Egyetértés és Magyar Ujság, 1875. április (1. évfolyam, 2-27. szám)

1875-04-08 / 8. szám

Ezután egy polgártársunk állott fel, a ki egy népies költeményben Jankovich urnak érdemeit kiemelte, sőt az Isten oltalmába ajánlja. Este Ráth József közbirtokos ur volt szives az összes elöljá­róságot, a közbirtokosságot, a lelkészeket, több előkelőket barátságos vacsorára meghívni, hol aztán az öröm és jókedv — rég bántott kedélyün­ket — felvillanyozta. Voltak felköszöntések a ha­zára, Jankovich urra, a házigazdára, családjára, különösen említést érdemel Szilárdfy gyógyszerész úr szép szavakba burkolt koasztja, melyet Janko­vich urra emelt s hatalmas érvekkel paskolta az elvtagadók választóik irányában tanúsított vissza­éléseiket, kilencz órakor jött a fáklyásmenet, énekelve !Hazádnak rendületlenül,“ éltetve "az elvhű igaz magyar Jankovich Miklós urat — vezetve Mészáros J. u. által, ki egy velős, magvas, szép kötött beszédben üdvözölte a nap hősét, tisztele­tünk nagyra becsült személyét, melyre aztán Jan­kovich úr igaz őszinte lélekből lelkesen válaszolt, így folyt le a mi örömünnepünk, kitűnt minden arczon a szív érzelme, hogy az igaz és önzetlen; adja a magyarok Istene, hogy szép magyar hazánk­ban számos helyen érezzenek a választók ily mes­terkéletlen örömet. Egy választó. Nagykárolyi furcsaságok. Motto: „Szabadelvű kormánypárt“ hegyen völgyön hódit, Konczra vágyó tömegével sok éhest elhódít 11 ! Szatmármegye mu­tatta évnegyedes közgyű­lését. A nagy terem zsúfolásig megtelt, s minden arczon látható volt „váljon mi lesz hát? No mégis lett, Szatmár megye kitett magáért! A villanyos drót nem győzi röpíteni országszerte megnyugtató híreit, s a megye közönségének lojális érzületét; hiába úgy van ez mindenütt a­hol mindent a húsos ;. . . aka­rom mondani „a hazáért“ cselekszünk, a haza érde­kéért csapunk fel balközépinek, jobboldalinak, kö­zéppártinak, a haza érdekében megyünk vissza a balközéphez, azon nemes érdekért leszünk főispá­nok, oh mindezen kínokat egyedül a hazáért szen­vedjük át. A fusio, confusio emberei mindenféle de leg­inkább Tiszaféle reservátákkal (0+0+00) elvfen­­tartással sat. kézzel lábbal ajánlák „a szabadelvű párt“ czége alatti egyesülést. D. F. (állítólagos főispán, ez alkalommal régi elvhű ellenzéki tag szerepében) meg is tette erre vonatkozó indítványát „miután a haza csak igy lesz megmenthető!“ S. Bálint elvtársunk azonnal elleninditványt tett a valódi ellenzék és igy a „furcsa“ nevében is s erős indokolása meglehetős nyugtalanságot idé­zett elő, mit még jobban növelt Y. I. nyilatkozata és hatalmas kartács­özön volt indítványozó „alap nélküli várának ostromlására, de mind­hiába, a h­azafiság sugallta kötelmeknek engedni kell, s a b­cnmentés nagy czélja érdekében az ellenzék több­sége, egy időre fegyverét leraká, s vállalkozott az úgynevezett szabadelvű kormánypártot lehetőleg támogatni, természetesen forschriftmässig, ren­­dütletlen bizalmi feliratban adván kifejezést loyá­­lis érzelmeiknek. A gyűlés terme e fényes adtus után annyira s oly rögtön kiürült, hogy ebből is következtetve bizony örömmel tapasztalt „furcsa“, hogy van bi­zony e megyében még „komoly ellenzék szép szám­mal, kik a közelgő választás alkalmával betudják bizonyítani, hogy a bűvös húsosfazék, nem bolon­­dít el mindenkit, s hogy van lesz ennél magasabb érdek is! Egyébaránt a tiszta igazságnak mindenkor meleg barátja lévén, a volt deákpárt feljegyzést érdemlő mai nyilatkozatairól ez alkalommal csak annyit jegyzek meg, hogy az egyesülési indítványt „erős sarcasmussal garnírozták.“ Szükségesnek látom mindenesetre pár nap múlva egy bővebb és részletesebb leírását adni (ha valaki meg nem előz) ezen érdekes gyűlésnek, előre biztosítván mindenkit a lehető hü „fényké­pezé­sről.“ Lehetlen futólag meg nem említeni — az ily mesterkélt alkalmakkor rendszerint előforduló bon mot“-kat. Lázas érzelmeiből kifolyólag D. I. is expiálta magát, már t. i. úgy miként tőle kitelhető, nem is késett a szükséges zuhany, — hogy a kúra teljes legyen — S. B. képviselő barátom azonnal fel is kérte az illetőt, hogy szélmalomharczával ne tegye magát neveségessé, hagyja azt Don Quichotnak! Akadt még egy árvaszéki ülnök is (quondam 48-as elnök) ki confusionalis elragadtatásában meg­rohanta a szélső­baloldali pártot, s igyekezett ki­mutatni annak sokoldalú veszélyességét (?) . Ez aztán valódi árva, de kár hogy nem tarthatjuk őt semmi tekintetben sem veszélyesnek. Hogy pedig a komikum teljes legyen — utol­jára szokás szerint a helybeli hirhedt bürgermeister dict­ózott, jezsuita