Egyetértés, 1884. augusztus (18. évfolyam, 211-241. szám)

1884-08-28 / 238. szám

SZERKESZTŐSÉG: BUDAPEST, IV. HIMZŐ-UTCZA 1. SZ. KÉZIRATOKAT VISSZA NEM KÜLDÜNK, CSAK BÉRMENTES LEVELEKET FOGADUNK EL. ELŐFIZETÉSI DÍJ: Vidékre postán vagy helyben házhoz hordva: Egy egész évre 20 frt I Egy negyedévre 5 frt f £ y fél évre .. 10 frt | Egy hóra 1 frt 80 kr. Külföldre: 3 hóra Németországba 8 frt 30 kr. Franczia-,Olasz-,Orosz-,Török-, Görög-, Spanyol­­országokba, Svájcz-, Románia és Szerbiába, valamint amaz országokba, melyek a posta­­tzorződéshez tartoznak, negyedévre 9 frt 20 kr. Egy szám 8 krajczár. c 1884 TIZENNYOLCZADIK ÉVFOLYAM. 288. SZÁM. BUDAPEST, CSÜTÖRTÖK, AUGUSZTUS 28. KIADÓ­HIVATAL: BUDAPEST, IV. HIMZŐ-UTCZA 1. SA HIRDETÉSEKET ÉS NYILTTÉRBE­N»LÓ KÖZLEMÉNYEKET FELVESZ A KIADÓHIVATAL. Hirdetéseket felvesz a külföldöt»: Biciben: Főügynökség­ünk: Stern Moriti hir­detési irodája, i. Wolfzelle Nr. 22. Oppelit A., I. Stubenbastei Nr. 2. M'osse Rudolf, I. Seilerstätte Nr. 2. Haasenatein és Vogler; I; WällliiGhgaase 10. Daube G. L. es Társa, 1. Wollzeile Nr. 1*. Dukes Miksa, I. Riemergasse Nr. 12. Schalek Henrik, 1. Wollzeile Nr. 14. Herndl Alajos, I. Wollzeile Nr. 25. Frankfurtban alM.: Daube G. L. és Társa. Pariiban: R. Mosse, 40, r. Notre-Dame-d.-Viít. Agence Havas (plats de la Bourse 1. A lopások. A lopások manapság olyan általánosak Magyarországon, hogy az egész külföld figyel­mét reánk fordítják. Kivált a­­ postalopások mindennaposak. Innen-onnan az ember nem mer pénzt bízni a postára, s az emberek szinte csodálkozni fognak felette, ha elmúlik egy hét, s a postán nem sikkasztottak el sem­mit. Néhány külföldi lap már rendes rovatot nyitott a magyarországi postalopások szá­mára, a­melyekben lelkiismeretesen feljegy­zik, hogy mikor, hol és mennyit loptak. Az utolsó negyedév alatt több pénz veszett el a postán, mint Rózsa Sándor és társainak ga­rázdálkodása idejében. Csakhogy ők, a pusz­ták fiai nagy lármával folytatták mesterségü­ket s nagy bátorsággal, a mostani postatolva­jok pedig csöndben dolgoznak és igen ügye­sen. Akkor lelőtték a pusztákon keresztül­hajtató postakocsist, vagy felszedték a vasúti síneket s megállították a vonatot, s elvitték erőszakkal az egész postát. Ma csak a pecsé­teket törik fel, nem az emberek fejét, s a bankókat kicserélik tégladarabokkal vagy pe­dig a pénzszállító ládákat «tüntetik el»,hogy a közlekedésügyi miniszter úr saját elmés szavaival éljünk. Máshol is lopnak a postán, nem csak mi­­nálunk, az igaz. Nemrégiben Münchenben is­­ loptak el egy nevezetesebb pénzszállítmányt. De máshol az ilyen eset elszigetelve áll, ná­lunk mindennapos. Máshol, ha egy ilyen eset előfordult, éveken keresztül akkora éberséget fejt ki a posta és a rendőrség egyaránt, hogy meg sem kísérlik a bűntett ismétlését, s ha megkísérlik, rajta vesztenek. Nálunk a lopá­sok gyakorisága az, a­mi ijesztő. A tolvajok szinte tudják, hogy a világ leghaszontalanabb policziájával van dolguk, s a mellett — enyhe szavakkal élve — a világ legpontatlanabb postahivatalnokaival. Kétségbeejtő szemte­lenséggel látnak foglalkozásuk után. Rendőrség és postaigazgatóság egyaránt felelősek ezen állapotokért. Isten ments, hogy valakit gyanúsítani akarnánk, de a legjobb akaratú felfogás mellett is hanyagsággal kell vádolni mind a kettőt. Ha meglenne a postán az az ellenőrzés, melynek mindenkor meg kellene lennie, de a­mely hogy meglegyen, arra az esetek ismétlődése is int, akkor szinte­­ lehetetlenné válnék az oly gyakori lopás. Ha­­ a felsőbbek részéről kifejtett ezen ellenőrzés szigorú és pontos, akkor még a legrosszabb esetben sem harapózhatik el ennyire a baj, s rá kell jönni még akkor is, ha netalán a postához tartozó személyzet egy része össze­játszik a tolvajokkal, vagy épen maga a lo­­­­pásnak fő részese. De hát a kellő ellenőrzés hiánya, ez az, a­mi Magyarországon teljesen hiányzik az ad­­minisztrác­ió majdnem minden ágában. Az­­ emberek nincsenek hozzá­szokva komolyan venni hivataluk kötelességeit. A legtöbb hi­vatal sinecura, mel­lyel fizetés jár, a dolgot­­ pedig végzi az alantas közeg. Hiszen hogy az ellenőrzés minő laza, s ennek következtében az alantas közegek minő visszaéléseket engedhetnek meg maguknak esztendőkön keresztül, arra keresve sem le­hetne, megkapóbb példát