Egyetemi Lapok - Az Eötvös Loránd Tudományegyetem lapja, 1967 (9. évfolyam, 1-19. szám)
1967-10-05 / 14. szám
. AKI 1903-BAN VOLT JOGHALLGATÓ Beszélgetés dr. Czakó Zsigmond gyémántdiplomás ügyvéddel SZERB UTCA, 1903: az egyetem (a mai jogi kar) épülete már áll, bár az egykori fényképekről nehéz felismerni, hiányzik még a mai főbejárat oszlopos árkádja. Oldalához tapadva az egyetemi templom, köröskörül alacsony, földszintes házak. Ennyit mutatnak a fényképek. Dr. Czakó Zsigmond, gyémántdiplomás ügyvéd szavai nyomán megelevenedik a környék: — Tudja, hol van most a fodrászat? Ott a Szerb utca sarka... Szemben az árvizet jelző kőtáblával. Na, abban a helyiségben volt akkor a diáktanya. Amolyan remek kis ivóbarlang, ahol ■néhány krajcárért jól is lakhatott a korgó gyomra joghallgató. Ma is van arra valami, úgy tudom, az a Vén Diák, de hát az nem az igazi, kérem. Az még halovány utánzata sem lehet annak a réginek... — Fiatalos jókedvvel emlékszik a hajdanvolt borozgatásokra, s szemében az életet megjárt, a két világháborút megért idős ember bocsánatkérő mosolya: talán ez a tejfeles szájú újságíró nem ezt várja, nem erre kíváncsi, vajon nem baj-e, hogy kiszaladt a száján, hogy ott a fodrászat helyén ... Dehogy baj, Czajkó bácsi! Bizony egy-két mai hallgatóra csak fele annyi életkedv is ráférne, mint amennyi az ön szemeiben még ma is csillogott a Bartók Béla úti kis szobában, a zöld posztóval behúzott asztal mellett, ahol egyegy szunyókálás között éber figyelemmel kíséri a világ dolgait, töpreng a kínai helyzet felett, elemzi az új mechanizmus adta lehetőségeket. A jogi kar akkori élete iránt érdeklődtem nála. Diákokról, tanárokról, arról, hogyan készültek az akkori egyetemisták erre a meglepetésekkel és megrázkódtatásokkal teli századra. Többet kaptam a kor, s ezen belül egy értékes, nagytudású ember, dr. Czakó Zsigmond történetét. Jóval túl van a nyolcvanon; az adatokra, nevekre, könyvcímekre gondolkodás nélkül emlékszik. — Talán meglepi, hogy akkoriban több mint ezer hallgatója volt a jogi egyetemnek. Ennek a nagy létszámnak legnagyob részét vidéki földbirtokos fiúk jelentették, akik szép családi hagyományként kívánták megszerezni a doktori címet. Az épületnek és az előadásoknak ritka vendégei voltak ezek az ún. „mezei hadak”. Kétszáznál többen nem jártunk be rendszeresen, így elfértünk az akkor épülő egyetem már készen álló Szerb utcai szárnyában. Két nagyhírű professzoromra emlékezem vissza legszívesebben. Elsőéves koromban Szentmiklóssy Márton professzor római jog előadásaira és szemináriumára, és másodévben dr. Pickier Gyula jogfilozófiai előadásaira. Talán érdekli, hogyan folytak az akkori szemináriumok. Szentmiklóssynál például rendszerint egy-egy érdekes jogi problémát olvastak fel, s a hallgatóságnak kellett eldönteni, mi lenne a helyes ítélet. Néhány érdekes megoldásra ma is emlékszem, az— Hogyan gondolkodtak akkor nálunk a szocialista eszmékről? — Általában sehogy. A legtöbben akkor még távolinak érezték. Ez érthető is: egy feudális kötöttségekben élő ország volt a miénk, a katolikus klérus hatalmas befolyásával és egy Ferencz Józseffel a hátán, aki maga is bigott katolikus volt. Igyekeztek nemzetellenesnek, az ország érdekeivel szemben állónak feltüntetni a szocialista eszméket. De ne higgye azt, hogy nem akadtak gondolkodó emberek, akik legalábbis objektíven mérlegelték ezeknek az új tanoknak igazságát. Jól emlékszem dr. Földes Béla nemzetgazdasági előadásaira. Annál is inkább, mivel ez