kényeket hullatván kimondhat­­lan öröme felett, minőt életében eddig soha nem érzett, —­­s hogy nagyot csattanjon a végén, hozzá teszi) és minőt életében soha érezni nem fog! Szerencsétlen flótás­ ám legyen kívánságod szerint! Végül meg kell jegyeznem, hogy átalában feltűnő volt e sallangos megyében, hogy szokás szerint „a nagy deputatio“ a méltóságos főispán után nem menesztetett, igen ám 99 oka volt en­nek. Első az, hogy az előbbi főispán „saját ké­re­l­m­é­r­e“ fölmentetett. Második ok az, hogy az uj főispán kinevezési decretumát egyszerűen zsebre dugta, s nem teszi nyilvánossá (vagy ha úgy tetszik nem nevezteti ki magát) csupán azon emberba­ráti szeretetből kifolyólag, nehogy a csenged vá­lasztó­kerület, melynek jelenlegi képviselője, egy hóra uj választás miatt, oly annyira felzaklattassék. Rész emberek már ezen nobilitást is félre­­magyarázzák azon rágalom hirdetésével, hogy az­ért marad az illető még egy ideig incognitóban, m­i­­vel a csengeriek ezen egy hóra is azonnal függetlenségi pártit válasz­tanának, mi a „kötött“ reményeket nagyban desavuálná! „Furcsa“ meglehetősen ösmeri nevezett vá­lasztó­kerület derék baloldali polgárait, s komo­lyan hiszi, hogy a jövő választáskor oly képviselőt küldnek az országházba, ki zsíros konczért nem cserél annyiszor köpenyeget, s nem áldozza föl el­vét senki szép szeméért. Hogy azután valakire nézve ez fiascó lesz, az igaz, de azt csak jóízűen nevezi a ________ Furcsa, van a többség mindkettőt végleg elfogadja, melyek is átküldetnek a főrendeknek. Napirenden van a vadászatról s a vadá­szati fegyverek megadóztatásáról szóló tjavaslat folytatólagos részletes tárgyalása. Következik a­­javaslat 11. §-a, melynél Al­­mássy S. kiemeli, hogy az 5. §-nál tett indítványát tegnap úgy Csernátony, mint a p. ü. miniszter félreértették. Ő ugyanis nem kívánja az államot megkárosítani, sőt azt akarja, hogy legyen minél több vadász s hogy minél több azzá lehessen, indít­ványozza, hogy a kiskorúak vadászhassanak vadá­szati engedély nélkül, mert csak abból válik vadász, ki már gyermekkorában hozzászokott, későbbi ko­rában, ha az előtt nem vadászott, ritkán válik azzá. Ezt mutatja a tapasztalás s ezt kivánja az igazság s méltányosság is. Ezek után eme módosítást adja be a 11. §-hoz: „A húsz évet még be nem töltött ifjak részére az 5. §-ban adott vadászati jegyért az illetéknek fele fizetendő.“ — A szakasz a pénz­ügyér tegnapi indítványa és Dániel E. előadó mai felszólalásához képest újabb szövegezés végett visszautasíttatik az adóügyi bizottsághoz. A 12. §-nál Csiky S. szerint számtalan vissza­élésre fog alkalmat adni e szakasz azon határozata, hogy a vadász köteles jegyét a közbiztonsági kö­zegeknek stb. kívánatra előmutatni, ugyanazért eme módosítást adja be. A 12-ik §. második sorából ezen szavak „valamint a pénzügyőrök“ hagyassanak ki. A 7-ik sorban pedig ezen szó után „vadásznak“ té­tessék „ugyanazonosságuknak a vadász előtti igazo­lása mellett.“ A többi marad. Széll K. pénzügymi­niszter változatlanul kéri megtartani a szakaszt. Helfy I. szerint itt nem életszükségről, ha­nem csak mulatságról van szó; ő belátja, hogy igenis kell némi biztosíték az iránt, hogy a pénz befolyjon, hogy az engedély meglegyen, és hogy ez ellenőriztethessék; de ha egész rakás embernek joga van megrohanni az embert minden lépten­­nyomon, és számon kérni, van-e engedélye,­­ ak­kor a mulatság valóságos unalommá válik. Az úri­embert ugyanis majd senki sem fogja megszólí­tani, a szegény embert pedig mindenki meg fogja állítani. Ez nem politikai, nem elvi kérdés. Szónok helyén levőnek találja Csiky módosítványát. Le­gyen meg úgymond az ellenőrzés, de legyenek ha­tározottan kijelölve azon egyének, a­kik erre jogo­sítva vannak. Ő tehát azt indítványozza, utasítsa vissza a ház ezt a §-t is a pénzügyi bizottsághoz. — A ház változatlanul fogadja el a szakaszt, vala­mint a következő 13 — 14. §§-ot is. A 15. §-nál Szederkényi N. kiemeli, hogy e szakasz a) pontja értelmében 1 ft és ismétlés ese­teiben fokozatosan 10 írtig terjedhet a birság, ha az, ki vadászati jeg­gyel bír, azt a törvényben em­­líteteknek alkalmilag teendő felszólítására elő nem mutatja. Engedelmet kér, emberek vagyunk meg­történhetik az, hogy bárki is vadászati jegyét a legjobb akarat mellett véletlenül otthon feledi. A gazda­ember, ki alkalmilag az ő pusztáján, vagyo­nában jár, ne tegyen egyebet, mint folyton zsebé­ben, után útfélen magával hordja vadászati jegyét, és mégis megtörténhetik, hogy mindannak dac­ára, hogy el van határozva, hűségesen magával hordani vadászati jegyét, véletlenül mégis otthon feledi. Méltányos-e az, hogy ily véletlenségért megbüntet­­tessék 1 írttól 10 írtig ? Azt hiszi, hogy itt nem az a czélja az intézkedésnek, hogy valaki zaklat­­tassék, hanem az, hogy ellenőriztessék a kihágás és visszaélés. Az pedig egyenesen zaklatást foglal magában, ha valaki véletlenül otthon feledte vadá­szati jegyét és azon pillanatban előmutatni nem tudja s 1 frtól, 10 írtig terjedő bírsággal terheltetik. Azért azon indítványt — teszi szónak, figyelembe a ház ezen körülményt, és vegye ezen kifejezésnek „felszólítására elő nem mutatja,“ tegye utána, vagy később nem igazolja.