találni, mint az a legújabb bajai eset. A pénzügyőrség dohány­termelési engedélyeket osztogat boldognak boldogtalannak, beszedi az érte járó díjakat, nyugtázza egész rendesen s az állam nem lát belőle egy krajczárt sem. A hivatalnokok el­osztják az egész összeget maguk között. A sikkasztásba be van avatva egy egész hivata­los apparátus, mindenki megkapja a ráeső összeget s hallgat. A kormány esztendőkig nem bír tudomással a dolog felől. Most, hogy végre kisül a lopás, — legalább ez a legújabb hir, a­mely eddig nem lett megczáfolva hiva­talosan — el akarják tusolni az egészet. Ne legyen lárma. Ez a sok eltusolás jellemzi a mi állapo­tainkat. És bizonyára ezért kap igen sok tolvaj vér­szemet. Ha keressük e tünemény további okait s kutatjuk, hogy mi idézi elő a felfogásnak ek­kora lazaságát, a kötelesség ily kicsinybe való vételét, az ellenőrzésnek ily teljes hiányát, lehetetlen, hogy két momentum el­kerülje figyelmünket. Az egyik az, hogy Magyarországon sok en gről való lopás fényesen sikerült. Az a fajta keleti vasut-féle üzleteket értjük — s nevez­hetnénk másokat is — melynek tettesei máig sem vonattak felelősségre, hanem teljes ké­nyelemmel élvezik fáradozásaik gyümölcsét. A kormányban hiányzott folyton a bátorság az ily ügyeknek a felpiszkálásához. Azt mond­ták akkor is: ne legyen lárma. S a nagyobb tolvajoktól tanultak a kisebbek. A bove ma­joré discit arare minor. A másik momentum pedig, mely ennek a laza felfogásnak és kötelességmulasztásnak kedvezett az, hogy a kormány a hivatalokra egyáltalában nem­ az arravaló embereket vá­logatta ki. Azok azután nem is éltek hivata­luknak, a­melyhez nem értettek. Hagytak mindent alantasaikra, nem ellenőriztek és nem ellenőriznek semmit, nem is volt arra való képességük. A­hol pedig egy hivatalos apparátusban ilyen a szellem, a­hol a feljebb való nem tudja és nem tudhatja, hogy az alája rendelt hivatalnok mit csinált, a­hol a saját személyében is példát ad a kötelesség­­mulasztásra, ott a legnagyobb visszaélések is hamar elszaporodhatnak. A kormány, — értjük itt Tisza Kálmán, úr kormányát különösen — a kortes érdemet vette fontolóra első­sorban, minden hivatal betöltésénél. E tekintetben ma ott vagyunk, hogy még az egyetemi professzorokra való kinevezésnél is azoké az első hely, a­kik leg­több érdemet szereztek a kormánypárt körül. S ha a tudományt is úgy osztogathatná a kor­mány, mint a tudomán­nyal járó kitünteté­seket és állásokat, csakúgy hemzsegne az or­szág a világra szóló kortes kapac­itásoktól. Csakhogy senkitől sem kell erején fölülit kívánni. Ha valaki jó kortes, elégedjenek meg vele, s ne kívánják, hogy jó hivatalnok is le­gyen. Ne követeljék, hogy utána lásson hiva­tala komoly feladatának, annak éljen, s közre hasson egy oly szigorú szellem megerősödé­sének a társadalomban és hivatalnoki karban, a mely szigorú szellem mellett minden vissza­élés minimumára fog redukálódni. V­IDÉK: * A kolozsvári egyetemen mint már említettük dr.Szilassi­ Gergely­ ro­m­án tanárnak a közoktatásügy­miniszter egy évi szabadságot adott, sőt minden egye­temi teendők alól felmentvén, utasította az egyetem , bölcsészeti karát, hogy nevezett volt dékán helyett ez évre prodékánt válas­szon és a román irodalom tanszé­kére az egyetemi tanács egyelőre egy évre helyettes ta­nárt hozzon javaslatba. Mint lapunknak Kolozsvárról ír­ják, a kolozsvári egyetemi tanács a román irodalom tanszékére Moldovait Gergely kir. tanácsos, tan­fel­­ügyelőt hozta egyhangúlag javaslatba, a ki közelebbről már ki is fog neveztetni, s a kinek kineveztetését haza­­fias, élénk örömmel fogja fogadni mindenki, a ki a ma­gyarok és románok között oly szükséges kölcsönös meg­értésnek, békességnek és testvériségnek híve. Moldo­­ván Gergely a mellett, hogy román nemzetiségű, egyszersmind a magyar állameszmének kipróbált és megbízható híve, a­ki a jövő román nemzedék helye­sebb, hazafiasabb irányba terelésére nagy befolyással lehet. Moldován helyére lorda megyei tanfelügyelőnek — mint halljuk — Békési Károly lapszerkesztő fog ki­­neveztetni. * Gyergyó-Szt­ Miklósról, Dobránszky Péter választókerületéből írják nekünk, hogy Dobránszky Péter pártonkívüli képviselő kijelentette választóinak, hogy egy nagy röpiraton dolgozik, mely az országgyűlés megnyíl­takor fogja elhagyni a