Élelmezési Dolgozó, 1957 (8. évfolyam, 1-6. szám)

1957-07-10 / 1. szám

III. kongr­esszusunk határozatából — Tömegkapcsolatunk, önállóság, szakosztályok — A III. kongresszusunk előtt szakszervezeti tagságunkat több fontos­­kérdés foglalkoztatott. Taggyűléseken és a kong­resszuson sok szó esett ezekről a kérésekről, kívánságokról, jogos követelésekről. Kongresszusunk nyilvánosan is állást fog­lalt ezekben, s a jogos követelések megoldására határozatot hozott. Bár az ellenforradalom a határozat végrehajtását kés­leltette, megsemmisíteni azonban nem tudta. A határozat alkalmazását és végrehajtását most még fo­kozottabban szorgalmazzák, állandóan napirenden tartjuk. Az elért eredményekről és a határozat végrehajtásának esetleges akadályairól szakszervezeti tagságunkat rendszeresen tájékoz­tatjuk a jövőben szaklapunk útján is. A KONGRESSZUS KÜL­DÖTTEI választóik megbízá­sából többen szóvá tették, hogy gyenge a szakszervezeti vezetők és a tagság kapcsola­ta. A vezetők ritkán mennek a dolgozók közé. Így a szerve­zett munkások nem ismerik vezetőiket, a vezetők pedig nem elég tájékozottak arról, ami az üzemekben történik. A területi és az üzemi szak­szervezeti bizottságok képvi­selői kifogásolták, hogy na­gyon szűk a hatáskörük, ön­állóságukban­ gátolja őket ab­­ban, hogy az üzemek és a dol­gozók mindennapi munkájá­ban felmerült problémák meg­oldásában gyorsan tudjanak intézkedni. Többen kérték: tegyük lehe­tővé az iparban a régi hagyo­mányos szakosztályok­­vissza­állítását. Ezt azzal indokolták, hogy iparunk több iparágból tevődik össze, s a szakosztá­lyok ismerve a saját területü­ket, a szakszervezet vezetését segíteni tudják, a helyes mun­kastílus kialakításában, s olyan helyes határozatok meghozata­lában, amely figyelembe veszi az iparágak dolgozóinak sajá­tos helyzetét, kérését, kívánsá­gát. Kongresszusunk mind­ezeket szem előtt tartva, hozta a kö­vetkező határozatot: „A szakszervezetek tömeg­kapcsolatának erősítése, a szakszervezeti demokrácia fo­kozottabb érvényesítése érde­kében nagyobb önállóságot kell biztosítani a területi és üzemi szerveknek. Javítani kell az összes választott szer­vek munkáját, a kollektív ve­zetést, biztosítani kell a szak­­szervezeti tagság ellenőrzését a szervek munkája felett. A szakszervezet szerveiben és szervezeteiben minden fo­kon biztosítani kell a szakszer­vezeti alapszabály betartását és az Elnökség mellett 4—5 legfontosabb iparágban fel kell eleveníteni a szakosztá­lyok rendszerét“. VAJON MIT TETTÜNK MÁR e határozat nyomán? Tömegkapcsolatunk kiszéle­sítésének egyik eszközéül szak­lapunkat használjuk fel. Ezen keresztül rendszeresen tájé­koztatjuk tagjainkat szakszer­vezetünk munkájáról, a szak­­szervezeti mozgalom helyzeté­ről. Biztosítjuk, hogy a szerve­zett munkások az újságon ke­resztül is véleményt mondja­nak munkánkról, közöljék ké­résüket, kívánságukat. Szakszervezetünk vezetői — a figyelmeztetés nyomán — arra törekednek, hogy minél több időt töltsenek el a dolgo­zók között. A KV, az elnökség és az apparátus vezetői heten­ként 3 napot töltenek egy-egy üzemben. Ez lehetőséget ad arra, hogy ne másod, vagy harmadkézből tájékozódjanak hanem közvetlen a helyszínen ismerjék meg a dolgozók han­gulatát, problémáját, s kérjék ki véleményüket a szakszerve­zet munkájáról, a hozandó in­tézkedésekről. Ezt a célt szolgálja az el­nökségnek az a határozata is, amely szerint az elnökség tag­jai az üzemekben fogadó na­pokat tartanak. Mindezek mel­lett a vezetőknek részt kell venni az üzemek rende­­vé­­nyein, szakszervezeti taggyűlé­sein. A taggyűléseken szerzett tapasztalatokat felhasználják és a vezetés módszereit e ta­pasztalatok figyelembevételé­vel konferenciákon vitatják és alakítják ki. Egy-egy alapvető határozat meghozatala előtt a vezetők kikérik az alsóbb választott szervek