Egyetértés, 1885. március (19. évfolyam, 59-89. szám)
1885-03-11 / 69. szám
EGYETÉRTÉS. SZERDA. MÁRCZIUS 11. éveken át sürgettünk, átalánosságban, a részletes tárgyalás alapjául elfogadjuk. Lehetnek, amint vannak is, kifogásaink az egyes részletek ellen, de ezek nem akadályozhatnak abban, hogy a magunk szavazatával is lehetővé tegyük azt, hogy az állam tisztviselői e tekintetben jobb helyzetbe jussanak, mint eddig vannak. Elég sajnos, hogy pénzügyi helyzetünk nem enged ennél többet tenni, legyünk legalább annyit, amennyit tehetünk. (Helyeslés a szélsőbalon.) Én egyetlen részletbe sem bocsátkoztam volna, ha a t. előadó úr nem tartotta volna szükségesnek egy részletre kissé tüzetesebben, és mint észrevettem, egész lelkesedéssel kiterjeszkedni, mely legfontosabb annyiban, amennyiben teljes újítás. Értem az 5. §-t, mely a miniszterek és államtitkárok nyugdíjazoa írói intézkedik. Előre bocsátom, hogy én a törvényjavaslat ezen részéhez is ugyanolyan objektivitással és nyugalommal fogok szólani, mert meg vagyok győződve, hogy ez sem képezhet pártkérdést. Én távolról sem teszem azt fel, hogy a jelenlegi t. miniszter urak ezt talán önző czélból tették önmagukra gondolva. Nagyon jól tudom, hogy alig van közöttük, aki erre rászorulna, vagy ezt igénybe venni óhajtaná. Abba indulok ki, hogy objektív szempontokból hozták ezt a törvényjavaslatba. Megengedem, lehet ezen intézkedés mellett igen alapos demokratikus elveket felhozni; mindazonáltal kijelentem, már most, hogy ezen intézkedéshez két okból nem járulhatok. Az egyik az, hogy én a miniszterséget hivatallá degradálni népi akarom, mert ez rendkívüli állás, melyhez annyiféle különböző személyi és politikai véletlen kombinácziója szükséges, hogy azt a hivatal színvonalára leszállítani senki sem akarhatja. E felfogásban volnék, bármely más országban lenne is erről szó és e felfogásban vagyok különösen hazánkban, ahol a magasabb hiva alok mindig tiszteletbeliek voltak és méltóságoknak tekintettek. Ez megint egyike azon intézkedéseknek, melyekkel intézményeinket ősi jellegükből kiforgatni akarják. De van ezenkívül még egy etnikai ok is, amely miatt ehhez nem járulhatok. Ha meg tudnék is egyálalában barátkozni azon gondolattal, hogy a miniszterek nyugdíjazhassanak, akkor már szívesebben fogadnám azt, ha ez időhöz nem lenne kötve és ha valaki csak 24 óráig is miniszter, biztosíttassék az ellen, hogy ő a szegénységgel ne legyen kénytelen küzdeni. Ezt érteném, mert ennek az lenne értelme, hogy nem engedjük meg, hogy az az ember, aki ily nagy hivatalt és méltóságot egy hétig, vagy akár egy napig viselt, a szegénységgel és megélhetés gondjaival küzdjön. Az, hogy a törvény kimondta, hogy a nyugdíjképesség csak három esztendő után áll be, még inkább elfogadhatatlanná teszi ezen intézkedést,mert ennek következtében előfordulhatna az az eset, hogy egy szegény ember, ki tehetségénél fogva a miniszteri állásra vergődött, kinek családja van és a ki két esztendeig és 10—11 hónapig miniszter volt, netalán előforduló nagy politikai kérdés miatt, melyben meggyőződése merőben ellentétben van azzal, amit a többség tőle kíván, olyan helyzetbe jut, amelyben egyfelől meggyőződése parancsolja azt, hogy váljon meg a miniszterségtől, mintsem hogy engedjen, másfelől pedig szemei előtt lebegnek gyermekei és családja azzal, hogy ha még 5—6 hétig maradhatna, hozzátartozói életfogytiglan el lennének látva, holott emigy mint szegény ember, családját a legnagyobb szegénységnek kénytelen kitenni. Embert, politikust és államférfiat ily helyzetbe hozni nem szabad. Ez a második indok, amely miatt ez intézkedéshez nem járulhatok. Megjegyzem már most, hogy én különbséget teszek miniszterek és államtitkárok között, mégpedig nagy különbséget, mert nagy különbség létezik köztük tényleg minálunk. Én értem azt, ha Angliában beszélnek egyszerre miniszterről és államtitkárról, mert ott csak úgy a körülbelül egy színvonalon állanak; értem némileg Olaszországban, de mi nálunk, valljuk meg az igazat, roppant távolság van az államtitkár és a miniszter közt. A miniszteri állás az igazi méltóság, az államtitkárság, az aztán tényleg hivatal. Az államtitkár nem egyéb, mint a minisztérium első hivatalnoka, avval a miniszter intézkedik ép úgy, mint intézkedik minden más hivatalnokkal, sőt minálunk valóban nem tudom, hogy micsoda értelme van annak, hogy a mi államtitkáraink egyúttal a képviselőház tagjai. Hiszen mi a gyakorlatban azt látjuk, hogy sohasem vesznek részt a ház tanácskozásaiban, sőt amikor saját szakmájukba vágó kérdésekről van szó, akkor is nagy ritkán történik, hogy a miniszterek megengedik, hogy felszólaljanak, vagy hogy kedvük legyen felszólalni. Arra pedig, hogy ők esetről-esetre a szükséges felvilágosításokat adják meg, nem szükséges, hogy a háznak tagjai legyenek, mert elegendő, hogy a miniszter bejelenti, hogy a részletekre nézve a szükséges felvilágosításokat a jelenlevő államtitkár úr fogja megadni. Kezdetben, mikor megindult minálunk az alkotmányos élet, egészen más szerep volt szánva az államtitkároknak és azért megkívántuk, hogy egyúttal a képviselőház tagjai legyenek. De ahová a dolog tényleg fejlődött, nem lehet tagadni és nem is mondok ítéletet a dolog felett, helyes-e vagy nem — de konstatálom a tényt, hogy ők egyszerű hivatalnokok, tehát az ő nyugdíjaztatásukat