sajtót s melyből — mint legalább ő hiszi — ártatlansága napnál világosabban ki fog de­rülni. Dobránszky Péter oda nyilatkozott, hogy a becsü­­letbíróságnak szerinte elhamarkodott ítéletét maga felett jogerejűnek el nem ismeri, s e tekintetben a képviselő­­ház határozatát, felülbírálását ő maga fogja provokálni, egy a választói által már elfogadott és aláírt nyilatkozat alapján, a­mely a becsületbíróság ítéletét alaptalannak deklarálja. * Az unitárius egyházi főtanács évi nagygyűlése a jövő vasárnap délelőtt fog megkezdődni Kolozsváron. A helybeli képviselő-tanács már elkészítette a tárgysoro­zatot, a­miből az látszik, hogy az egyike lesz a legérde­kesebb gyűléseknek. * A nagyajtai és oklándi kerületek választói, mint az Ellenzék értesül, kérvényt fognak beadni az ország­gyűléshez, a választás megsemmisítése iránt. Az ág. ev. bányai egyházkerület közgyűlése. (Második nap.) — aug. 27. Az ev. bányai egyházkerület ma folytatta tegnap félbeszakított tanácskozásait. Ma is több kiváló fon­tossággal bíró tárgy került szőnyegre. Mindenek­előtt a kiküldött bizottságok jelentéseit intézték el, ezek közül csak a sámsonházi lelkész ügye keltett nagyobb vitát. A bizottság előadója Haviár Dániel részletesen ismertette az ügyet, de elhallgatta azo­kat a botrányos vádakat, a­mikkel Vladár János sámsonházi lelkészt hívei terhelték. Az előadói je­lentés után többen szólottak hozzá a kérdéshez, végül a közgyűlés némi módosítással elfogadta a bizottság határozati javaslatát, mely szerint a nó­grádi esperesség utasíttatik, hogy mint elsőfokú bí­róság hozzon a panasz tárgyában határozatot, egy­úttal kimondja a gyűlés, hogy Vladár János lemon­dását nem­ tekinti lemondásnak. A selmeczi míczeum segélyezése ügyében a gyűlés azt határozta, hogy az intézet pártfogósága a kerület elnökségével együttesen forduljon segélyért a kormányhoz­ . A gyűlés­ legfontosabb tárgyát a bács-szerémi es­­perességnek az az indítványa képezte, hogy a bács-szerémi esperességhez tartozó horvát-szlavón egyházak alakíttassanak külön esperességgé. Az in­dítványt Belohorszky Gábor esperes indokolta, elő­­rebocsátván, hogy a hangulatból ítélve egyáltalán nem várja indítványának elfogadását. Ellene szó­lottak Láng Adolf i pestmegyei esperes, Rohonyi Gyula, ki hatásos beszédben fejtette ki nézeteit, s külön indítványt tett a horvát-szlavón-dalmát hitű sorsosok szabad vallággyakorlatának és autonómiájá­nak biztosítása tárgyában. Fabinyi Teofil a mellett érvelt, hogy legczélszerűbb lesz, ha a kerület sem­mit sem tesz ebben a kérdésben, mert a horvát­­ügyekbe való beavatkozás mostanában veszél­lyel járna, másrészről az egyházak kiközösítését egyál­talában nem lehet elfogadható indokkal támogatni. Szólottak még Szeberényi szuperintendens, Belo­­horszky esperes, Haviár Dániel, Skultéty Ede, Ge­­duly Elek és Doleschal Sándor. Végül a közgyűlés a mellett nyilatkozott, hogy maradjon minden úgy a mint van, s napirendre tért a beadott indítványok fölött. Ezzel a mai ülés véget ért. Holnap folytatják s alkalmasint be is rekesztik a tanácskozásokat. A gyűlés lefolyása a következő volt: Elnökök: Fabinyi Feotil kerületi felügyelő, Szeberé­nyi Gusztáv szuperintendens ; jegyzők : Moszkovcsák zó­lyomi esperes és dr. Szeberényi István ügyvéd. Az elnök megnyitván az ülést, felolvastatik a múlt ülés jegyzőkönyve, melyet néhány észrevétel után hite­lesíttettek. Következett a tegnap kiküldött bizottságok jelentéseinek előterjesztése. Első­sorban a pályázat következtében beérke­zett olvasókönyvek végleges megbirálására kiküldött bi­zottság jelentését olvasták fel. A bizottság abszolút becscsel bírónak egy munkát sem talált, de azért az ujabb pályá­zat kiírását feleslegesének tartja s a dijat az „Engedjétek, hogy a kisdedek hozzám jöjjenek__stb. «jeligével bíró, s aránylag legjobb munkának ítélte oda a pályadíjat olyan feltétellel, hogy a szerző a bizottság utasításai szerint művét javítsa ki, s azután újabb bírálat végeit adja be. A közgyűlés elfogadta a bizottság indítványát. Felbontat­ván a jeligés levél kitűnt, hogy az aránylag legjobb mun­kának szerzői: Németh Lajos és Singer Károly Bé­­kés­csabáról. A közgyűlés a bizottság jelentése értelmében mondta ki a határozatot, s a könyv kiadása és használatának életbeléptetése körül való intézkedésekkel