“ — Vá­­rady G. nem pártolja ezen indítványt s kéri vál­tozatlanul megtartani a szöveget. — Csanády Sán­dor azt hiszi, hogy Várady Gábor t. képvi­selő úr figyelmét kikerülte azon körülmény, misze­rint a vadászatra menő magához vehette a jegyet, de azt útközben elvesztette. Kérdi azért, nem a legnagyobb igazságtalanság történnék-e, hogy azért mert elveszítette a jegyét, valaki pénzbírsággal büntettessék ? Ha ez csak oly egyéntől vétetnék meg, ki 5—10 irtot könnyen fizethet, maga sem szólalt volna fel, de meglehet, hogy ez szegé­nyebb polgároktól véteti meg , azért Szederké­nyi Nándor módosítványának elfogadása mellett nyilatkozik. Beöthy Ág. e szakaszt új szövegezés végett az adóügyi bizottsághoz kéri utasittatni. Bobory K. minthogy a kimutatott zaklatás nagyon könnyen a király személyét is érhetné, a követ­kező módositványt nyújtja be: (Halljuk). Ezen­­ után igtattassék be : Ezen rendelkezés alól a király­nak személye kivétetik. — A ház­szavazásnál a sza­kasz a) és b) pontja változatlanul elfogadtatik, mig a c) pont visszautasittatik újabb szövegezés végett az adóügyi bizottsághoz. A 16. § nál, mely azt tartalmazza, hogy a „feljelentő“ a bírság összegének egy­harmadát kapja jutalmul, felszólal Szederkényi Nándor. Tudom ugyan, hogy az indítvány, melyet e §-hoz akarok tenni, nem fogad­tató el, hanem mindannak dac­ára megteszem azt, mert ezen §. azon erkölcstelen intézkedést foglalja magában, a­mely ellenében mi 20 esztendeig pa­naszkodtunk, sőt panaszkodott a képviselőház is, t. i. a B­ichrendszerben behozott intézményeknél, különösen az ellenőrzésnél egyik főszerepet játszott az hogy a jelentéstevő, illetőleg ily dolgokban a spitzli jutalmaztatott. Ez ellen, mint erkölcstelen intézkedés ellen mindig felszólalt a nemzet, de fel­szólalt maga a képviselőház is, és hangsúlyozta gyakran felirataiban, midőn átalában a hachrend­­szer alatt behozott intézkedések megváltoztatását kérte. És íme most te hát, e törvényjavaslatban ép azon intézkedés foglaltatik, melyet a nemzet és a képviselőház mint erkölcstelent jelentett ki. Ezen intézkedés az, hogy a jelentéstevő, azon bírságnak Vj-val jutalmaztassák, a­mely az illetőn akár téve­dése, akár hibája, akár hanyagsága folytán meg fog vétetni. Azt gondolom, hogy a törvényhozásnak ily dolgoknál intézkedéseit mindig a polgári köteles­ségre kell alapítani. A polgári kötelesség az, hogy mindenki tartsa meg a törvényt, ha pedig vannak olyanok, kik a törvény ellen bűnt követnek el, akkor a törvény intézkedjék, hogy a törvény meg­szegése az illetőkön megtoroltassék. Polgári köte­lesség az, hogy egyik polgár őrködjék a másik fö­lött, de tegye ezt kötelességből és ne leselkedjék polgártársán azon szándékból, hogy annak hibáját felfedezvén, abból magának hasznot szerezzen, ezt mintegy életmódjává tűzze ki, hogy házról házra járva, az egyeseknek hibáját lesse ki, és a törvény értelménél, Berejénél fogva magának vérdijt sze­rezzen. (Zaj a középen) Ezen indokokból bátor va­gyok felszólalni ezen­­ azon intézkedése ellen, a­mely szerint a feladó a birság harmadában része­sül. Méltóztassék a háznak intézkedni úgy, a mint jónak látja, de én kötelességemnek tartottam a ház előtt, constatálni, hogy a nemzet közvéleménye ma is úgy érez az ily intézmények ellenében, mint ér­zett eddig, minek maga a ház adott több ízben ki­fejezést. Ennélfogva bátor vagyok indítványozni, hogy a §-ból „a jelentést tevőt“ kifejezés hagyas­sák ki, és módosíttassák olyképen, hogy fele a kincstárt, fele pedig azon községet illesse, a mely­ben a feljelentés történt. Dániel E. előadó nem fogadja el a módosítást. — Móricz P. téveseknek tartja Szederkényi N. nézeteit a Bachrendszer alatti intézkedésekről, me­lyeket összetéveszt azokkal, melyek az országgyű­lésileg hozott törvényekben foglaltatnak, tévesnek mondja a spiczlizek­ nézetét is, mert szerinte azt, ki a törvény áthágóit feljelenti, nem lehet spitzli­­nek nevezni ; mi