Egyetértés, 1922. május-augusztus (4. évfolyam, 99-197. szám)

1922-05-16 / 110. szám

2 anyagi megerősödést, gazdasági és kulturális felvirágzást hozzon a magyar nemzetnek. Ebben a munkában kívánom én támogatni Bethlen Istvánt és kérem önöket is, hogy támogassák őt. (Szűnni nem akaró taps és éljenzés.) A lefolyt évek, az események tanulságait le kell vonnia a nem­zetnek az u. n. alkotmányjogi reformok megoldásánál is. Ezek közé tartozik a választójog vég­leges, vagy mondjuk, legalább egyelőre végleges törvényhozási rendezése, a főrendiház újjászer­vezése, a közigazgatás régóta ké­szülő reformja, mint amelyek a legaktuálisabbak. És itt egyet le kell szögezni a megoldás módját illetőleg és ez az, hogy a történelmi alapot el­hagyni, a múlttal az összekötte­tést megszakítani nem lehet, mert az megbosszulná magát. A fejlődés iránya — ezt senki sem vonhatja kétségbe — a de­mokrácia. Azonban a demokráciát nem szabad úgy feltüntetni, mint­ha az az állampolgárok nyers egyenlőségét jelentené. A demok­rácia tiszta eszméje, — amint azt Kuncz a Nemzetállam című mű­vében mondja — a személyes érdemnek és kitűnőségnek állami és társadalmi elismerése és ér­vénye, függetlenül a származástól és a vagyontól, a személyes ér­dem aránya szerint szervezett állam és társadalom. A demokratikus választójog nem lehet a tömeg­uralom megterem­tésének eszköze, mert a tömeg­uralom nem demokrácia. A tömeg­uralom halála a demokráciának és halála vele együtt a nemzet­nek is, mert vagy tyranizmushoz, vagy idegen szolgaságba sülye­­déshez vezet. A közigazgatás reformjával kap­csolatosan szükségesnek tartom a külön városi törvény megalkotá­sát, a törvényhatósági jogú váro­sok számának szaporítását azzal, hogy a nagyobb rendezett tanácsú városok törvényhatósági joggal ru­háztassanak fel. Szükségesnek tar­tom, hogy a városok gazdasági és pénzügyi tekintetben a kor­mányhatósággal szemben nagyob önállósággal ruháztassanak fel, részükre a városi takarékpénztár felállításának és kötvények kibo­csátásának a joga törvényben szabályoztassék; a beszállásolás ügye, a fogyasztási adók ügye, az állam helyett teljesített teendők költségeinek megtérítési ügye rendeztessék. Gazdasági és pénzügyi helyze­tünk megjavításának egy rendkí­vüli nagy akadálya az, hogy Da­­mokles kardjaként függ felettünk a jóvátétel kérdése. Ellenségeinknek eme kegyetlen, igazságtalan követelése ellen a kormány erélyesen tiltakozott.­­ Tiltakoznia kell magának a nem­zetnek is. De ez a tiltakozás erő­vel és súllyal csak akkor bírhat, ha ez a nemzet egységes lesz, ha az erőket nem emésztjük itt benn az egymás elleni elkeseredett, ok­talan, egyedül csak az ellenség A takarékosság elvének kell a legszigorúbban érvényesülni egy­részt az állam gazdasági életé­ben, másrészt az egyes állampol­gárok gazdasági életében. Soha nem volt olyan ijesztő, olyan kétségbeejtő nyomorban a társa­dalomnak egyetlen rétege sem,­­ mint most, de talán soha nem volt olyan hivalkodó, olyan pa­zarló az élet, soha nem volt olyan esztelen könnyelműség rabja tár­sadalmunk, mint épen most. En­nek meg kell változnia. A gazdasági helyzet javításának másik tényezője a munka. Egyik oldalon a fogyasztás csökkentése és lehetőleg arra a körre korlátozása, amely körben a fogyasztás tárgyát mi magunk, csonka hazánk körén belül elő­­állíthatjuk, másrészt lehetőleg minden szükségletünket saját ter­melésünkkel fedezése, e mellett minden téren a lehető legnagyobb