a szuperiten­­denst bízta meg, egyúttal kimondta, hogy az olvasókönyv a felekezeti iskolák 3-ik és 4-ik osztályában kötelező legyen. Ezután a számvizsgáló-bizottság tette meg jelentését, melynek elfogadása után Rohonyi Gyula indítványára a gyűlés az állandó pénzügyi bizottságnak elismerést és köszönetet szavazott. Az egyházkerületi törvényszék tagjaira adandó szava­zatok beszedésére kiküldött bizottság jelenti, hogy a tör­vényszék megalakittatott, s elnökökül Szontagh Pált és Görgey Istvánt választották meg. Következett a sámsonházi lelkész ügye. Ban­yár Dániel előadó előterjeszti az ügy Állását. Vladár János sámsonházi lelkész ellen hívei 1881. május 26-án panaszt adtak be az esperességhez és a minisztériumhoz. A nógrádi esperesség küldöttsé­get bízott meg azzal, hogy az ügyet megvizsgálja. A küldöttség kiment az egyházközségbe és ott a hívek és a lelkész közt fenforgott viszályt kiegyenlí­tette, mire a hívek a panaszt visszavonták. A küldöttség jelentést tett eljárásáról az esperességnek, azonban ez új küldöttséget menesztett az ügy megvizsgálására. A küldöttség eljárván ez ügyben, jelentést tett az esperes­ségnek. A tárgyalást megelőzőleg Vladár János az espe­rességnek 1883. évi aug. 1-én tartott gyűlése elé kérvényt nyújtott be, melyben elmondja, hogy az ellene emelt vá­dak alaptalanok, hogy ellene mit sem igazoltak be, mind­­azáltal, mert óhajtja a békét, s különben is betegeske­dik, hajlandó visszavonulni. Kéri tehát az esperességet, hogy a sámsonházi egyházban alkalmazzák fiát, Vladár Zoltánt káplánnak, vagyis adminisztrátornak, hogy az­után esetleg majd lelkés­szé válas­szák. Az esperesség erre azt határozta, hogy a lemondást,elfogadja, a kere­setet beszünteti, s utasította az esperest, hogy a bányai utasítások szerint gondoskodjék a papválasztásról. Az es­peres megtette az előleges intézkedéseket, de mikor Sámsonházán megjelent a lelkészkijelölő gyűlésen, Vla­dár János lelkész kijelentette, hogy ő feltétlenül nem mondott le, s hogy most visszavonja lemondását. — Az esperes erre megszüntette a további eljárást. — Az esperesség újabb ülésében elhatározta Vladár János felfüggesztését, s újabban utasította az esperest, hogy ennek helyébe adminisztrátort alkalmazzon. Az es­peresség ú­j határozata ellenében úgy Vladár János, mint a sámsonházi egyház fellebbezést adott be a kerületi gyű­léshez. A kerületi gyűlés által ez ügy megvizsgálására kiküldött bizottság abban a véleményben van, hogy Vla­dár János lemondása nem­ volt szabályszerű, már azért sem­­, mivel nem­ küldetett be­­ az illető egyházhoz, mel­­lyel a lelkésznek szerződése van. Továbbá a bizottság egyhangúlag abban állapodott meg, hogy a lemondás feltételes lemondás, még­pedig e feltétel igen ügyesen van alkalmazva a végből, hogy majd a keresetet beszün­tessék. A bizottság véleménye szerint az esperesség ha­tározatának az a része, mely szerint a lelkész állásától felfüggeszhhetik, helybenhagyandó, mivel a vádak rendkí­vül botrányosak, és erős gyakúokok forognak fenn. A bizottság az esperességi határozat második részének meg­változtatását indítványozza: utasítassék a nógrádi espe­resség, hogy mint első fokú hatóság hozzon határozatot a panasz tárgyában. A bizottság ily értelemben indokolt határozati javaslatot nyújtott be. Doleschall Sándor a bizottság kisebbségi véleményé­nek képviseletében szólal fel. Szerinte a felfüggesztésnek helye nincs, mert ez csak akkor mondható ki, ha perbe­fogás iránt határozat van. Ez pedig nincs. Ez különben nem adminisztraczionális, hanem konzisztoriális termé­szetű ügy. Hosszabb vita után a közgyűlés kimondta, hogy a lel­kész lemondása nem bír joghatálylyal s Wladár Jánossal szemben az esperesség mint tisztében lévő lelkés­szel járjon el. A felfüggesztés azonban nincsen helyén, mert perbefogatás iránt való határozat nincsen, már pedig a lelkésznek az a palládiuma, mely védi, hogy indokolt perbefogó határozat nélkül nem lehet felfüggeszteni; a kerületi gyűlés elfogadja a bizottság indítványának azt a­­ részét, hogy az esperesség mint első fokú hatóság a pa­nasz tárgyában való érdemleges határozat hozatalára uta­­síttassék. Következett a selmeczi líczeum állami segélyezésének ügye. Breznyik János igazgató részletesen adta elő az ügy állását A selmeczi intézet 8000 Irt