Egyetértés, 1923. január-április (5. évfolyam, 1-97. szám)

1923-03-21 / 65. szám

ENavéHS szám ára 20 Korona. DEBRECZEN, 1923. V. ÉVFOLYAM, 65. SZÁM. SZERDA, MÁRCIUS 21. Előfizetés m­ár helyben és vidéken: | EGYES SZÁM ÁRA 20 KORONA. | Szerkasztoság és kiadóhivatal: egy hónapra 400 korona. | Kapható az Sssxa* dohanytozso^koast @ Kossuth-utca f­üst szám­ai««*. varo». Ennél husazat­b időre «­fffizats«eket al nem­ fogadhatunk.­­| :: 0* ffiz utcai érud­iAknál. _____:: | ii__________ hava építgt. _18 Dr. Baltazár Dezső püspök üdvözlő beszéde Dr. Had­­­házy Zsigmoms főispánhoz a főispáni beiktatás alkal­mából: Méltóságos Főispán Úr ! A ti­szántúli református egyházkerü­let, a debreceni református egy­ház és a debreceni református kol­légium együttes küldöttsége jött el tisztességet tenni a Méltóságod személyének. Ez a három hatalmas oszlop, amelynek képviseletében itt va­gyunk s amelyre az evangélium és a magyar nemzeti eszme igaz-­­ ságai mindig nyugodtan támaszt-­­­hattak és támaszthatják a sorsu­kat, sokkal szilárdabb alapokon épült, sokkal keményebb kövek­ből van alkotva és sokkal egye­nesebb irányzókkal bír felfele a tökéletes igazságok célkitűzőse felé, semhogy a legkisebb elhajo­­lást tehetné akár jobbra, akár balra a múló jelentőségű politikai érdekeltségek és irányzatok ked­véért vagy érdekében". A református hivatalos egy­ház és iskola eszményi rendelte­tésükhöz képest itt mostani meg­jelenésükben is következetesen tartózkodnak fellépésüknek bár­minemű politikai szint vagy je­len­tményt adni. Amennyire tisz­teletben tartjuk a egyes emberek politikai meggyőződésének sza­badságát a lelkiismereti szabad­ság isteni törvénye szerint, annyi­ra óvjuk hivatalos egységünket és egyetemességünket minden mú­landó természetű hatásoktól, ame­lyek a világ oldaláról, tehát a po­litika oldaláról is állandóan kí­­sértgetik az örök eszmények és igazságok melletti kitartás szi­lárdságát. Tisztességadásunk lenül egye­dül és kizárólag a Méltóságod "sze­mélyének szól. Annak az egyéni­ségnek, amely a szabad hajdúk királyának, a legtisztább, legszi­lárdabb evangéliumi h­itű, legma­­gyarabb meggyőződésű történelmi nagyságnak, legpolgáribb világ­nézetű emberbarátnak, legböl­­csebb látású államférfinak, a lel­­­­kiismereti és alkotmányos sza-­­­badság hősének , Bocskay István­nak hagyományaiból szerelte fel lelki tartalmának tárházát múlha­tatlan értékű kincsekkel már ma­gának születésének és nevelteté­sének helyénél és természeténél fogva is. A szabad hajdúk föld- I jen, a szabadsághősök sasfészkei-­­ ben születni és neveltetni „nagy­­ és szép gondolat“, de nagy és­­ szép kötelezettségekkel járó gon-­­­dolat is. Épen e miatt bízunk abban,­­a­­­hogy a Méltóságod közöltünk le- I­endő működése hasznára lesz­­ mindazoknak az erőknek, ame­lyekkel lehet egyedül hazánkat szomorú romjaiból újra nagy és dicsőséges egész épületté felépíte­ni. A Méltóságod egyéniségében­­ rejlő jóság, tisztaság, nemesség,­­ hagyományos felvilágosodottság­­ és igazság biztosítékát adják an-­­ nak, hogy kormányzó kezeinek­­ munkája nyomán a békesség ál­­­­dött birodalma vesz terjedést go­noszul széttépett társadalmunk életében. Reménységünk teljese­dését Istenre bizzuk elsősorban s­­ aztán letesszük a Méltóságod ava­­j­tott kezeibe. Vezesse és kísérje Is­ten áldása a békesség munkájá­ban, amely nélkül eltemetkezik s amely által felépül hazánk szebb jövője.