és a szervezett mun­kások véleményét, s a határo­zat meghozatalánál észrevéte­leiket, javaslataikat figyelem­be veszik. A hozott intézkedé­sekről rendszeresen tájékoz­atjuk tagságunkat beszámo­lókban, elnökségi tájékoztatók­ban, és a szaklapon keresztül. Szakszervezetünk apparátusa a területi bizottságok, a dolgo­zók panaszait, kéréseit min­den esetben megvizsgálja. Pa­naszirodánk pl. ez évben már 604 bejelentéssel, panasszal foglalkozott, érdemben intéz­kedett. A szervezett munká­sokban ez növeli a szakszerve­zet iránt érzett bizalmat, mert hiszen látják, nincs olyan kér­dés, amelyre ne kapnának tőle választ. A TERÜLETI ÉS A SZAK­­SZERVEZETI BIZOTTSÁ­GOK hatáskörét részben már sikerült bővítenünk. Pl. a TB-k a tanácsi vállalatok tervezésé­ben, a termelés és termelé­kenység mutatószámainak ki­alakításában a tanáccsal együtt — az SZB-k és a dolgo­zók bevonásával — döntenek. Az elnökség a TB-kre bízta minden munkaügyi kérdés (munkaidő, bér stb.) üzemi szintű intézését, az üzemek kultúrnevelési költségeinek elosztását, a területi és üzemi sportkörök, klubok irányítását, költségvetésük jóváhagyását, a költségek felosztását. Szakszervezeti bizottságaink­­kérésére az elnökség lehetősé­get adott arra, hogy gazdasá­gilag is nagyobb önállósággal rendelkezzenek- Pl. a kétszáz főt foglalkoztató üzemekben már a szakszervezeti bizottsá­gok dönthetnek a szülési, ha­lálozási és rendkívüli segélyek ügyében. A jövőben ők hatá­rozzák meg a reszort- és mun­kabizottságok szükségességét, létjogosultságát és ezek tagjai­nak számát is. Mivel az üze­mekben az elmúlt időben igen sok viszályra adott okot a munka- és védőruha-juttatás, elnökségünk úgy határozott, hogy a jövőben az SZB-k a vállalatok igazgatójával közö­sen a dolgozókkal való meg­tárgyalás alapján döntenek a munka- és védőruha­­jogosultság megállapításá­ban, a kihordási idő meg­határozásában. Ugyancsak az SZB-k döntenek a jövőben az üzemi kultúrcsoportok és sportszakosztályok létesíté­sében is. ELNÖKSÉGÜNK MELLETT több szakosztály alakult. A szakosztályok eddigi működé­sükkel — különösen a műsza­ki és malomipari és húsipari szakosztály — bebizonyították létjogosultságukat. A vezető­ket arra ösztönözték, hogy egy-egy fontosabb intézkedés­nél vegyék figyelembe az ipar­ág sajátos helyzetét is és szá­mos hasznos javaslatot tettek a vezetés módszereinek meg­javítására. A szakosztályok többsége azonban még nem ren­delkezik kellő tapasztalattal. Ezért munkájukat nem tud­ják kellőképpen elvégezni. El­nökségünk a jövőben nagyobb segítséget, kíván adni a szak­osztályoknak. E célból dolgozta ki a végleges működési sza­bályzatukat, amit a közeli KV- ülés elé terjeszt megvitatásra és jóváhagyásra. Az elmondottak azt bizo­nyítják, hogy szakszerveze­tünk vezetői következetesen dolgoznak a kongresszus hatá­rozatának végrehajtásán. Az elért eredmények — amelyek igen kedvezően hatnak szak­­­­szervezetünk munkájának megjavítására — pedig azt igazolják: a kongresszus helye­sen szabta meg ezekben a kér­désekben a legfontosabb ten­nivalókat. Várhelyi László Az MSZMP országos értekezlete kiemelkedő esemény volt A Magyar Szocialista Munkás Párt a közelmúltban tar­totta országos értekezletét. Újjászervezett pártunk életének ki­emelkedő eseménye volt ez. Az ország népe bizalommal és jo­gos várakozással tekintett az értekezlet elé. Nem kellett csa­­lódniok. A pártértekezlet több lényeges kérdésben foglalt ál­lást. Ezeket mélyrehatóan elemezte, vitatta. A kialakult heves vitákban tisztázódtak a kérdések, és ennek alapján a párt egy­ségesen tud fellépni. A párt­értekezlet nyomatékosan figyel­meztetett: vigyázzunk a párt egységére, mint a szemünk fé­nyére. Az országos pártértekezlet igen fontos határozatot hozott a párt, a gazdasági, a kulturális munka megjavítására és más kérdésekben