Egyetértés és Magyar Ujság, 1875. április (1. évfolyam, 2-27. szám)

1875-04-08 / 8. szám

IX. évfolyam. Előfizetési dij: Vidékre postán vagy hely­ben házhoz hordva Egy évre. . . . 20. — Félévre . . . . 10. — Negyedévre. . . 5. —■ Egy hóra . . . 1 . ;0 Egy szám S krajczár. Hirdetési dij: 9 hasábos petitsor egyszeri hirdetése 12 kr­, többször 10 kr. Bélyegdij minden h­irde­­tésért külön 30 kr. 8. szám. Nyilttér: Öt hasábos sor 30 krajczár. &OXJU­X3ZLAJ: ES nÖZO-AZDASZATI 1TAPILAT. Csütörtök, 1875. április 8. Szerkesztői iroda: Budapesten IV. megyeh háztér 9. sz. hova a lap szellemi részét, illető minden közlemény küldendő. — A küldemé­nyek csak bérmentesen fo­gadtatnak el. Kéziratok csak rend­kívüli esetben küldetnek Kiadó-Hivatal: Budapest, XV., Megyeház­tér 9. sz. Wodiáner F. nyomdájában. Előfizetési feltételek az „EGYETÉRTÉS és MAGYAR ÚJSÁG“-ra. April—juni évnegyedre ... 5 frt. — kr. April—szeptember félévre . . 10 frt. — kr. April—deczember 3 negyedre . 15 frt. — kr. April—május két hóra ... 3 frt. 60 kr. Egy hóra....................................1 frt. 80 kr. Az előfizetési pénzek s utalványok az „Egyetértés és Magyar Újság“ kiadóhivata­lának Vodiáner nyomda, megyeháztér 9. szám alatt küldendők. Kert Budapest, márczius 30. Wodiáner F-nyomdatulajdonos és kiadó. Budapest, ápril 7. A képviselőházban heves s néha szenve­délyes viták folynak most, az uj adótör­vényja­vaslatok tárgyalása alkalmából. A viták nemes hevét a szélsőbaloldal ápolja, mely most egyedül teljesíti hazafias kötelességét a mindent megszavazó többséggel szemben, melyről csakugyan elmondani lehet most, hogy mintegy száz erdő emelkedik fel az egyes sza­kaszok megszavazására, ha még oly képtelen­séget, méltánytalanságot is foglal magában. A viták szenvedély­é­t azonban a balközépi ellenzékből transfigurált kormánypárt korbá­csolja fel, midőn tarthatatlan s egészen követ­­kezetlen álláspontja megvédésére argumentu­mából mihamar kifogyván, a szenvedélyesség fegyveréhez nyúl s okok helyett polémiát foly­tat, érvelés helyett a személyeskedés nagy hangjával s a többség c-dúrból megindí­tott agyonrúgásával igyekszik nem meg­gy­őzni, hiszen erre képtelen, hanem agyon­kiáltani azt a rettenthetlen kis csoportot, mely hasonlóképen Leonidás hőseihez, az ország szent érdekeit veszél­lyel fenyegető xerxesi áramlat ellen védelmezi a jogok thermopylei szorosát. Minden felszólalás, mely az egyes szaka­szok intézkedései ellen történik, magvas ér­vekkel, az igazság elvitázhatlan tervével áll elő. Ez gyulasztja szenvedélyre különö­sen a volt balközépieket, hiszen ugyanazon igazságok nyilai sújtják most őket, melynek végét ők is segítettek hegyezni, hogy ta­lálóbb s ezzel hatóbb is leszen, s megállit­­tassék útjában a rombolás rendszere, mely ál­lamunk testét megrázkódtatja, melyre nézve ők egyet fordulva sarkukon, a már kiröpitett nyilak elébe állanak s így ennek találó csa­pása kétszeresen is sujtóbb lehet reájuk nézve. De hát a szenvedéllyel használnak ál­láspontjuk megvédésére valamit? Legfelebb drága egészségüknek ártanak. Mert azt csak nem gondolhatják, hogy miután Tisza Kál­mán miniszter lett, s a balközép kiegészítő a mamelukok táborát — könnyebben megfizet­heti az a szegény ember egy lyukkal bíró put­rija 1 írttal felebb emelt adóját — mint kü­lönben. Azt sem gondolhatják ennek következ­tében, hogy a 20 kr már most nem oly sok a szegény ember előtt sem, mint különben. És igy az 1 frt most is ép oly egy forint, mint mikor a jobboldal volt a kormányon, s akinek nem volt