a témakör az én egész életemnek előrevetítését jelentette. Földes a mi egyetemünkön már akkor, 1903-ban objektíven tárgyalta a szocialista törekvéseket, felismerte azoknak történelmi, közgazdasági jelentőségét. Jómagam is korán rájöttem arra, hogy Magyarország csak akkor tarthat lépést a fejlődő országokkal, ha megteremti önálló iparát. De erről mlijd később. Két itthoni egyetemi év után a bécsi és más külföldi egyetemekre kerültem. Kint magyar diákszövetségeket szerveztem, előadásokat tartottam a szocializmusról. Legértékesebb olvasmányom a ma keveset emlegetett Werner Lombert professzor, XIX. századi szocialista mozgalmakról szóló könyve volt. Előadásaimnak kint sikere volt, de hát beszélni könnyebb volt, mint cselekedni, az akkori „féldálés irányzattal” szemben. Értesüléseink is alig-alig voltak, példa nem állt előttünk, ne felejtse el, hogy 1903-at írtunk. Akkoriban alkotta meg nálunk egy bankigazgató a nemzeti jövedelem megállapításáról és tényezőiről szóló elméletét, s azidőtájt ez óriási előrelépésnek számított. Akkor hallottam először a MIR-ről. A MIR-ek már kollektív alapon szervezett mezőgazdasági üzemek voltak Oroszországban. Nálunk nehezen mozdultak a dolgok. Kiváló, de konzervatív koponyák őrizték a múltat. A régi magyar magánjog talán legnagyobb tudósa, Grosschmidt Béni pl. Werbőczy lelkes híve és tételeinek őrzője volt. — Hogyan néztek az emberek az induló XX. század elé? Különösen azok, akik friss diplomával a zsebükben akkor vágtak az életnek. — Talán meglepi a válasz: mindenki optimista volt. Ha nehezen is, de kialakulóban volt a hazai ipar. Középiskolás éveim alatt egy-két gyárunk volt csak. Amikor egyetemre kerültem, már egyremásra létesültek. Kossuth Ferenc és mások a bécsi körök, Ferencz József ellenkezése dacára megteremtik a hazai ipart. Munkát találnak az emberek, felismerik a lehetőséget, Budapest lakossága abban az időben ugrik 600 ezerről egymillióra, s az én életem is itt fonódik egybe az országéval. Apám a textiliparban dolgozott könyvelőként a Goldbergernél. Én jogi diplomám mellé textiltechnológusi oklevelet szereztem, következetesen igyekeztem kivenni részem a meginduló hatalmas munkából. A minisztérium Angliába küldött, amely már akkor fejlett textiliparral fejlődő ország volt, onnan küldött leveleim, tanulmányaim alapján angol mintára létesítettek itthon üzemeket, textilipari iskolákat. Akkor létesül a Kammer, a Popper, a Losonci Posztógyár. Ingyen telek, építőanyag, szubvenció. Igen, az első világháború gáncsot vetett ennek a folyamatnak. Csökken a fogyasztás, túltermelés következik be. Az egyetlen védekezési forma: fuzionálnak az üzemek. Az életsorsok pedig váratlan fordulatokat vesznek... Tudom, ez már más lapra tartozik. De egyet ne felejtsen el megírni. Mi, akkori fiatalok, bíztunk ebben a században, merész álmokat szőttünk itt a jogi karon. Aztán megértünk két világháborút, nemegyszer hajszálon függött az én életem is. Valahogy mindig azoknak lett nehéz a sorsuk, akik tenni is akartak valamit. De nem érzem sem hiábavalónak, sem feleslegesnek az életemet. Hiszek abban, hogy ez a világ előrehalad, és abban, hogy egyszer elérjük a tökéletes emberi életet. (Simonffy Néhány szó a tudományos diákkörökről Bizonyára sokakat érdekel az az érdekes munka, amelyet egyetemünk jogi karán működő Tudományos Diákkörök végeznek. Ezekről szeretnék most némi tájékoztatást adni. Az ELTE állam- és jogtudományi karán jelenleg a következő diákkörök működnek: államjogi és