pedig a vérdíjat illeti, ez úgy­mond, oly üres frásis, a­mely talán a vidéken a tu­datlan nép előtt megteszi a tempót, de a házat félre nem vezeti (Nagy zaj a baloldalon.) Ennél­fogva elfogadja az eredeti szerkezetet. — Patay I. különben is Bachszagu lévén a mostani törvény (Nagy derültség) pártolja Szederkényi módosítását. Csiky Sándor úgy látja, hogy ily törvény al­kotásával a társadalom kötelékeit szaggatják széj­jel, itt bűnbért szavaznak meg, (Zaj a középen) itt a családi köteléket, az emberi jogokat, társadalmi kellékeket haszonkeresés miatt feldúlni töreksze­nek (Felkiáltás a középen: Borzasztó!) Igen­is, borzasztó, úgymond, mert az nem a nemzet óhajtásával, hanem annak ellenére alkottatik. Szó • nők ezen okoknál fogva Szederkényi módosítását lelke teljes mélyéből pártolja, és a közérdek kivo­­natához képest kéri a házat, fogadja el azt. — Tisza L. az eredeti szöveg megtartását kéri. — Paczolay J. kiemeli, hogy ha a ház a Csiky által felidézett Werbőczy szellemét akarja követni, ak­kor mondjon le minden adótörvényről. Az eredeti szerkezetet pártolja. Gaál Mihály felszólalva az ellen, hogy a jegy­zőnél régebben jelentkezett, s szólásra nem hiva­tott fel, ezt annak tulajdonítja, mert az ellenzék­nek érdekeit képviselő jegyző nincs. A­mi felszólalásom okát illeti, folytatja, azon esetben elállottam volna a szótól, ha Móricz kép­viselő úr nem hivatkozott volna a mezei rendőr­ségi törvényre, azt mondván, hogy a mezei rendőr­ségről szóló törvény szerint is a bírság egy része a csőszöknek adatik. (Móricz Pál közbeszól: Hát a hajtóbér!) Méltóztassék megnézni, a hajtóbér neki adatik ugyan, de azon kívül nem méltóztatik ta­lálni egy §-t, mely előbbi állítását igazolná. Pár­tolja Szederkényi indítványát. Körmendy S. helytelennek tartja, hogy hiva­talos kötelesség teljesítéséért külön jutalom adas­sák azoknak, akiknek tisztek kötelességüket tel­jesíteni. Szónok ugyan nem törődik vele, hogy egy törvény, mely alapjában resz és helytelen, — ő reá nézve pedig alapjában resz minden adófelemelést vagy új adó behozatalát czélzó törvény, mert nem saját szükségleteink fedezésére fordíttatnak, nem használtathatnak fel a nemzet fillérei, hanem ide­gen czéloknak továbbra is dédelgetésére fordít­­tatnak, — tehát mert alapjában lesz, szerinte min­den új adót behozni czélzó törvény, nem törődik vele, minél roszabbul alkotják meg azokat, mert minél roszabb, annál hamarább fordul ellene a hazai közvélemény; és mivel e közvélemény meg­lehetősen el van altatva, nagyon szükséges az, hogy minél tapintatlanabbul alkottassanak a tör­vények. De erkölcsi érzete felszólal úgymond, azon eszme ellen, a­mely szempontból itt ezen §­ védel­­meztetik. Azért ha már szükséges e törvénynek mint minden törvénynek, bizonyos sanctiót adni, ha már szükséges a birság­dijakról szólni, akkor legalább a birságdijakat oly czélokra fordítsák, melyek más oldalról legalább enyhítik a közérzü­let felháborodását, legalább nemesitő erkölcsi czélra, pld. nem a községnek nem tudja minő szük­ségleteire, hanem azon községben levő nevelési vagy jótékony czélu intézetekre fordítsa a bírság díjakat. (Helyeslés a baloldalon.) E szempontból a következő módosítványt terjeszti be. A 16. §. első bekezdése ekként módosíttassák. Az előző 15. §-ban megszabott birság azon község jótékony vagy nevelésügyi intézményeit illeti, melynek határá­ban a felszólítás történt. Széli K. p. a. miniszter kijelenti, hogy itt nincs egyébről szó, mint ami történik mindenütt a világon s a közérzület felháborodását senki sem ke­resi más czivilizált országok adótörvényeinek ha­sonló intézkedéseiben. Igaz úgymond, hogy az il­lető tisztviselőnek kötelessége ellenőrködni, hanem az ily jutalmazás által az ellenőrzés annál hatéko­nyabb, annál erélyesebb lesz és a szükségekhez képest az illető annál gyorsabban jár el. Ezt meg­adták más országok törvényhozásai, megadtuk mi is, más adónemeknél, hogy az illetők a bírsági díj­ban részesittessenek. Madarász József. T. képv. ház! Én nem va­gyok azon véleményben, a­melyben van az épen most nyilatkozott pénzügyminiszter úr és az előtte szólt, és az ő véleményén levő képv. urak. Azt hi­szem, itt egy egészen új adóról van szó és ha ré­gibb adóknál bizonyos helytelenségek történtek is és bizonyos feljelentések jutalmaztatnak is, úgy a miként azokat mi soha meg nem szavaztuk, most is erkölcsi kötelességünk min véleményünk sze­rint megtagadni, a­mit rosznak és helytelennek tartunk. Én nem szólok az ellen, hogy ha önök bír­ságot állapítanak meg például, hogy azon csősz vagy azon állami