miből fizetni egy forintot, most sincs annak, hacsak­­ az új kormány nem tölti meg mindenkinek a zsebét, a­mit adja isten, hogy meg is tegyen. Vagy most már ne szólaljunk fel az ellen, hogy a házosztály adó­felemelés egy putri után 20 krral, illetőleg 1 írttal — kimondhatatlan terhes a mai világban, s a szegény embert sújtja leginkább? Vagy ne panaszkodjunk az ellen, hogy a többség, midőn a két lakosztál­lyal bíró ház után megvonta a jogot, most minden méltányosság ellenére, igen tekinté­lyes adófelemeléssel terheli? Miért ne ? A Ti­­sza-kormány ez újabb terhekért biztosít-e akár jogokban, akár megfelelő nemzetgazdá­­szati gyarapodásban valamit. Annyit biztosít, mennyit a jobboldal biztosított,­­ az pedig semmire sem ment. Vagy, mert most már a Tisza-kormány van a felszínen, megfordul a törvényalkotás jogi bázisa is, s nem áll többé az, hogy inkább meneküljön tíz bűnös, mint egy ártatlan sujtassék ? Igen most már megfordult az is. A­ki vadászjegyét otthon feledte, büntettessék azért, nehogy egy csempész meneküljön. A régi világban, mikor még a katonákat botoz­­ták, egy kapitány, nem tudván szakaszában nyomára jönni, ki követte el a csínyt, sorba botoztatta az egész szakaszt, így nem mene­kült meg a bűnös érdemel­ büntetésétől, az igaz, de sok ártatlan szenvedése árán. Körül­belül ez a mostani többség jogi elve is. Vagy, mert a Tiszapárt van a kormányon, most már a delattó törvényhozásilag is ju­talomra méltóbb ? És e pontnál ért a balközép szenvedélyessége tetőpontjára. S­z­e­d­e­r­k­é­­n­y­i tárgyilagos indítványával senkit nem bánt­hatott, elítélte az erkölcstelenségre alkalmat nyújtó „feladási“ rendszert, melyet a vadász­törvény inaugurál,. Hivatkozott a képviselő­­házra, mely több ízben hangot adott a közvé­lemény kifejezésének, mely szintén mint er­kölcstelen intézményt kárhoztatá el a delatio jutalmazását. Büntettessék a bűnös, de a bű­nös kipuhatolásának módja ne tétessék az er­kölcstelenség pia­cz­ává. E kérdés Móricz Pált kihozta sodrából, s szenvedélyes szemé­lyeskedésre tért át a szélső­baloldal ellen, melyre harált, viszont megkapta a magáét Ma­Körmendy, Helffy, Csiky, Patay stb. képviselőktől. Németh Albert ve­tett véget a vitának, elkárhoztatva a Móricz Pál által kezdett modort, melyre Cserná­­tony válaszolt javulást ígérve s többek kö­zött azt mondva, hogy az „Ellenőr“ felszóla­lásai miatt mi feljajdulunk. No már ezt nem tapasztalta rajtunk Csernátony úr soha, s kijelentjük, hogy miattunk soha se confun­­dálja magát s egy perczig se zavarja kedvencz modorában, melyben a közönséget oly igen mulattató comicussá nőtte ki magát már, hogy a közönség méltán rész néven venné, ha, meg­fosztaná bohóczkodása további gyönyöreitől. A függetlenségi párt ma csütörtökön d. u. 4 óra­kor értekezletet tart saját helyiségében (mú­zeum utcza 8.) __________ Helyreigazítás helyreigazítása. A „Hon“ april­i-ki esti lapjában Rajcsik Károly czeglédi kir. adótárnok ur helyre akarja igazítani Mocsáry Lajos minap tartott orsz. gy. beszédének egy helyét, melyben állítólag az mondatott, hogy „legközelebb Czeglédről adótartozások miatt le­foglalt 16 kocsi ágynemű lett elárverezés végett Budapestre szállítva.