Egyetértés, 1884. augusztus (18. évfolyam, 211-241. szám)
1884-08-28 / 238. szám
SZERKESZTŐSÉG: BUDAPEST, IV. HIMZŐ-UTCZA 1. SZ. KÉZIRATOKAT VISSZA NEM KÜLDÜNK, CSAK BÉRMENTES LEVELEKET FOGADUNK EL. ELŐFIZETÉSI DÍJ: Vidékre postán vagy helyben házhoz hordva: Egy egész évre 20 frt I Egy negyedévre 5 frt f £ y fél évre .. 10 frt | Egy hóra 1 frt 80 kr. Külföldre: 3 hóra Németországba 8 frt 30 kr. Franczia-,Olasz-,Orosz-,Török-, Görög-, Spanyolországokba, Svájcz-, Románia és Szerbiába, valamint amaz országokba, melyek a postatzorződéshez tartoznak, negyedévre 9 frt 20 kr. Egy szám 8 krajczár. c 1884 TIZENNYOLCZADIK ÉVFOLYAM. 288. SZÁM. BUDAPEST, CSÜTÖRTÖK, AUGUSZTUS 28. KIADÓHIVATAL: BUDAPEST, IV. HIMZŐ-UTCZA 1. SA HIRDETÉSEKET ÉS NYILTTÉRBEN»LÓ KÖZLEMÉNYEKET FELVESZ A KIADÓHIVATAL. Hirdetéseket felvesz a külföldöt»: Biciben: Főügynökségünk: Stern Moriti hirdetési irodája, i. Wolfzelle Nr. 22. Oppelit A., I. Stubenbastei Nr. 2. M'osse Rudolf, I. Seilerstätte Nr. 2. Haasenatein és Vogler; I; WällliiGhgaase 10. Daube G. L. es Társa, 1. Wollzeile Nr. 1*. Dukes Miksa, I. Riemergasse Nr. 12. Schalek Henrik, 1. Wollzeile Nr. 14. Herndl Alajos, I. Wollzeile Nr. 25. Frankfurtban alM.: Daube G. L. és Társa. Pariiban: R. Mosse, 40, r. Notre-Dame-d.-Viít. Agence Havas (plats de la Bourse 1. A lopások. A lopások manapság olyan általánosak Magyarországon, hogy az egész külföld figyelmét reánk fordítják. Kivált a postalopások mindennaposak. Innen-onnan az ember nem mer pénzt bízni a postára, s az emberek szinte csodálkozni fognak felette, ha elmúlik egy hét, s a postán nem sikkasztottak el semmit. Néhány külföldi lap már rendes rovatot nyitott a magyarországi postalopások számára, amelyekben lelkiismeretesen feljegyzik, hogy mikor, hol és mennyit loptak. Az utolsó negyedév alatt több pénz veszett el a postán, mint Rózsa Sándor és társainak garázdálkodása idejében. Csakhogy ők, a puszták fiai nagy lármával folytatták mesterségüket s nagy bátorsággal, a mostani postatolvajok pedig csöndben dolgoznak és igen ügyesen. Akkor lelőtték a pusztákon keresztülhajtató postakocsist, vagy felszedték a vasúti síneket s megállították a vonatot, s elvitték erőszakkal az egész postát. Ma csak a pecséteket törik fel, nem az emberek fejét, s a bankókat kicserélik tégladarabokkal vagy pedig a pénzszállító ládákat «tüntetik el»,hogy a közlekedésügyi miniszter úr saját elmés szavaival éljünk. Máshol is lopnak a postán, nem csak minálunk, az igaz. Nemrégiben Münchenben is loptak el egy nevezetesebb pénzszállítmányt. De máshol az ilyen eset elszigetelve áll, nálunk mindennapos. Máshol, ha egy ilyen eset előfordult, éveken keresztül akkora éberséget fejt ki a posta és a rendőrség egyaránt, hogy meg sem kísérlik a bűntett ismétlését, s ha megkísérlik, rajta vesztenek. Nálunk a lopások gyakorisága az, ami ijesztő. A tolvajok szinte tudják, hogy a világ leghaszontalanabb policziájával van dolguk, s a mellett — enyhe szavakkal élve — a világ legpontatlanabb postahivatalnokaival. Kétségbeejtő szemtelenséggel látnak foglalkozásuk után. Rendőrség és postaigazgatóság egyaránt felelősek ezen állapotokért. Isten ments, hogy valakit gyanúsítani akarnánk, de a legjobb akaratú felfogás mellett is hanyagsággal kell vádolni mind a kettőt. Ha meglenne a postán az az ellenőrzés, melynek mindenkor meg kellene lennie, de amely hogy meglegyen, arra az esetek ismétlődése is int, akkor szinte lehetetlenné válnék az oly gyakori lopás. Ha a felsőbbek részéről kifejtett ezen ellenőrzés szigorú és pontos, akkor még a legrosszabb esetben sem harapózhatik el ennyire a baj, s rá kell jönni még akkor is, ha netalán a postához tartozó személyzet egy része összejátszik a tolvajokkal, vagy épen maga a lopásnak fő részese. De hát a kellő ellenőrzés hiánya, ez az, ami Magyarországon teljesen hiányzik az adminisztráció majdnem minden ágában. Az emberek nincsenek hozzászokva komolyan venni hivataluk kötelességeit. A legtöbb hivatal sinecura, mellyel fizetés jár, a dolgot pedig végzi az alantas közeg. Hiszen hogy az ellenőrzés minő laza, s ennek következtében az alantas közegek minő visszaéléseket engedhetnek meg maguknak esztendőkön keresztül, arra keresve sem lehetne, megkapóbb példát