szívesen fogadnám el, de nem oly alakban, mint itt van, mert nem elegendő arra a három esztendő szolgálat, hanem egész máskép kell azt megállapítani. Angliára hivatkozott a t. előadó úr, csakhogy ott egész mások a viszonyok. Ott az egyik államtitkár élvezi azt a nyugdíjat, melyet a minisztereknek adnak, ha kérik, ha kijelentik, hogy nincsenek elegendőképen ellátva, hogy tisztességesen megélhessenek, — az esetre nyugdíjra tarthatnak igényt, amely nyugdíj csakis addig nyujtatik, ameddig foglállalkozásra szert tesznek. De az csak azon államtitkárra terjed ki, aki politikai szerepet visz a képviselőházban. Az igazi adminisztratív államtitkár Angliában az, aki nem mond le a távozó miniszterrel, az épen úgy megkapja a penziót, mint minden más hivatalnok. Hanem a jelen perczet nem tartom alkalmasnak arra, hogy erre bővebben terjeszkedjem ki, csak jelezni akartam ezeket a t. előadó úrral szemben. Egyébként általánosságban szívesen hozzájárulok a törvényjavaslathoz, de a jelzett szakaszhoz nem fogok szavazatommal hozzájárulni. Darányi J. barátom sokat beszélt a szolgálati pragmatikáról. Nem tudom mennyiben tartozik ez szigorúan ide. Helyeslem, hogy felhozta, kétséget nem szenved, oda kell Itatni, hogy a szolgálati pragmatika minél előbb alkottassék meg, és mi nem ma szólalunk fel legelőször emez értelemben. Egyre azonban bátor vagyok figyelmeztetni, hogy a pragmatika szerintem sokkal szorosabb kapcsolatban van a felállítandó közigazgatási bírósági intézménnyel, mintsem a nyugdíjtörvénnyel. Mi nem érünk el semmi ezért, ha ma előttünk is fekszik a pragmatikára vonatkozó törvényjavaslat, ha e javaslat intézkedésének közigazgatási bíróság hiányában szankcziót nem adhatunk. Én tehát azt hiszem, hogy sürgetnünk kell igenis a pragmatikát, de egyúttal a közigazgatási bíróságok felállítását. Engedje meg végül Darányi J. képviselőtársam, hogy egy megjegyzést tegyek az ő közbeszólókig mondott szavaira — és„ezzel be is fejezem rövid felszólalásomat. (Halljuk.) Ő kijelentvén, hogy nagyon helyesli a miniszterek nyugdíjaztatását, erre nézve nagyon egyszerű érvvel élt, t. i. azt mondá, hogy ha adunk a katonának nyugdíjt, miért ne adjunk azoknak, kik éveken át velünk hadjáratot viselnek ? Hát t, képviselő úr erre az a felelet, hogy a hadjárathoz két fél szükséges. Ha tehát valaki ezen a szímen akar a miniszter uraknak nyugdíjt adni, kell, hogy elsősorban a mi nyugdíjazásunkat is elfogadja. (Derültség.) Ezen érvet tehát nem fogadom el. A törvényjavaslatot általánosságban elfogadom. (Helyeslés a jobboldalon.) Ezután Tisza Kálmán miniszterelnök szólalt fel s a következőket mondta: Csak azért kérek most a vita első napján szót, hogy alkalmam legyen egy nyilatkozatot tenni, miután más irányban leendő elfoglaltatásom miatt nem vagyok biztos benne, hogy a tobbi napokon mennyire fogok részt vehetni ezen törvényjavaslat tárgyalásában. Épp azért ez egy nyilatkozat tétele végett kértem szót. (Halljuk!) Nem is fogok bővebben kiterjeszkedni ezen törvényjavaslatra, és ennek egyes részleteire , felszólalásom ezéita csupán pár szóval indokolni, miért vette fel a kormány a javaslatba a miniszteri nyugdíjazást és azután minő álláspontot kíván a kormány azon szakasszal szemben elfoglalni. Szükségesnek tartom ezen nyilatkozatot azért, mert bár Helly képviselő úr igenis helyesen és objektíve fogta fel a dolgot, már a beleszólások is jelezték, hogy sajnos, de vannak e házban, kik semmit sem tudnak objektíve felfogni. Ami már az indokokat illeti, igen keveset kell erre nézve azokhoz adnom, miket az előadó úr előadott. És megvallom, hogy ha lehetővé akarjuk tenni biztosabb vagyoni helyzettel meg nem áldott emberek számára is a miniszteri széket, azt hiszem, helyes arról gondoskodni. Mert, bocsánatot kérek, nem áll az sem, amit Helly J. képviselőtársam mondott, hogy ha 3 évi miniszterség után kapna nyugdíjat, milyen helyzetbe jöhet akkor, ha 3 hónappal előbb kell lemondania; tehát ugyanazon ember, ugyanazon vagyoni helyzetű családos ember milyen helyzetbe fog jönni 3—4—5 év múlva, hogy ha egyátalában semmi módja sincs arra, hogy családjának tisztességes megélhetését különben biztosítva lássa? Még biztassanak meggondolni azt, és most nem is fogok demokrácziáról beszélni, az országnak érdekében van az, hogy oly férfiak, kik valamely független pályán egyfelől csládjuk és maguk jólétét biztosítják munkájukkal, de másfelől a közügyek terén szerzett érdemeik által magukat a korona és nemzet bizalmára érdemesítette.., hogy ily ,férfiak az ország kormányában helyet foglalhassanak. És nem áll az, hogy 24 óra múlva, nemcsak 3 év múlva — mert 24 órai miniszterség egyfelől olyan könnyelmű embernek ténye lenne, ki nem érdemelne többé kíméletet — s nem állana be másfelől emez eset, ami beáll egy pár év folyamán viselt miniszterkedés által, ha szakítani kell azon életmóddal, melyen azelőtt családját biztosította, melyre visszatérni 3 évi megszakítás után igen sokszor lehetetlen, mindenesetre pedig igen nehéz. (Helyeslés a jobboldalon.) Ez az indok volt az, mely a kormányt arra bírta, hogy kitéve magát esetleg még nem egészen szép modorú megtámadásoknak is, a miniszteri nyugdíjat a javaslatba bevette. De ez alkalommal felhasználom a vita első napját annak nyilvánítására, hogy mi ebben kötelességünket teljesítettük, úgy