­tosította munkájában odaadó tá­mogatásáról és ragaszkodásáról. Ezzel a közgyűlés a főispán lel­kes éljenzése mellett véget ért. A közgyűlés után a főispán a vármegyei küldöttségeket fogadta, ami féltizenkettőig tartott. ­ Debreczen város és Hajdumegye törvényhatósága beiktatta Hadházy Zsigmond dr. főispánt. Tegnap délelőtt iktatta be fő­­ispáni székébe Hajduvármegye, majd Debreczen város törvény­­hatósági bizottsága Hadházi­ Zsigmond dr. főispánt. Mindkét helyen nagy érdeklődéssel és sok melegséggel fogadták az új főis­pánt, akinek programmód nyújtó beszédét mindkét törvényhatóság közgyűlésében a hallgatóság he­lyeslése és tetszése kísérte. A beiktatáson a város és a vár­megye társadalmának minden ré­tege, színe, java részt vett. A pol­gári­ és katonai hatóságok, inté­zetek, hivatalok, valamennyi fe­lekezet képviselői megjelentek­. — Budapestről Barabás Samu, Ná­­nássy Andor, Szabó Zoltán kép­viselők kisérték le Debreczenbe az új főispánt. Beiktatás a vármegyénél Délelőtt tíz óra előtt már zsúfo­lásig megtelt a törvényhatósági bizottsági tagokkal, vidéki kül­döttségekkel a vármegyeháza díszterme. Tíz órakor nyitotta meg a köz­gyűlést Pákozdy Sándor alispán, aki örömmel és atyafiságos szere­tettel üdvözölte a közgyűlés tag­jait, különösen azokat, akik ez al­kalommal először vannak jelen a közgyűlésen. Forrón szeretett ha­zánkra és­ ebben szűkebb ha­zánkra Isten áldását kérjük mondta. — E terem­ mindig a ha­zafias érzések temploma volt. A széthúzás, ez örök átok, talán so­hasem volt e teremben, mert min­den tag át volt hatva attól, hogy kifosztott, meggyalázott hazánk­nak összetartásra van szüksége és csak­ egyetértő ,összetartó, min­den önös érdeket kizáró munka segíthet ez országon. Megillető­­déssel jelentette, hogy a várme­gyének mindenki által tisztelt, mindenkinek szeretetében álló, bizalommal körülvett főispánja, Miskolczy Lajos, meghalt. Izzó magyar lelke elszállott a magyar hazáért folytatott nehéz munká­tól fáradt testéből, nemes szive megszűnt dobogni. Soha el nem múló emlékét örökítve meg a köz­gyűlés jegyzőkönyvében s az öz­vegyet s az ő utján a családot részvétirattal kereste fel. A mai közgyűlésnek egyetlen tárgya van: a belügyminiszter leirata, hogy a kormányzó Had­­házy Zsigmond dr., volt nemzet­gyűlési képviselői. Hajduvárm­e­­gye főispánjává kinevezte. Kéri ennek tudomásul vételét. A közgyűlés az alispán javasla­tait elfogadta, mire küldöttség ment a főispánért, akit terembe­­léptekor hosszantartó lelkes éljen­zéssel fogadtak. Az eskü. Pákozdy Sándor alispán az emelvény előtt fogadta Hadházy Zsigmond dr. főispánt. — Mély tisztelettel üdvözlöm Méltóságodat, — mondta — imás­kor e terembe lép. Jelentem­, hogy a kormány leiratát kinevezéséről a közgyűlés örvendetesen tudo­másul vette. Felkérem Méltóságo­dat, hogy az esküt tegye le és fog­lalja el az elnöki széket. A főispán az emelvényre ment és Nábráczky Béla főjegyző olva­sása után letette az esküt. " A főispán beszéde. A fölhangzó éljenzés lecsilla­­pulása után Hadházy Zsigmond dr. elmondta székfoglaló