fel, s a hallgatóságnak kellett eldönteni, mi lenne a helyes ítélet. Néhány érdekes meg­oldásra ma is emlékszem, az— Hogyan gondolkodtak ak­kor nálunk a szocialista esz­mékről? — Általában sehogy. A leg­többen akkor még távolinak érezték. Ez érthető is: egy feudális kötöttségekben élő or­szág volt a miénk, a katoli­kus klérus hatalmas befolyá­sával és egy Ferencz Józseffel a hátán, aki maga is bigott katolikus volt. Igyekeztek nemzetellenesnek, az ország érdekeivel szemben állónak feltüntetni a szocialista esz­méket. De ne higgye azt, hogy nem akadtak gondolkodó em­berek, akik legalábbis objek­tíven mérlegelték ezeknek az új tanoknak igazságát. Jól em­lékszem dr. Földes Béla nem­zetgazdasági előadásaira. An­nál is inkább, mivel ez a té­makör az én egész életemnek előrevetítését jelentette. Föl­des a mi egyetemünkön már akkor, 1903-ban objektíven tárgyalta a szocialista törek­véseket, felismerte azoknak történelmi, közgazdasági jelen­tőségét. Jómagam is korán rá­jöttem arra, hogy Magyaror­szág csak akkor tarthat lépést a fejlődő országokkal, ha meg­teremti önálló iparát. De er­ről mlijd később. Két itthoni egyetemi év után a bécsi és más­ külföldi egyetemekre ke­rültem. Kint magyar diákszö­vetségeket szerveztem, előadá­sokat tartottam a szocializ­musról. Legértékesebb olvas­mányom a ma keveset emle­getett Werner Lombert pro­fesszor, XIX. századi szocia­lista mozgalmakról szóló köny­ve volt. Előadásaimnak kint sikere volt, de hát beszélni könnyebb volt, mint cseleked­ni, az akkori „féldálés irány­zattal” szemben. Értesüléseink is alig-alig voltak, példa nem állt előttünk, ne felejtse el, hogy 1903-at írtunk. Akkori­ban alkotta meg nálunk egy bankigazgató a nemzeti jöve­delem megállapításáról és té­nyezőiről szóló elméletét, s az­­időtájt ez óriási előrelépésnek számított. Akkor hallottam először a MIR-ről. A MIR-ek már kollektív alapon szerve­zett mezőgazdasági üzemek voltak Oroszországban. Nálunk nehezen mozdultak a dolgok. Kiváló, de konzer­vatív koponyák őrizték a múl­tat. A régi magyar magánjog talán legnagyobb tudósa, Grosschmidt Béni pl. Werbő­czy lelkes híve és tételeinek őrzője volt. — Hogyan néztek az embe­rek az induló XX. század elé? Különösen azok, akik friss diplomával a zsebükben akkor vágtak az életnek. — Talán meglepi a válasz: mindenki optimista volt. Ha nehezen is, de kialakulóban volt a hazai ipar. Középisko­lás éveim alatt egy-két gyá­runk volt csak. Amikor egye­temre kerültem, már egyre­­másra létesültek. Kossuth Fe­renc és mások a bécsi körök, Ferencz József ellenkezése da­cára megteremtik a hazai ipart. Munkát találnak az em­berek, felismerik a lehetősé­get, Budapest lakossága abban az időben ugrik 600 ezerről egymillióra, s az én életem is itt fonódik egybe az országé­val. Apám a textiliparban dolgozott könyvelőként a Goldbergernél. Én jogi dip­lomám mellé textiltechnoló­­gusi oklevelet szereztem, következetesen igyekeztem kivenni részem a megin­duló hatalmas munkából. A minisztérium Angliába küldött, amely már akkor fej­lett textiliparral fejlődő ország volt, onnan küldött leveleim, tanulmányaim alapján angol mintára létesítettek itthon üzemeket, textilipari iskolá­kat. Akkor létesül a Kammer, a Popper, a Losonci Posztó­gyár. Ingyen telek, építőanyag, szubvenció. Igen, az első vi­lágháború gáncsot vetett ennek a folyamatnak. Csökken a fo­gyasztás, túltermelés követke­zik be. Az egyetlen védekezé­si forma: fuzionálnak az üze­mek. Az életsorsok pedig vá­ratlan fordulatokat vesznek... Tudom, ez már más lapra tar­tozik. De egyet ne felejtsen el megírni. Mi, akkori fiatalok, bíztunk ebben a században, merész álmokat szőttünk itt a jogi karon. Aztán megértünk két világháborút, nemegyszer hajszálon függött az