államigazgatási TDK, büntetőjogi TDK, büntető eljárásjogi TDK, filozófiai TDK, kriminológiai TDK, magyar jogtörténeti TDK, munkajogi TDK, nemzetközi jogi TDK, polgári jogi TDK, polgári eljárásjogi TDK, politikai gazdaságtani TDK, és most alakul a tsz jogi TDK. Ezeknek a munkájában összesen mintegy 200 hallgatónk vesz részt. A tagok az egyes dolgozatokat felolvassák vagy írásban adják közre, amelyet aztán közösen vitatnak meg. Ez az egyik legfontosabb és legeredményesebb eszköze a hallgatók önálló munkára való nevelésének. Itt mindenki megszokja a komoly, alapos kutatómunkát, amely a jogászi munkakörökben olyan fontos. A viták fejlesztik a logikai és kritikai érzéket, és nem utolsósorban fejlesztik a retorikai készséget, a helyes és logikus beszédet. Az egyes diákkörök segítik a diákok specializálódását és nem egy olyan példa akadt már, hogy a diákköri dolgozatból szakdolgozat született. A dolgozatokon kívül még számos lehetőség van a munka színesítésére. Szép példája ennek a nemzetközi jogi TDK egyik összejövetele, amelyen reprodukálták a hágai Nemzetközi Bíróság több tárgyalását és ami nagyon pozitív: nem a jegyzőkönyvet dramatizálták, hanem mintegy újra lefolytatták az egész pert, kiegészítve a tényanyagot saját nézeteikkel és érveikkel. Azt hiszem, felesleges utalni az ilyenfajta „játék” jelentőségére és hasznosságára. Az egyes tudományos diákkörökön belül kutatócsoportok is működnek. Ezeknek munkája főleg gyakorlati jellegű. Jelentős például a kriminológiai TDK-n belül működő kutatócsoport. Felmérték többek közt, hogy miért visszaesők a viszszaeső bűnösök. 1965-ben szerződést kötöttek a tököli Büntetés Végrehajtási Munkahely Parancsnoksággal a fiatalkorú foglyok utógondozásáról. A hallgatók bejárnak a börtönökbe, elbeszélgetnek a rabokkal kiszabadulásuk utáni szociális körülményeikről, és segítenek nekik szakmájuknak megfelelően elhelyezkedni. Ez reális segítséget jelent mind a börtönökből szabaduló fiataloknak, mind a munkában részt vevő egyetemistáknak, akik ezzel felbecsülhetetlen értékű gyakorlati tapasztalatra tesznek szert. A büntető eljárásjogi TDK nyári gyakorlatán tényanyaggyűjtéssel foglalkozott. Azt vizsgálták 192 ügy tükrében, hogy hogyan vált be az újonnan bevezetett gyorsított, úgynevezett 72 órás eljárás. A kérdőíveket a diákköri tagok közösen dolgozták fel. Az államigazgatás jogi TDK Sopron megyében végzett hasznos és jelentős tanácsi felméréseket, amelyet a megyei vezetőség is örömmel fogadott. A diákkörök magas színvonalú munkáját fényesen bizonyítják, hogy a kétévenként megrendezendő diákköri konferenciákon (Budapesten, Szegeden, vagy Pécsett tartják ezeket), szép sikereket értek el, így például legutóbb hat dolgozat kapott első díjat, ezekből három még miniszteri dicséretben is részesült. A munkát serkentendő többször írnak ki kari pályázatokat is magas pénzjutalmakkal. A Ráday, illetve Szerb utcai kollégiumainkban szakkollégiumok működnek, az ezekben való részvétel diákköri tagsághoz van kötve. Egészséges az a légkör is, amely a diákkörök és a külső szervek között fennáll. Tanácsi dolgozók, jogászok, börtönparancsnokok, a Kriminológiai Intézet munkatársai eljárnak a diákköri ülésekre, érdeklődéssel figyelik az ott folyó munkát. Ez a jó kapcsolat hasznos a fiatal jogászok elhelyezkedésének szempontjából is. Végezetül eredményekben gazdag, tudományos diákköri munkát kívánunk 300 éves jogi karunknak az idei esztendőben is. Muzsay András 1848 egyetemi ifjúsága és az egyetemi