beszédét. Elsősorban mély tisztelettel és megkülönböztetett nagyrabecsü­léssel üdvözölte a törvényhatósá­got, amely iránta mindig szere­tettel volt és őt támogatta és a­melynek húsz éven át tagja volt. Változatlanul szeretné e szeretetet megtartani. Politikai hitvallást tett ezután és nagy és nehéz mun­kájához kéri a törvényhatóság jó­akaratát, támogatását. Taps, éljennés kisérte és fogad­ta a beszédet. A törvényhatóság nevében I. Szabó Lajos dr. kir. közjegyző üd­vözölte hosszabb beszédben a fő­ispánt. Ebben a nacionalizmus nagy jelentőségére mutatott rá. Majd Kálmán Lajos ny. polgár­mester lelkes szép beszédben mon­dott üdvöze­tet. Végül Nábráczky Béla főjegyző a tisztviselőkar­ ne­vében üdvözölte a főispánt és biz­ Installáció a városnál. Háromnegyed tizenkettőkor nyi­totta meg Csóka Sámuel polgár­mester-helyettes főjegyző Debre­czen város beiktató rendkívüli köz­gyűlését. A terem zsúfolásig meg­telt, alig lehetett megmozdulni a teremben, ahol Debrecen minden hivatalos és társadalmi szerve és előkelősége képviselve volt. A miniszteri leirat felolvasása után küldöttség ment­i főispánért, akit a polgármester-helyettes né­hány meleg szóval köszöntött,­­ majd felhívta az eskü letételére, amelynek megtörténtével Had­házy Zsigmond dr. elfoglalta az elnöki széket. A főispán beszéde: Nagyságos Polgármester Úr ! Te­kintetes törvényhatósági bizottság ! Amidőn a kormányzó úr legmaga­sabb elhatározásából a most letelt eskü után Debreczen sz. kir. város főispáni székét elfoglalom, méltóz­­tassék megengedni, hogy a legtel­jesebb magyaros őszinteséggel, be­­valljam és­ kijelentsem, hogy én Debreczen sz. kir. város főispáni állásának elfogadására csak igen nehezen határoztam el magamat. En­nek oka kizárólag az volt, hogy én nagyon jól ismerem azokat a súlyos ellentéteket, amelyek Debreczen vá­rosban ú­gy politikai, mint társa­dalmi téren fennforognak és ezen el­lentétnek ütközőpontjába belejutni kedvem egyáltalán nem volt és nem is ambicionáltam. Hogy mégis vál­laltam ezt a súlyos kötelezettséget, annak két oka van . Az egyik a köz­érdek parancsa. A m. kir. kormány a közérdekre való hi­vatkozással így kívánta, így akarta és én deferál­tam. Akaratomat az ő akaratának alárendeltem, mert felfogásom ma az, hogy mindenkit, akit végzete a politika terére vezetett, ha csak lel­kiismeretével és meggyőződésével súlyos összeütközésbe nem kerül, a közérdek parancsát teljesíteni köte­les. A másik ok az, hogy aki­ ezen nehéz feladatra vállalkozik, annak ezen feladat teljesítésére bizalomra van szüksége önmagához és én bí­zom magamban abban a tekintetben is, hogy a főispáni méltóságot meg tudom óvni attól a nem neki jutó szereptől, hogy a mindennapi poli­tika apró-cseprő dolgaiba beleavat­kozzék ! (Éljenzés.) Magamban bíztam, amikor elhatá­roztam magamat, de remélem és biz­ton hiszem, hogy Debreczen nagy múltú és hazafias polgársága úgy fog fogadni, mint magyar a magyar embert és akiről eleve feltételezte azt, hogy erejét az ország, a nem­zet, a város és a nagy közérdek­­szolgálatába állította és ha látni fog­ják, hogy én a jog, a törvény, az igazság és a méltányosság alapján állok, támogatni fognak, sőt idők fo­lyamán talán bizalmukra is érde­mesítenek. (Éljenzés.)

Next