találni, mint az a legújabb bajai eset. A pénzügyőrség dohánytermelési engedélyeket osztogat boldognak boldogtalannak, beszedi az érte járó díjakat, nyugtázza egész rendesen s az állam nem lát belőle egy krajczárt sem. A hivatalnokok elosztják az egész összeget maguk között. A sikkasztásba be van avatva egy egész hivatalos apparátus, mindenki megkapja a ráeső összeget s hallgat. A kormány esztendőkig nem bír tudomással a dolog felől. Most, hogy végre kisül a lopás, — legalább ez a legújabb hir, amely eddig nem lett megczáfolva hivatalosan — el akarják tusolni az egészet. Ne legyen lárma. Ez a sok eltusolás jellemzi a mi állapotainkat. És bizonyára ezért kap igen sok tolvaj vérszemet. Ha keressük e tünemény további okait s kutatjuk, hogy mi idézi elő a felfogásnak ekkora lazaságát, a kötelesség ily kicsinybe való vételét, az ellenőrzésnek ily teljes hiányát, lehetetlen, hogy két momentum elkerülje figyelmünket. Az egyik az, hogy Magyarországon sok en gről való lopás fényesen sikerült. Az a fajta keleti vasut-féle üzleteket értjük — s nevezhetnénk másokat is — melynek tettesei máig sem vonattak felelősségre, hanem teljes kényelemmel élvezik fáradozásaik gyümölcsét. A kormányban hiányzott folyton a bátorság az ily ügyeknek a felpiszkálásához. Azt mondták akkor is: ne legyen lárma. S a nagyobb tolvajoktól tanultak a kisebbek. A bove majoré discit arare minor. A másik momentum pedig, mely ennek a laza felfogásnak és kötelességmulasztásnak kedvezett az, hogy a kormány a hivatalokra egyáltalában nem az arravaló embereket válogatta ki. Azok azután nem is éltek hivataluknak, amelyhez nem értettek. Hagytak mindent alantasaikra, nem ellenőriztek és nem ellenőriznek semmit, nem is volt arra való képességük. Ahol pedig egy hivatalos apparátusban ilyen a szellem, ahol a feljebb való nem tudja és nem tudhatja, hogy az alája rendelt hivatalnok mit csinált, ahol a saját személyében is példát ad a kötelességmulasztásra, ott a legnagyobb visszaélések is hamar elszaporodhatnak. A kormány, — értjük itt Tisza Kálmán, úr kormányát különösen — a kortes érdemet vette fontolóra elsősorban, minden hivatal betöltésénél. E tekintetben ma ott vagyunk, hogy még az egyetemi professzorokra való kinevezésnél is azoké az első hely, akik legtöbb érdemet szereztek a kormánypárt körül. S ha a tudományt is úgy osztogathatná a kormány, mint a tudománnyal járó kitüntetéseket és állásokat, csakúgy hemzsegne az ország a világra szóló kortes kapacitásoktól. Csakhogy senkitől sem kell erején fölülit kívánni. Ha valaki jó kortes, elégedjenek meg vele, s ne kívánják, hogy jó hivatalnok is legyen. Ne követeljék, hogy utána lásson hivatala komoly feladatának, annak éljen, s közre hasson egy oly szigorú szellem megerősödésének a társadalomban és hivatalnoki karban, a mely szigorú szellem mellett minden visszaélés minimumára fog redukálódni. VIDÉK: * A kolozsvári egyetemen mint már említettük dr.Szilassi Gergely román tanárnak a közoktatásügyminiszter egy évi szabadságot adott, sőt minden egyetemi teendők alól felmentvén, utasította az egyetem , bölcsészeti karát, hogy nevezett volt dékán helyett ez évre prodékánt válasszon és a román irodalom tanszékére az egyetemi tanács egyelőre egy évre helyettes tanárt hozzon javaslatba. Mint lapunknak Kolozsvárról írják, a kolozsvári egyetemi tanács a román irodalom tanszékére Moldovait Gergely kir. tanácsos, tanfelügyelőt hozta egyhangúlag javaslatba, a ki közelebbről már ki is fog neveztetni, s a kinek kineveztetését hazafias, élénk örömmel fogja fogadni mindenki, a ki a magyarok és románok között oly szükséges kölcsönös megértésnek, békességnek és testvériségnek híve. Moldován Gergely a mellett, hogy román nemzetiségű, egyszersmind a magyar állameszmének kipróbált és megbízható híve, aki a jövő román nemzedék helyesebb, hazafiasabb irányba terelésére nagy befolyással lehet. Moldován helyére lorda megyei tanfelügyelőnek — mint halljuk — Békési Károly lapszerkesztő fog kineveztetni. * Gyergyó-Szt Miklósról, Dobránszky Péter választókerületéből írják nekünk, hogy Dobránszky Péter pártonkívüli képviselő kijelentette választóinak, hogy egy nagy röpiraton dolgozik, mely az országgyűlés megnyíltakor fogja elhagyni a sajtót s