mérvű produktivitás az, amivel gazdasági mérlegünk egyensúlyát helyreállíthatjuk és amivel keres­kedelmi mérlegünket a külálla­­mokkal való gazdasági viszonyun­kat megjavíthatjuk. Ennek az eredménynek azon­ban van egy nagyon lényeges elő­feltétele és ez az, hogy minden állampolgárnak egyformán adas­­sék meg a mód és lehetőség arra, hogy a maga erejét és képességét teljes mértékkel fejthesse ki a termelés, a munka, a gazdasági élet terén. Senkit a termelő mun­ka lehetőségétől sem a szellemi, sem az anyagi téren megfosztani nem lehet. Meg kell ezért szün­tetni mindazon korlátozásokat,­­ amelyek egyesekre másokkal szemben a gazdasági élet szabad erőkifejtésének akadályát képezik. A termelő munka kifejtésének tere a m­ezőgazdaság, az ipar és a kereskedelem. Azt, hogy ezen termelési ágak közül a nemzet gazdasági életé­ben melyik bir nagyobb jelentő­séggel, első­sorban az állam ter­mészeti tényezői szabják meg. Ha a természeti tényezőket fi­gyelembe vesszük, már az első te­kintetre megállapítható­,­­ hogy nemzetünk gazdasági életében a mezőgazdasági termelés különö­sebb­ fontossággal bír. Az országunkat annyira meg­csonkított békeszerződés a ter­melő munka lehetőségét aránylag a mezőgazdaság terén hagyta meg legnagyobb mértékben. Az állatállomány, a mezőgazda­­sági gépek és más felszerelések nagy részének elrablása ugyan a mezőgazdaságot is válságos hely­zetbe sodorta, mégis a megmaradt földterületen kifejtendő termelő munka az, amely az élet legelső­­rangú szükségleteit és annyira tönkretett iparunk és kereskedel­münk anyagát elsősorban szolgál­tathatja. Minden lehetőt el kell követni azért, hogy mezőgazdaságunk a lehető legtöbbet és a lehető legjob­bat­ szolgáltathassa a nemzet ösz­­szesége javára. A mezőgazdasági termelés in­tenzívebbé és eredményesebbé té­tele érdekében elsőrangú tényező­nek kell tekintenem a mezőgazda­­sági szakoktatás kifejlesztését. A mezőgazdasági szakoktatás mai rendszere nem alkalmas arra, hogy a szaktudást, a szakértelmet épen annak a rétegnek adja meg, amelyiknek arra talán legnagyobb szüksége van. A kisbirtokos és nagyrészben a középbirtokos osz­tályt a mezőgazdasági középisko­lák volnának hivatva ellátni azon szakismeretekkel, amelyek nélkül az okszerű gazdálkodás a verseny miatt immár annyira szükséges. Emellett feltétlenül szükségesnek tartom azonban a legmagasabb nívójú szakoktatás érdekében a mezőgazdasági egyetemnek a lé­tesítését és pedig annak a debre­ceni tudományegyetemmel kap­csolatban­ megszervezését. De szükségesnek tartom a mezőgaz­dasági munkások szakképzésének a megvalósítását is. A mezőgazdaság érdekeinek kellő mértékben biztosítása most már különösen szükségessé és sür­gőssé teszi, hogy a mezőgazdaság érdekképviselete a mezőgazdasági kamarákban, amelyekre vonatko­zólag a törvényhozás már rendel­kezett is, haladéktalanul megszer­veztessék. A részletkérdésekre kitérni az idő rövidsége miatt nem lehetvén, csak azt említem meg, hogy az állattenyésztés emelése érdekében megfelelő tenyészállatok biztosí­tásáról, az állati betegségek, külö­nösen a sertésvész elleni oltóanya­gok lehetőleg állami intézmény útján előállításáról és forgalomba hozásáról gondoskodni elsőrendű feladata kell, hogy legyen a kor­mánynak. Külön ki kell emelnem Debre­cen város gazdaközönségének ama kívánságát, hogy Debreczenben kiviteli, elsősorban sertéskiviteli piac létesíttessék. Ez nemcsak a mezőgazdaságnak, hanem az