mint azt a bizottságban, mely a javaslatot tárgyalta, megmondtam, és bizalmas körökben is megmaradtam , a javaslat e szakaszát a kormány sem védeni nem fogja, sem egyáltalában ez irányban semmi akcióba belemenni nem fog; határozzon a ház bölcsesége egész függetlenül a kormánynak minden, még csak argumentáczió útján gyakorolható befolyása nélkül is. (Helyeslés.) Meg kell még említenem, hogy én is e nyilatkozatomban éppen úgy, mint Helfy képviselő úr tette, külön választom az államtitkárok nyugdíjaztatása kérdését, mert ezt oly könnyen, védelem nélkül elejteni, a magam részéről nem kívánom. Hogy miként és hogy legyen, annak megvitatása a részletekhez tartozik. De Helly képviselő úr megpendített egy eszmét, amelyet én nem azért érintek, mintha kívánnám, hogy mostanában megvalósíttassék, hanem hogy jelezzem, hogy én is ismerem ama különbségeket. Igenis, Angliában kétféle államtitkár van és azt tartom, hogy nálunk is előbb-utóbb annak kell lenni. Az egyik, aki rendes hivatalnok minden minisztériumban és a változó kormányok alatt a politikával kapcsolatban nem levő adminisztratív egyöntetűségét biztosítja ; a másik politikai államtitkár, akinek igenis helye van a törvényhozásban, aki a minisztériumban kell hogy főnöke alatt vezesse a politikát érintő ügyeket, aki azután természetszerűleg kell, hogy az ő miniszterével változzék. De amíg ez nálunk meglehet, ismétlem, az államtitkári nyugdíj kérdését nem tartom elejtendőnek, míg a miniszteri nyugdíj iránt sem én, sem társaim egy szót sem fogunk vesztegetni. (Helyeslés): Az utolsó szónok Országi Sándor: El van ismerve, hogy a magyar államtisztviselők kara nem bír azzal a befolyással és azzal a tekintéllyel, amellyel úgy judikáturánk, mint adminisztráczióink érdekében kívánatos volna, hogy bírjon. És miután a tisztviselők túlnyomó része és nagy többsége tisztességes és derék férfiakból, a maguk feladatához képest képzett, művelt egyénekből áll, világos, hogy más okoknak kell lenni, melyek őket akadályozzák abban, hogy maguknak a szükséges tekintélyt kivívják. Ez két indokra vezethető vissza. Egyik a tisztviselők anyagi helyzete, a másik erkölcsi és jogi pozícziójuk. Az anyagi helyzetet illetőleg, ha összehasonlótjuk a magyar állami tisztviselőknek illetményeit és állását más országoknak, különösen például Ausztriában 1873-ban szabályozott fizetések és illetményekkel, úgy igazán némi sajnálkozással kell megemlékeznünk a magyar tisztviselőkről. A második fő indok, mely a tisztviselőket akadályozza a tekintély kivívásában, az ő jogi és erkölcsi pozícziójuk. Nálunk, hol — igaz — nem az állami, de a törvényhatósági tisztviselők minden 3 vagy 6 évben állásukért, családjuk fentartásáért kötelesek küzdeni és hol a választások a múltban — a távolabb múltban — a fokosok villogásánál és bor mellett szoktak megejtetni, a jelenben pedig nem igen sok, de mégis egyes helyeken, mint egyik-másik hatalmasabb szövetkezet, vagy egyik-másik nagyobb befolyású családi összeköttetések eredményeként tűnnek fel : ott hiányzik a tisztviselőnek az a biztos alap, nem válhatik belőle az nol me tangere, melynek lennie kell, hogy a törvényeket erélyesen hajthassa végre. S a törvényhatósági tisztviselőkről alkotott tévfogalmat a nagyközönség átviszi az állami tisztviselőkre s ennek az a következménye, hogy míg más egyén, ha bűnt vagy mulasztást követ el, csak ő lakói érte , ha pedig egy tisztviselő bukik el, ennek bűnét a közönség rendesen az egész osztályra átviszi. A szónok szerfölött szükségesnek tartaná a szolgálati pragmatikát. A szóban levő törvényjavaslat nagy jótéteményt és régen táplált remények teljesítését képezi. Mert egyrészt nagy mértékben enyhíti azon gondot, mellyel a családapák özvegyeik és gyermekeik sorsa iránt voltak és másrészt mert saját ellátásuk is igazságos és méltányos alapokon fog nyugodni. Azon reményben, hogy nem igen távol jövőben alkalmunk lesz az állami tisztviselők fizetéseinek szabályozásával egyálalán és a szolgálati pragmatika megalkotásával is behatóbban foglalkozni, a törvényjavaslatot üdvözli s fentartva, hogy egyik-másik szakaszhoz, módosítványt tegyen, azt általánosságban elfogadja. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Az elnök a tanácskozás folytatását holnapra halasztja. Az ülés végződik d. u. 1 óra 50 perczkor. A mérsékelt ellenzék ma este tartott értekezletén bevégezte a nyugdíj törvényjavaslat tárgyalását és azt némi módosítással elfogadta. A képviselőház igazságügyi bizottsága ma délután 5 órakor Apáthy István elnöklete alatt tartott ülésében — melyen a kormány részéről Berczelljy miniszteri tanácsos volt jelen — folytatta a közjegyzői törvény módosítása és kiegészítéséről szóló törvényjavaslat részletes tárgyalását. KÜLF Ő 1L D. — márczius 10. Az angol alsóházban tegnap ismét a német-angol súrlódásról volt szó, mely ezúttal szerencsésen el is intéződött. Labouchére kérdésére Fitzmaurice államtitkár felolvasta Lord Granvillenak márczius 9-ikéről szóló levelét, mely így hangzik : Azért írok, mert az ügy voltakép inkább az én személyemet, semmint a külügyi hivatalt illeti. Sohasem kaptam meg, sőt a legutóbbi időig tudomásom sem volt Bismarck herczegnek május 5-iki sürgönyéről. Münster gróf, s csakhamar azután Bismarck Herbert, gróf kijelentették nekem, hogy a német kormány nem követhet az egyiptomi