melyből — mint legalább ő hiszi — ártatlansága napnál világosabban ki fog derülni. Dobránszky Péter oda nyilatkozott, hogy a becsületbíróságnak szerinte elhamarkodott ítéletét maga felett jogerejűnek el nem ismeri, s e tekintetben a képviselőház határozatát, felülbírálását ő maga fogja provokálni, egy a választói által már elfogadott és aláírt nyilatkozat alapján, amely a becsületbíróság ítéletét alaptalannak deklarálja. * Az unitárius egyházi főtanács évi nagygyűlése a jövő vasárnap délelőtt fog megkezdődni Kolozsváron. A helybeli képviselő-tanács már elkészítette a tárgysorozatot, amiből az látszik, hogy az egyike lesz a legérdekesebb gyűléseknek. * A nagyajtai és oklándi kerületek választói, mint az Ellenzék értesül, kérvényt fognak beadni az országgyűléshez, a választás megsemmisítése iránt. Az ág. ev. bányai egyházkerület közgyűlése. (Második nap.) — aug. 27. Az ev. bányai egyházkerület ma folytatta tegnap félbeszakított tanácskozásait. Ma is több kiváló fontossággal bíró tárgy került szőnyegre. Mindenekelőtt a kiküldött bizottságok jelentéseit intézték el, ezek közül csak a sámsonházi lelkész ügye keltett nagyobb vitát. A bizottság előadója Haviár Dániel részletesen ismertette az ügyet, de elhallgatta azokat a botrányos vádakat, amikkel Vladár János sámsonházi lelkészt hívei terhelték. Az előadói jelentés után többen szólottak hozzá a kérdéshez, végül a közgyűlés némi módosítással elfogadta a bizottság határozati javaslatát, mely szerint a nógrádi esperesség utasíttatik, hogy mint elsőfokú bíróság hozzon a panasz tárgyában határozatot, egyúttal kimondja a gyűlés, hogy Vladár János lemondását nem tekinti lemondásnak. A selmeczi míczeum segélyezése ügyében a gyűlés azt határozta, hogy az intézet pártfogósága a kerület elnökségével együttesen forduljon segélyért a kormányhoz . A gyűlés legfontosabb tárgyát a bács-szerémi esperességnek az az indítványa képezte, hogy a bács-szerémi esperességhez tartozó horvát-szlavón egyházak alakíttassanak külön esperességgé. Az indítványt Belohorszky Gábor esperes indokolta, előrebocsátván, hogy a hangulatból ítélve egyáltalán nem várja indítványának elfogadását. Ellene szólottak Láng Adolf i pestmegyei esperes, Rohonyi Gyula, ki hatásos beszédben fejtette ki nézeteit, s külön indítványt tett a horvát-szlavón-dalmát hitű sorsosok szabad vallággyakorlatának és autonómiájának biztosítása tárgyában. Fabinyi Teofil a mellett érvelt, hogy legczélszerűbb lesz, ha a kerület semmit sem tesz ebben a kérdésben, mert a horvátügyekbe való beavatkozás mostanában veszéllyel járna, másrészről az egyházak kiközösítését egyáltalában nem lehet elfogadható indokkal támogatni. Szólottak még Szeberényi szuperintendens, Belohorszky esperes, Haviár Dániel, Skultéty Ede, Geduly Elek és Doleschal Sándor. Végül a közgyűlés a mellett nyilatkozott, hogy maradjon minden úgy a mint van, s napirendre tért a beadott indítványok fölött. Ezzel a mai ülés véget ért. Holnap folytatják s alkalmasint be is rekesztik a tanácskozásokat. A gyűlés lefolyása a következő volt: Elnökök: Fabinyi Feotil kerületi felügyelő, Szeberényi Gusztáv szuperintendens ; jegyzők : Moszkovcsák zólyomi esperes és dr. Szeberényi István ügyvéd. Az elnök megnyitván az ülést, felolvastatik a múlt ülés jegyzőkönyve, melyet néhány észrevétel után hitelesíttettek. Következett a tegnap kiküldött bizottságok jelentéseinek előterjesztése. Elsősorban a pályázat következtében beérkezett olvasókönyvek végleges megbirálására kiküldött bizottság jelentését olvasták fel. A bizottság abszolút becscsel bírónak egy munkát sem talált, de azért az ujabb pályázat kiírását feleslegesének tartja s a dijat az „Engedjétek, hogy a kisdedek hozzám jöjjenek__stb. «jeligével bíró, s aránylag legjobb munkának ítélte oda a pályadíjat olyan feltétellel, hogy a szerző a bizottság utasításai szerint művét javítsa ki, s azután újabb bírálat végeit adja be. A közgyűlés elfogadta a bizottság indítványát. Felbontatván a jeligés levél kitűnt, hogy az aránylag legjobb munkának szerzői: Németh Lajos és Singer Károly Békéscsabáról. A közgyűlés a bizottság jelentése értelmében mondta ki a határozatot, s a könyv kiadása és használatának életbeléptetése körül való intézkedésekkel