“ Ezen esetről úgymond Czeg­­léden nem tudnak semmit, M. L. képviselő úrnak nem kellene az ország termében ilyeneket felhozni biztos tudomás nélkül; a czeglédi polgárok dicsé­retére legyen mondva, hogy ott árverezést igen ritkán kell foganatosítani,akkor is helyben szokott holmi elkelni stb. Rajcsik Károly úr buzgólkodása Czegléd érdekében felesleges,M.L. beszédének kér­déses része így hangzott: „csak most legközelebbről értesültem,hogy Czeglédről 6 kocsival jött ágynemű, bútor és öltözék, mi ott nem kelt el s tovább vite­tett stb. . . Ezt megolvashatta volna az „Egyet­értés és Magyar Újságában, melyről föl lehet tenni, hogy aránylag leghibátlanabbul adja a párt­beli szónokok beszédeit s szerezhetett volna magá­nak biztos tudomást mielőtt talán újdonsült sza­­badelvűségi buzgalomból Mocsáry L.-t leczkéztetni akarta. Az országgyűlési tudósításokba fájdalom igen sok hiba szokott becsúszni, így például ugyancsak Mocsárynak a diósgyőri vasgyár ügyében mondott beszédéből azt olvasta minap egy ismerőse vala­mely lapban, hogy állítása szerint a bükkfának öle 1 forint 10 krra számíttatik, holott a miniszteri ki­mutatás szerint egy kiló szén ára van ennyibe szá­mítva. M. L. azonban nem azt mondotta, hanem mondotta a miniszteri kimutatás nyomán, hogy egy öt fa 1 forint 80 krajczárjával lábon nem jól van értékesítve. Óhajtandó volna, hogy több gondot fordítaná­nak a lapok kivonatos országgyűlési tudósításaikra illetőleg azoknak szállítóira. A képviselők nem ér­nek rá a gyorsírói jegyzetek átnézésére, a közön­ség pedig a ferdítő tudósításokból nemcsak hiá­nyosan, de hibásan is értesül a vitákról, úgy saját tájékozottságának mint a képviselőknek rovására. Németh Albert barátunk azt monda a mai ülésben, hogy helytelennek tartja a „képviselői pajtásság szempontjából“ azt, hogy egyik képvi­selő a másikat a hírlapokban megtámadják. Hát hisz az bizonyos, hogy ebben van némi viszásság, nem is kellemes dolog, hanem őszintén szólva — elkerülhetlen. Szép dolog a jó pajtásság, hanem hát amicus Plato amicus Aristoteles sed maxima arnica veritas. Nálunk a képviselők hírlapírók is egyszersmind és ennek folytán kénytelen egyszer­­másszor megtámadni egyik író a másikat, félretéve barátságot és atyafiságot. Ha kimondanék mint illedelmi szabályt, hogy nem szabad a collegialitás miatt egymást hírlapokban megtámadni, nagyon hátrányos volna journalistikánkra nézve; ez oda ve­zethetne, hogy a magyar időszaki sajtó is oly ke­zekbe jusson egyedáruság gyanánt mint Bécsben, sőt részben nálunk is. A mi politikai sajtónknak nagy előnyére válik az, hogy működnek benne mindazok, legalább legtöbben, a­kik általában szerepelnek mint politikusok; ez­által solidaritás van a sajtó s az ország ügyei vezetésének más té­nyezői közt, egyöntetűvé­ válik az országban az ös­­­szes politikai mozgalom. Ezen nagy előnyért el kell néznünk némely dolgokat, melyek tán nem volnának egészen megfelelőek a cameraderie ma­gasabb kívánalmainak, eddig, a leghüebben fogja tisztelni, s ha elfogadja a bizalmat ebben cserben hagyni sem fogja. Újfalun úgy mint a többi községekben, a legnagyobb kitün­tetéssel fogadtatott — s még azok egy része is, kik az 1872-ik évi választásnál az ellenpártok voltak, most mellette állan­ ígérték. A dologban az az egy való, hogy — mint 1872-ben is voltak, most is van­nak, kik szívesen látnák, ha más helyen fogadna megbízatást Csanády, s helyébe Móricz Pált választhatnák meg. Azonban Csanády a nagy több­ség bizalmát­­ továbbra is el fogja fogadni, bár­miként nem tetszik is ez az „Ellenőrnek“. Az „Ellenőr“ tegnapelőtti számában különös öröm- s egyszersmind gúnykifejezéssel volt kö­zölve az, hogy az uj falusi választó­kerület miként adott ki Csanády Sándor­on, mely kerületet most képvisel. Mindjárt tudtuk, hogy az egészből egy szó sem igaz, s az „Ellenőr“ csak saját olva­sóit ülteti fel e fajta