Együtt, 1993 (3. évfolyam, 14-25. szám)
1993-01-01 / 14. szám
ION ILIESCU ÚR, ROMÁNIA ELNÖKE ÚJÉV! ÜZENETE Ezen az esztendő-búcsúztatón mindenkihez szólok, nőkhöz és férfiakhoz, gyermekekhez, fiatalokhoz és idősebbekhez, meleg gondolatokkal és jókívánságokkal a közelgő új esztendőre. Immár a népek hagyományává vált, hogy esztendőváltáskor a jóba vetett reménnyel ünnepeljék meg az új év eljövetelét Ezen az éjszakán az emberek egy pillanatra elfelejtik a gondokat, a bajokat, jobbak, megértőbbek, nagylelkűbbek lesznek. Ilyen gondolatokkal fordulok most önökhöz. Nem áll szándékomban megvonni a távozó év mérlegét, sem pedig felvázolni a problémákat, amelyekkel 1993. küszöbén találja magát szembe a román társadalom, annál is inkább minthogy nemrég alkalmam volt ezt megtenni. A lezárult 1992-es esztendő nem volt sem könnyű, sem egyszerű, sem nyugodalmas. Ellenkezőleg, az ország politikai életét nem egyszer eléggé heves választási harcok uralták, mind az év elején - a helyhatósági választások alkalmával -, mind a vége felé, a parlamenti- és elnökválasztások idején. Ám az év vége csendesebb időszakot hozott az ország életébe. Remélem, ez nem a vihar előtti csend - ahogyan egyesek jósolgatják -, hanem a kiegyensúlyozottság, a bölcsesség kifejezője, amelyre olyannyira szükségünk van, hogy áthidalhassuk a társadalmunkat, a gazdaságot és a legtöbbünk életét is foglalkoztató nehézségeket Szükségünk van - és remélem, hogy 1993 a kiegyensúlyozottság éve lesz az ország számára a gazdasági élet talpraállására, az ipari és mezőgazdasági termelés fellendülésére, a megújulásra és normalizálódásra az élet minden területén. Remélem, kellő erkölcsi erővel rendelkezünk ahhoz, hogy ne engedjük lehengerelni magunkat a nehézségektől és minden energiánkkal biztosítsuk, hogy 1993 az egyensúly és stabilitás időszaka legyen, szavatolva az ipar és a mezőgazdaság fellendülését, a valamennyi tevékenységi területen dolgozók képességeinek és alkotó kezdeményezéseinek érvényre jutását Legyünk képesek a nyugalom és a közrend, a honpolgárok biztonságának megőrzésére, gyarapítsuk önvédelmi erőnket, hogy a társadalom leszámolhasson a korrupcióval, a társadalmi egyensúlyt megbontó egyéb antiszociális jelenségekkel. A nemzetközi élet továbbra is feszült. Körülöttünk igen sok a feszültségi góc, a konfliktus. Mindannyiunk kötelessége, a felelős politikai és társadalmi erők kötelessége, hogy fenntartsuk a belső egyensúlyt és stabilitást, ne engedjünk a provokációknak és más veszélyt hordozó akcióknak, váljunk az egyensúly és a béke tényezőivé az európai kontinens e hányatott, megviselt térségében. Legyen az 1993-as esztendő a béke éve, a stabilitás, a normális, jószomszédi kapcsolatok, a bizalom térhódításának, a valamennyi állam szüntelenül bővülő együttműködésének éve. Arra törekszünk, hogy Románia továbbra is a béke és a stabilitás, az egyetemes együttműködés cselekvő tényezőjének bizonyuljon. Jelentse 1993 Románia tevékeny jelenlétét a nemzetközi életben. Remélem, több nyugalomban, békében lesz részünk hazánkban. Áldozzunk kevesebb energiát a gyűlölet, a megátalkodottság, a széthúzás, a társadalmi összetűzések szítására. Fordítsuk inkább energiánkat a civilizált eszmecserére, a nyílt, szidalmaktól, gyanakvástól, előítéletektől mentes párbeszédre. Tanúsítsunk több megértést és türelmet, erősítsük a tásadalom eggyéforrottságát az ország javára, a többség javára, a nemzeti érdekek védelmében és érvényre juttatásában. Hozzon az 1993-as esztendő minden családba több reménysugarat, jó egészséget, nyugodalmat és békét! Jobb esztendőt mindenkinek! Boldog új évet! ION ILIESCU ELNÖK BESZÉDE A BUKARESTBEN AKKREDITÁLT DIPLOMÁCIAI KÉPVISELETEK VEZETŐIVEL LEZAJLOTT TALÁLKOZÓN Ezen az esztendő-búcsúztatón először is melegen köszöntöm önöket, államaik képviselőiként Bukarestben. Köszönöm meleg szavaikat, hozzám intézett jókívánságaikat