a szuperitendenst bízta meg, egyúttal kimondta, hogy az olvasókönyv a felekezeti iskolák 3-ik és 4-ik osztályában kötelező legyen. Ezután a számvizsgáló-bizottság tette meg jelentését, melynek elfogadása után Rohonyi Gyula indítványára a gyűlés az állandó pénzügyi bizottságnak elismerést és köszönetet szavazott. Az egyházkerületi törvényszék tagjaira adandó szavazatok beszedésére kiküldött bizottság jelenti, hogy a törvényszék megalakittatott, s elnökökül Szontagh Pált és Görgey Istvánt választották meg. Következett a sámsonházi lelkész ügye. Banyár Dániel előadó előterjeszti az ügy Állását. Vladár János sámsonházi lelkész ellen hívei 1881. május 26-án panaszt adtak be az esperességhez és a minisztériumhoz. A nógrádi esperesség küldöttséget bízott meg azzal, hogy az ügyet megvizsgálja. A küldöttség kiment az egyházközségbe és ott a hívek és a lelkész közt fenforgott viszályt kiegyenlítette, mire a hívek a panaszt visszavonták. A küldöttség jelentést tett eljárásáról az esperességnek, azonban ez új küldöttséget menesztett az ügy megvizsgálására. A küldöttség eljárván ez ügyben, jelentést tett az esperességnek. A tárgyalást megelőzőleg Vladár János az esperességnek 1883. évi aug. 1-én tartott gyűlése elé kérvényt nyújtott be, melyben elmondja, hogy az ellene emelt vádak alaptalanok, hogy ellene mit sem igazoltak be, mindazáltal, mert óhajtja a békét, s különben is betegeskedik, hajlandó visszavonulni. Kéri tehát az esperességet, hogy a sámsonházi egyházban alkalmazzák fiát, Vladár Zoltánt káplánnak, vagyis adminisztrátornak, hogy azután esetleg majd lelkésszé válasszák. Az esperesség erre azt határozta, hogy a lemondást,elfogadja, a keresetet beszünteti, s utasította az esperest, hogy a bányai utasítások szerint gondoskodjék a papválasztásról. Az esperes megtette az előleges intézkedéseket, de mikor Sámsonházán megjelent a lelkészkijelölő gyűlésen, Vladár János lelkész kijelentette, hogy ő feltétlenül nem mondott le, s hogy most visszavonja lemondását. — Az esperes erre megszüntette a további eljárást. — Az esperesség újabb ülésében elhatározta Vladár János felfüggesztését, s újabban utasította az esperest, hogy ennek helyébe adminisztrátort alkalmazzon. Az esperesség új határozata ellenében úgy Vladár János, mint a sámsonházi egyház fellebbezést adott be a kerületi gyűléshez. A kerületi gyűlés által ez ügy megvizsgálására kiküldött bizottság abban a véleményben van, hogy Vladár János lemondása nem volt szabályszerű, már azért sem, mivel nem küldetett be az illető egyházhoz, mellyel a lelkésznek szerződése van. Továbbá a bizottság egyhangúlag abban állapodott meg, hogy a lemondás feltételes lemondás, mégpedig e feltétel igen ügyesen van alkalmazva a végből, hogy majd a keresetet beszüntessék. A bizottság véleménye szerint az esperesség határozatának az a része, mely szerint a lelkész állásától felfüggeszhhetik, helybenhagyandó, mivel a vádak rendkívül botrányosak, és erős gyakúokok forognak fenn. A bizottság az esperességi határozat második részének megváltoztatását indítványozza: utasítassék a nógrádi esperesség, hogy mint első fokú hatóság hozzon határozatot a panasz tárgyában. A bizottság ily értelemben indokolt határozati javaslatot nyújtott be. Doleschall Sándor a bizottság kisebbségi véleményének képviseletében szólal fel. Szerinte a felfüggesztésnek helye nincs, mert ez csak akkor mondható ki, ha perbefogás iránt határozat van. Ez pedig nincs. Ez különben nem adminisztraczionális, hanem konzisztoriális természetű ügy. Hosszabb vita után a közgyűlés kimondta, hogy a lelkész lemondása nem bír joghatálylyal s Wladár Jánossal szemben az esperesség mint tisztében lévő lelkésszel járjon el. A felfüggesztés azonban nincsen helyén, mert perbefogatás iránt való határozat nincsen, már pedig a lelkésznek az a palládiuma, mely védi, hogy indokolt perbefogó határozat nélkül nem lehet felfüggeszteni; a kerületi gyűlés elfogadja a bizottság indítványának azt a részét, hogy az esperesség mint első fokú hatóság a panasz tárgyában való érdemleges határozat hozatalára utasíttassék. Következett a selmeczi líczeum állami segélyezésének ügye. Breznyik János igazgató részletesen adta elő az ügy állását A selmeczi intézet 8000 Irt