ifjúság 1848-a Az egyetemi ifjúság büszke azokra a hagyományokra, amelyek a történelem során a diákságnak a haladó mozgalmakban való részvételével, nehéz helyzetekben történő bátor helytállásával és áldozatkészségével kapcsolatosak. Az egyetemi ifjúság legkiválóbb képviselői mindig a haladás ügye mellett foglaltak állást, és keresték a megoldást az adott történelmi helyzet lehetőségei között. Példamutatásuk értékes és lelkesítő tanulságul szolgál a diákifjúság, az egyetem egésze és a magyar nép számára egyaránt. A reformkor társadalmi és politikai küzdelmei felkeltették az egyetemi ifjúság érdeklődését és a diákok megjelentek mindenütt, ahol ezek a kérdések szerepeltek napirenden. Ott voltak az országgyűlési karzaton, a megyegyűléseken, felsorakoztak a feudalizmust felváltó polgári haladás zászlaja alá. Köztudott, hogy a nemzeti nyelv ápolására irányuló törekvések a reformkorban az általános társadalmi haladásnak egy részét képezték. Az egyetemi ifjúság ebből a feladatból is kivette részét: az 1833-ban alakult „Nemes Kompánia” és a „Casinó” keretében folytatta a magyar nyelv ápolására irányuló tevékenységét. 1848 márciusának első napjaiban még minden a régi mederben folyt az egyetemen. Pár nappal 15. előtt azonban már nyugtalanság volt tapasztalható a hallgatóság között. Elárulja ezt az egyetem rektorának 13-iki körlevele, amelyben felszólította az egyetem tanárait, hogy az ifjúságot „a politikai mozgalmakbani részvéttől, összecsoportozásoktól és más ilyenféle zavargásoktól hatályosan visszatartóztatni és a tanulmányaik szakadatlan folytatására serkenteni ne terheltessenek”. A figyelmeztetésnek azonban nem nagy eredménye volt. Március 15-én délelőtt a Petőfi vezette sokasághoz csatlakoztak az orvoskar és a mérnöki intézet hallgatói, majd később „borzasztó lárma között” a bölcsészet hallgatók. Így indult útnak a felvonulás a Landerer nyomda elé, ahol a nemzeti dalt és Kossuth mint országgyűlési követ által is indítványozott 12 pontot cenzúra nélkül kinyomtatták. Március 16-án a nagyságos Rector rendeletétől reggel 8 órakor összeült az egyetemi Tanács és arról tárgyalt, hogy az adott körülmények között mi a teendő. Az egybegyűltek elfogadták a 12 pontot, az oktatást határozatlan időre felfüggesztették, és elhatározták, hogy a helytartótanácshoz fordulnak „a további miheztartás iránt vagy utasítást vagy az egyetemi Tanácsnak teljes rendelkezési hatalmat kieszközlendő”. Ez utóbbi ténykedésről a diáksereg nem szerezhetett tudomást, mert a folyosókon felhangzott örömkiáltást a tanácsnak csak az a határozata váltotta ki, amellyel a 12 pontot elfogadta. Minden bizonnyal nem vitte volna „egész a Curia épületéig az előbb felemelt egyetemi Rectort vállain” a lelkes sereg, ha tudta volna, hogy egyensúlyát az illető az ifjúi vállak mellett a sürgetett helytartótanácsi instrukciókban is igyekezett megtámasztani. Az ifjak nemzeti szalagokkal és kokárdákkal ékesítették fel a tanárokat, akik viszont a rend fenntartására intették őket. Március 17-én reggel az ifjúság felkereste a Rectort és kérte, hogy írja alá az egyetemi reformot illető 12 pontot. Az aláírás némi huzavona után valóban meg is történt. A fennmaradt egyetemi naplók tanúsága szerint másnap, 18-án íratta be magát az egyetemi ifjúság a nemzeti őrseregbe és a többi fővárosi lakossal együtt katonai gyakorlatokat végzett. Ezt követően letették az esküt és Nyáry Pál másodalispán az éjjeli őrséget bízta rájuk. 