hivatalnok, ki erre és erre meg­bízva volt, és megbízatásában annyi vagy annyi krajczárt kap, ha önök ezt törvénybe iktatják; de annak ellenére vagyok igen­is, hogy feljelenté­sekre, mintegy ösztönözük azokat, kiknek köteles­­ségszerűleg kell cselekedniök , és hogy azon álla­mi közegek, hivatalnokok vagy azon csőszök fize­téseket húzzanak olyan után a­mit tartoznak teljesíteni. Én ismétlem véleményemet, hogy a köz­erkölcstelenség terjesztését látom abban, hogy ju­talmaztassanak azok, kik kötelességeikért fizetve vannak, hogy kötelességeikért külön jutalmaztas­sanak. Én tehát azt képviselői kötelmemnek isme­rem mindenkor megtagadni és egyátalában nem értem, miként mondhatta Móricz Pál képv.­ár, hogy az önök mondására talán elhigyje a tudatlan nép, hogy az bűn vagy vérdíj. Higgje el a képv.­ár, hogy a nép sem tudatlan, mert azt hiszem, hogy hát ő is mi is — mert hiszen felhívott a czáfolatra, ha választóira fognék hivatkozni, azt hiszem, hogy nem fognának velem egy értelemben nem lenni. (Zaj) — nemcsak a választópolgárok, de Magyar­­ország népétől, legalább a magyar nagy zömtől le­hetetlen a józan észt megtagadni, de nemcsak tu­datlannak nem lehet a népet állítani, és nem lehet jogosan állítani azt, hogy a tudatlan néppel elhi­tetjük azt, a­mit itt önökkel bizonyára nem aka­runk elhitetni. Például Móricz Pál képviselő úr tegnap felszólalt — sajnálom, hogy nem voltam itt, állítva, hogy háromszor-négyszer előhoztam a rendelkezési alapot, megtettem volna rá észrevételemet. — Azt tapasztaltam, hogy még az 1873. rendelkezési alapnak ellene szava­zott és hogy a maguk pártja indítványozta a ren­delkezési alapnak megszüntetését. Miért? Nem azért, mintha szükséges volna a magyar állam lé­tére ; nem, ily nyomon 200,000 frtra nem szorul a magyar állam léte. De hát ha három évvel ezelőtt helyes és jogos volt meg nem szavazni, vagyis meg­tagadni, ez az a miért mi azt hittük, hogy parla­mentáris kötelességünk azt most is tenni. És ha mi önök ellenében hivatkozunk, akkor engedjék meg, a politikai tapintat is azt kívánja, hogy ne támadtassunk meg a részben, a­melyben önöket lehetne jogosan megtámadni. Mi nem is támadtuk meg önöket, hanem azt mondtuk, hogy helytelen­nek tartjuk hazánkra nézve ezen alap megszava­zását. Tehát Móricz Pál képviselő­társamnak nem volt igaza, és én részemről igen jól tudom, hogy a­mit a törvényhozás törvény erejére emel, az iránt engedelmességgel tartozunk, hanem nem fogadom el azt, hogyha törvénybe iktatják önök azt, a­mi a nemzetnek szokásával, természetével, jellemével ellenkezik, a­mit gyűlöl, hogy az ilyen iránt a mi törvénybe iktattatott, ellenszenvvel viseltetik és elkövet minden alkotmányos módot, hogy azon tör­vényt megváltoztassa azért, mert gyűlöli, mert jel­lemével ellenkezik, a törvényhozásnak pedig ok­vetlen kötelessége és a bölcs mérséklet feladata, higgje meg a t, képviselő úr, nem alkotni meg tör­vényben olyant és nem kötelezni törvény által a nemzetet olyanra, a­mit a nemzet gyűlöl, a­mi a nemzet jellemével és szokásával ellenkezik. És mert én a feljelentést, delatiót (zaj a középen) igen­is állítom, hogy ez úgy van, delatió azok ré­széről, a­kik fizettetnek, de fizetés nélküli delatiók is vannak, a magyar nemzet jellemével, szokásá­val nem csak ellentétesnek, hanem gyűlöletesnek is tartom , pártolom Szederkényi képviselőtársam módosítványát. Móricz P. személyes kérdésben kér szót. — Ő, úgymond, nem azt mondta, hogy a magyar nép tudatlan. Ő tudja azt, hogy a magyar nép józan ér­telemmel bír. Mutatja ezt legjobban, úgymond, az, hogy önök nem bírnak ellenünkben sehol. (Élénk tetszés nyilatkozatok a középen), hanem azt mond­tam, hogy lehetnek a nép között tudatlanok,­­a­kiknél az ily argumentumokkal lehet hatni. — Zsedényi változatlanul fogadja el a szakaszt. Dobay A. megvallja, hogy a dolog eléggé meg van vitatva, nem is szólalt volna fel, de lehe­tetlen, hogy Móricznak pár szóval ne feleljen. — Egész kérkedve hivatkozott ugyan­s Móricz arra, hogy a nép mennyire nem tudatlan, bizonyítja az, hogy a függetlenségi párt oly csekély számú. So­hase hivatkozzék erre, úgymond, a t. képviselő úr, mi nem akarunk szemrehányásokat tenni, mi­után jutottak önök azon többségre, mely most a kor­mányt támogatja. Majd meg fogja mutatni a közvé­lemény. Ha önök eljárása olyan lesz, mint mind­nyájan óhajtanak, hogy a nemzet teljes boldogsá­ga,­­ önállóságát is értem, biztosítassék, akkor majd hódolattal hajlunk meg önök többsége előtt. De még most korán volna. Különben annyit jegy­zek még meg, hogy Móricz képviselő úr csak