segélyt kért, az esperesség ezt a kérvényt pártolólag terjesztette fel a kerülethez. A kerületi gyűlés már előbb hozott ez ügyben határozatot, s kimondta, hogy az esperességek felszólítandók : hajlandók-e a 8000 frt segélyt fedezni; az esetre, ha az esperességek segélyadásra nem lesznek hajlandók, kénytelenek lesznek a líczeum részére állami segélyt kérni. Az esperesek egyenkint kijelentették, hogy a fennforgó viszonyok közt segélyt nem adhatnak, egyedül Baehat Dániel budapesti esperes tudatta, hogy a budapesti esperesség hajlandó 100 irtot megszavazni. Baehat esperes egyúttal esperessége nevében egy indítványt is tett. Tétes sok lépés az iránt, hogy a líczeum állami segély kérése nélkül tartassák fenn, vessenek ki a kerületben lakó hívekre fejenkint másfél krajczárnyi adót e czímen, emeltessék fel a tandíj és a kerület pénztári többlete is e czélra lenne fordítandó. A kerületi gyűlés nem vette figyelembe az indítványt, s kimondta, hogy az állami segélyezést igénybe veszi, figyelembe véve a tegnap hozott határozatot, mely szerint állami segély csakjoly intézeteknél vétetik igénybe, melyek felekezeti jellegeket fenntartják. A selmeczi líczeum a költségvetés felét fedezi, s így a határozat ez esetben nem alterál. Utasíttatik a selmeczi líczeum pártfogósága együttesen a kerület elnökségével tegye meg a segélykérés iránt a lépéseket. Ahim békési esperes ismétli a szarvasi preparandia érdekében már előbb tett kérelmét, hogy az esetre, ha a selmeczi iskola az állami segély kérése körül czélt ért, szavazza meg a kerület a preparandia költségeinek egy részét. Fabinyi elnök kijelenti, hogy minden adat és előleges intézkedés nélkül a gyűlés nem hozhat e kérdésben határozatot. Különben is a kerület nem látja szívesen, hogy a felekezeti iskolák sietnek állami segélyt igénybe venni. Zsilinszky Mihály a csabai ev. egyház megbízásából a csabai algimnázium ügyét hozza elő. Évekkel ezelőtt Csaba városa egy evangélikus gimnáziumot alapított, vagyis e czélra 43 ezer forintot adott az evangélikus egyháznak. A presbyterium most a gimnáziumból népiskolát akar csinálni, mert a kiadásokat nem győzik, holott a gimnáziumra határozottan szükség van. Hogy tehát a gimnáziumot az új törvény által megkívánt feltételek mellett fentarthassák, vagyis a kormány által megkívánt ötödik tanárt is alkalmazhassák, a kormányhoz fordultak, hogy adja ez az 5-ik tanár fizetését, egyúttal az esperességhez adtak be kérvényt. Minthogy azonban az esperesség még nem tartott ülést, szüló előlegesen bejelenti az ügyet, s csak arra kéri a gyűlést, hogy vegye tudomásul e segélykérést, és mondja ki, hogy az ellen nincsen kifogása. Fabinyi elnök sajnálattal veszi tudomásul, hogy az alföld gazdag városa is e végső expedienshez folyamodik, amelyhez csak végső szükségben kellene fordulni. De a selmeczi múzeum ügyében is az okadatolt előterjesztésre fektették a fősúlyt. A csabai gimnázium ügyére nézve pedig nincs a gyűlés előtt semmi adat, csak egyszerű bejelentés. Az egyetemnek bizonyára kifogása lehetne a gyakori segélykérés ellen. Szükségesnek találná, hogy előbb okadatolt előterjesztést tegyenek ez ügyben, addig ne igyekezzék a csabai gimnázium állami segélyt igénybe venni. Szeberényi szuperintendens némi részleteket sorol föl a gimnázium viszonyairól, s ismétli, hogy a csabai egyház kérelme is az, hogy a kijelentést vegye a kerület tudomásul. A gyűlés előleges tudomásul veszi a bejelentést, de határozatot nem hoz. Láng Adolf pestmegyei esperes az aszódi felekezeti gimnáziumnak 2500 írttal való állami segélyezése ügyében beadott kérvényt terjeszti be. A kérvény tanulmányozás végett egy bizottságnak adatik, mely holnap teszi meg jelentését. Következett a bács-szerémi esperességnek előterjesztése az ez esperességhez tartozó s a többi horvát-szlavon egyháznak külön esperességgé való alakítása tárgyában. Moszkovcsák jegyző felolvasta a bács-szerémi esperességnek ez ügyre vonatkozólag beküldött levelét, mely igy hangzik: Főtisztelendő és méltóságos kerületi elnökség! Tekintetbe véve azon tényt, hogy horvát-szlavon területen az evang. egyházak évről-évre szaporodnak, úgy hogy jelenleg ott már 12 anyaegyház s több mint 38 leányegyház van, s híveink száma a húsz ezeret