én éle­tem is. Valahogy mindig azok­nak lett nehéz a sorsuk, akik tenni is akartak valamit. De nem érzem sem hiábavalónak, sem feleslegesnek az életemet. Hiszek abban, hogy ez a világ előrehalad, és abban, hogy egyszer elérjük a tökéletes emberi életet. (Simonffy Néhány szó a tudományos diákkörökről Bizonyára sokakat érdekel az az érdekes munka, amelyet egyetemünk jogi karán mű­ködő Tudományos Diákkörök végeznek. Ezekről szeretnék most némi tájékoztatást adni. Az ELTE állam- és jogtu­dományi karán jelenleg a kö­vetkező diákkörök működnek: államjogi és államigazgatási TDK, büntetőjogi TDK, bünte­tő eljárásjogi TDK, filozófiai TDK, kriminológiai TDK, ma­gyar jogtörténeti TDK, munka­jogi TDK, nemzetközi jogi TDK, polgári jogi TDK, pol­gári eljárásjogi TDK, politikai gazdaságtani TDK, és most alakul a tsz jogi TDK. Ezeknek a munkájában összesen mint­egy 200 hallgatónk vesz részt. A tagok az egyes dolgozato­kat felolvassák vagy írásban adják közre, amelyet aztán kö­zösen vitatnak meg. Ez az egyik legfontosabb és legered­ményesebb eszköze a hallgatók önálló munkára való nevelé­sének. Itt mindenki megszokja a komoly, alapos kutatómun­kát, amely a jogászi munkakö­rökben olyan fontos. A viták fejlesztik a logikai és kritikai érzéket, és nem utolsósorban fejlesztik a retorikai készsé­get, a helyes és logikus beszé­det. Az egyes diákkörök segí­tik a diákok specializálódását és nem egy olyan példa akadt már, hogy a diákköri dolgozat­ból szakdolgozat született. A dolgozatokon kívül még számos lehetőség van a mun­ka színesítésére. Szép példája ennek a nemzetközi jogi TDK egyik összejövetele, amelyen reprodukálták a hágai Nem­zetközi Bíróság több tárgyalá­sát és ami nagyon pozitív: nem a jegyzőkönyvet dramatizálták, hanem mintegy újra lefolytat­ták az egész pert, kiegészítve a tényanyagot saját nézeteik­kel és érveikkel. Azt hiszem, felesleges utalni az ilyenfajta „játék” jelentőségére és hasz­nosságára. Az egyes tudományos diák­körökön belül kutatócsoportok is működnek. Ezeknek munká­ja főleg gyakorlati jellegű. Je­lentős például a kriminológiai TDK-n belül működő kutató­­csoport. Felmérték többek közt, hogy miért visszaesők a visz­­szaeső bűnösök. 1965-ben szer­ződést kötöttek a tököli Bünte­tés Végrehajtási Munkahely Parancsnoksággal a fiatalkorú foglyok utógondozásáról. A hallgatók bejárnak a börtö­nökbe, elbeszélgetnek a ra­bokkal kiszabadulásuk utáni szociális körülményeikről, és segítenek nekik szakmájuknak megfelelően elhelyezkedni. Ez reális segítséget jelent mind a börtönökből szabaduló fiata­loknak, mind a munkában részt vevő egyetemistáknak, akik ezzel felbecsülhetetlen ér­tékű gyakorlati tapasztalatra tesznek szert. A büntető eljárásjogi TDK nyári gyakorlatán tényanyag­gyűjtéssel foglalkozott. Azt vizsgálták 192 ügy tükrében, hogy hogyan vált be az újon­nan bevezetett gyorsított, úgy­nevezett 72 órás eljárás. A kér­dőíveket a diákköri tagok kö­zösen dolgozták fel. Az államigazgatás jogi TDK Sopron megyében végzett hasznos és jelentős tanácsi fel­méréseket, amelyet a megyei vezetőség is örömmel fogadott. A diákkörök magas színvo­nalú munkáját fényesen bizo­nyítják, hogy a kétévenként megrendezendő diákköri kon­ferenciákon (Budapesten, Sze­geden, vagy Pécsett tartják ezeket), szép sikereket értek el, így például legutóbb hat dolgozat kapott első díjat, ezekből három még miniszte­ri dicséretben is részesült. A munkát serkentendő többször írnak ki kari pályázatokat is magas pénzjutalmakkal. A Ráday, illetve Szerb utcai kol­légiumainkban szakkollégiu­mok működnek, az ezekben való részvétel diákköri tag­sághoz van kötve. Egészséges az a légkör is, amely a diákkörök és a külső szervek között fennáll. Taná­csi dolgozók, jogászok, bör­tönparancsnokok, a