híreivel. Hogy pedig ez így áll, igazolja a következő elbeszélés : Csanády Sándor ugyanis, mintegy 27 ujfalusi választó alá­írásával felhívást kapott, melynek tartalma az, — ha az „Ellenőr“ óhajtja szó szerint is közöljük — hogy azt hallották, mintha Csanády Sándor más kerület általi megválasztatását fogadná el. Ők C­s­a­­n­á­d­y Sándor személye és elvei iránt, ép oly tisz­telettel viseltetnek mint eddig, megválasztani is kívánják, s így nem értik, miért tenné ki őket Csanády Sándor annak, hogy mandátumot más választó­kerületből fogadván el, másodszor kelljen majd képviselőt választaniok. Arra kérik tehát őt, hogy e tekintetben nyilatkozzék, hogy ők a másodszori választás esélyének kitéve ne le­gyenek. Csanády Sándor megjelent választói között, s kinyilatkoztatá megnyugtatásul, hogy a választókerület további bizalmát, épen úgy mint Budapest, ápril 7- Királyunk Velenczében volt, hogy találkoz­zék az olasz királyijal. A fejedelmi tartózkodást kisérő ünnepélyességekről a legfellengzőbb tudósí­tásokat olvashatjuk. Kivilágítás, tűzjátékok, dísz­előadások roppant néptömegek s mindenütt visz­­h­angzó evviva kiáltások, mindezek megvoltak oly mértékben, hogy az „eredeti levelezők“ és „jólér­tesült források“ nem győzik a superlativusokat pazarolni. Ez a hódolat és lelkesedés nagyon különös­nek tetszhetik abban a városban, mely az elfoga­dott fejedelem koronájának egyik elveszett gyön­gye, s mely oly engesztelhetlen gyűlölettel viselte­tett e fejedelemnek uralma iránt. Nincs ok kétel­kedni az ünnepély alkalmi manifestatiónak hirde­tett jelentőségén. Nem gondoljuk, hogy tettetés, számítás avagy a hivatalos gépezet alkalmazása teremtették a lelkesedés nyilatkozatait. Elh­is­­­szük, hogy a nép Velenczében igazán örült és nem egy udvari komédiának volt obtigát részese. Mi a népet nem is tartjuk arra képesnek, hogy őszinte­ség nélkül zajosan demonstrálja tiszteletét. Ezt az örömet mi természetesen indokoltnak találjuk, mert nem hogy ellentétben áll ma a múlt­nak érzelmeivel, de épen azokat tökéletesen meg­erősíti. A velenczeiek örülnek, hogy az a király, kinek uralma alól minden áron szabadulni igyekeztek, tökéletesen belenyugodott a dol­gok új rendjébe és korábbi alattvalóinak el­vesztésébe. Örülnek, hogy új biztosítékot nyer­tek arra, miszerint kísérletek sem fognak többé történni az előbbi uralom restauratiójára. Örömük a fejedelemnek szól, ki mint vendég jelent meg k­ö­z­ö­tt­ü­k­, és ki épen ezáltal a legecla­­tánsabbul kitüntette, hogy nem akar többé mint az alattvalói hódolatban részesülni. És királyunk méltányolta ezt az örömet, fel­fogta a rokonszenv természetét. Királyunk az ud­vari ebéden nem csak fejedelmi házigazdájára, az olasz királyra, de az egységes olasz határ­a Olaszország jólétére és felvirágzására emelte poharát. A ve­­lenczei találkozást határozottan külpolitikánk egy igen szerencsés és kiválóan tapintatos tényének tarthatjuk. Az ily bátor és lovagias lépések, melyek személyes tekintetek árán hódo­lattal járulnak a népek önrendelkezési jogához, barátságot és egyetértést létesítenek nemcsak fe­jedelem és fejedelem között, de nép és nép között szövetséget hoznak létre, mely nemcsak conflictu­­sokat odáz el pillanatnyi időre, de a másfelől ki­törő conflictusok ellenében az érdekek erős soli­­daritását biztosítja. — Két fontos törvényjavaslat készült el ismét, írja a „M. Pol.