Együtt, 1993 (3. évfolyam, 14-25. szám)

1993-01-01 / 14. szám

ION ILIESCU ÚR, ROMÁNIA ELNÖKE ÚJÉV! ÜZENETE Ezen az esztendő-búcsúztatón mindenkihez szólok, nőkhöz és férfiakhoz, gyermekekhez, fiatalok­hoz és idősebbekhez, meleg gondo­latokkal és jókívánságokkal a kö­zelgő új esztendőre. Immár a népek hagyományává vált, hogy esztendő­váltáskor a jóba vetett reménnyel ünnepeljék meg az új év eljövetelét Ezen az éjszakán az emberek egy pillanatra elfelejtik a gondokat, a bajokat, jobbak, megér­tőbbek, nagylelkűbbek lesznek. Ilyen gondolatokkal fordulok most önökhöz. Nem áll szándékomban megvonni a távozó év mérlegét, sem pedig felvázolni a problémákat, amelyekkel 1993. küszöbén találja magát szem­be a román társadalom, annál is in­kább minthogy nemrég alkalmam volt ezt megtenni. A lezárult 1992-es esztendő nem volt sem könnyű, sem egyszerű, sem nyugodalmas. Ellenkezőleg, az or­szág politikai életét nem egyszer eléggé heves választási harcok ural­ták, mind az év elején - a helyható­sági választások alkalmával -, mind a vége felé, a parlamenti- és elnök­­választások idején. Ám az év vége csendesebb időszakot hozott az ország életébe. Remélem, ez nem a vihar előtti csend - ahogyan egyesek jósolgatják -, hanem a kiegyensúlyo­zottság, a bölcsesség kifejezője, a­­melyre olyannyira szükségünk van, hogy áthidalhassuk a társadalmun­kat, a gazdaságot és a legtöbbünk életét is foglalkoztató nehézségeket Szükségünk van - és remélem, hogy 1993 a kiegyensúlyozottság éve lesz az ország számára­­ a gazdasá­gi élet talpraállására, az ipari és me­zőgazdasági termelés fellendülésé­re, a megújulásra és normalizáló­dásra az élet minden területén. Remélem, kellő erkölcsi erővel rendelkezünk ahhoz, hogy ne enged­jük lehengerelni magunkat a nehéz­ségektől és minden energiánkkal biztosítsuk, hogy 1993 az egyensúly és stabilitás időszaka legyen, sza­vatolva az ipar és a mezőgazdaság fellendülését, a valamennyi tevé­kenységi területen dolgozók képes­ségeinek és alkotó kezdeményezé­seinek érvényre jutását Legyünk képesek a nyugalom és a közrend, a honpolgárok biztonsá­gának megőrzésére, gyarapítsuk önvédelmi erőnket, hogy a társa­dalom leszámolhasson a korrup­cióval, a társadalmi egyensúlyt megbontó egyéb antiszociális jelen­ségekkel. A nemzetközi élet továbbra is fe­szült. Körülöttünk igen sok a fe­­szültségi góc, a konfliktus. Mind­annyiunk kötelessége, a felelős poli­tikai és társadalmi erők kötelessége, hogy fenntartsuk a belső egyensúlyt és stabilitást, ne engedjünk a provo­kációknak és más veszélyt hordozó akcióknak, váljunk az egyensúly és a béke tényezőivé az európai konti­nens e hányatott, megviselt térsé­gében. Legyen az 1993-as esztendő a béke éve, a stabilitás, a normális, jószomszédi kapcsolatok, a bizalom térhódításának, a valamennyi állam szüntelenül bővülő együttműködésé­nek éve. Arra törekszünk, hogy Ro­mánia továbbra is a béke és a stabi­litás, az egyetemes együttműködés cselekvő tényezőjének bizonyuljon. Jelentse 1993 Románia tevékeny je­lenlétét a nemzetközi életben. Remélem, több nyugalomban, békében lesz részünk hazánkban. Áldozzunk kevesebb energiát a gyű­lölet, a megátalkodottság, a szét­húzás, a társadalmi összetűzések szítására. Fordítsuk inkább energi­ánkat a civilizált eszmecserére, a nyílt, szidalmaktól, gyanakvástól, előítéletektől mentes párbeszédre. Tanúsítsunk több megértést és tü­relmet, erősítsük a tásadalom eggyé­­forrottságát az ország javára, a több­ség javára, a nemzeti érdekek védel­mében és érvényre juttatásában. Hozzon az 1993-as esztendő min­den családba több reménysugarat, jó egészséget, nyugodalmat és békét! Jobb esztendőt mindenkinek! Boldog új évet! ION ILIESCU ELNÖK BESZÉDE A BUKARESTBEN AKKREDITÁLT DIPLOMÁCIAI KÉPVISELETEK VEZETŐIVEL LEZAJLOTT TALÁLKOZÓN Ezen az esztendő-búcsúztatón először is melegen köszöntöm ö­­nöket, államaik képviselőiként Buka­restben. Köszönöm meleg szavai­kat, hozzám intézett jókívánságaikat