segélyt kért, az esperesség ezt a kérvényt pártolólag terjesztette fel a ke­rülethez. A kerületi gyűlés már előbb hozott ez ügyben határozatot, s kimondta, hogy az esperességek felszólí­­tandók : hajlandók-e a 8000 frt segélyt fedezni; az esetre, ha az esperességek segélyadásra nem lesznek hajlandók, kénytelenek lesznek a líczeum részére állami segélyt kérni. Az esperesek egyenkint kijelentették, hogy a fennforgó viszonyok közt segélyt nem adhatnak, egye­dül Baehat Dániel budapesti esperes tudatta, hogy a budapesti esperesség hajlandó 100 irtot megszavazni. Baehat esperes egyúttal esperessége nevében egy indít­ványt is tett. Tétes sok lépés az iránt, hogy a líczeum állami segély kérése nélkül tartassák fenn, vessenek ki a kerületben lakó hívekre fejenkint másfél krajczárnyi adót e czímen, emeltessék fel a tandíj és a kerület pénztári többlete is e czélra lenne fordítandó. A kerületi gyűlés nem­ vette figyelembe az indítványt, s kimondta, hogy az állami segélyezést igénybe ve­szi, figyelembe véve a tegnap hozott határozatot, mely szerint állami segély csakjoly intézeteknél vétetik igénybe, melyek felekezeti jellegeket fenntartják. A selmeczi líczeum a költségvetés felét fedezi, s így a határozat ez esetben nem alterál. Utasíttatik a selmeczi líczeum pártfogósága együttesen a kerület elnökségével tegye meg a segély­kérés iránt a lépéseket. Ahim békési esperes ismétli a szarvasi preparandia érdekében már előbb tett ké­relmét, hogy az esetre, ha a selmeczi iskola az állami segély kérése körül czélt ért, szavazza meg a kerület a preparandia költségeinek egy részét. Fabinyi elnök ki­jelenti, hogy minden adat és előleges intézkedés nélkül a gyűlés nem hozhat e kérdésben határozatot. Külön­­ben is a kerület nem látja szívesen, hogy a felekezeti iskolák sietnek állami segélyt igénybe venni. Zsilinszky Mihály a­ csabai ev. egyház megbízásá­ból a csabai algimnázium ügyét hozza elő. Évek­kel ezelőtt Csaba városa egy evangélikus gimnáziumot alapított, vagyis e czélra 43 ezer forintot adott az evan­gélikus egyháznak. A presbyterium most a gimnázium­ból népiskolát akar csinálni, mert a kiadásokat nem győzik, holott a gimnáziumra határozottan szükség van. Hogy tehát a gimnáziumot az új törvény által megkívánt feltételek mellett fentarthassák, vagyis a kormány által megkívánt ötödik tanárt is alkalmazhassák, a kormány­hoz fordultak, hogy adja ez az 5-ik tanár fizetését, egy­úttal az esperességhez adtak be kérvényt.­­ Minthogy azonban az esperesség még nem tartott ülést, szüló elő­­legesen bejelenti az ügyet, s csak arra kéri a gyűlést, hogy vegye tudomásul e segélykérést, és mondja ki, hogy az ellen nincsen kifogása. Fabinyi elnök sajnálattal veszi tudomásul, hogy az al­föld gazdag városa is e végső expedienshez folyamodik, a­melyhez csak végső szükségben kellene fordulni. De a selmeczi m­úzeum ügyében is az okadatolt előterjesztésre fektették a fősúlyt. A csabai gimnázium ügyére nézve pedig nincs a gyűlés előtt semmi adat, csak egyszerű bejelentés. Az egyetemnek bizonyára kifogása lehetne a gyakori segélykérés ellen. Szükségesnek találná, hogy előbb okadatolt előterjesztést tegyenek ez ügyben, addig ne igyekezzék a csabai gimnázium állami segélyt igénybe venni. Szeberényi szuperintendens némi részleteket sorol föl a gimnázium viszonyairól, s ismétli, hogy a csabai egy­ház kérelme is az, hogy­ a kijelentést vegye a kerület tu­domásul. A gyűlés előleges tudomásul veszi a bejelentést, de határozatot nem hoz. Láng Adolf pestmegyei esperes az aszódi felekezeti gimnáziumnak 2500 írttal való állami segélyezése ügyé­ben beadott kérvényt terjeszti be. A kérvény tanulmá­nyozás végett egy bizottságnak adatik, mely holnap teszi meg jelentését. Következett a bács-szerémi esperességnek előter­jesztése az ez esperességhez tartozó s a többi horvát-szlavon egyháznak külön esperességgé való alakítása tárgyában. Moszkovcsák jegyző felolvasta a bács-szerémi espe­­rességnek ez ügyre vonatkozólag beküldött levelét, mely igy hangzik: Főtisztelendő és méltóságos kerületi elnökség! Tekin­tetbe véve azon tényt, hogy horvát-szlavon területen az evang. egyházak évről-évre szaporodnak, úgy hogy jelen­leg ott már 12 anyaegyház s több mint 38 leányegyház van, s híveink száma a húsz ezeret meghaladja, tekin­tetbe