Kriminoló­giai Intézet munkatársai el­járnak a diákköri ülésekre, ér­deklődéssel figyelik az ott fo­lyó munkát. Ez a jó kapcsolat hasznos a fiatal jogászok el­helyezkedésének szempontjá­ból is. Végezetül eredményekben gazdag, tudományos diákköri munkát kívánunk 300 éves jo­gi karunknak az idei eszten­dőben is. Muzsay András 1848 egyetemi ifjúsága és az egyetemi ifjúság 1848-a Az egyetemi ifjúság büszke azokra a hagyo­mányokra, amelyek a történelem során a diák­ságnak a haladó mozgalmakban való részvételé­vel, nehéz helyzetekben történő bátor helytállá­sával és áldozatkészségével kapcsolatosak. Az egyetemi ifjúság legkiválóbb képviselői mindig a haladás ügye mellett foglaltak állást, és keres­ték a megoldást az adott történelmi helyzet le­hetőségei között. Példamutatásuk értékes és lel­kesítő tanulságul szolgál a diákifjúság, az egye­tem egésze és a magyar nép számára egyaránt. A reformkor társadalmi és politikai küzdelmei felkeltették az egyetemi ifjúság érdeklődését és a diákok megjelentek mindenütt, ahol ezek a kérdések szerepeltek napirenden. Ott voltak az országgyűlési karzaton, a megyegyűléseken, felsorakoztak a feudalizmust felváltó polgári haladás zászlaja alá. Köztudott, hogy a nemzeti nyelv ápolására irányuló törekvések a reform­korban az általános társadalmi haladásnak egy részét képez­ték. Az egyetemi ifjúság ebből a feladatból is kivette részét: az 1833-ban alakult „Nemes Kompánia” és a „Casinó” kere­tében folytatta a magyar nyelv ápolására irányuló tevékeny­ségét. 1848 márciusának első napjaiban még minden a régi me­derben folyt az egyetemen. Pár nappal 15. előtt azonban már nyugtalanság volt tapasztalható a hallgatóság között. Elárulja ezt az egyetem rektorának 13-iki körlevele, amelyben felszólí­totta az egyetem tanárait, hogy az ifjúságot „a politikai moz­­galmakbani részvéttől, összecsoportozásoktól és más ilyen­féle zavargásoktól hatályosan visszatartóztatni és a tanulmányaik szakadatlan folytatására serkenteni ne terheltessenek”. A figyelmeztetésnek azonban nem nagy eredménye volt. Március 15-én délelőtt a Petőfi vezette sokasághoz csatlakoz­tak az orvoskar és a mérnöki intézet hallgatói, majd később „borzasztó lárma között” a bölcsészet hallgatók. Így indult útnak a felvonulás a Landerer nyomda elé, ahol a nemzeti dalt és Kossuth mint országgyűlési követ által is indítványo­zott 12 pontot cenzúra nélkül kinyomtatták. Március 16-án a nagyságos Rector rendeletétől reggel 8 órakor összeült az egyetemi Tanács és arról tárgyalt, hogy az adott körülmények között mi a teendő. Az egybegyűltek elfo­gadták a 12 pontot, az oktatást határozatlan időre felfüggesz­tették, és elhatározták, hogy a helytartótanácshoz fordulnak „a további miheztartás iránt vagy utasítást vagy az egyetemi Tanácsnak teljes rendelkezési hatalmat kieszközlendő”. Ez utóbbi ténykedésről a diáksereg nem szerezhetett tu­domást, mert a folyosókon felhangzott örömkiáltást a tanács­nak csak az a határozata váltotta ki, amellyel a 12 pontot el­fogadta. Minden bizonnyal nem vitte volna „egész a Curia épüle­téig az előbb felemelt egyetemi Rectort vállain” a lelkes sereg, ha tudta volna, hogy egyensúlyát az illető az ifjúi vállak mel­lett a sürgetett helytartótanácsi instrukciókban is igyekezett megtámasztani. Az ifjak nemzeti szalagokkal és kokárdákkal ékesítették fel a tanárokat, akik viszont a rend fenntartására intették őket. Március 17-én reggel az ifjúság felkereste a Rectort és kérte, hogy írja alá az egyetemi reformot illető 12 pontot. Az aláírás némi huzavona után valóban meg is történt. A fennmaradt egyetemi naplók tanúsága szerint másnap, 18-án íratta be magát az egyetemi ifjúság a nemzeti őrseregbe és a többi fővárosi lakossal együtt katonai gyakorlatokat végzett. Ezt követően letették az esküt és Nyáry Pál másodalispán az éjjeli őrséget bízta rájuk. 