“: Az egyik a jelzálog levelekről, s a másik az ezzel szorosan összefüggő jelzálog üzlet­ről. — Úgy hírlik, hogy e törvényjavaslatok megvi­tatására közelebb bizalmasabb körű értekezletek fognak tartatni. Párt confusio vagy mi, Egerben. Folyamat­ban van pedig e confusio Egerben a következőké­pen. A kormány alakulása idejében, az egri deák­párt, mely tulajdonképen ultramontán clericális pártot képez, sietett Babics István érsek-uradal­mi ügyvéd elnöklete alatt kinyilvánítani, hogy csat­lakozik a „szabadelvű kormánypárthoz.“ Egyszers­mind sietett azt is kipublikálni, hogy e „szabad­elvű kormánypárt“ jelöltjévé Babics Istvánt tűzi ki. Annak idejében ezt is ciceres örömmel közölte a „Ilon“ és „Ellenőr.“ Vannak azonban Egerben többen is — mint voltak a múlt követválasztások­nál — kik szintén sóhajtoznak a képviselői székre. Ilyen Burik István, ki 1872-ik évben Csiky el­lenjelöltje volt, s ki a múlt küzdelmeiért compe­­tálja azt, hogy most, ha tetszik, a „szabadelvű kor­mánypártnak“ legyen jelöltje. De hát többen is vannak még, kiket szintén nem a gólya költött, s kik azt gondolják, hogy inkább igényelhetik a sza­badelvű kormány támogatását a jelöltségre, mint akár Babics, akár Burik, s ha m­ár az egri ciprus is hajlandó támogatni a kormánypárti jelöltet, in­kább ők kívánják annak előnyét felhasználni, mint­hogy ama másik kettő javára üssön az ki.­­ Tehát összejöttek néhányan, hogy a Babics és Burik párt ellenébe ők alapítsák meg a szabadelvű kormány­pártot. Ha már tres faciunt collegium, miért ne alakíthatnának néhányan pártot. Úgy lett, a­mint tervezték. Elmentek — már szellemileg véve — Ri­maszombatba és Szabadkára, megtekintették, mint is faragták ott fából a vaskarikát és Bátyiból köl­csönözve a szabadelvűséget, programmot csináltak (melyről csodáljuk, hogy az „Ellenőr“ hasábjain még most sem látott napvilágot) s a Babicsféle sza­badelvű kormánypárt ellenében kikiáltották, hogy ők az igazi „szabadelvű kormánypárt“ — mely majd szintén ki fogja tűzni jelöltjét. Boldog con­fuzió, melyről az ember most már nem tudja, hol vannak az „igazhitű szabadelvű kormánypártiak“, ott-e Babics-Burik táborában, vagy a Fülöp laká­sán, illetőleg az óvodában készült új kormánypárt körében. Azt különben majd az „Ellenőriből fog­juk megtudni, hogy ő szentléleksége melyikre fogja kinyilvánítani — kegyelmét. Rettenetesen kiván­csiak vagyunk reá. Mindezen konfúzióval szemben az egri balpárt zöme rendületlenül áll elve mel­lett, — s azt egyáttlában cserben hagyni nem hajlandó. A központi bizottság ma d. u. 5 órakor ülést tartott. Tárgyalás alá vette a budapesti nem­zeti színház homlokzatának és bérházának ki­építéséről és az arra szükséges 300,000 ftnyi tör­lesztési kölcsönnek és a bérház 30 évig való adó­mentességének engedélyezéséről szóló törvényja­vaslatot. A czímben a „magyar“ kifejezés valamint a kölcsön összege és az adómentességi tartam szám­szerinti kifejezése kihagyatott. Az 1. §. elfogadta­tott. A 2. §. következőleg módosíttatott: „A belügy­miniszter felhatalmaztatik,hogy a budapesti nemzeti színház homlokzatának és bérházának teljes kiépíté­sére, a bérháznak és telkének, valamint a színházi alap tulajdonát képező városligeti teleknek jelzálogi leköthetése mellett a házbér jövedelemből 30 év alatt törlesztendő 300,000 ftnyi kölcsönt vehessen fel. A házbérnek az évi kamaton és törlesztési já­radékon túl felmaradó része, valamint a város­ligeti teleknek jövedelme is a színháznak évenként járó 27,300 ftnyi segély fedezésére fordítandó. A 3-ik §. ezen szöveget nyerte: A nemzeti szinház bérháza az állami és községi adóktól a kölcsön szerződés keltétől számítandó állam és községi adóktól 30 évre