Élelmezési Dolgozó, 1951 (46. évfolyam, 1-12. szám)

1951-01-26 / 1. szám

­ Résztvettünk Dunapentelén az építkezéseken örömmel jelentjük, hogy a Kecs­­kemétvidéki Borforgalmi V. apos­­tagi pincészetének dolgozói­ vasár­nap Dunapentelén az épülő Dunai Vasműnél önkéntes munkában vet­tek részt azért, hogy így kifeje­zésre juttathassák szeretetüket és méltóan vegyék ki a részüket­­ a Pártkongresszusra való készülés­­ből. Ezúton is köszönetet mondunk az illetékeseknek azért, hogy legalább egy műszakon keresztül mi is ki­vehettük részünket ötéves tervünk egyik legnagyobb büszkeségének építéséből. Hallottunk már híreket az ország hatalmas építkezéseiről, de az az alkotás, amelyről ottlétünk alatt sa­ját szemünkkel is meggyőződhet­tünk az minden képzeletet felül­múlt. Mi, akik ismerjük ezt a vi­déket tudjuk, hogy ezen a helyen még néhány héttel ezelőtt szántó­föld és rét volt. Ma pedig egy vi­rágzó modern város épül. Egy háromemeletes munkásház tetejéről szétnéztünk és nem győz­tünk betelni a csodálatos látvány­­nyal Ameddig a szem ellát, minde­nütt a köröskörül 2—3 emeletes mun­­kásházak, mind lapos tetővel és er­kéllyel. A házak körül lent az utak betonból. Nagyszerű látvány volt. S ilyen körülmények között vígan ment a munka, s mi azon igyekez­­tünk, hogy munkánkkal elősegítsük és meggyorsítsuk a béke művének építését. Ennek eredményeképpen a normát 130 százalékra teljesítettük. Elvtársi üdvözlettel: Kollár László szakszervezeti bizalmi Kecskemti Borforgalmi V. A Párt számunkra is utat mutatott Mi is megértettük Rákosi elvtárs legutóbbi beszédét, mely­ből rámutatott a kétlaki élet káros, voltára. De láttuk mi is, hogy akinek otthon földje van és egyben gyári munkás, az egyik helyen sem tudja 100 százalékosan teljesíteni kötelességét. A gyár­ban azon jár az esze, hogy a földjén mennyi munkát kell még elvégeznie — üzemidő után szalad haza, dolgozik késő estig, viszont a földjét csak nem tudja úgy megmű­velni, s nem fordult rá olyan gondot, mint aki csak földmű­veléssel foglalkozik. Felmértük ennek jelentőségét, s felajánljuk földünket és szőlőnket az MDP II. Országos Kongresszusa tisz­teletére, hogy ezzel is hozzájá­ruljunk a kongresszus sikeré­hez, s ezzel is meggyorsítsuk szocialista mezőgazdaságunk fejlődését.­­5. Kocsis Ignácné, 6. Bárdos Ferencné, 6. Kovács Jánosné egri dohánygyári munkásnők A fokozott munkavédelemi demokráciánk újabb eredménye Pártunk és kormányunk, a Szov­jetunió tapasztalata nyomán, felfi­gyelt arra, hogy szocialista álla­munk építése, — dolgozó népünk — érdekében még van olyan tenni­valónk, mely dolgozóink munka­viszonyának, egészségük, testi épsé­gük biztosítását szolgálja. Ez a terület pedig a munkavédelem területe. A Szakszervezetek Országos Ta­nácsa, a munkavédelem fokozása érdekében iskolán nevel bennünket, ennek a feladatnak az elvégzésére. Mint sü­tőmunkást öröm tölt el, hogy Pártunk bizalmából ennek az iskolának hallgatója lehettem. Igérem­ ,hogy a tanultakat dol­gozó társaim érdekében hasznosí­tom. BALOGH KÁLMÁN Fóv. Kenyérgyár, Százados-ti ÉLELMEZÉSI DOLGOZÓ é­lelmi­ezé SrMs, DO­LGOZÓK HANGJÁSK. A Pártkongresszus elé A Pártkongresszus előtt, úgy érzem meg kell szólalnom és el kell mondanom, mit érzek­ dolgozótársa­­immal együtt. Antikor üzemünk, a Nagykőrösi Konzervgyár 1950 III. negyedévében elnyerte az élüzem-zászlót —ket­tős öröm­ért. Az élüzem-zászló mellett én magam megkaptam a Sztahanovista-kitüntetést. Minden eredményünket a Pártnak, a Pártból áradó hatalmas lendületnek, szervezettségnek