Szeretnénk, ha hírnökeink lennének és biztosítanák országaik vezetőit a baráti érzelmekről, amelyeket álla­maik, az önök által képviselt népek iránt táplálunk, tolmácsolnák arra irányuló őszinte óhajunkat, hogy megszilárduljanak és méginkább kibontakozzanak a legtöbb önök által képviselt országhoz fűződő hagyományos kapcsolataink, akár­csak a nagyszámú más állammal az utóbbi időben létrehozott új kapcso­latok. Önök közül sokan átélték velünk együtt az 1989. decemberi Forradalmat követő három eszten­dőt. A nemsokára leköszönő 1992 - mint ahogyan tapasztalhatták - igen jelentőségteljes volt a román társa­dalom politikai fejlődése szempont­jából. Befejeződött a politikai fejlő­dés egy ciklusa, miután a román tár­sadalomban végbement a népi rob­banás, az 1989. decemberi Forra­­dalom­ szülte mélyreható átalakulás. Az ez év szeptemberében-októberé­­ben tartott választások zárták le e ciklust, amelynek közepette új, demokratikus alapokra, az 1990. májusában megválasztott első parlament által kidolgozott és or­szágos­ népszavazáson jóváhagyott új Alkotmány alapjaira, demokra­tikus, többpárti elvekre épültek az állami intézmények. Az Alkotmány szellemében jöttek létre a központi szintű új állami intézmények. A februári választások nyomán a helyi intézmények és a helyi közigazgatási szervek új struktúrával vértezték fel a román jogállamot. Megállapíthatjuk tehát, hogy a román társadalom e három évi politikai fejlődése rend­kívül mélyenszántó volt, ugrásszerű haladásnak bizonyult társadalmunk demokratikus életének kialakulá­sában. Természetesen nehéz problé­mákkal kell megbirkóznunk gazda­sági téren és a társadalmi életben. Ezek megoldása az új parlament által jóváhagyott új kormány legfőbb hivatása. Az új kormány igen nehéz időszakban, az 1993-as előkészü­letek teljében kezdte meg tevékeny­ségét. Egyesek arra várnak, hogy a jövő év tavaszáig a kormány beadja a kulcsot és reméljük - és szeretnénk ha e reményünk valóra is válna -, hogy a kormány képes lesz a nemzet alkotó erőinek mozgósítására, hogy ily módon megfékezze a gazdasági élet, de mindenekelőtt a termelő tevékenység hanyatlási folyamatát, előmozdítva, hogy 1993-ban egyrészt normalizálódjék a gazdasági élet, másrészt pedig beköszöntsön a nemzetgazdaság új alapokon történő fellendülése. Reméljük ugyanakkor, hogy a gazdasági reform a piacgaz­daságra való áttérés folyamata vilá­gos körvonalat nyer mind törvény­hozói, mind pedig alkotmányos vo­natkozásban, akárcsak olyképpen, hogy létrejönnek a modern piac­­gazdaság sajátos mechanizmusai, amelyek szervesen beilleszkednek a világgazdaság fejlődési folyamatába. Ebből a szempontból, külpolitikai síkon figyelmünk középpontjában áll az Integrálódás a gazdasági élet területén is, akárcsak a más jellegű kapcsolatok tekintetében az általá­nos európai folyamatba, különös te­kintettel a kontinensünk életében végbement mélyreható átalakulá­sokra, a földrészünket kettévágó ideológiai sorompók és katonai jellegű sorompók felszámolására. Cselekvő részesei kívánunk lenni e folyamatnak, amely célul tűzi ki az általános kontinentális kapcsolatok új alapokra helyezését. Az 1992-es esztendő ebből a szempontból né­hány lépést jelentett előre integrá­lódásunk útján az európai politikai intézményekbe, így az Európa Ta­nácsba, a NATO-hoz, Nyugat-Európá­­hoz fűződő kapcsolataink terén, közös piaci társulásunkat, a Szabad Kereskedelmi Társulásba történő belépésünket illetően, akárcsak ál­talában, az európai államokhoz fű­ződő kétoldalú kapcsolataink vonat­kozásában. Jelentős mértékben ér­dekeltek vagyunk a szomszédos államokhoz fűződő kapcsolataink javításában, amelyekkel együtt járjuk be a parancsuralmi rezsimről a de­mokratikus rendszerre, a központo­sított gazdaságról a piacgazdaságra való áttérés bonyolult folyamatait. Együtt próbáljuk leküzdeni az átme­net nagy megpróbáltatásait. Néze­tünk szerint együttesen, a megértés és az együttműködés szellemében jobban