ügyben barátságos magatartást, ha Anglia a gyarmati kérdésekben továbbra is barátságtalan marad. Tagadtam, hogy Anglia barátságtalan lett volna, s határozott ígéretet tettem úgy minisztertársaim, mint a magam nevében jövőbeli barátságos magunk tartására nézve, úgy Bismarck herczeg, mint Herbert gróf akkor megelégedésüket nyilvánították ez ígéret fölött. Az azóta támadt feszültség annak a következménye volt, hogy a két kormány közt komoly nézeteltérés volt arra nézve, vajjon megtartottuk-e ígéretünket, vagy nem. Szükségtelen megújítanom e fölött a vitát, kivált mert okom van remélni, hogy e súrlódás már a múlté. (Tetszés.) Münster gróf nem volt jelen ama beszélgetésen, melyet Bismarck Herbert gróffal folytattam. Nem szokásos, hogy a nagykövet és a főtitkár egyidejűleg jelenjenek meg. Az elmondottak bizonyítják, hogy nem panaszkodhattam Bismarck Herbert gróf előtt amiatt, hogy nem közölték velem ama sörgönyt, mely úgy látszik, titkos volt, s a Münster gróf miheztartása végett általánosságban szólott a politikai helyzetről. E nyilatkozat meghallgatása után Gorst tudni kívánja, hogy azóta megkapta-e már a külügyminisztérium Bismarck május 5-ki táviratának másolatát, és hogy az a parlament elé fog-e terjesztetni. Fitzmaurice azt kívánja, hogy az interpelláczió bejelentessék. Mint a fentebbiekből látható, Lord Granville már elomlónak tekinti a súrlódást, s egy mai táviratunk jelenti is, hogy Bismarck Herbert gróf, miután az angol külügyminiszterrel még hosszasabban értekezett, tegnap este visszautazott Berlinbe. A Daily Telegraph annak a reménynek ad kifejezést, hogy a két állam közt helyreállt jó egyetértést szövetséggé fogják átalakítani, és azt ajánlja, hogy a rendkívüli nagykövet küldessék Berlinbe, hogy a Lord Granville és Bismarck Herbert gi által megkezdett mű teljesen befejeztessék. 1885 ÚJDONSÁGOK. — márcz. 10. — Személyi hírek. A király ma nagy vadászkísérettel, melyben számos hölgy is volt,, Göding mellé ment parforce-vadászatra. Délután külön vonaton tértek vissza Bécsbe. — Eugenie franczia excsászárné legutóbbi balesete következtében betegeskedik. —■ Dolgoruckij herczegnő, II. Sándor cár özvegye, a jövő hó elején Bécsbe érkezik, hol már egy palotát béreltek számára. A nyáron Badenben, vagy Vöslauban fog tartózkodni. — Viktória angol királynő leányával Beatricevel együtt ápril 1-én Darmstadtba utazik a nagyherczegi család látogatására. — XV. Henrik plessi herczeg, porosz fővadászmester és Pless herczegség örököse, a protestáns hitről áttért a katholikusra. — Mr. Green skutakii angol konzul Czetinyébe utazik a magyar trónörököspár üdvözlésére. — Szögyény-Marich László kir. főtárnokmester Székesfehérvárról Budapestre érkezett, gróf Czirácky Béla főispán pedig Budapestről Székesfehérvárra utazott. — Liszt Ferencz a mai nap folyamán is Esztergomban időzik, s csak holnap reggelre várják haza. — Dr. Wagner János 50 éves jubileuma alkalmából a tud. egyetem orvostanhallgatóinak segitő-egyesülete nevében ma déli 1 órakor tisztelgett egy küldöttség az ősz tudósnál, ki az egyesületnek disztagja. A küldöttség ifj. Apáthy István elnök vezetése alatt, Temesváry Rezső, Glaser Marczel, Grosz Menyhért és Balogh Oszkár tagokból állott és pompás kiállítású feliratot nyújtott át az ünnepednek. — Porubszky Jenő orsz. képviselő, ki súlyos betegen feküdt Alsó-Kubinban, mint onnan írják, már fölépült. — Boros Béni és Vásárhelyi Béla az arad-körösvölgyi és arad-csanádi vasutak igazgató-tanácsosai Bécsbe utaztak, hogy Kállay közös pénzügyminiszternek átnyújtsák a dobos-tuslai vasút összes építési terveit, melyek elkészítésével meg voltak bízva. — A trónörököspár Fiuméban. A fiumei városi tanács tegnapi ülésében egyhangúlag elfogadta a külön bizottság által a trónörököspár fogadására vonatkozó indítványokat, így többek közt feldíszítik a Molo Adamichot, a trónörökösnének bokrétát nyújtanak át művésziesen kiállított szalaggal, a trónörökösnek pedig Fiume látképeit; a várost fellobogózzák, este pedig a kikötővel együtt kivilágítják; a városi tanács erre a czélra 5000 irtot szavazott meg. — Erzsébet királyné Amsterdamban. Mint Amsterdamból írják, Erzsébet királyné a legjobb egészségnek örvend. Ő felsége a Santa Cecilia jachton már két kirándulást tett a tengeren. Mária Valeria főherczegnő e hó 28-án vagy 29-én Heidelbergbe utazik. A királyné ápril 3-án érkezik ugyanoda és ápril végéig marad ott. Mária Valeria főherczegnő néhány hét óta Auersperg Aglája herczegnővel egy kis vígjátékon dolgozik. — A lembergi érsek és a szabadkőművesek. A lembergi érsek körlevelet intézett egyházmegyéje lelkészi karához, melyben felhatalmazza őket, hogy a szabadkőmives rend tagjait húsvéti gyónásukkor oldják fel bűneik alól és fogadják be ismét az egyház kebelébe, és hogy oldják fel mindazokat a szabadkőműveseket, akik egy év leforgása alatt meggyórmak, az alul a kötelezettség alól, hogy főnökeiket és testvéreiket megnevezzék. — A budapesti magy. kir. tudományegyetem ez évben éri meg fennállásának harmatfélszázados évfordulóját. A mostani egyetemnek első alapját ugyanis Fázmán Péter bibornok vetette meg 1635-ben. Az egyetemi tanács dr. Bita Dezső ez idei rektr indítványára elhatározta, hogy ez évfordulót meg fogja ünnepelni. — Márczius 15-dike. A márczius 15-iki népünnepélyt rendező bizottság küldöttségileg