köszön­hetjük. Innen merítettük azt az erőt­ és lendületet, amely lehetővé tette, hogy versenymozgalmunk tovább fejlődjön és sztálini felajánlásunkat teljesítve, a Párt kongresszusára újabb felajánlást tehessünk, ezzel is válaszolva az imperialista háborús gyújtogatóknak. Amikor vállaltuk, hogy telje­sít mény százal­ékun­kat emelni fogjuk és a selejt csökkentést végrehajtjuk, akkor tudjuk azt, hogy szolidaritást vállaltunk a világ dolgozóinak szabadság- és békeharcáért folyó küzdelmében. Példát veszünk Korea hős asszonyairól, akik vérüket és életüket áldozzák a szabadságért és békéért. Öröm számunkra, hogy koreai testvéreink a kínai önkéntesek ilyen hatalmas sikert érnek el, és látjuk azt is, milyen zűrzavart okoz az USA tőkései és poli­tikusai körében hadseregük kudarca, azért is jobban dolgozunk, hogy a mi hadseregünket meg tudjuk erősíteni, hogy rettegjenek tőle az imperialisták. — A Párt II. Kongresszusa újabb lendületet, újabb munkakedvet teremt, a bírálat és önbírálat segítségé­vel feltárja a legfontosabb eredményeket, hibákat és rámutat a további tennivalókra. Hosszú időre meg­szabja a magyar dolgozó nép feladatait, utat mutat a szocializmus építésében és jövőnk megalapozásá­ban. Ezért fogadjuk, hogy maradéktalanul teljesítjük Pártunk és szeretett Rákosi elvtárs által kiszabott fel­adatainkat és üzemünk tervét maradéktalanul végre­hajtjuk. Legyen ez a fogadalom a nagy Szovjetunió iránt érzett szeretetünk, hálánk és a Magyar Dolgozók Pártja iránt érzett bizalom és hűség bizonyítéka. Szilárdan állunk Pártunk, nagy barátunk, a Szov­jetunió vezette béketábor mellett és minden erőnkkel harcolunk a békéért. DABIZS JÓZSEFNÉ munkaérdentiertdes sztahanovista, Nagykőrösi Konzervgyár. Két Hari néphadseregünk tagja: tiszti iskolások Amikor megtudtam azt, hogy két fiam, akik közül az egyik 18 éves. A másik 21, egyszerre, egy napon vonul be, azt hittem­, a szívem meg­hasad a fájdalomtól. Napokig sírtam, alig tudtam a munkámat el­végezni. Senkire nem hallgattam, akárhogy akartak vigasztalni, kerül­tem azokat, akik beszélni akartak velem. Arra gondoltam mindig, mi lesz velük, arra gondoltam, hogy a fizetésemből nem, tudom, magaimat is eltartani, «nem, őket is segíteni Az otthonmaradó 23 éves fiamm napokig nem tudtam ránézni,­ mert neki köszönhettem, hogy elment a két öccse, mert ő volt az, aki felvilágosította őket, hogy milyen ma a néphadseregben a katona élete. Végtelenül szégyellem magamat helytelen viselkedésem miatt, mert araikor viszontláttam két fiamat, örömömben majd kiugrottam a bő­römből. Kimondták, hogy milyen bánásmódba­n részesülnek, moziba, színházba járnak, sportolnak, élvezik a kultúrát, gyönyörű szép­­ ruhájuk, csinosak. Mióta a fiaimat megláttam, nem ismerek saját magamra. Minden dolgozó anyának szívemből kívánom ezt a meg­tiszteltetést és örömeit, a­mit én érzek, hogy az ő fiaik is jussanak a tiszti iskolások sorába. Az onbanmaradt fiam megmagyarázta és magam is rájöttem, hogy a békeharc erősítése szükségessé teszi néphadseregünk erősítés­ét, arai­­álltal megvédi a békét és elrettenti az imperialistákat a támadástól. Fontos, hogy a néphadseregünk a munkásosztály leghűbb fiaiból áll­jon, akikre mindenben számíthatnak, akik becsülettel megállják a he­lyüket és nem lesznek a munkásosztály árulói. A Horthy-rendszerben egészen más volt a katonák élete, hiszen az keserített el engemet, hogy akkor éhezitek, kérték a hozzátartozójuktól a csomagot, ruhájuk rongyos, kopott, gorombán bántak velük, a kato­náknak rettegniü­k kellett az akkori