is. Megvitatta és elfogadta a párt Szervezeti Sza­bályzatát. Ference: A gyönyörű üdülő 6 holdas parkjával együtt ifjú nemzedékünk birodalma. Százkét apróság megannyi tar­ka virágcsokor boldog kacajá­tól hangos az udvar. Két héten keresztül élvezik a nyaralás örömeit. Vajon milyen itt az élet, ezt szeretnénk megtudni? S a körénk gyűlt gyermekeket nyomban meg is kérdezzük: Hogy érzitek magatokat? — Nagyon jó itt lenni — mondják szinte kórusban, az­tán uccu neki, ki a piros lab­da után, ki a homokozóba, vagy az öreg tölgyfák, fenyők árnyékába. Végig járju­k az üdülőt. Min­denütt a legnagyobb rend, tisz­taság. Az ebédlőben már tá­lalják az ízletes ebédet. A gyermekek naponta ötször ül­nek asztalhoz, s ez minden bi­zonnyal m­eg is látszik majd rajtuk, ha hazakerülnek. S ha már az étkezésnél tartunk, el­mondjuk, hogy a személyzet­nek ez egy kis bosszúságot is okoz. Ugyanis az asztalok kissé magasa­k, s a gyermekeket pokrócokkal kell megmagasí­­tani, hogy nyugodtan ehesse­nek. Persze ez nem olyan nagy dolog, egy fűrése könnyen se­gít a bajon. Míg körbe járjuk az udvart, a doktor bácsi is megérkezik. 6 nap-nap után rendszeres lá­togatója az üdülőnek. No per­sze, kedves szülők, nem kell megijedni, mert hiszen senki sem beteg, csak az orvos ép­pen azért rendszeresen jár az üdülőkbe, hogy a gyermekek egészségére vigyázzon. Nincs ok tehát aggodalomra. Két hét múlva barnára sülve, egy féts súlygyarapodással, s megany­­nyi kedves emlékkel térnek majd haza gyermekeik. Felsögöd. Az üdülő udvarán a hús fák árnyékában deres fejű öregek nyújtózkod­nak, mások az asztal mellett sakk-csatában és társasjáték­ban mérik össze erejüket.. Közben vitatkoznak, a régi harcokra emlékeznek. Nyugdí­jasaink, a szakma és a szak­szervezeti mozgalom veterán­jai­nk. Huszonhárman, két héten keresztül a szakszervezet ven­dégei, ingyenesen üdülnek. Számukra ez sokszorosan ki­érdemelt megbecsülés, hiszen életük nagy részét az élelmezési szakmában becsülettel dolgoz­va­­ töltötték és sok-sok éven keresztül a szakszervezeti moz­galom harcosai voltak. Knerr Máté elvtárs pl. 50 éven ke­resztül dolgozott egyhuzamban a Marhavágóhídon. Fiatal ko­rában kezdett megismerkedni a mozgalommal. S a többiek: Balogh Márton, Gáspár Fe­renc, a 90 éves Léderer Ká­roly bácsi és 61 éves fia Re­zső — és még hosszan sorol­hatnánk — valamennyien sok­sok dolgos hétköznapot szen­teltek a szakmának, szakszer­vezeti mozgalmunknak. Ha szó­ba kerül a munka, hogyan csi­náljuk ezt, amazt, nagyon sok okos javaslatot kapunk tőlük. Egyszerű szavaikból kitűnik: a szakszervezeti mozgalomért még most is felelősséget érez­nek. Ezt láttuk a 85 éves Fe­hér József bácsiban is, aki azt tanácsolta: tartsunk minél több gyűlést, hogy a dolgozók elmondhassák mindazt, ami tetszik nekik, vagy a szívüket nyomja.­­ Az ellenforradalom gaz­tetteiről is beszéljenek sokat, ne engedjék, hogy még egy­szer előforduljon október 23, hiszen egész életünkben azért harcoltunk, hogy a munkásoké legyen a hatalom — mondja, aztán szerényen hozzá teszi —, ha netalán szükség lesz ránk, ott leszünk, a­z őszinte, segíteni akarást tút szívből köszönjük. Most azonban azt tanácsoljuk, nyu­godtan pihenjenek, mi már elég erősek vagyunk ahhoz, hogy nyugalmukat biztosítsuk. Azt azonban szívesen vesszük, hogy tanácsaikkal, javaslata­ikkal továbbra is segítenek bennünket. Szollár György ii szereti a csokit? Íme a szavazás Nekik a csengődi rizling ízlik a legjobban Munkavédelem, munkásellátás, kultúr- és sportmunka az elnökségi ülés napirendjén Szakszervezetünk elnöksége június 24-i ülésén megvitatta az édesipari szakosztály jelen­tését a kultúr- és sportmunka tapasztalatairól, az élelmiszer­­ipar munkavédelmi és mun­kásellátási helyzetét, a szak­­szervezet pénzügyi helyzetét, a költségvetési arányok alakulá­sát és az elnökség