véve, hogy az 1868-ik évi közjogi egyezmény foly­tán, mely szerint Horvát-Szlavon és Dalmátországok val­lási és közoktatási ügyekben teljes önkormányzattal bír­nak az ottani egyházi és iskolai ügyekre innen vajmi kevés befolyást gyakorolhatunk ; tekintetbe véve, hogy az 1869-ik évi kerül, és egyet. gyűlések is ama kívánságot nyilvánították, hogy az ottani evang. egyhá­zak, mint esperesség szervezkedhessenek; s végre te­kintetve véve, hogy a horvát-szlavon területen lévő evang. egyházak ismételten oda nyilatkoztak, miszerint szükségesnek s időszerűnek tartják, hogy ott egy­ külön önálló esperesség alakuljon : a bács-szerémi esperesség f. é. június 10-én tartott közgyűlésében a következő határozatot hozta, melyet jóváhagyás s megerősítés végett a főtiszt, s méltóságos kerületi gyűlés, elébe hivata­los tisztelettel beterjeszteni ezennel szerencsém van. 15. Tudományos apróságok. (A kolera baktériuma nem baczillus, hanem spirilla. — Kolera­­gyógyítási szédelgések. — A baktériumok előfordulásának kér­dése az egészséges állati szervezetben. — A levegő baktérium­­tartalmának mennyileges meghatározása. — A baktériumok át­vitele a talajból a levegőbe. — Uj szőlőgyógym­ód. Kék fej. — Az alkoholt vízmentessé tenni. — Migrén-pálczika.) A kolera szünőfélben, a napi­lapok kolerarovatai gyérülnek, szerencsére vége a nagy aggálynak. Jól esik ezt konstatálnunk, midőn már csaknem post testum e helyen ves­szük fel a fonalat, hogy a ko­­lerabaktérium eddig még nem ismert némely fontos viszonyával ismertessük meg az olvasót. A német bi­rodalmi kormány által a kolerakérdés megbeszélése tárgyában legutóbb összehívott értekezleten dr. Koch többek között a kolera-baktériumokra vonat­kozólag oly újabb észleleteket közölt, a­melyek nem­csak a szakkörökben, de szélesebb körökben is nagy érdeklődést keltettek. Az ismert kommabac­illusok legjobban tenyésznek 30 és 40 ° C­ hőmérséklet között, de alacsonyabb hőmérséklet iránt sem igen érzékenyek. A kísérletek azt mutatták, hogy még 17 ° C. mellett elég jól növekednek, habár aránylag lassabban mint magasabb hőfoknál. 17 ° G. alatt növekedésük azonban már igen csekély és leg­­­­alsóbb határnak 16 ° G. tekinthető, a­mennyiben e hőmérsék alatt az teljesen szűnni látszik. A komma­­baczillusok e tekintetben tökéletesen megegyeznek a lépfene bac­illusaival, a­melyeknek növekedésére nézve a legalsóbb határ szintén az említett hőfok. Koch igen alacsony hőfokok mellett is tett kísérlete­ket kifutandó, vájjon az alacsony hőfok a kolera baczillusoknak tisztán csak növekedését hátrál­­tatja-e, avagy azok e mellett életképességüket is el­vesztik. Kommabaczillusokat egy órán át tett ki mínusz 10 ° C. behatásának, a­mikor azok teljesen megfagytak. Felmelegítés és tápláló folyadékba való helyezéskor ezeknek a fejlődése és növekedése semmiben sem különbözött a rendestől. A meg­­fagyásnak tehát igen jól ellent állanak, de másnemű kísérletek azt mutatták, hogy szám­lás által igen köny­­neyen elvesznek. Igen nevezetes körülmény azonban az, hogy az összes kísérleteknél egyetlen egy esetben sem lehetett a kommabaczillusok állandóságát ki­mutatni, mert úgy az egyik, mint a másik módon sikerült azokat végkép elpusztítani. Ez különösen azért feltűnő, mert a legtöbb baczillusnál eddig ál­landóságot észleltek, vagyis van egy olyan állapota, a­melyben úgy a hideg, mint a melegnek jól ellent­­állani képes. A kolera baktériumának ezen különös hogy itt valószí­nűleg nem is valódi bacsillusokkal van dolgunk, hanem inkább olyan apró szervezetekkel, a­melyek a csavaralakú baktériumokhoz, az úgynevezett spi­­rillákhoz állanak közelebb, mint a baczillusokhoz. A spirillák között nem ismeretesek az állandó ala­kok, hanem ezek olyan baktériumok, a­melyeknek élete egy és mindenkorra folyadékokra van utalva, a­miből ha kikerülnek, elpusztulnak. Nem így a lép­fene baczillusok, a­melyeknek állandó alakja száraz állapotban ismeretes. Koch az eddigi tapasztalatai után nem is hiszi, hogy valaha sikerülne a komma­bac­illusok állandó alakját feltalálni, a­mely fel­tevéssel különben a kolera ethiologiájára vonatkozó eddigi észleletek is tökéletesen egyezni látszanak. Az a kérdés, vajjon az élő állatok egészséges szer­veiben és szöveteiben vannak-e jelen apró szerves lények, legyenek azok