áthidalhatjuk a nehézsége­ket. Éppen ezért mélyen érdekeltek vagyunk abban - amint azt már nem egyszer mondottam - , hogy az összes szomszédos állammal kiala­kítsuk a megértés, az együttműkö­dés légkörét, fejlesszük országaink hagyományos kapcsolatait. Különös­képpen aggasztanak bennünket a környező tűzfészkek, főként Jugosz­láviában, e szomszédos baráti or­szágban, amelyhez gazdag hagyo­mányokban bővelkedő történelmi kapcsolatok fűznek bennünket. Nagy mértékben foglalkoztat a súlyos, feszült jugoszláviai helyzet. Úgy véljük, csakis politikai úton érhető el a jugoszláviai belső konfliktusok megoldása és kiterjedésük elhárítá­sa. E tekintetben az egyensúly aktív tényezője kívánunk lenni olyan megfelelő megoldási módozatok felkutatásában, amelyek elsimítják, felszámolják a konfliktusgócokat. Nyitottak vagyunk ugyanakkor az együttműködésre a jugoszláv konf­liktus megoldásában elkötelezett valamennyi tényezővel. Érdekeltek vagyunk abban is, hogy hathatós hozzájárulást nyújtsunk a körü­löttünk kialakult más feszültségi gócok felszámolásához. Érdekeink természetesen nem szorítkoznak csupán az európai államokhoz fűződő kapcsolatokra. Tevékenyen bekapcsolódtunk a Fe­­kete-tenger­ térségi államok kapcso­latainak bővítését célzó kezde­ményezésekbe és ki akarjuk terjesz­teni e kapcsolatokat a Duna-meden­­ce övezetére is. Kapcsolataink fej­lesztésére törekedtünk a világ erőtel­jes államaival is, az Egyesült Álla­mokkal, Japánnal, Kínával, Latin- Amerika, Ázsia, Afrika államaival. Bővíteni kívánjuk a világ minden államához fűződő sokrétű kapcsola­tainkat Megkülönböztetett figyelmet fordítunk jelenlétünkre a nemzetközi szervekben, az Egyesült Nemzetek Szervezetében, amelynek - úgy vél­jük - egyre cselekvőbb szerepet kell betöltenie a súlyos helyzetek megol­dásában, a nemzetközi kapcsolatok­ban fennálló vitás kérdések rendezé­sében; a béke tényezőjévé kell vál­nia, aktív tényezővé nemzetközi kap­csolatok minden szinten történő fejlődésében. Alkalmam volt részt venni a Rio de Janeiró-i konferen­cián, az 1992-es év egyik nagy jelen­tőségű, központi politikai esemé­nyén, amely megvizsgálta a gazda­sági fejlődés, az ökológiai egyensúly, a környezeti tényezők probléma­körét Ez alkalommal is szó esett a kortárs civilizációt ma és a jövőben is foglalkoztató nagy problémák egyikéről: a gazdag és a szegény világ közötti mindegyre fokozódó egyenlőtlenségről. Az Egyesült Nem­zetek Szervezete által a fejlődésnek szentelt három évtized ékesen kidomborította, mennyire fontos a gazdag és szegény világ között, Észak és Dél között szüntelenül mélyülő szintkülönbségnek a csök­kentése. Ez jelenti talán a civilizáció egyik legnagyobb problémáját ezen a századfordulón, s minden bi­zonnyal kihatással lesz a jövő szá­zadelőre is. A nagy politikai problé­mák egyike ez, küzd vele az embe­riség, küzdenek vele a világ összes államai. Ennek keretében az együtt­működésnek aktív tényezőként kell támogatnia a nagy gazdasági-társa­dalmi nehézségekkel küzdőket. Saj­nos, a mi országaink Európa keleti térségében - átvészelve az anyagi termelés és a társadalmi élet hanyat­lási folyamatát - inkább a nehézsé­gekkel küzdő világot, a gyengén fej­lett világot közelítik meg, sem mint a fejlett világot Reméljük, hogy mind­egyikük erőfeszítése, népeink erőfe­szítése révén áthidalhatjuk ezt a sza­kaszt, fejlődésünk e fázisát és dina­mikus, cselekvő tényezőkké válha­tunk az egész gazdasági élet fejlődé­sében, a gazdag világot a szegény világtól elválasztó kirívó különböző­ségek enyhítésében. E néhány gondolattal szeretnék mindnyájuknak egy jobb esztendőt kívánni. Kívánjuk valamennyien, hogy 1993 eredményezzen fontos lépése­ket a béke megszilárdításának útján, hozza el a nemzetközi együttműkö­dés fejlesztésének kedvező légkörét. Erőt, egészséget önöknek és család­juknak. Kérem, adják át az önök­ kép­­viselte államok vezetőinek, népeinek legjobb kívánságainkat az új eszten­dőre! Boldog új évet!

Next