azon népet ismeri, mely által ő megválasztatott. Ha on­nan méri, akkor igazat adok neki, ám legyen, is­merjük a körülményeket és viszonyokat (Helyes­lés a baloldalon, zaj a középen) — Várady G. vál­tozatlanul ajánlja elfogadtatni a szakaszt. Helfy Ignácz, T. képviselőház! Sok szenve­délyes harcznak voltam már fül és szemtanúja itt e házban. Sokat vitatkoztunk mondhatnám, hogy sokat veszekedtünk már egymással, de kérdem, megtörtént e az már valaha, hogy nemcsak egymás felett, de mások felett, t. i. a választó­polgárok felett is ítéltünk, azok felett pálczát törtünk volna, azok felett a­kik ezen vagy azon képviselőt meg­választották, avagy megdicsértük volna azokat, a­kik ezt vagy azt választották meg. Én ezen eljárás ellen tiltakozom a magyar nép választási jogának nevében,tiltakozom azon tisztelet nevében, mel­lyel mindenikünk a magyar nép, mint a képviselő tes­tület kulforrása iránt tartozik. (Helyeslés.) Egyéb­iránt mi a t. képviselő úr érvelését illeti, erre nézve megjegyzem, hogy nem vette észre, hogy éppen maga ellen érvelt, s elfeledte, hogy ugyanazon nép, mely most bennünket kisebbségben hagy, őket is 8 éven át kisebbségben hagyta, és pedig ők akkor sem voltak mások, mint a­milyenek most és most sem bírnak nagyobb tudással, mint azelőtt, hanem igenis, ha önöket azért választotta meg a nép, mert tudta, hogy mit akar, akkor bizonyos vagyok benne, hogy önöket az újabb választásoknál oly kisebbség­ben fogja hagyni mint a­hogy megérdemlik, mert másként az a nép önök saját érvelése szerint is a tudatlanság bélyegét sütné önmagára. (Helyeslés a baloldalon.) Németh Albert: A parlamenti decorumnak a ház szabályain kivül van egy biztositéka, mely a képviselői collegialitásban, hogy úgy fejezzem ki magamat a képviselői pajtásságban rejlik. Ha valaki a parlamentáris decorumnak ezen nenyul hozzám­­ját tiszteli, az én vagyok, mert én t. képv. társaim személye ellen a parlamentben soha fel nem szó­laltam és felszólalni nem is fogok, sőt kijelentem hogy a mit a szabad sajtóban bárkinek tetszik a t. ház, vagy annak pártjai, és egyes tagjai ellen írni szenvedéllyel vagy jogosultan, a mint akaratos kedve­lő, legyen az gusztusa szerint; de hogy én sohasem osztozom abban, és sohasem hagytam jóvá azt, hogyha hírlapi czikkekben képviselő képviselő ellen pártszempontból ír, ezt bátran állíthatom. De midőn ilyenek, történnek, ennek aztán visszahatása a parlamentben is azonnal észlelhető. Áttérve a dologra, a Szederkényi Nándor t. képv. társam által beadott módosítást én helyes­nek tartom és azért azt én részemről pártolom. En­gedje meg nekem t. barátom Móricz Pál, de én nem tartom disciplinált eljárásnak és nem tartom a kép­viselői pajtássággal összeférőnek, hogy ő most Sze­derkényi Nándor módositványa ellen oly modor­ban kelt ki, a mint azt tenni méltóztatott. Az elő­adó úr majd elmondotta volna észrevételeit, és a ház többsége elvetette volna a beterjesztett módo­sítványt. Ezek a provocatiók nem szülnek jó vért és gondoljuk meg hová fajul ez, ha mi a magyar parlamentben ily térre visszük át a discussiót, ha mi a választók jogosultságának latolgatásába és ezen vagy azon személyek, vagy ilyen, vagy olyan el­vet viselők megválasztásának bírálgatásába bocsát­kozunk. Ez te hát nem szabad és ez a parlamen­táris decorummal ellenkezik. Csernátony L. kénytelen pár szót mondani arra, a­mit Németh A. említett s a­mivel ő is töké­letesen egyetért. (Szederkényi N.: De nem követi!) De követem, folytatja szónok, ha nem provocáltatom, hanem ha provocáltatom, akkor nem követem. Ez természetes. Én is azt tartom, hogy a parlament tagjait megillető egymás megbecsülése szempontjából, bár­mely párthoz tartozunk is kell, hogy a különben jogos és a kellő perczben vissza­­tarthatatlan szenvedély is bizonyos határokat is­merjen az ember meggyőződésének nyilatkozatai­ban. De hogyha önök maguknak szabadságot vesz­nek, mindegyre a legélesebb kifejezéseket hasz­nálni, ha, — mint t. képviselőtársaink egyike a baloldalon — más képviselőket úgy kívánják fel­tüntetni, mint a­kik a népre ráfogják, hogy az tu­datlan, akkor igen nagy keresztényi szelídség kell ahhoz, hogy az ember minden alkalommal azt mondja önökről, hogy nem tudják, vagy nem akar­­ják tudni, mit fejeztek ki, és nem kell az ilyenekre felelnünk. Maradjunk meg minden oldalról az egy­más elleni harczban a lovagiasság határai közt. Meg lehet a határokat tartani, az „Ellenőr“ is meg­tartja. (Ellenmondás a baloldalon.) Néha hetek, hónapok alatt egy hangot sem szól önök ellen, és ha azután egyszer megszólal, akkor