vezetőiktől, nem lehetett szó szó­­rakozásuikról, a tisztek lenézték őket, nem is tekintették embernek a szegények gyermekeit. Ma a népi demokrácia és a munkásosztály a néphadseregünknek minden lehetőséget megad. Az élelmezésük bősé­ges, szabad igazában szabadon élnek, kultúrcsoportokat alakítanak, könyvtár áll a rendelkezésükre, a bánásmód a legjobb és legbajtársia­­sabb, a felszerelésük a legmodernebb. Tudom, hogy minden örömet Pártunknak és szeretett vezérünknek. Rákosi elv­társnak köszönhetek, hálámat úgy fejezem ki, hogy a kongresszus tiszteletére magam is nap mint nap jobban dolgozom. Gál Józsefné Erzsébetvárosi Tejipari Vállalat üzemi dolgozója Két hétig külföldön üdültünk A proletárnemzetk köziség meg­valósulását mutatja, hogy a népi demokratikus országok között csereüdülés jött létre. Ilyen csere­üdülésen vehettünk részt mi is a Magas Tátrában. Pártunk bölcs po­litikája tette lehetővé, hogy a kapi­talisták által emelt válaszfalak le­dőltek és most, amikor együtt üdül­tünk a csehszlovák dol­gozó,kukai, ta­pasztaltuk, hogy a sovinizmus, ami régebben fennávott a csehszlovákok és magyarok között, csakis a két ország kapitalistáinak érdekét szol­gálta. Amikor a tátraiorrmici »Morava« üdülőben a legnagyobb kényelem­ben pihenhettünk és szórakozhat­tunk, nem tudjuk, ere nyílt volt a na­gyobb élmény: a természet csodá­latos szépsége-e, vagy a szeretet a csehszlovák elvtársaik részéről. A közösen rendezett kultúresten a csehszlovák elvtársak magyar ének­számokkal szórakoztattak bennün­ket, mi pedig őket szlovákul. Egy tapasztalatcsere-estet is ren­deztünk, ahol kitűnt, hogy a cseh­szlovák elvtársaknak is ugyanazok a problémái vannak, mint nekünk: a többtermelés, hogy a nép élet­­nívóját emelhessük és ezzel a béke­­frontot erősítsük. Visszatérve munkahelyünkre, ki­pihentem, még az eddiginél is na­gyobb szorgalommal fogjuk végezni munkánkat, ezzel köszönve meg Pártunknak, hogy mi is üdülhettünk külföldön. Papp Ferenc : Hatvan, Cukorgyár 1951 január 28 Sorbaállás nélkül megkapom Nagyon megörültem a cukor­­és a liszt jegy bevezetésének, mert azóta van elég cukor és liszt is odahaza. Nem kell érte sorbaállni. Mikor este a munkából hazamen­­tem, rohantam sorbaállni. Ott álltam egy, vagy két órát, mire rám került volna a sor, elfogyott a cukor, mert az ellenség, a rá­érő dámák már 2 órakor oda­­álltak és a dolgozók elől felvá­sárolták. Ezzel elégedetlenséget akartak kelteni a dolgozók kö­zött. Én nagyon jól emlékszem, hogy a Horthy-rendszer alatt fe­lére sem jutott, örömmel vet­tem tudomásul, hogy jegyre kap­juk a cukrot, mert így jut bő­ven belőle, sőt gyermekeim ré­szére süteményt is süthetek. Én hálával tartozom a Párt­nak, azért, hogy a jegy­rendszert bevezették. Köszönöm úgy az én, mint sok dolgozó nőtársam­ nevében, hogy a sorbanállást megszüntette és így a nép ellen­ségének nincs módjában köz­­ellátásunk terén zavart kelteni, helyeslem még a szabadforgalom bevezetését is, mert ez meg­gátolja a feketepiac létrehozását, megakadályozza a spekulációt. Kiss Juhász Józsefné Sertésvágóhíd dolgozója Kész vagyok dolgozó népünket életem árán is megvédeni 1948-ban léptem be a Tejért Vállalathoz, mint segédmunkás. Az első hónapokban kissé nehezen ment a munka, de aztán meg­szoktam és jól végeztem. Bekap­csolódtam a mozgalmi munkába is, beléptem a SZIT-be. Később az ifjúság megválasztott termelési felelősnek, ennek a megbízásnak eleget tettem, amennyiben heten­ként összegeztem ifjúmunkás tár­saim munkáját. Jó munkám ered­ményeképpen 1950. szeptember 