meghaladja, tekintetbe véve, hogy az 1868-ik évi közjogi egyezmény folytán, mely szerint Horvát-Szlavon és Dalmátországok vallási és közoktatási ügyekben teljes önkormányzattal bírnak az ottani egyházi és iskolai ügyekre innen vajmi kevés befolyást gyakorolhatunk ; tekintetbe véve, hogy az 1869-ik évi kerül, és egyet. gyűlések is ama kívánságot nyilvánították, hogy az ottani evang. egyházak, mint esperesség szervezkedhessenek; s végre tekintetve véve, hogy a horvát-szlavon területen lévő evang. egyházak ismételten oda nyilatkoztak, miszerint szükségesnek s időszerűnek tartják, hogy ott egy külön önálló esperesség alakuljon : a bács-szerémi esperesség f. é. június 10-én tartott közgyűlésében a következő határozatot hozta, melyet jóváhagyás s megerősítés végett a főtiszt, s méltóságos kerületi gyűlés, elébe hivatalos tisztelettel beterjeszteni ezennel szerencsém van. 15. Tudományos apróságok. (A kolera baktériuma nem baczillus, hanem spirilla. — Koleragyógyítási szédelgések. — A baktériumok előfordulásának kérdése az egészséges állati szervezetben. — A levegő baktériumtartalmának mennyileges meghatározása. — A baktériumok átvitele a talajból a levegőbe. — Uj szőlőgyógymód. Kék fej. — Az alkoholt vízmentessé tenni. — Migrén-pálczika.) A kolera szünőfélben, a napilapok kolerarovatai gyérülnek, szerencsére vége a nagy aggálynak. Jól esik ezt konstatálnunk, midőn már csaknem post testum e helyen vesszük fel a fonalat, hogy a kolerabaktérium eddig még nem ismert némely fontos viszonyával ismertessük meg az olvasót. A német birodalmi kormány által a kolerakérdés megbeszélése tárgyában legutóbb összehívott értekezleten dr. Koch többek között a kolera-baktériumokra vonatkozólag oly újabb észleleteket közölt, amelyek nemcsak a szakkörökben, de szélesebb körökben is nagy érdeklődést keltettek. Az ismert kommabacillusok legjobban tenyésznek 30 és 40 ° C hőmérséklet között, de alacsonyabb hőmérséklet iránt sem igen érzékenyek. A kísérletek azt mutatták, hogy még 17 ° C. mellett elég jól növekednek, habár aránylag lassabban mint magasabb hőfoknál. 17 ° G. alatt növekedésük azonban már igen csekély és legalsóbb határnak 16 ° G. tekinthető, amennyiben e hőmérsék alatt az teljesen szűnni látszik. A kommabaczillusok e tekintetben tökéletesen megegyeznek a lépfene bacillusaival, amelyeknek növekedésére nézve a legalsóbb határ szintén az említett hőfok. Koch igen alacsony hőfokok mellett is tett kísérleteket kifutandó, vájjon az alacsony hőfok a kolera baczillusoknak tisztán csak növekedését hátráltatja-e, avagy azok e mellett életképességüket is elvesztik. Kommabaczillusokat egy órán át tett ki mínusz 10 ° C. behatásának, amikor azok teljesen megfagytak. Felmelegítés és tápláló folyadékba való helyezéskor ezeknek a fejlődése és növekedése semmiben sem különbözött a rendestől. A megfagyásnak tehát igen jól ellent állanak, de másnemű kísérletek azt mutatták, hogy számlás által igen könyneyen elvesznek. Igen nevezetes körülmény azonban az, hogy az összes kísérleteknél egyetlen egy esetben sem lehetett a kommabaczillusok állandóságát kimutatni, mert úgy az egyik, mint a másik módon sikerült azokat végkép elpusztítani. Ez különösen azért feltűnő, mert a legtöbb baczillusnál eddig állandóságot észleltek, vagyis van egy olyan állapota, amelyben úgy a hideg, mint a melegnek jól ellentállani képes. A kolera baktériumának ezen különös hogy itt valószínűleg nem is valódi bacsillusokkal van dolgunk, hanem inkább olyan apró szervezetekkel, amelyek a csavaralakú baktériumokhoz, az úgynevezett spirillákhoz állanak közelebb, mint a baczillusokhoz. A spirillák között nem ismeretesek az állandó alakok, hanem ezek olyan baktériumok, amelyeknek élete egy és mindenkorra folyadékokra van utalva, amiből ha kikerülnek, elpusztulnak. Nem így a lépfene baczillusok, amelyeknek állandó alakja száraz állapotban ismeretes. Koch az eddigi tapasztalatai után nem is hiszi, hogy valaha sikerülne a kommabacillusok állandó alakját feltalálni, amely feltevéssel különben a kolera ethiologiájára vonatkozó eddigi észleletek is tökéletesen egyezni látszanak. Az a kérdés, vajjon az élő állatok egészséges szerveiben és szöveteiben vannak-e jelen apró szerves lények, legyenek