szólította föl az egyetemi ifjúság márczius 15-iki ünnepély 100-as bizottságát, hogy testületileg vegyen részt az általa rendezendő népünnepélyben. Az egyetemi rendezők a meghívásnak készséggel tesznek eleget. — Magyar szabadkőművesek Észak- Amerikában. Az Egyesült-Államokban, hol egymagában több szabadkőműves van, mint a föld összes többi államaiban együttvéve, a kivándorolt magyarok által alapított páholyok is szépen virágoznak. Anyagilag és szellemileg a többi fölött áll a «Deák Ferencz páholy» (Francis Deák o. í. Lodge), melynek 39 tagja van, s ezeknek nagyobb része magyar. A páholy hivatalos nyelve — a nem magyarokra való tekintettel — az angol ugyan, de azért a magyarok a munkában és a munkákat követő társas vacsoráknál anyanyelvükön beszélnek. A páholy élén Rosenfeld Leó fiatal magyar áll mint fő mester és főképen az ő erélyének és ügyes vezetésének köszönhető, hogy a Deák Ferencz páholy anyagilag is nagyon jól áll, így a páholytagok januárban azt határozták el, hogy 5000 dollár alaptőkével menházat alapítanak oly kivándorló magyarok részére, kik sanyarú anyagi helyzetbe jutottak és kereset nélkül vannak. Van New-Yorkban ezenkívül egy «Petőfihez és «Kossuth»-hoz czimzett páholy is, melyekben azonban a tagok túlnyomó része nem magyar. A Deák Ferencz páholy minden kedden tartja összejöveteleit Florence Building, 2. avenue, 1. emelet. — Márczius 15-dikének ünnepe Zürichben. Levelezőnk írja: A zürichi magyar egyesület az idén márczius 15-ét hetedikén este ünnepelte meg. Az ünnepélynek egy héttel előbb való megülés azért történt, hogy az egyesület tagjainak nagy része márczius 15-én részint a vizsgálattal lesz elfoglalva, részint a húsvéti sünidőt élvezendő már után lesz hazafelé. Az ünnepély, mint az egyesület minden ünnepélye, kitünően sikerült. Egy helyben lakó magyar család szívességéből, magyar leány ügyelt fel a «Bayerischer Hof» vendéglő konyháján, hogy az ünnepély számára készült ételek tisztán magyarosak legyenek. E szálloda első emeleti díszterme ez alkalomra, Pannónia képével, Kossuth arczképével, nemzeti zászlókkal és zöld gályákkal volt díszítve. Megjelent az egyesület majdnem minden tagja. Pontban 8 és fél órakor lelkes beszéddel nyitotta meg az elnök az ünnepélyt, éltette a hazát és felszólította a jelenvoltakat a hymnusz eléneklésére. Helyükből felemelkedve tettek a jelenvoltak a felszólításnak eleget. Következett ezután a vacsora, melynek menüje kitűnő magyar ételekből volt összeállítva. Evés közben felemelkedett Kerekes és gyönyörű beszédben ecsetelte az emberiség harczát a föld és égért és végre a szabad földért. Beszédének egyik kimagasló szép része következőkép hangzik : «A nemzeti ünnepet ülő sokaság tempomi gyülekezet, templom a föld oltárán a haza, rajta a bbliaazt alkotmány, melynek 12 parancsolatja a márcziusi 12 pont, a felzendülő zsoltár a «Talpra magyar» riadója és szószékén a pap, a szabadság ékesszólása» Szavait a szabadság éltetésével végzé. Taps és éljenzés követte a szónok szép szavait, melynek lecsendesülése után Lukács vázola hazánk közgazdaságának jelenlegi válságos helyzetét és e válság szerencsés átélésére és mielőbbi megszűnésére emeli poharát. Mocsári elnök hosszabb szép beszédben az örök honszerelemre köszöntött, mely után újból Kerekes kért szót és ajánlotta, hogy a 48-iki ifjúság még életben levő egyik vezéréhez, Jókai Mórhoz, ki most ünnepelte 60 éves születésnapját, üdvözlő sürgöny küldessék. Ez ajánlat lelkesedéssel elfogadtatott és Jókaihoz még az éjjel a sürgöny elküldetett. Mocsárig é telt a nemzet akkori vezetőjét, Kossuth Lajost, Goldberger a zürichi magyar egyesületet, Heidelberg a zürichi magyar kereskedőket stb. Kedélyes és fesztelen volt a mulatság többi része is, melyhez sokkal járul Wiener szaval latával, Kerekes, Goldberger és Schór kitűnő zongorajátékokkal és Messinger énekével. Az ünnepély éjjeli két órakor végződött. — I&sláó-keresztény házasság. A nyár folyamában a bécsi belvárosi templomok egyike oly istentiszteleti aktusnak lesz a színhelye, amilyen Ausztriában talán még sohasem fordult elő. A lelkész egy katholikus hajadalmak zsidó férfiúval való házasságát fogja megáldani. Parisból távirják, hgy XIII. Leó pápa brevét bocsátotta ki, melyben megengedi az esketés foganatosítását. A menyasszony a franczia fővárosban lakik s e végből az ottani pápai nuneziaturához intéztetett a katholikus világ fejének feloldó brevéje. Az eset, melyről szó van, nemcsak a szent atya döntésénél fogva érdekes, hanem az egyéniségeknél fogva, kik örök hűséget készülnek egymásnak esküdni. Báró Fopper Sándor, közös hadseregbeli tartalékos tiszt, báró Popper Lipót magyarországi nagyiparosnak és földbirtokosnak legidősebb fia, egy év előtt jegyet váltott Gastrone Blanka grófnővel. A menyasszony Marchesi hírneves énekesnőnek a lánya, ki férjével, Gastrone gróffal több éve Párisban lakik. Azonban a fiatal pár esküvője «a valláskülömbség házassági akadályába ütközött. A Gastrone család katholikus, báró Popper pedig zsidó. Egyik fél sem akarta hitét megváltoztatni. A jegyesek mintegy kilencz hónappal ezelőtt a pápai kúriához fordultak, hogy a szent atyától engedélyt eszközöljenek ki arra, hogy katholikus lelkész katholikus templomban végezhesse az esketést. Az egyházjog szerint a pápa adhat ily dispenzácziót, ha alapos kilátás van