önök jajgatnak az igaz. (Élénk derültség a középen. Felkiáltások a baloldalon: Dehogy jajgatunk !) és megbotránkoz­­nak azon, hogy az „Ellenőr“ vagy mi itt a házban önök ellenében élesen nyilatkozunk. Ezután a többség a 16. §-t, az adóügyi bizott­ság szövegezése szerint változatlanul fogadja el s mellőzi a beadott két módosítást. A 17. §-nál Lázár A. miután e szakasz fog­lalja magában a bírságolási eljárás, illetőleg az il­letékes közegek megállapítását, szükségesnek ta­lálja e­­­­helyett egy más, egy sokkal rövidebb és egyszerűbb eljárást biztosító módosítványnak be­nyújtását. Vezeti őt ezen módosítványára az, hogy amint az e törvényjavaslatnak a pénzügyminisz­ter által beterjesztett indokolásából kitűnik, egészen más közeget kívántak megbízni, a kihá­gások megbüntetésével nevezetesen az egyik pont eseteiben a pénzügyi­gazgatóságot a másik pont eseteiben pedig az illetékes járásbíróságot. Minthogy a jelen törvényjavaslat 17. §-a az a) pont eseteiben a­ szolgabírákhoz, a polgármestere­k­hez, Horvát-Slavonországban az illető közegekhez utalja a kihágások megbüntetését : szónok nem látja át, hogy a b) c) esetei, melyek szintén ily pénzbírságokról szólanak, miért utasíthassanak bí­róságokhoz. Ugyanazért két irányban tesz módosí­tást ezen §-ok ellenében, s az egész szöveg he­lyébe merőben uj szövegezést ajánlja a követ­kezőkben: „a 17. §. helyett ez teendő: a 15. §-ban említett eseteket a jelentést tevő az illető községi elöljáróságnál jelenti be, mely 8 nap alatt a bírság kirovása czéljából az illetékes szolgáid­ról, illetőleg polgármestert, H­orvát-Szlavon­ország­ban az annak megfelelő közegeket tartozik értesí­teni. Ha a panasz vagy feljelentés a tett elkövetése napjától számítva 3 hónap alatt nem adatik be, a bírságra nézve elévül. A büntető törvények alá tar­tozó esetekben az illetékességet és az elévülési időt a büntető törvények határozzák meg.“ A ház a szavazásnál elveti Lázár módosítását s a 17. § t a pénzügyminiszternek a 2-ik bekezdés­hez tett azon módosításával fogadja el, mely sze­rint „illetékes törvényszék“ helyett „illetékes já­rásbíróság“ teendő. A 18. § nál Lázár A. az ezen szakaszban fog­lalt két intézkedést, mint ugyanazon alapból kiin­dulót, nem látja egymással ellenkezőnek és azért a 18. §. rendelkezését nem találja elfogadhatónak. Megtörténhetik, úgymond, hogy a vadászati jegy az év utolsó napjaiban vész el, igazságtalanság te­hát, hogy az uj jegy ugyanazon adóval rovassék meg, mint az előbbi. Minthogy pedig már a jegy elromlása esetében nem fizettetik uj illeték, ennél fogva a jegy elvesztésénél ugyanaz lévén az ok, szükségtelen uj illeték fizetése Tehát ezen §. he­lyébe a következő szövegezést ajánlja: Ha a vadá­szati jegy elveszett, vagy elromlott, a második szakaszban fölemlített illető közegnek bejelentet­vén a még hátralevő időre, illetékmentesen uj va­dászati jegy adandó ki.“ — Dániel E. előadó ezen módosítást az adóügyi bizottság részéről nem fo­gadja el. — A többség az adóügyi bizottság szö­vegezését fogadja el. A 2-dik fejezetnél: Irányi Dániel, T. képviselőház! Tegnap elő­adtam azon okokat, a­melyeknél fogva a vadászati fegyverek megadóztatását nem pártolom, nem ke­vésbé azért, mert ezen adót­eszélytelennek, mint azért mert azt az igazságba ütközőnek tartom. Mint tegnap is kiemeltem, hogy ha a pénz­ügyminiszter már nem nélkülözheti a jövedelmet, ám indítványozza más fényűzési czikkeknek meg­adóztatását. Ilyenül indítványozván részemről a czimeradót. Engedelmet kérek t. hát! hogy ezen eszmét, melyet tegnap csak érintettem, ma bővebben ki­fejtsem, és ilyen értelemben elleninditványt nyújtsak be. Nem fogom vizsgálni t. hát! hogy mennyiben volt,mennyiben néma nemesi czimnek, és a vele járó nemesi czimernek létjoga a régmúlt időkben, de hogy azok mai napság, a XIX. század­nak úgyszólván vége felé, valóságos anachronis­ms, azt úgy hiszem, senki sem fogja tagadni. En­nélfogva addig is, míg ezen maradványai a közép­kornak ugyanazon gyűjteménybe fognak beté­tetni, a­hol a vasingek és buzogányok már­is őriz­tetnek, helyesnek és illőnek tartom, hogy azok, a­kik ezen középkori kitüntetésekkel mai nap is ékeskedni akarnak, ezért az állam költségeihez külön járuljanak. Nem azt indítványozom én, te­hát, hogy a nemesi czim, oklevél vettessék adó alá, sem a nemesi czimernek magában megadózta­tását nem hozom javaslatba, a­mit indítványozok, az a nemesi czimer külső használatának megadóz­tatása. A külső használat alatt értem azt, midőn a házon kívül él valaki nemesi czimerével. Hogy mennyit fogna jövedelmezni nálunk