19-én a helytartótanács elrendelte az egyetemi előadások tovább folytatását éspedig úgy, hogy minden tantárgyat magyar nyelven kell előadni. Az egyetem majd minden karán emiatt több tanárnak le kellett mondania, mert „magyar nyelvben kevésbé járatosak” voltak. A jogi karon Virozsil professzort nyugdíjazták ilyen okból, de utóbb visszatért az egyetemre. Március 21-én a diákság leszaggatta a helytartótanácsnak azokat a rendeleteit, amelyek a tanul- Összeállította: DR. SÍK FERENC ADJUNKTUS imiiiimimmiiiiiiiiiimimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimimiiimiiiiiimiitiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiif EGYETEMI­­­­APOK Kádár professzor hallgatói körében A polgári perrendtartás magyarázata" )­ Terjedelmes jogi irodalmi alkotás jelent meg a napok­ban: „A polgári perrendtar­tás magyarázata”, amely rövi­desen nélkülözhetetlen segéd­eszköze lesz majdnem min­den, a törvénykezés területein tevékenykedő jogász dolgozó­nak. A mű kiadása a felszaba­dulás utáni hazai kommentár­­irodalom kimagasló eseménye. A kommentár szerzői mun­kaközösségében az Állam- és Jogtudományi Kar oktatói kö­zül dr. Névai László tanszék­­vezető professzor és dr. Né­meth János egyetemi adjunk­tus vett részt. A munka szer­kesztésének felelősségteljes feladatát dr. Szilbereky Jenő igazságügymi­niszter-helyettes, címzetes egyetemi tanár és dr. Névai László profesz­­szor látta el. A kommentár a polgári per­­rendtartás szakaszainak meg­felelően sokoldalúan értelmezi az egyes rendelkezéseket, megvilágítja a perjogi intéz­mények összefüggéseit, a ma­ga teljességében feltárja a joganyagot érintő bírói gya­korlatot és az egyes vitatható problémák tekintetében egy­beveti a különböző jogtudo­mányi megnyilatkozásokat. Jellegénél fogva A polgári perrendtartás magyarázata irányítást, útmutatást ad a jogalkalmazás számára, de hasznos segítséget jelent a tu­dományos kutatómunka szem­pontjából is, hiszen ennek egyik fontos feladata a bírói gyakorlat elemzése és ennek alapján megfelelő következ­tetések levonása. A mű behatóbb ismertetése, értékelése a jogi szaklapok feladata. Mi itt néhány olyan megjegyzésre szorí­tkozunk, amely a kommentárnak az egyetemi oktatásban való sze­repével függ össze. A tételes jog oktatása területén az egyik legfontosabb feladat annak biztosítása, hogy a jogszabály élete, az ezzel kapcsolatos gyakorlat legalább főbb voná­saiban a hallgatók elé tárul­jon. A kommentár fontos esz­köz ennek elérésében. A pol­gári perjogi kérdések iránt érdeklődő joghallgatók többek között a kommentár lapozga­tásával közelebbről ismerked­hetnek meg a perjogi normák felépítésével, tartalmával, cél­kitűzéseivel. A polgári perjogi gyakorla­ti foglalkozások során alkalom adódik arra, hogy a hallgatók elsajátítsák és megszokják a kommentár kezelésének, hasz­nos alkalmazásának módját. A polgári eljárásjogi tan­szék mellett igen aktív tudo­mányos diákkör működik. Az ennek ülésein napirendre ke­rülő témák kidolgozásánál, a vitára való felkészülésnél a kommentár a magyarázó szö­veg gazdagságával és a jog­­gyakorlat bőséges feltárásával — az egyéb forrásmunkák ta­nulmányozása melett — széles alapot teremt a felvetett kérdé­sek megbeszélésére, a követ­keztetések levonására. Az évfolyamdolgozatok és a szakdolgozatok szempontjából is hangsúlyozni kell a kom­mentár jelentőségét. Egyes polgári perjogi kérdések, a még fejlődés alatt álló perjo­gi megoldások gazdag terüle­tet nyújtanak a dolgozataik számára témát kereső jog­hallgatóknak s e témák kifejtésénél a szerzők sok vo­natkozásban meríthetnek a mű anyagából. Dr. Révai Tibor

Next