arra, hogy ez által a katholikus vallásnak egy hívet megnyerhet. A valláskülömbség az egyházjog szerint házassági akadály s érvénytelenné teszi a házasságot. XIV. Benedek pápa 1749-ben azt a kérdést vetette fel, váljon isteni parancs vagy egyéb rendelet folytán zsidótól meg van-e vonva az a képesség, hogy más vallásával érvényesen keljen egybe. XIV-dik Benedek nemmel felel erre a kérdésre. — Sanchez hírneves egyházjogtanár kijelenti, hogy a valláskülönbségből eredő házassági akadály magában véve nem indispenzábilis. Minthogy a pápa bárminemű egyházi ügyben dispenzábsat, ennélfogva a dispenzáczió az igazhivő és hitetlen egyének közötti házasságot is megengedheti. A Castrone család erre támaszkodva kérelmezte Rómában a dispenzácziót. Az ügy átment a szokásos stádiumokon s a kongregácziók kedvező jelentése alapján bocsátotta ki XIII. Leo pápa a fenti brevét, mellyel Popper Sándor bárónak megengedi, hogy érvényes házasságot köthessen Castrone Blanka grófnővel, a nélkül, hogy vallását meg kellene változtatnia. A vőlegény, ki magyar állampolgár, néhány nap előtt adta át Simor bibornokérseknek reverzálisát, mely szerint az ebből a házasságból származó gyermekek katholikus vallásban fognak felneveltetni. — Napoleon Viktor herczegnek üldözője. Napoleon Viktor herczeg, mint a Tempsban olvassuk, jó ismerőse M ... né asszonynak, f akinél hetenként többször szokott látogatásokat tenni. A herczeg néhány hét óta azt gyanúja, hogy névtelen feljelentéseket tesznek ellene, gyanúját két barátjával is közölte: Demaine gróffal s la Valette-tel, kik «testőreiül» csaptak fel. Egy este, midőn a herczeg M . . . néhez ment, két barátja pedig ugyanannak a háznak a kapuja előtt foglalt állást, melyben M ... né lakott, és el voltak tökélve, hogy a megfenyítik azt a vakmerőt, a ki a herczegre kémkedni merészkedik. Egy negyedóra múlva, egy fogat épen a ház kapuja előtt állott meg. Egy ismeretlen egyén szállt ki belőle, csengetett és a házmesterremek, a ki kinyitotta a kaput, titokteljesen egy levelet adott át s aztán megint távozott. Demaine és la Valette egy pillanatig se kételkedtek, hogy a névtelen feljelentések szerzője áll előttük és azt hitték, hogy meglelték a titok nyitját. Nyomban bérkocsiba ültek és meghagyták a kocsisnak, hogy az imént elrobogott fogatot kövesse. Negyed óra múlva a két fogat majdnem egyszerre állott meg a rue de Rome egy házánál. Az ismeretlen kiszállt az első fogatból és be akart menni a kapun, midőn Demaine és la Valette egyszerre nyakon csípték és derekasan megrázva, fenyegető hangon azt mondták neki: «Megvagy, gazember! te szemtelenkedtél névtelen leveleket közvetíteni!» A szerencsétlen annyira megijedt, hogy azt hitte, hogy útonálló rablók támadták meg, de miután a támadók megmondták neveiket, bevallotta, hogy dr. Reigniernek a szolgája, aki ebben a házban lakik. Az orvosnak egy betege volt abban a házban, a melyben M ... né lakik és ennek szólt az a levél, melyet a szolga a házmesternek átadott. Demaine és la Valette nem hittek a szolga szavainak és tiltakozása daczára magukkal vitték a rendőrségre s a szolgálatban levő tiszt elküldött Reignier orvosért, a ki elérkezvén, megerősítette szolgájának szavait. A herczeg két barátja megelégedéssel vette a felvilágosítást tudomásul s mindegyikük egy «Napoleon»-t akart a szolgának markába nyomni, de ez nem fogadta el; másrészt Reignier, ki magát becsületében sértve érezte, feljelentést tett a két «testőr» ellen s a dolog olyaténképen nyert elintézést, hogy Demaine és la Vaiette 1500 frankot ajánlottak fel a szegények számára, minek folytán Reignier visszavonta panaszát. Párisban az esetről még más verziók is keringnek, de a Temps kijelenti, hogy egyedül az imént előadott tényállás érdemel hitelt. A Gil Bias egészen máskép adja elő az esetet; e szerint Reigniert éjféltájban egy gyermekágyas nőhöz hívták és mivel a nő állapota aggasztónak látszott, egy orvostársáért küldte a szolgáját. A szolgát az előtt a ház előtt, melyben ez a másik orvos lakott, két előkelő úr a fent előadott módon megtámadta és a rendőrséghez vezette. A rendőrtiszt mindenekelőtt az elfogó urak nevét kérdezte- «Én Viktor Napoleon herczeg vagyok» szólt az egyik, «én pedig la Valette gróf,» mondá a másik. «Mit vétett önöknek ez az ember» kérdi a rendőrtiszt. «Egy asszonynak, akit ismerek,névtelen leveleket vitt a nyomorult, viszonzá a trónkövetelő. A rendőrtiszt megmagyarázta nekik, hogy gyanújuk daczára nem áll jogukban valakit elfogni és hogy részrehajlólanságának bizonyságát adja, az éjjelen át mindhármukat a rendőrszobába zárta. Másnap Cazeneuve rendőrbiztos a herczegnek és kísérőjének, kik az éjjel kissé felöntötték a garatra, erkölcsi oktatást tartott. Viktor herczeg azután a szolga titoktartását azzal akarta magának megvásárolni, hogy egy 500 frankos bankjeggyel kínálta meg; de a szolga megbosszulta magát, elvette az 500 frankot és elmondta ismerőseinek az esetet. — «Megjegyzések a felsőházi törvényjavaslat szövegezéséhez» czimü röpiratot irt dr. Karácsonyi Jenő. E röpirat főként jogi szempontból mutatja ki §-onkint igen alaposan a képviselőházban elfogadott javaslatnak szövegezési hiányait. — Alapelvei tekintetében maga szerző eminens törvényhozási alkotásnak nyilvánítja ki a javaslatot s éjjen azért ajánlja a főrendiház figyelmébe a szövegezés