a czimeradó, nem tudom, ez egyelőre nem is számítható ki, de hogy a fegyveradót, melyet az adóügyi bizottság javasol, jövedelme által biztosan pótolja, erősen hiszem, s hogy czélszerűbb, igazságosabb adó, mint az, arról is meg vagyok győződve. Én ennél­fogva a második fejezetet el nem fogadom, s el­lene következő ellenindítványt vagyok bátor a t. ház asztalára letenni: „Mellőzvén a vadászfegyverek megadózta­tását, a képviselőház felhívja a pénzügyminisztert, hogy a­mennyiben az említett adóból remélt jöve­delemre a kincstárnak múlhatatlan szüksége lenne, azt a 722 számú törvényjavaslatban érintetteken kívül más fényűzési tárgy vagy tárgyak megadóz­tatása által pótolja, e végett a most említett tja­­vaslatot kiegészítvén.“ — A 722-ik számú tjavaslat, melyre hivatkozom, a cselédtartási és egyéb adók­ról szól. Itt név szerint nem jelentettem ki a czimer­adót, szabadságára kívánván hagyni a pénzügy­­miniszter úrnak, hogy akár ezt, akár egy ennél czélszerűbb fényűzési tárgyat vessen adó alá, s e végett az említett törvényjavaslatot átdolgozván, ily alakban nyújtsa­ azt be. Schwarz Gyula ellenzi Irányi indítványát, mert ez által azoknak nyujtatnék mód dicsekedni nemességükkel, kiket vagyonuk erre képesít, míg azok, kiknek ősei talán a csatamezőn szerezték ne­mességüket, de kik ma szegények, egyáltalában elüttetnének e fényűzéstől. Ez nem demokratikus szempont. — Széll Kálmán pénzügyminiszter a va­dászfegyverek megadóztatásáról szóló fejezetnek megtartását kéri. A czimer adót nem fogadhatja el, mert ennek, minthogy oly tárgyra vonatkozik, a­mely nélkülözhető, az lenne eredménye, hogy az illetők nem használván azon dolgokat, melyek meg vannak adóztatva, az adó nem hozna semmit. A czim az adóügyi bizottság szövegezése sze­rint fogadtatván el, Irányi indítványa elejtetik. A 19-ik §-nál Mocsáry L. T. ház! A fegyve­rek és átalában a vadászat megadóztatásáról szóló törvény, nemcsak, hogy valóban terhes lesz igen sokakra, különösen azokra, kik a népnek szegé­nyebb osztályához tartoznak, de azon kívül annyi secaturát fog meghonosítani s annyira meghono­sítja hazánkban az úgynevezett „plackerei“-t, a­mely egyik árnyodalát képezte az absolut rendszer és a lajthántuli törvényhozásnak, úgy­hogy meg vagyok győződve, hogy a most tárgyalás alatt levő és valószínüleg megszavazandó adótörvény egyike lesz a leggyűlöletesebbeknek és legtöbb bajt fog a közéletben a hivatalnokoknak és bíróságoknak okozni. Czélszerűnek vélném ennélfogva te­hát, hogy ha már okvetlen szüksége van az államnak arra, hogy a vadászat, illetőleg a fegyverek megadóztatá­sának czímén valami jövedelmet létesítsen, azt ne azon az úton eszközölje, a­mint a jelen törvény czélozza, hogy t. i. a lőfegyverek után bizonyos összeg fizettessék adóképen, hanem, és ez volna a helyes út, a lőport adóztassa meg. Legigazságosab­ban volna ez által a teher is elosztva, mert a­ki nagyobb mértékben élvezi a vadászatot és hasz­nálja a fegyvereket, többet; a­ki pedig kevesebb mérvben élvezi a vadászatot és fegyverének hasz­nálatát, az kevesebbet fog fizetni, holott most egy­formán tartozik mindenki megfizetni vadászati tag­ságát és fegyverének adóját. Megvallom, nincs tu­domásom arról, hogy voltaképen hányadán vagyunk a lőporral, mert a­kitől csak kérdezem, úgy a t. ház kebelében mint azon kívül, mindenkitől csak azon választ nyerem, hogy nincs tudomása ezen czikk kezelésének miben­létéről. Én ennélfogva bátor vagyok a t. pénzügyminiszter úrhoz azon ké­rést intézni, méltóztassék e tárgy felől, a­mely eléggé fontos közérdekeltségnek keltésére és a­melyet kevesen ismernek úgy a hazában, mint a t. háznak kebelében, felvilágosítást adni, hogy minő állapotban van tulajdonképen a lőporkezelés? Ha a t. pénzügyminiszter úr szíves lesz e te­kintetben felvilágosítást nyújtani, engedelmet Országgyűlés. A képviselőház ülése ápril hó 7 én. Eln­ök: Ghyczy Kálmán. — Jegyzők: Beöthy, Szeniczey, Wächter. — A kormány részé­ről jelen vannak: Széll, Simonyi, Perczel és Péchy miniszterek. Az ülés d. e. 10 órakor megnyitatván a múlt ülés jegyzőkönyve hitelesíttetett. Dániel E. beadja az adóügyi bizottság jelen­tését a bányaadóról, továbbá a fogyasztási adóról szóló törvényes határozatokban az új méter mérték és súly­rendszer folytán szükséges módosítások iránti s végre a pénzügyminiszter által a bor- és húsfogyasztási adóról szóló törvényjavaslatra vo­natkozólag előterjesztett módosítások tárgyában kérvén ez utóbbi jelentést a bor- és húsfogyasztási adóról tövényjavaslattal együtt tárgyaltatni. §i^yakról, továbbá a

Next