Szeretnénk, ha hírnökeink lennének és biztosítanák országaik vezetőit a baráti érzelmekről, amelyeket államaik, az önök által képviselt népek iránt táplálunk, tolmácsolnák arra irányuló őszinte óhajunkat, hogy megszilárduljanak és méginkább kibontakozzanak a legtöbb önök által képviselt országhoz fűződő hagyományos kapcsolataink, akárcsak a nagyszámú más állammal az utóbbi időben létrehozott új kapcsolatok. Önök közül sokan átélték velünk együtt az 1989. decemberi Forradalmat követő három esztendőt. A nemsokára leköszönő 1992 - mint ahogyan tapasztalhatták - igen jelentőségteljes volt a román társadalom politikai fejlődése szempontjából. Befejeződött a politikai fejlődés egy ciklusa, miután a román társadalomban végbement a népi robbanás, az 1989. decemberi Forradalom szülte mélyreható átalakulás. Az ez év szeptemberében-októberében tartott választások zárták le e ciklust, amelynek közepette új, demokratikus alapokra, az 1990. májusában megválasztott első parlament által kidolgozott és országos népszavazáson jóváhagyott új Alkotmány alapjaira, demokratikus, többpárti elvekre épültek az állami intézmények. Az Alkotmány szellemében jöttek létre a központi szintű új állami intézmények. A februári választások nyomán a helyi intézmények és a helyi közigazgatási szervek új struktúrával vértezték fel a román jogállamot. Megállapíthatjuk tehát, hogy a román társadalom e három évi politikai fejlődése rendkívül mélyenszántó volt, ugrásszerű haladásnak bizonyult társadalmunk demokratikus életének kialakulásában. Természetesen nehéz problémákkal kell megbirkóznunk gazdasági téren és a társadalmi életben. Ezek megoldása az új parlament által jóváhagyott új kormány legfőbb hivatása. Az új kormány igen nehéz időszakban, az 1993-as előkészületek teljében kezdte meg tevékenységét. Egyesek arra várnak, hogy a jövő év tavaszáig a kormány beadja a kulcsot és reméljük - és szeretnénk ha e reményünk valóra is válna -, hogy a kormány képes lesz a nemzet alkotó erőinek mozgósítására, hogy ily módon megfékezze a gazdasági élet, de mindenekelőtt a termelő tevékenység hanyatlási folyamatát, előmozdítva, hogy 1993-ban egyrészt normalizálódjék a gazdasági élet, másrészt pedig beköszöntsön a nemzetgazdaság új alapokon történő fellendülése. Reméljük ugyanakkor, hogy a gazdasági reform a piacgazdaságra való áttérés folyamata világos körvonalat nyer mind törvényhozói, mind pedig alkotmányos vonatkozásban, akárcsak olyképpen, hogy létrejönnek a modern piacgazdaság sajátos mechanizmusai, amelyek szervesen beilleszkednek a világgazdaság fejlődési folyamatába. Ebből a szempontból, külpolitikai síkon figyelmünk középpontjában áll az Integrálódás a gazdasági élet területén is, akárcsak a más jellegű kapcsolatok tekintetében az általános európai folyamatba, különös tekintettel a kontinensünk életében végbement mélyreható átalakulásokra, a földrészünket kettévágó ideológiai sorompók és katonai jellegű sorompók felszámolására. Cselekvő részesei kívánunk lenni e folyamatnak, amely célul tűzi ki az általános kontinentális kapcsolatok új alapokra helyezését. Az 1992-es esztendő ebből a szempontból néhány lépést jelentett előre integrálódásunk útján az európai politikai intézményekbe, így az Európa Tanácsba, a NATO-hoz, Nyugat-Európához fűződő kapcsolataink terén, közös piaci társulásunkat, a Szabad Kereskedelmi Társulásba történő belépésünket illetően, akárcsak általában, az európai államokhoz fűződő kétoldalú kapcsolataink vonatkozásában. Jelentős mértékben érdekeltek vagyunk a szomszédos államokhoz fűződő kapcsolataink javításában, amelyekkel együtt járjuk be a parancsuralmi rezsimről a demokratikus rendszerre, a központosított gazdaságról a piacgazdaságra való áttérés bonyolult folyamatait. Együtt próbáljuk leküzdeni az átmenet nagy megpróbáltatásait. Nézetünk szerint együttesen, a megértés és az együttműködés szellemében