felmentetik. Előadóul válasz­tatott Huszár Imre. A kereskedelmi codex előzetes átvizs­gálására kiküldöttt 15 ös bizottság ma d. u. 5 óra­kor tartott ülésében G­o­r­o­v­e I. választatott elnök­ké, ki élénk eszmecsere után a vitát összefoglalván határozatul kimondja, hogy az előadó megbizatik hogy a­­ javaslatban foglalt vezérelveket összeszedje, s a bizottság elé véleményes jelentést terjesszen, úgy hogy a bizottság azon vezérfonal alapján annál gyor­sabban haladhasson. A váltó és csődtörvény iránt felmerült kérdésre nézve pedig kimondja, hogy annak eldöntése, — vajon a bizottság kifejezést adjon-e ez iránti óhajtásának, — a végleges jelen­tés szerkesztése idejére halasztatik. Ezzel az ülés eloszlott. ____ A magyar hivatalnokok hitel és biztosító in­tézete érdekében egy Wahl Albert az alföldi vasút vezérfelügyelője, Divald József pénzügyi tanácsos, Bedő Béla kir. főerdészmester és dr. Schulhof G. ügyvéd urakból álló küldöttség tisztelgett ma déli 12 órakor Tisza Kálmán belügyminiszternél az or­szágházban. A miniszter körülményesen informál­­tatta magát az intézet állapotáról, melyet neki a küldöttség szónoka meg is adott. Azután előadták, hogy a kormánytól 300,000 frt segélyt kérnek az intézet részére. Ezen 300,000 frtból 150,000 a kor­mánynak biztosítékul adatnék, a hátra levő másik 150,000 frt az intézet részére értékesíttetnék és depot-k kiváltására fordittatnék, melyeket Vani­­csek több intézetnél zálogba adott. A befolyandó összegből kifizettetnék az állam, minek fejében ez visszaadja a nála letett értékeket, mi által az in­tézet sorsán segítve lenne. Tisza megígérte, hogy ez ügyet a minisztertanácsban pártolni fogja, azon feltevéssel, hogy az adandó kölcsön nem veszélyez­tetik, és hogy ezáltal nemcsak a momentán szük­séglet fedeztetik, hanem egyúttal a magyar hitel­­intézet fennállása biztosittatik. — A küldöttség in­nét 8/1­1­ órakor dr. Simonyi Lajos földmivelés ipar­és keresk. miniszterhez ment, ki által nagyon szívélyesen fogadtatott. A miniszter úgy nyilatko­zott mint Tisza és megigéré, hogy az ügyet a hol­napi minisztertanácsban pártolólag fogja előter­jeszteni és már holnap este értesíti a küldöttséget, függővé tette azonban elhatározását a pénzügymi­niszter hozzájárulásától, mert arról, vajjon van-e az államkincstárban nélkülözhető pénz, neki tudo­mása nincs. Mindkét miniszter sajnálatát fejezte ki, hogy a küldöttség oly későn teszi meg a lépé­seket, mert most már az intézet beállt válsága által a magyar hivatalnokok tekintélye csorbát szenved. _________ A szédelgő vállalatok ellen szigorú és rögtöni vizsgálatot sürget a „Közérdek“ s egyszersmind­­két interpellációt intéz Simonyi Lajos báró keres­kedelmi miniszterhez. A nevezett lap reméli, hogy­ a kormány a közönségben a részvénytársulati ügyek helyes vezetését illetőleg felmerült aggodalmakat mielőbb eloszlatja s nem kivánja az ügyet előkelő agyonhallgatással elaltatni, és vagy tisztáztatik a kereskedelmi minisztérium azon osztálytanácsosa, kire a részvénytársulati ügyek bízva vannak az el­lene felmerült gyanútól, vagy nem szabad megé­reznie azon állomáson, melyen alkalma nyílhatnék a Gründer-Lippschaft további prolegálására. Saj­nálatra méltónak mondja a „K.