hiányait , hogy beltartalmi értékének becse formai hiányok miatt csorbulást ne szenvedjen. — A mű a javaslatnak ama szószerinti szövegezését is magában foglalja, mely egyrészt ma már teljesen elfogyván, másrészt még külön meg sem jelenvén, semmi áron sehol meg nem szerezhető. A röpirat kapható Grill Károly könyvkereskedésébe 60 kiért. — Czyujtogatáa. Halasról írja levelezőnk, hogy e hó 7-én éjjel fél egykor félreverték a harangokat. A városban alig volt egy ház is, melynek lakói ébren nem lettek volna, mert borzasztó vihar dühöngött. Háztetők repültek le, kémények dőltek össze és kerítések törtek darabokra. A szélvész tövestül tépte ki a legerősebb fákat, s mindenki aggodalommal várta a hajnalt. Mihelyt a harangok megszólaltak, minden munkaképes ember sietett a helyszínére, s emberfölötti erővel fogtak az oltáshoz. Hosszas fáradozás után sikerült a tüzet lokalizálni, s a leégett ház melléképületében a nádfedél alatt egy taplóval felszerelt gyújtócsóvát találtak. Szárig László városi rendőrbiztos azonnal megindította a nyomozást, s még ugyanazon éjjel elfogták özv. B.-né földbirtokos gulyását, aki beismerte, hogy B.-né fiának megbízásából egy linó borjúért gyújtotta föl a kérdéses házat. A fiatal embert szintén elfogták, mire özv. B.-né saját tanyáján ma éjjel felakasztotta magát és meg is halt. Az eset rendkívül nagy izgatottságot keltett Halason. A telefon mint szer a köszvény ellen. Rómában azt az érdekes felfedezést tették, hogy a legsúlyosabb köszvénybetegeket a telefon által néhány másodperei alatt tökéletesen ki lehet gyógyítani. Az olasz miniszterelnököt Depretist múlt csütörtökön megint nagyon kínozta régi baja, a köszvény, és emiatt ágyban kellett maradnia. A képviselőkamara ezen a napon a vasúti konvencziót illető törvényjavaslatot tárgyalta. Délután 3 órakor Depretis elvánszorgott az ágya mellett levő telefonhoz és azt kérdezte a kamarában jelen levő Moniia alállamtitártól, hogy mennyire haladt a vita. Morana visszafelelt, hogy a többség el fogja vetni a konvencziónak több pontját. Alig hallotta ezt Depretis, sietett felöltözködni és alig negyed óra múlva a kamarában termett. Egészen megfeledkezett a köszvényről, de nem is gyötörte tovább. — A nagykátai véres jegyzőválasztásról, amelyről legutóbbi számunkban küzdöttünk részletes tudósítást, újabban azt jelentik, hogy a csendőrség négy lövése okozott halált s 8 lövése súlyos sebesülést. Földváry alispán, a lázadás lecsillapítására Jászberényből a m. kir. honvédséget vette igénybe. — Az alispán Havas kir. ügyészszel mai napon maga is a helyszínére utazott. Vasúti szerencsétlenség. A Szentgyörgy és Bazin közt tegnapelőtt este történt vasúti szerencsétlenségről, melyről már említést tettünk, az osztrák-magyar államvasutak forgalmi igazgatósága a következő jelentést adta ki: Tegnapelőtt este ismeretlen tettesek a Szentgyörgy és Bazin közti pályatest közt egy talpfát kivettek s keresztbe fektették a sínekre. Ennek következtében a 6- számú futárvonat mozdonya kisiklott, az utasoknak azonban semmi bajuk sem történt s a kocsik közül egy sem rongálódott meg. Pozsonyból azonnal segélymozdonyt küldtek s az utasok két órai késéssel értek Bécsbe. A karwíni bányaszerencsétlenség. Tegnapelőtt és tegnap nem szállítottak fel újabb holttesteket, tegnap be kellett szüntetni a további mentési munkát, mert a negyedik tárna keleti részében a robbanás óriási pusztításokat vitt véghez. Az utolsó halottakat ennélfogva csak 8—14 nap múlva fogják feltalálni. Tegnap érkezett Karwinba Larisch Henrik gróf a nejével és mind a ketten azonnal a szerencsétlenség színhelyére siettek. Ma öt protestáns halottat temettek el, tizenegyet csak holnap temetnek el, ezeket a hozzátartozók még nem ismerték fel. A hivatalos vizsgálat megállapította, hogy összesen 105 munkás veszett el. Az elhaltak után 43 özvegy és 79 árva maradt hátra. A hátramaradottak a fogyasztási egylettől kapnak élelmiszereket. Számos helyről érkeznek könyöradományok, így többek közt a Larisch család 5000 frtot bocsátott az özvegyek és árvák rendelkezésére. A bécsi községtanács pénzügyi bizottsága elhatározta, hogy a karwini özvegyek és árvák javára 200 frt megszavazását fogja indítványozni. Osztrauból sürgönyzik lapunknak, hogy Jicinsky bányatanácsos és Spoth főmérnök mint szakértők meghivattak a karwini bányák bányahatósági megvizsgálására ; a vizsgálat több napon át folyt és az eredménye az, hogy a ventilátor a robbanásig rendesen működött; az még nincsen kiderítve, hogy mily módon gyűlhetett össze oly borzasztó mennyiségű gáztömeg, amely egyedül volt oka a robbanás óriási terjedelmének. — Gondnokság alá helyezett volt főispán, Nyitra megye volt főispánjáról, az egykori mérsékelt ellenzéki képviselőről jelenti a hivatalos Budapesti Közlöny mai száma a következőket: A nyitrai kir. trvszék részéről ezennel közhírré tétetik, miszerint nagysurányi illetőségű gr. Berchtold László mai napon elmebetegsége miatt gondnokság alá helyeztetett. Kelt Nyitrán, a kir. trvszéknek 1885. évi márczius hó 5-én tartott üléséből. Itt agy szélhivar vonult el tegnap éjjel a főváros felett. Már az esti órákban kellemetlen hűvös szél süvített végig az utczákon, hazamenetelre kényszerítvén azokat, kik a csalóka napfény és a langyos, rügyelfakasztó hőmérsék által félrevezetve tavasziasan öltözködtek. Éjjel 