ártalmatlan hasadó gombák, akár a rothadást előidéző baktériumok csírái, már régen képezi számos búvárnak beható tanulmánya tárgyát. A legtöbb búvár negatív eredményre jutott. Nemrég Zahn a legnagyobb határozottsággal azt bizonyítja, hogy az élő egészséges állatnak vére ab­szolúte ment mindenféle apró szerves lények csírái­tól, a többi szervekre nézve azonban ezt határozot­tan nem állíthatja. Legújabban Hauser német bú­vár foglalkozott e kérdéssel és eredményei fontos adatokat szolgáltatnak a kérdés eldöntésére, 36 kísérletet végezett és ezekhez a frissen leölt állat­nak egyes egész szerveit vagy nagyobb szövetrészeit vette, a­melyeket a külső levegő csíráitól tökélete­sen elzárt. Két-három hétig őrizte ekként a prepa­rátumokat és a 36 közül egyetlen egy esetben sem következett be rothadás, hanem a szövetek önkény­­tes szétbomlása, a­nélkül, hogy apró szerves lények jelenlétének még csak nyomai is lettek volna kon­statálhatók. Az ekként önkénytes vagy a természe­tes halál következtében beállott bomlásnak indult szövetek szaga hús­ki­vonatra vagy erős húslevesre emlékeztet. Hauser kísérleteit kiterjesztette arra is, vajjon különböző gázok lényeges befolyást gyako­rolnak-e a szövetek rothadására és a baktériumok képződésére. Eddig a hidrogénnel, oxigénnel és a szénsavval tett kísérleteket és kitűnt, hogy ezek je­lenléte baktérium képződést elő nem idéznek, ha csírák kívülről a szövetekhez nem járulhatnak. Ez utóbbi esetben azonban a szénsav jelenléte a bak­tériumok fejlődését lassítja, a tiszta oxigén pedig úgy látszik gyorsítja. Különböző módszerek vannak már, a­melyekkel sikerül meghatározni azt, vájjon a levegő tartal­maz-e baktériumokat vagy egyéb apró szerves lé­nyeket, vagy nem ? Az eddigi módszerek által azon­ban a mennyileges meghatározás lehetséges nem volt. Hesse W. feladatául tűzte ki egyik mód meg­állapítását, a­mi legújabban igen jól sikerült. Mód­szerének elve abban áll, hogy lemért mennyiségű levegőt oly lassan vezet valamely tápláló gelatin felületére, hogy az összes csirák abba fölvétessenek. E czélra hosszú üvegcsöveket alkalmaz, a­melyek­nek falát megtermett tápláló gelatinnal béleli ki. A levegőáramot aspirátor segélyével szabályozza és egyszersmind méri. A gelatinba jutó apró szerveze­tek kolóniáinak száma és az alkalmazott levegő­mennyiség közötti viszony adja a levegő baktérium tartalmának pontos számbeli mennyiségét. Külön­böző helyeken és különböző körülmények között végezte kísérleteit és ezeknek összeségéből az tűnt ki, hogy nagyobb városokban pl. Berlinbe száraz időben szabad ég alatt 20 liter levegő legfeljebb 20, legkevesebb 4 csirát tartalmaz, átlagvéve pedig 20 1. levegő 10 csirát. A nedves levegőnek lényeges befolyása van a csirák számára, a­mennyiben a csi­rák száma akkor csökken, a kifejlődött kolóniák pe­dig nem baktériumok, hanem gombák. A várost elhagyó levegőben a cs­irák száma nagyobb, mint a városba jövőben. Magasabb levegő rétegekben a csirák száma kevesebb, mint alant. A lakószobák­ban a levegő baktérium tartalma tetemesebb, mint a szabadban, különösen akkor, ha a szobában tar­tózkodók mozognak, vagy pedig a levegő más mó­don hozatik hullámzásba. Igen nagy számúak a csi­rák az iskola­helyiségekben. 10 liter levegőben ta­nítás közben 165, tanítás előtt csak 20 és a tanulók eltávozásakor 350 csirát talált. Lakószobákban ugyanannyi levegőben a csirák száma 64. —Igen érdekes Hesse azon észlete is, hogy a levegőben fog­lalt csirák nem olyan könnyűek, mint eddig hittük, hanem bizonyos mértékbe­n nehézkedési törvényt követik. A szőlő saisan küszöbén vagyunk, számos beteg felüdülését a szőlő élvezet jótékony hatásától várja, alkalomszerű tehát, hogy egy új szőlőgyógymódról emlékezzünk meg. A szőlőgyógyító mód többféle be­tegségnél már régóta min hathatós gyógyszer isme­retes. A szőlő élvezeténél igen bajos a szőlőmagvak és a héjak lenyelését kikerülni, de miután ez igen káros hatással lenne az emésztés folyamatára, újabb időben nem szőlőbogyókat, hanem frissen kipréselt tiszta szőlőnedvet adtak a betegnek. Ekként elhárí­tották ugyan az említett bajt, de megint egy más káros körülmén­nyel állottak szemben. Számos egyénnél ugyanis a szőlőnedv igen gyorsan hatol a bélcsövön keresztül, hasfájdalmat okoz és a­mi kü­lönösen annak élvezetét