“ a félhivatalos lapok sürgölődését Horn Ede államtitkár érde­kében, ki a boldogemlékü kiházasító egyleteket gründolta, a magyar hivatalnok-egylet vezetésében mint alelnök tevékeny részt vett s azt némely tu­lajdon gründolásával fuzionálván tönkre juttatni segített, ki továbbá a valószínűleg szintén törvény­szék elé kerülendő ,Cen­tral­e“ biztositó intéze­tet alapította s a „Mercantil­e“-t lábra állítani sietett. Két interpelláló b. Simonyi Lajos kereske­delmi miniszter úrhoz: I. 1.) Van-e tudomása a miniszter úrnak a felől, hogy a „Centrale“, mely Bécsben engedélyt nem nyerve, Pesten ütötte fel a sátort, mily alapon, mily feltételek mellett kapta meg itt az engedélyt ? 2.) Meggyőződött e a fel­ügyeletre hivatott minisztérium a­felől, hogy a Cen­trale alaptőkéje csakugyan befizettetett, és hogy az ez alaptőke be nem fizetett részéről a részvényesek­től szabályszerűleg követelhető kötelezvények csak­ugyan kiállíttattak s deponáltattak ? 3.) Gondos­kodott-e a minisztérium a­felől, hogy ezen köte­lezvények bélyegdíjai befizettessenek? hol és mi­kor fizettettek azok be? 4.) Miután a „Centrale“ működését megkezdte, hónapokon át folytatta, sőt már­is több mint 100,000 írtra menő kárai vannak, és miután mint köztudomású dolog, a Centrale felosztó félben van, mily lépéseket az iránt, hogy a károsultak kielégítést nyerjenek? s ha nem tett. 5.) Kiván-e a kormány rögtön a kellő lépésekhez nyúlni, hogy a szegény károsul­tak, kik a kormány felügyelési hatóságában bíztak, pénzükhöz jussanak ? 6.) S ha az illető károsultak és felek kielégíttetésre többé nem számíthatnak, ha az alapszabályok rendeletének elég nem téte­tett, ha a bélyegdíjak be nem fizetésével a kincs­tár megkárosult, megtörténtek-e az államügyész­ség részéről a szükséges intézkedések a conces­­sionariusok, az elnökök, igazgatók, választmány feleletre vonása iránt. II. 1) Miután a „Mercantile“ alaptőkéjének */„ része (300,000 frt) tudvalevőleg Londonban fizet­tetett le, a be nem fizetett 6/10 részről pedig köte­lezvények állíttattak ki, meggyőződött-e a minisz­ter úr afelől, hogy e 700,000 frtról a kötelezvé­nyek kiállíttattak? s ha kiállíttattak 2) a Magyar­­országban székelő társaság alaptőkéjének be nem fizetett részéről kiállított kötelezvények bélyegdí­jai befizettettek-e már a magy. kincstárnál? s ha nem 3) gondoskodott-e a pénzügyminiszter, hogy e bélyeg­díjak befizettessenek? 4) Van-e a kor­mánynak garanciája arra nézve, hogy a vesztesé­gek esetében utánfizetésre kötelezett részvényesek mindegyike az utánfizetésre a mi törvényszékeink által szorittathatik ? 5) Tudvalevőleg a tulajdonké­­peni biztosító az angolországi anyaintézet lévén, melyre alapszabályszerüleg a magyar „Mercantile“ minden biztosítása átruháztatik, és így a díjtarta­lék is oda folyván, a­hol az alaptőke befizetett %0 része is van, mily garanciát bir arra nézve a mi­nisztérium, hogy per vagy a magyar „Mercantile“ feloszlása eseteiben a magyar bíróság ítélete ér­vényre emelkedik a Londonban őrzött alaptőke és díjjutalók irányában, s hogy az ezekre vezetendő foglalást respectálni fogja az angol törvény. Mint a „P. Napló“ értesül a közjegyzők kine­vezése nem szombaton, hanem néhány nappal ké­sőbben fog a hivatalos lapban megjelenni. Külön­ben most nem is töltik be mind a 208 systemisalt állomást, minthogy egyrészt néhány helyre nem is jelentkezett folyamodó, másrészt a folyamodókat nem találták eléggé qualificáltaknak. A közjegyzők körülbelül egy­ötödének kinevezése most függőben marad. A fővárosi közjegyzők mind ki fognak ne­veztetni. A budapest-zimonyi vasút tárgyában a fő­városi bizottsági közgyűlés ma délután 4 óra­kor­ tartott ülésében figyelemre méltó határo­zatot hozott. Steiger ugyanis indítványt tett, hogy a főváros jelentse ki, mikép kész a vasút ré­szére a főváros tulajdonát képező telkekből egy bizonyos