ál­latkereskedelemnek is eminens érdeke. Debreczennek a múltban nagy kiterjedésű állatkereskedel­me volt. Jelenleg pedig az ország egyik legnagyobb állat-, elsősor­ban sertéstenyésztő vidékeinek a központja. Minden joga meg­­van tehát a városnak ahoz, hogy a kormánytól az állatkereskedelem minél teljesebb kifejlődésének le­hetővé tételét igényelje. A mezőgazdaság ügyével szoros kapcsolatban áll a földreform ügye. Hogy a földreformról, mint a f­öld­válságról szóló törvényiek azt célozzák, hogy azt az egészség­telen állapotot, amelyet a birtok­megosztás adatai mutatnak, meg­szüntesse s földhöz juttassa mind­azokat, akik eddig is a föld meg­munkálásából éltek és akik kellő gazdasági ismeretekkel s kellő anyagi erővel rendelkeznek arra, hogy saját földjükön dolgozhas­sanak tovább. A földreformra vonatkozó tör­vénynek mielőbbi gondos végre­hajtását kívánom nemcsak azért, hogy a törvény által elérni kívánt cél eléressék, de azért is é­s úgy a termelés biztonsága, mint a rend és nyugalom érdekében ez egy­­­aránt fontos —, hogy az a dema­gógia, az a folytonos izgatás, amelynek oly előszeretettel hasz­nált fegyvere a földosztás kérdése, egyszer már megszűnjék. Részes munkát és részes földet kell bizto­sítani a mezőgazdasági munkás­ságnak. Kár, hogy a földreform ügyé­vel még mindig nem nyert meg­oldást a kötött birtokok, a hitbizo­­mányok felszabadításának, sza­bad forgalmának és az állami ere­detű egyházi javak rendezésének az ügye. Ezek a kérdések még a jövő feladatai közé tartoznak. Fejlettebb gazdasági életet élő államokban a mezőgazdaság az iparral és a kereskedelemmel együtt fejlődik és egym­ással szo­ros kapcsolatot tart fenn. Hazánk­ban mindazon iparágaknak, ame­lyekhez a nyersanyagot a mező­­gazdaságnak szolgáltatni képes, jövője van és ezen iparágakat kü­lönösebb módon ki kell fejleszteni egyrészt azért, hogy amit lehet mi magunk állítsuk elő magunk­nak s ezzel a külföldtől lehetőleg függetlenítsük magunkat, más­részt azért, hogy mindazon anya­got, amire szükségünk nincsen, ne nyers állapotban, hanem félig, vagy teljesen feldolgozva bocsát­hassuk a külföldi piacokra, amely esetben sokkal nagyobb gazdasági eredményeket érhetünk el. A ma­lomipar, bőripar, húsipar elsőren­den olyanok, amelyek erős kifej­lesztésének a lehetőségei megvan­nak, amely ipar termékei külföldi piacokon is könnyebben elhelyez­hetők lesznek? Ki kell emelnem itt különösen a szővő-fonóipart, amely régebben meglehetősen vi­rágzó iparág volt nálunk, amelyre a ruházati cikkek tekintetében a külföldtől lehető függetlenségünk szempontjából — hogy mennyire fokozni kell a termelő munkát! EGY­ET ÉRT ÉS 1922 május 16. geink javára szolgáló személyes és pártküzdelmekben.­­ Azonban a jóvátétel függőben levő kérdése nem lehet ok arra,­­ hogy minden eszköz és mód, ami csak rendelkezésre áll, fel ne­­ használhassák arra, hogy gazda­sági és pénzügyi helyzetünk siral­mas állapotán segítsünk s az éle­tet elviselhetőbbé tegyük. A segítésnek kettős útja van. Az egyik a takarékosság, a másik a munka. i|mí(i«iiTg»iiiiiiffiirri"i'i iiiír nií n. maii mm Mérték szerint készítek két nap alatt bármilyen szkin Schlötl SándOr, glasse-, svéd- vagy kesztyű-, kötszer- és orvosi műszertár I kutyabőr kesztyűt. Telefon 11-11Girardi és panama kalapok tisztítását a legszebben a legújabb olasz rendszer szerint megkezdettük. Telefon 11-111 - 1 Telefon 11-11Széll Gergely, Piac­ utca 63. sz. alatt. Telefon 11-111

Next