12 óra után egyszerre megzörrentek az ablakok táblái s a lámpaüvegek az utczákon és csaknem két óra hosszán át tartott az álomrabló csörömpölés. Vad erővel zúgott a vihar és a körutak lombtalan fáiról letördelte az ágakat és eloltotta a lámpásokat a külvárosokban. Alig lehetett menni a szélesebb utczákon , a szél ereje visszalökte az embert, s mindegyre tartani kellett, hogy valamelyik háztetőről cserepeset fog lezuhanni. A fölkavart homok és utczaszemét egész jelleget vont a különben is borult égbolt alá. Reggelre elült a vihar, de pusztításának nyomai városszerte meglátszottak. Számtalan kémény ledőlt, s a távíróhuzalok,, meg a telefonvezetékek összevissza kuszálódtak. Egész délelőtt volt dolga a munkásoknak ezek rendbehozásával és az üvegeseknek a betört ablakok újra csinálásával. A múzeum körúti új egyetemi épület fakerítése szintén ledőlt az éjszaka, s a városligeti kiállítási épületek is megrongálódtak. — Magyar ember találmánya: Sződy József jászberényi építőmester szabadalmat nyert Magyarországon és Ausztriában egy általa feltalált készülékre, melynek az a czélja, hogy a tengerben elmerült bármily nagy terhű hajókat búvár segélye nélkül kiemeljen. Herrman a híres bűvész, mint lapunknak Bukaresztből távírják, előadásaival nagy feltűnést keltett a román fővárosban. Tegnap a királyi pár előtt tartott előadást, melynek végével Károly király a román koronarenddel tüntette ki. Az előző napon a bukaresti árvaház javán rendezett előadást, mely 2500 frankot jövedelmezett. Herrman Bukarestből Szegedre, Aradra, Temesvárra és onnét Bécsbe utazik. a Sakkverseny Fázis és Becs között. A bécsi bizottság tegnap a következő húzásokat sürgönyözte Parisba, és pedig: a spanyol játszmában: Páris (Fehér) 35................; Becs (Fekete) Tb3 — b5. Az angol játszmában : Becs (Fehér) 35. Tel — dl . Páris (Fekete) .... — K&blógyilkosság. Hídvégi Péter Veres Andrást a sepsiszentgyörgyi határon a múlt csütörtökön reggel meggyikolva találta. A meggyilkolt a sepsiszentgyörgyi országos vásárra marhák vásárlása végett ment és mintegy 160 írt készpénz volt nála. A gyilkosok ezt valószínűleg megsejtették és megtámadván, megfojtották. Hulláját másnap egy árokban találták meg. Rövid Hírek. Szeben felett erős villámlás világította meg tegnap előtt éjjel az égboltot. Ebből a korai villámlásból a pórnép nagy pestist magyaráz ki. — A « Viitoriul»-ről azt írja a «Gaz. Trans.», hogy a budapesti román lap e hó végén megszűnik s a következő hó elejétől kezdve «Pressa romana» czim alatt uj napilap indul meg a fővárosban Trucza képviselő szerkesztése alatt. — A resiczai kőszénbányában négy bányász utasítás ellenére dynamitot használt, a mi légrobbanást idézve elő, kettőt közülök megölt, egyet súlyosan, egyet pedig könnyen megsebesített. A Tisza áradásáról írják Máramaros-Szigetről, hogy a nagy esőzés megnövesztve a Tisza és Iza vizét, ezek kicsaptak medreikből és elbokták a Szlatina felé vezető országutat, a mezőt, valamint az úgynevezett Bandzsalgó nevű utcza végét. A Haas Miksa-féle fürészgyárból egy egész napig sehova sem mehettek az emberek, mert a Tisza vize az utczaajtóig ha*tolt. — Bukszád községében Hídvégi János erdőőrt ágyában agyonlőve találták. — Dannár községben (Krassó-Szörény megye) több gyermek homokot szedett egy lehordásfélben levő ház faláról, egyszerre kihült a fal s öt gyermeket — köztök egy 16 éves leányt is— eltemetett. Négy gyermek azonnal meghalt, az ötödik — egy négy éves fiú még életben van, de felgyógyulása kétséges. — Brassó környékén Szt.-Péter községében egy szász földmives felakasztotta magát. — Hasonlóképen Reinisch Frigyes a helyi pályaudvaron alkalmazásban volt pályaőr főbe lőtte magát. Az öngyilkosságok oka ismeretlen. — Fehértemplom város legutóbbi közgyűlésén tett jelentést az a bizottság, mely a közgazdasági s pénzügyminisztereknél járt, a városi lakosság szomorú anyagi helyzetének ecsetelése végett. — A dunaföldvári m. kir. postahivatal márczius 16-án elsőosztályu kincstári postahivatal minőségében, kincstári kezelés alá vétetik. — Rómában husvét előtt konzisztórium lesz a Vatikánban; ez alkalommal töltik be a vatikáni püspöki és érseki helyeket. A magyar hivatalnokok hitel és biztosító intézetének alapítványából 80 frles ösztöndíj üresedett meg hivatalnokok és tanítók gyermekei számára. A folyamodványok a nevezett intézet felszámolási bizottságához intézendők. — Öngyilkosságok. Az első kerületi kültelken tegnap egy 40—45 éves ismeretlen férfit felakasztva találtak s holttestét a kerületi kapitányság beszállittatta a Rókus boncztermébe. — Weiner József 62 éves nős napszámos, hogy nagy nyomorától szabaduljon, ma reggel 9 órakor külső dobáleta 29. sz. alatti lakásán lugesszencziával megmérgezte magát. Még élve, de reménytlen állapotban szállították be a Rókus-kórházba. — Ma délután a Svábhegyen egy körülbelül 25—27 éves, tisztességesen öltözött fatal ember holttestére akadtak, mely mellett a földön egy hatlövetű revolver feküdt s mellét átlőve találták. Azonnal értesítették a kerületi kapitányságot és a kerületi halottkémet, ki a helyszínen megj fenvén, konstatálta, hogy a golyó a szivet fúrta keresztül s igy föltétlenül halált okozott s a golyó bennmaradt a testben. A holttesten mutatkozó hullafoltok arra engednek következtetni, hogy az öngyilkosságot még