azok ártalmatlan hasadó gombák, akár a rothadást előidéző baktériumok csírái, már régen képezi számos búvárnak beható tanulmánya tárgyát. A legtöbb búvár negatív eredményre jutott. Nemrég Zahn a legnagyobb határozottsággal azt bizonyítja, hogy az élő egészséges állatnak vére abszolúte ment mindenféle apró szerves lények csíráitól, a többi szervekre nézve azonban ezt határozottan nem állíthatja. Legújabban Hauser német búvár foglalkozott e kérdéssel és eredményei fontos adatokat szolgáltatnak a kérdés eldöntésére, 36 kísérletet végezett és ezekhez a frissen leölt állatnak egyes egész szerveit vagy nagyobb szövetrészeit vette, amelyeket a külső levegő csíráitól tökéletesen elzárt. Két-három hétig őrizte ekként a preparátumokat és a 36 közül egyetlen egy esetben sem következett be rothadás, hanem a szövetek önkénytes szétbomlása, anélkül, hogy apró szerves lények jelenlétének még csak nyomai is lettek volna konstatálhatók. Az ekként önkénytes vagy a természetes halál következtében beállott bomlásnak indult szövetek szaga húskivonatra vagy erős húslevesre emlékeztet. Hauser kísérleteit kiterjesztette arra is, vajjon különböző gázok lényeges befolyást gyakorolnak-e a szövetek rothadására és a baktériumok képződésére. Eddig a hidrogénnel, oxigénnel és a szénsavval tett kísérleteket és kitűnt, hogy ezek jelenléte baktérium képződést elő nem idéznek, ha csírák kívülről a szövetekhez nem járulhatnak. Ez utóbbi esetben azonban a szénsav jelenléte a baktériumok fejlődését lassítja, a tiszta oxigén pedig úgy látszik gyorsítja. Különböző módszerek vannak már, amelyekkel sikerül meghatározni azt, vájjon a levegő tartalmaz-e baktériumokat vagy egyéb apró szerves lényeket, vagy nem ? Az eddigi módszerek által azonban a mennyileges meghatározás lehetséges nem volt. Hesse W. feladatául tűzte ki egyik mód megállapítását, ami legújabban igen jól sikerült. Módszerének elve abban áll, hogy lemért mennyiségű levegőt oly lassan vezet valamely tápláló gelatin felületére, hogy az összes csirák abba fölvétessenek. E czélra hosszú üvegcsöveket alkalmaz, amelyeknek falát megtermett tápláló gelatinnal béleli ki. A levegőáramot aspirátor segélyével szabályozza és egyszersmind méri. A gelatinba jutó apró szervezetek kolóniáinak száma és az alkalmazott levegőmennyiség közötti viszony adja a levegő baktérium tartalmának pontos számbeli mennyiségét. Különböző helyeken és különböző körülmények között végezte kísérleteit és ezeknek összeségéből az tűnt ki, hogy nagyobb városokban pl. Berlinbe száraz időben szabad ég alatt 20 liter levegő legfeljebb 20, legkevesebb 4 csirát tartalmaz, átlagvéve pedig 20 1. levegő 10 csirát. A nedves levegőnek lényeges befolyása van a csirák számára, amennyiben a csirák száma akkor csökken, a kifejlődött kolóniák pedig nem baktériumok, hanem gombák. A várost elhagyó levegőben a csirák száma nagyobb, mint a városba jövőben. Magasabb levegő rétegekben a csirák száma kevesebb, mint alant. A lakószobákban a levegő baktérium tartalma tetemesebb, mint a szabadban, különösen akkor, ha a szobában tartózkodók mozognak, vagy pedig a levegő más módon hozatik hullámzásba. Igen nagy számúak a csirák az iskolahelyiségekben. 10 liter levegőben tanítás közben 165, tanítás előtt csak 20 és a tanulók eltávozásakor 350 csirát talált. Lakószobákban ugyanannyi levegőben a csirák száma 64. —Igen érdekes Hesse azon észlete is, hogy a levegőben foglalt csirák nem olyan könnyűek, mint eddig hittük, hanem bizonyos mértékben nehézkedési törvényt követik. A szőlő saisan küszöbén vagyunk, számos beteg felüdülését a szőlő élvezet jótékony hatásától várja, alkalomszerű tehát, hogy egy új szőlőgyógymódról emlékezzünk meg. A szőlőgyógyító mód többféle betegségnél már régóta min hathatós gyógyszer ismeretes. A szőlő élvezeténél igen bajos a szőlőmagvak és a héjak lenyelését kikerülni, de miután ez igen káros hatással lenne az emésztés folyamatára, újabb időben nem szőlőbogyókat, hanem frissen kipréselt tiszta szőlőnedvet adtak a betegnek. Ekként elhárították ugyan az említett bajt, de megint egy más káros körülménnyel állottak szemben. Számos egyénnél ugyanis a szőlőnedv igen gyorsan hatol a bélcsövön keresztül, hasfájdalmat okoz és ami különösen