hatástalanná teszi, az, hogy a szőlőben foglalt gyümölcsczukor ily módon alig lesz értékesítve. Gyomorbajban szenvedőknél a gyomor nyákhártyája a tiszta szőlőnedv folytonos élvezete által kevéssé izgattatik, és ennek elgyen­gülés a következménye. Hogy a tiszta szőlőnedv je­lentékeny előnyeit ezek a hátrányok ne befolyásol­hassák, azokat teljesen meg kellett szüntetni. Hos­­­szú kísérletezés után dr. Hebentantz A. arra a sze­rencsés gondolatra jött, hogy a szőlőnedvet tannin­­nal (csersavval) kellene keverni és e czélra külön tannin-szifonokat szerkesztett. A tannin, a­melyet tehát szénsavtartalmú vízben feloldva alkalmaznak, egyrészt megakadályozza a szőlőnedvek gyors át­­vándorlását a bélcsövön, előmozdítja tehát a szőlő­nedvben foglalt gyümölcsczukornak értékesítését, másrészt pedig igen jótékony hatással van a gyo­mor lakhártyáira. A szőlőnedvhez adandó tannin­­mennyiség a beteg szervezetétől függ, erősebb szer­vezetnél többet, gyengébbnél kevesebbet adunk ah­hoz. Különösen gyenge egyéneknél a tannin­ víz he­lyett szénsavval telített borban oldják fel és keverik ,a szőlőnedvhez. A budai sashegyinek természetes tartalma tanninban ennek hozzáadását feleslegessé tesz, elégséges a szőlőnedvvel kevés sashegyi vörös bort keverni. Az így (értve a tanninnal) preparált szőlőnedvnek hosszabb idei használata Hebentantz szerint kitűnő hatással van a vérképződésre, az egész emésztési folyamatra, valamint egyes szervi bajokra (sápkór, gyomorhurut, vese- és tüdőbajok, gége­baj stb.) és ennélfogva ennek az uj szőlőgyó­­gyító módnak nagy jelentőséget kell tulajdoníta­nunk. Dr’. Hebentantz — mint hírlik — ezen az ala­pon szeptember elsejétől kezdve 10 heti időtar­tamra Bécsben gyógyító intézetet is nyit. A minap kezembe akad egy újság, a­melyben egy német clég nagy reklámmal hirdeti az ő «Migrän­­stift»-jét, hozzátéve, hogy az ártatlan illékony növé­nyi anyagokból készül. Megadta neki, gondolom. Az emberek manap,úgy látszik, már a jót sem merik nyíl­tan bevallani, álarcz alá rejtőztetik. Az olvasó alkal­masint ismeri azt a fehér, különös szagú anyagot, a­melyet kúp alakban, csinos kis tokokba téve, főfájás, nevezetesen pedig migrén ellen használnak. A va­lódi úgynevezett «Migränstift» (mig­rén-palczika) tisztán borsósmenta-kántorból áll, vagyis műnéven mentholból. Ez kristályos, erős, átható, a kántorra emlékeztető szagú vegyület, a­melyet megolvaszta­nak és apró kúpalakba öntve, azután pedig alkal­mas fajokba foglalva hoznak kereskedelembe. Legelőször Wiesenthal L. volt az, a­ki ezt főfájás ellen sikerrel alkalmazta. Ha valódi, akkor a czél­­nak igen jól meg is felel, de újabb időben már csak ritkán kapni tiszta m­entholt, hanem keverik vagy szaporítják közönséges kántorral, páráimnál, thy­­mollal és egyéb vegyületekkel, a­melyek a menthol kedvező hatását csökkentik. Dr. Friedländer leg­újabban enkalyptolt ad hozzá, mi a hatást állítólag­ fokozza, de voltaképen az csak nagyon lényegtelen lehet. A valódi migrén-palczikák ismertető jelei a következők: szerkezetük durván szemcsés, áttet­sző és nem krétaszeríj, késsel kaparva a só tulaj­donságát kell mutatnia, nem pedig egészen puha, zsim­ernű vagy viaszkos tulajdonságok. A tiszta menthol továbbá csak 36o C-nál olvad. EGY ÖREG EMBER SZERELME. ANTHONY TROLLOPE UTOLSO REGENY E. X. FEJEZET. Mi az igaz ? Gordon e pillanatban olyanféle vágyat érzett ma­gában, hogy bár a hajón volna már, mely a gyé­mánt­mezőkre vinné vissza, mert akkor túl volna mindenen és tudná, hogy örökre elvált Marytől. Szinte bánta, hogy mindjárt tegnap el nem uta­zott Ak­esfordból, a­nélkül, hogy újabb kísérletet tett volna. De most itt van a Mr. Whittlestaff kertjében s meg kell tennie a kísérletet, már csak azért is, hogy idejövetelét igazolja. — Miss Lawrie, kezdé, — ha kegyes volna Mr. Whittlestafft és engem pár pillanatra magunkra hagyni, nagyon lekötelezne. Elég ünnepélyességgel mondta ezt, úgy hogy Mr. Whittlestaff kiegyenesedett, komolyan és mereven nézett maga elé, mintha el akarna feledkezni Bag­gett ezredesről és minden apró pillanatnyi bajáról. — Oh, igen, de . . . Mr. Whittlestaff szigorúan nézett a leányra, mint­ha azt mondaná neki, hogy menjen azonnal. — De ne higyjen rám vonatkozólag semmit, ha­csak magam nem mondom önnek. 15 (Folytatás.)

Next