22-én az a megtiszteltetés ért, hogy felvették a MDP-be tagjelölt­nek." Egy hónap múlva megkap­tam a Néphadsereghez szóló be­hívómat. Bevonultam az egyik dunántúli alakulathoz. Eszembe jutott, hogy mit meséltek az öre­gek az ő katonaéletükről, amikor az újoncot valósággal úgy kezel­ték,­­mint az állatot. Amikor mi a laktanyába érkeztünk, bennünket terített asztallal vártak. A ruhá­zatunkat mi válogattuk össze, nem úgy mint azelőtt, amikor ki­dobtak minden egyes darabot, ha jó volt, ha nem, el kellett vinni, mert mást nem kapott az újonc. A kiképzés sem úgy történik, mint a múlt rendszerben, akkor, ha az újonc nem tudta meg­jegyezni az anyagot az első ma­gyarázatra, akkor szigorúan meg­fenyítették. Ellenben tisztjeink ma, ha szükséges többször is el­magyarázzák a foglalkozás anya­gát. Az eskünket Sztálin elvtárs 71­ születésnapja alkalmából tettük le, megfogadtuk, hogy a dolgozó népünket készek vagyunk akár életünk árán is megvédeni- Az üzemben munnkaversennyel harcol­tam a békéért, most pedig fegy­verrel a kezemben is kész vagyok megvédeni az eddig elért eredmé­nyeinket. Bögöly Ernő államvédelmi őr. ... Mennyi munkát végez, annyit ér A horthyrendszer a kizsákmányo­lás fokozása érdekében az ország, dolgozóit szembeállította egymással. Gyűlölködést szítottak, egyes­­fa­jokat* alacsonyabbrendűnek tekin­tettek, mint pl. a cigányokat is. En­nek az eredménye az lett, hogy a többiek magasabbrendűeknek kép­zelték magukat. Ma egészen más a helyzet, ezt mutatja a mi üzemünk is, megbecsüljük egymást, bármily színe is van a dolgozó bőrének. Üzemünkben négy cigánylány dolgozik, munkájukat figyelemmel kísérem. Közülük Varga Ilona DISZ vezetőségi tag, bizalmi, a munkához való viszonya igen jó, teljesítménye kopasztásban 160 százalék körül mozog, de a kongresszus tisztele­tére felajánlotta, hogy ezt tíz szá­zalékkal emeli. Korpácsi Mária tagjelölt, bizalmi, MSZT-aktíva, ki az alapfokú szemi­nárium egyik lelkes hallgatója, szintén kitűnő munkát végez. Az ő teljesítménye 150 százalék, csirke­­kopasztásban. A kongresszus méltó megünneplésére vállalta egy másik munkaterületen, a tojáslámpázáénál, hogy az élenjáró dolgozók munka­­■módszerét átveszi és a kongresszu­sig 100 százalékra teljesíti, azután pedig fokozatosan emeli teljesítmé­nyét. Orbán Erzsébet DISZ vezetőségi tag, MNDSZ-tag, ragyognak a sze­mei, amikor a munkáról beszél. A sztálini műszak egyik kiváló munkása, aki 300.0 forint pénzju­talmat kapott, rádiószemináriumot hallgat. Tanulási versenyre hívta át Rácz Karolin munkatársát. Az ő teljesítménye szinté­n magas, 160 százalékot teljesít pulykakopasztás­ban. Rácz Karolin tagjelölt, bizalmi. Ő is vállalta a pártkongresszus méltó megünneplésére, hogy a teljesít­­ményszázalékát 152 százalékról 158 százalékra teljesíti. Ezen belül három ideiglenes munkavállalót be­szervez a szakszervezeti tagok so­rába, versenyre hívja ki az összes bizalmiakat, a tagdíjbeszedés telje­sítésére. Íme, a Szocialismus felé haladó államban láthatjuk, nincs megkü­lönböztetés. A négy barnabőrű ifjú­munkás esete is cáfolja, a múlt rendszer hazugságait. Szeretjük egy­mást, így harcolnak a békéért, munkával, tanulással készülnek a Párt kongresszusára. Munkájukat lelkiismeretesen, tel­jes tudásukkal végzik. A munka és a tanulás következményeként válnak a béketábor egész értékű katonáivá és ennek a munkának következményeképpen váltak és vál­nak méltóvá arra, hogy ef­­tünk tagjaivá legyenek. RAPOSA IRÉN Kecskeméti Baromfifeldolgozó, az Élelmezési Dolgozó levelezője

Next