annak élvezetét hatástalanná teszi, az, hogy a szőlőben foglalt gyümölcsczukor ily módon alig lesz értékesítve. Gyomorbajban szenvedőknél a gyomor nyákhártyája a tiszta szőlőnedv folytonos élvezete által kevéssé izgattatik, és ennek elgyengülés a következménye. Hogy a tiszta szőlőnedv jelentékeny előnyeit ezek a hátrányok ne befolyásolhassák, azokat teljesen meg kellett szüntetni. Hosszú kísérletezés után dr. Hebentantz A. arra a szerencsés gondolatra jött, hogy a szőlőnedvet tanninnal (csersavval) kellene keverni és e czélra külön tannin-szifonokat szerkesztett. A tannin, amelyet tehát szénsavtartalmú vízben feloldva alkalmaznak, egyrészt megakadályozza a szőlőnedvek gyors átvándorlását a bélcsövön, előmozdítja tehát a szőlőnedvben foglalt gyümölcsczukornak értékesítését, másrészt pedig igen jótékony hatással van a gyomor lakhártyáira. A szőlőnedvhez adandó tanninmennyiség a beteg szervezetétől függ, erősebb szervezetnél többet, gyengébbnél kevesebbet adunk ahhoz. Különösen gyenge egyéneknél a tannin víz helyett szénsavval telített borban oldják fel és keverik ,a szőlőnedvhez. A budai sashegyinek természetes tartalma tanninban ennek hozzáadását feleslegessé tesz, elégséges a szőlőnedvvel kevés sashegyi vörös bort keverni. Az így (értve a tanninnal) preparált szőlőnedvnek hosszabb idei használata Hebentantz szerint kitűnő hatással van a vérképződésre, az egész emésztési folyamatra, valamint egyes szervi bajokra (sápkór, gyomorhurut, vese- és tüdőbajok, gégebaj stb.) és ennélfogva ennek az uj szőlőgyógyító módnak nagy jelentőséget kell tulajdonítanunk. Dr’. Hebentantz — mint hírlik — ezen az alapon szeptember elsejétől kezdve 10 heti időtartamra Bécsben gyógyító intézetet is nyit. A minap kezembe akad egy újság, amelyben egy német clég nagy reklámmal hirdeti az ő «Migränstift»-jét, hozzátéve, hogy az ártatlan illékony növényi anyagokból készül. Megadta neki, gondolom. Az emberek manap,úgy látszik, már a jót sem merik nyíltan bevallani, álarcz alá rejtőztetik. Az olvasó alkalmasint ismeri azt a fehér, különös szagú anyagot, amelyet kúp alakban, csinos kis tokokba téve, főfájás, nevezetesen pedig migrén ellen használnak. A valódi úgynevezett «Migränstift» (migrén-palczika) tisztán borsósmenta-kántorból áll, vagyis műnéven mentholból. Ez kristályos, erős, átható, a kántorra emlékeztető szagú vegyület, amelyet megolvasztanak és apró kúpalakba öntve, azután pedig alkalmas fajokba foglalva hoznak kereskedelembe. Legelőször Wiesenthal L. volt az, aki ezt főfájás ellen sikerrel alkalmazta. Ha valódi, akkor a czélnak igen jól meg is felel, de újabb időben már csak ritkán kapni tiszta mentholt, hanem keverik vagy szaporítják közönséges kántorral, páráimnál, thymollal és egyéb vegyületekkel, amelyek a menthol kedvező hatását csökkentik. Dr. Friedländer legújabban enkalyptolt ad hozzá, mi a hatást állítólag fokozza, de voltaképen az csak nagyon lényegtelen lehet. A valódi migrén-palczikák ismertető jelei a következők: szerkezetük durván szemcsés, áttetsző és nem krétaszeríj, késsel kaparva a só tulajdonságát kell mutatnia, nem pedig egészen puha, zsimernű vagy viaszkos tulajdonságok. A tiszta menthol továbbá csak 36o C-nál olvad. EGY ÖREG EMBER SZERELME. ANTHONY TROLLOPE UTOLSO REGENY E. X. FEJEZET. Mi az igaz ? Gordon e pillanatban olyanféle vágyat érzett magában, hogy bár a hajón volna már, mely a gyémántmezőkre vinné vissza, mert akkor túl volna mindenen és tudná, hogy örökre elvált Marytől. Szinte bánta, hogy mindjárt tegnap el nem utazott Akesfordból, anélkül, hogy újabb kísérletet tett volna. De most itt van a Mr. Whittlestaff kertjében s meg kell tennie a kísérletet, már csak azért is, hogy idejövetelét igazolja. — Miss Lawrie, kezdé, — ha kegyes volna Mr. Whittlestafft és engem pár pillanatra magunkra hagyni, nagyon lekötelezne. Elég ünnepélyességgel mondta ezt, úgy hogy Mr. Whittlestaff kiegyenesedett, komolyan és mereven nézett maga elé, mintha el akarna feledkezni Baggett ezredesről és minden apró pillanatnyi bajáról. — Oh, igen, de . . . Mr. Whittlestaff szigorúan nézett a leányra, mintha azt mondaná neki, hogy menjen azonnal. — De ne higyjen rám vonatkozólag semmit, hacsak magam nem mondom önnek. 15 (Folytatás.)