jobban áthidalhatjuk a nehézségeket. Éppen ezért mélyen érdekeltek vagyunk abban - amint azt már nem egyszer mondottam - , hogy az összes szomszédos állammal kialakítsuk a megértés, az együttműködés légkörét, fejlesszük országaink hagyományos kapcsolatait. Különösképpen aggasztanak bennünket a környező tűzfészkek, főként Jugoszláviában, e szomszédos baráti országban, amelyhez gazdag hagyományokban bővelkedő történelmi kapcsolatok fűznek bennünket. Nagy mértékben foglalkoztat a súlyos, feszült jugoszláviai helyzet. Úgy véljük, csakis politikai úton érhető el a jugoszláviai belső konfliktusok megoldása és kiterjedésük elhárítása. E tekintetben az egyensúly aktív tényezője kívánunk lenni olyan megfelelő megoldási módozatok felkutatásában, amelyek elsimítják, felszámolják a konfliktusgócokat. Nyitottak vagyunk ugyanakkor az együttműködésre a jugoszláv konfliktus megoldásában elkötelezett valamennyi tényezővel. Érdekeltek vagyunk abban is, hogy hathatós hozzájárulást nyújtsunk a körülöttünk kialakult más feszültségi gócok felszámolásához. Érdekeink természetesen nem szorítkoznak csupán az európai államokhoz fűződő kapcsolatokra. Tevékenyen bekapcsolódtunk a Fekete-tenger térségi államok kapcsolatainak bővítését célzó kezdeményezésekbe és ki akarjuk terjeszteni e kapcsolatokat a Duna-medence övezetére is. Kapcsolataink fejlesztésére törekedtünk a világ erőteljes államaival is, az Egyesült Államokkal, Japánnal, Kínával, Latin- Amerika, Ázsia, Afrika államaival. Bővíteni kívánjuk a világ minden államához fűződő sokrétű kapcsolatainkat Megkülönböztetett figyelmet fordítunk jelenlétünkre a nemzetközi szervekben, az Egyesült Nemzetek Szervezetében, amelynek - úgy véljük - egyre cselekvőbb szerepet kell betöltenie a súlyos helyzetek megoldásában, a nemzetközi kapcsolatokban fennálló vitás kérdések rendezésében; a béke tényezőjévé kell válnia, aktív tényezővé nemzetközi kapcsolatok minden szinten történő fejlődésében. Alkalmam volt részt venni a Rio de Janeiró-i konferencián, az 1992-es év egyik nagy jelentőségű, központi politikai eseményén, amely megvizsgálta a gazdasági fejlődés, az ökológiai egyensúly, a környezeti tényezők problémakörét Ez alkalommal is szó esett a kortárs civilizációt ma és a jövőben is foglalkoztató nagy problémák egyikéről: a gazdag és a szegény világ közötti mindegyre fokozódó egyenlőtlenségről. Az Egyesült Nemzetek Szervezete által a fejlődésnek szentelt három évtized ékesen kidomborította, mennyire fontos a gazdag és szegény világ között, Észak és Dél között szüntelenül mélyülő szintkülönbségnek a csökkentése. Ez jelenti talán a civilizáció egyik legnagyobb problémáját ezen a századfordulón, s minden bizonnyal kihatással lesz a jövő századelőre is. A nagy politikai problémák egyike ez, küzd vele az emberiség, küzdenek vele a világ összes államai. Ennek keretében az együttműködésnek aktív tényezőként kell támogatnia a nagy gazdasági-társadalmi nehézségekkel küzdőket. Sajnos, a mi országaink Európa keleti térségében - átvészelve az anyagi termelés és a társadalmi élet hanyatlási folyamatát - inkább a nehézségekkel küzdő világot, a gyengén fejlett világot közelítik meg, sem mint a fejlett világot Reméljük, hogy mindegyikük erőfeszítése, népeink erőfeszítése révén áthidalhatjuk ezt a szakaszt, fejlődésünk e fázisát és dinamikus, cselekvő tényezőkké válhatunk az egész gazdasági élet fejlődésében, a gazdag világot a szegény világtól elválasztó kirívó különbözőségek enyhítésében. E néhány gondolattal szeretnék mindnyájuknak egy jobb esztendőt kívánni. Kívánjuk valamennyien, hogy 1993 eredményezzen fontos lépéseket a béke megszilárdításának útján, hozza el a nemzetközi együttműködés fejlesztésének kedvező légkörét. Erőt, egészséget önöknek és családjuknak. Kérem, adják át az önök képviselte államok vezetőinek, népeinek legjobb kívánságainkat az új esztendőre! Boldog új évet!