Elektrotechnika, 1971 (63. évfolyam, 1-12. szám)
1971-10-01 / 10-11. szám
Elektrotechnika 64. évf. 1971. 10—11. sz. Terényi L.: RÁZDAN—3 számítógép 349 2. A távadatfeldolgozási rendszer Az adatátviteli csatorna és a számítógép kapcsolatától függően kétféle adatátviteli üzem lehetséges. Az első változat olyan üzemmód, amelyben az átvitt adatokat a célállomáson levő végberendezés valamilyen hordozóra rögzíti, az adatok beolvasása pedig a gép tárolójába erről a hordozóról fog történni egy esetleg későbbi, az átviteltől független időpontban. Ezt offline adatátvitelnek nevezzük. Az adatátvitel másik, fejlettebb módszere az online átvitel. Jellemzője, hogy az adatátviteli csatorna a számítógéppel közvetlen kapcsolatban van, és a feladó által küldött adatok egyenesen a gép tárolójába kerülnek közbülső hordozóra való rögzítés nélkül. Az adatátvitel megvalósításához adatátviteli csatorna, adatátviteli és végberendezések szükségesek. Adatátviteli csatorna céljainak megfelelnek a postai telefon- és telexvonalak, de az igényektől függően egyéb vonalak is felhasználhatók. Az adatátviteli berendezések rendeltetése egyrészt a végberendezés által kiadott jelek továbbításra alkalmas kódokká való átalakítása, ill. azok dekódolása a célállomáson, másrészt a továbbítás folyamán a vonalon bekövetkezett információsérülés felfedése és — lehetőség szerint — javítása. Végberendezésekként a körülményektől és céltól függően különböző input-output perifériák használhatók. Online adatátvitelnél a célállomás végberendezésének maga a számítógép tekinthető, amelyre az adatátviteli berendezés közvetlenül csatlakozik. A RAZDAN —3 számítógép eredetileg nem rendelkezett online távadatfeldolgozási lehetőségekkel, azonban nem sokkal az üzembe helyezés után felmerült az igény ilyen típusú szolgáltatás iránt is. Ezért még ugyanazon év folyamán a VEIKI Számítóközpontjában elvégeztük az Intézet által kifejlesztett TRANSZBIT 200 elnevezésű adatátviteli hibavédelmi berendezést és a RAZDAN —3 illesztésének műszaki munkálatait. E munkálatok célja a RAZDAN —3 számítógép központi vezérlőegységének és a beviteli perifériák helyi vezérlésének olyan átalakítása volt, amelynek eredményeként a TRANSZKIT 200 adatátviteli berendezés vevőoldalán kapott, 5 csatornán kódolt (5 bites) információ közvetlenül a számítógép operatív memóriájába továbbítható a beviteli perifériák megkerülésével. Normál offline adatátviteli üzem esetén a TRANSZBIT adóoldalán 5 csatornás lyukszalagról beolvasott információt a vevő egy FACIT PE 1500 típusú lyukszalagperforátor segítségével lyukszalagra rögzíti. A számítógépben kiépített interface a TRANSZBIT vevő felé a FACIT perforátorral teljesen azonos paramétereket mutat, gyakorlatilag FACIT-kompatibilis. Ez lehetővé teszi, hogy a megfelelő üzemmód a TRANSZBIT vevő kimenő csatlakozójának egyszerű átkapcsolásával beállítható . May Péter—Juhász Flórián: Zárójelentés a transzbit 50-200 adatátviteli hibavédelmi berendezésről. VEIKI tanulmány 1958. legyen. A berendezés így bármilyen más, FACIT perforátorra dolgozó adatátviteli berendezéshez is azonnal illeszkedik. A számítógép és az adatátviteli berendezés kapcsolatának realizálása egy új utasítás kialakításával történt, melynek kódja egy üres utasítás kódja lett. Mielőtt azonban működésére rátérnénk, röviden ismertetjük a TRANSZBIT vevő kimeneti mechanizmusának működését. Offline adatátvitel esetén az adótól kapott információt a vevő karakterenként továbbítja a lyukszalagperforátor felé. Ez úgy valósul meg, hogy amikor az 5 bites kiviteli regiszterben megjelenik az információ, a vevő startjelet küld a perforátornak, amely — a mechanika felpörgése után — a tárolt karaktert kiperforálja, és a perforálás megtörténtét visszajelzi a vevőnek. A kiviteli regiszterben csak a visszajelzés megérkezése után jelenik meg a következő karakter. A következő karakter betöltése után a vevő új startjelet küld a perforátornak, azaz minden karakter kibocsátását a vevő által küldött startjel előzi meg. Az utasítás végrehajtásához az interface-nek kettős feladatot kell megoldania. Egyrészt érzékelnie és a gépi lekérdezésig tárolnia kell a vevő startjelét, másrészt a karakter beolvasásának befejeződéséig megfelelő foglaltsági jelet kell kiadnia a vevő felé, amellyel az információ idő előtti kicserélését hivatott meggátolni a vevő kiviteli regiszterében. 3. Az adatátviteli utasítás végrehajtása Az interface jelzésétől függően az új utasítás végrehajtása kétféleképpen történhet: 1. Ha a startjel már előzőleg érkezett, és a vevő kiviteli regiszterében az információ kibocsátásra vár, ezt az interface jelzi a gép felé. Ebben az esetben a gép beolvassa a kimenő regiszter tartalmát az utasítás A1 címrészén megjelölt memóriarekesz 1 — 5 bitjébe, majd rátér a program soron következő utasításának végrehajtására. Az A2 címrész tartalma közömbös. 2. Ha az interface nem kapott startjelet, akkor vezérlésátadás történik a program azon utasítására, amely az A2 címrészen megjelölt memóriarekeszben helyezkedik el. Ebben az esetben az A1 címrész tartalma közömbös. Az interface tervezésénél különös figyelmet igénylőnek mutatkozott az alábbi két momentum: 1. A TRANSZBIT vevő a számítógép működése közben bármely időpontban küldhet startjelet. Kis valószínűséggel ugyan, de előfordulhat olyan jelenség is, hogy ez a startjel éppen az interface gépi lekérdezésének pillanatában érkezik. A két jel által előidézett tranziens folyamatok egyidőben történő lefolyása instabil működést eredményezne, ezért a lekérdezés pillanatában nem szabad startjelet fogadni. Ez azonban információvesztést jelenthet. A megoldást a startjel egyszerre két helyen történő fogadása nyújtja, amelyek közül az egyiken a startjel mesterséges késleltetést kap. A továbbjutást a lekérdezés dönti el. Ha nincs lekérdezés, a jel késleltetés nélkül továbbjut, a késleltetett