területet átengedni, és a szállítandó anya­gok után szedetni szokott díjakat elengedni, ha a vasút építése még ez évben tén­nyé válik. A tanács ez indítványt pártolólag terjeszti a közgyűlés elé. Itt azonban többen, nevezetesen Mátyus Arisztid, Nyiry, Csengey felszólalnak az indítvány ellen, mindannyian hangúlyozván, hogy ők ugyan rend­kívül fontosnak tartják a budapest zimonyi vasút kiépítését, de korainak találják azt, hogy a főváros már most, mielőtt az építés módozatai ismeretesek volnának, kedvezményeket ajánljon az építésre. Mind a háromnak indítványa oda megy ki, hogy a főváros csak a concessió kiadatása után tegye meg a vasút részére engedendő kedvezményeket. A közgyűlés azonban Steiger, Szentkirályi Tavaszi, Vecsey s többek felszólalása után Steiger indítványát elfogadja, s e határozatát a kormánynak egy héttagú küldöttség által fogja tudtul adni. Izsák, ápril 3. A mai nap egész városunkra nézve ritka öröm nap volt, mert nagyra becsült országgyűlési köve­tünk Jankovich Miklós ur becses látogatásával sze­rencséltetett bennünket. A város értelmisége sietett honfiúi ragaszkodásának tanujelét adni azzal is, hogy jó messze eleibe kikocsizott, hol is a lelkész ur, őszinte szivből fakadó meleg szavakkal üdvö­zölte Jankovich M. urat s előre is jelezte válasz­tóinak tántoríthatatlan vonzalmát. Benn a városban, számos hivei éljenekkel üd­vözölték az elvhű hazafit. A városházánál Jankovich Miklós ur előadta — hosszabb beszédében — az ő politikai állását a mai kormánynyal szemben, ok­­adatolta, hogy miért maradt meg az 1872-ben kezeibe adott zászló alatt, azért, „mert az okmány, az az eskü, melyet mind 1869 és 1872-ben válasz­tóinak tett, sokkal szentebb, sokkal fontosabb előtte, mint sem azt oly könnyen megszeghetné, vagy kijászhatná, mint elvtársai tették a közel­múltban. Ő most is a régi baloldali elveket vallja, meggyőződése szerint a mostani szabadelvű kor­mány programmtalanságával nem mentheti meg a hazát, bár ő kész támogatni azt, mindenféle üdvös reform­eszmék keresztül vitelében, de tudja, hogy ennek keze sem szabadabb, mint volt — a jobbol­dali kormányoké, — hite szerint hazánk addig bol­dog ország nem lesz, nem lehet mig a 67-iki közös­ügyes intézmény el nem töröltetik, a mig hazánk állami önállósága, szabadsága függetlensége tör­vényes és alkotmányos uton, országgyülésileg vissza nem állittatik, mert a mostani szabadelvű párt alap­ján a nemzet sem vére, sem vagyona felett önálló­­lag nem intézkedhetik. Ezen főbb pontjaiban, csak röviden vázolt beszéd számos eljenekkel helyeslé­sekkel üdvözöltetett, — reá a reform, lelkész vála­szolt tüzetesen, a választók nevében. Üdvözli leg­elsőben is Jankovich urat, jelzi azon hazafiui von­zalmat, ragaszkodást,elismerést,bizodalmát melylyel iránta az izsáki balpárti választók oly rendíthetet­lenül viseltetnek, s örömét fejezte ki, hogy itt sem a választóknak, sem a választottnak a találko­zás e pillanatában piruliiok nincs okuk, mert hü és igaz maradt Jankovich ur azon elvhez, — mely reá bizatott, örömtől sugárzó arczczal tekinthetnek képviselőjüknek nyílt homlokára, a melyen sem az elvtagadás sem a cserbehagyás mákszemnyi foltja nem észlelhető, kéri egész hon­fiúi bizodalommal, hogy maradjon meg to­vábbra is az eddig vallott elvek mel­lett, mert ha valaha, úgy bizonyára szegény hazánknak most van l­e­g­na­gy­o­­b­b­b szüksége az ily igaz, ha ellen­zéki honfiakra, legyen továbbra is a közjogi alapnak egyik harczosa, édes hazánk felad * e'/r b?szusz er­z­őj­e, mer* ötÄ sr e

Next