19-én a helytartótanács elrendelte az egyetemi előadások tovább folytatását éspedig úgy, hogy minden tantárgyat magyar nyelven kell előadni. Az egyetem majd minden karán emiatt több tanárnak le kellett mondania, mert „magyar nyelvben kevésbé járatosak” voltak. A jogi karon Virozsil professzort nyugdíjazták ilyen okból, de utóbb visszatért az egyetemre. Március 21-én a diákság leszaggatta a helytartótanácsnak azokat a rendeleteit, amelyek a tanul- Összeállította: DR. SÍK FERENC ADJUNKTUS imiiiimimmiiiiiiiiiimimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimimiiimiiiiiimiitiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiif EGYETEMIAPOK Kádár professzor hallgatói körében A polgári perrendtartás magyarázata" ) Terjedelmes jogi irodalmi alkotás jelent meg a napokban: „A polgári perrendtartás magyarázata”, amely rövidesen nélkülözhetetlen segédeszköze lesz majdnem minden, a törvénykezés területein tevékenykedő jogász dolgozónak. A mű kiadása a felszabadulás utáni hazai kommentárirodalom kimagasló eseménye. A kommentár szerzői munkaközösségében az Állam- és Jogtudományi Kar oktatói közül dr. Névai László tanszékvezető professzor és dr. Németh János egyetemi adjunktus vett részt. A munka szerkesztésének felelősségteljes feladatát dr. Szilbereky Jenő igazságügyminiszter-helyettes, címzetes egyetemi tanár és dr. Névai László profeszszor látta el. A kommentár a polgári perrendtartás szakaszainak megfelelően sokoldalúan értelmezi az egyes rendelkezéseket, megvilágítja a perjogi intézmények összefüggéseit, a maga teljességében feltárja a joganyagot érintő bírói gyakorlatot és az egyes vitatható problémák tekintetében egybeveti a különböző jogtudományi megnyilatkozásokat. Jellegénél fogva A polgári perrendtartás magyarázata irányítást, útmutatást ad a jogalkalmazás számára, de hasznos segítséget jelent a tudományos kutatómunka szempontjából is, hiszen ennek egyik fontos feladata a bírói gyakorlat elemzése és ennek alapján megfelelő következtetések levonása. A mű behatóbb ismertetése, értékelése a jogi szaklapok feladata. Mi itt néhány olyan megjegyzésre szorítkozunk, amely a kommentárnak az egyetemi oktatásban való szerepével függ össze. A tételes jog oktatása területén az egyik legfontosabb feladat annak biztosítása, hogy a jogszabály élete, az ezzel kapcsolatos gyakorlat legalább főbb vonásaiban a hallgatók elé táruljon. A kommentár fontos eszköz ennek elérésében. A polgári perjogi kérdések iránt érdeklődő joghallgatók többek között a kommentár lapozgatásával közelebbről ismerkedhetnek meg a perjogi normák felépítésével, tartalmával, célkitűzéseivel. A polgári perjogi gyakorlati foglalkozások során alkalom adódik arra, hogy a hallgatók elsajátítsák és megszokják a kommentár kezelésének, hasznos alkalmazásának módját. A polgári eljárásjogi tanszék mellett igen aktív tudományos diákkör működik. Az ennek ülésein napirendre kerülő témák kidolgozásánál, a vitára való felkészülésnél a kommentár a magyarázó szöveg gazdagságával és a joggyakorlat bőséges feltárásával — az egyéb forrásmunkák tanulmányozása melett — széles alapot teremt a felvetett kérdések megbeszélésére, a következtetések levonására. Az évfolyamdolgozatok és a szakdolgozatok szempontjából is hangsúlyozni kell a kommentár jelentőségét. Egyes polgári perjogi kérdések, a még fejlődés alatt álló perjogi megoldások gazdag területet nyújtanak a dolgozataik számára témát kereső joghallgatóknak s e témák kifejtésénél a szerzők sok vonatkozásban meríthetnek a mű anyagából. Dr. Révai Tibor