III. negyed­évi munkatervét. Az elnökség határozata ki­mondja, az üzemi kultúrcso­portok munkáját meg kell ja­­vítani, konkrét feladatokkal kell ellátni őket, hogy mi­előbb talpraálljanak. Az édes­ipari fiatalok részére biztosítani kell táncos ren­dezvényeket, szavalatok­kal, zeneszámokkal tarkít­va. Az üzemeket megfelelő fil­mekkel kell ellátni. Rendezni kell a könyvtárhálózatot. A sportmunkát az édesipari gyárakban is a tömegsport irá­nyában kell fejleszteni. Az elnökség megállapította, hogy az elmúlt időben a vál­lalatoknál elmulasztják a biztonsági szemlék tartását, baleset­­oktatást, romlott a munkafegyelem, amelynek következtében nőtt a balesetek száma. Az elnök­ség a munkavédelmi osztályt megbízta, mutassák ki: egy­­egy balesetből mennyi kára származik a népgazdaságnak és az egyénnek is. Az osztály gondoskodjon nevelő, agitatív propagandaanyagokról. Az elnökség megvitatta a munka- és védőruhajuttatás és kihordás módosításáról szóló javaslatot. Eszerint a jövő évtől a vállalat igazgatója és a szakszerve­zeti bizottság — a dolgo­zókkal való megtárgyalás alapján — határozná meg azokat a mun­kaköröket, amelyekben a vál­lalat munkaruhát, formaruhát, illetve időjárás elleni védőru­hát ad. Ha a vállalat a dolgozó ré­szére az igényjogosultság kez­detében munkaruhát, valamely oknál fogva nem tud adni, a juttatási időt az igényjogo­­sultság időpontjától kezdődően kell számítani. A javaslat még több módosítást is tartalmaz. Az elnökség megállapította, hogy az utóbbi időben, bár javult a munkásellátás, azon­ban még nem kielégítő. Több helyütt elhanyagolják a mun­kásszállásokat, s más szociális intézményt. Ezért az elnökség utasította a munkavédelmi és szociális osztályt, hogy havonként 1­1 iparágban (ez évben 6) vizsgálja felül a munkavédelem és mun­kásellátás helyzetét. Egy-egy iparág vizsgálata után a szakszervezet vezetői a minisztérium felelős vezetőivel tárgyalják meg a tapasztalato­kat, a felmerült problémákat. A­z iparág tapasztalatairól jö­vő év januárjában az osztály jelentést ad az elnökségnek. A költségvetés vitája alap­ján az eredetileg tervezett 13 millió forint bevételt 14,5 millió forintra emelték, figye­lembe véve a béralap nö­vekedését és az elmúlt félév tagdíjbevételét. Az elnökség több bejelentést hallgatott meg, s ezekben dön­tött. Ezenkívül meghallgatta Csutorka Lajos elvtárs, a szak­­szervezet titkárának szóbeli tá­jékoztatását a szakszervezet apparátusából elkerült dolgo­zók helyzetéről, ezt r­ez­üik Fenyvesi József elvtárs, a Sárvári Cukorgyár Célgazdasá­ga szakszervezeti bizottságá­nak elnöke közölte velünk, hogy a vállalat műszaki és ad­minisztratív dolgozói a múlt évi prémiumukat még ez év áprilisában sem kapták meg. Szakszervezetünk közbenjárá­sára az Élelmezésügyi Minisz­térium Cu­koripari Igazgatósá­ga a dolgozókat megillető prémiumot kifizettette. Hasonló panasszal fordult hozzánk Beta László elvtárs, a Kaposvári Sertéstenyésztő és Hizlaló Vállalat dolgozója. A panaszt kivizsgáltuk. Megálla­pítottuk, hogy a prémiumkifi­zetés elhúzódását az egyes vállalatok hanyagsága okozta, mert a mérlegbeszámolókat nem küldték meg az igazgató­ságnak. Közbenjárásunkra a Sertéstenyésztési és Hízlalási Igazgatóság a kaposváriak múlt évi prémiumkifizetését a vállalat részére engedélyezte. Az igazgatóságnak javasoltuk: a jövőben vonják felelősségre azokat, akik akadályozzák azt, hogy a dolgozók időben meg­kapják a megérdemelt prémiu­mot. Hegyi Gizella, a Budai Ma­lom dolgozója panaszos levelé­ben arról írt, hogy a vállalat törvényellenesen megszüntet­te munkaviszonyát. Panasz­irodánk vizsgálata során meg­állapította, hogy Hegyi Gizella panasza helytálló, ugyanis mi­közben kórházi ápolás alatt volt, munkakönyvébe egysze­rűen beírták, „hozzájárulással kilépett”, holott ő nem akarta munkahelyét elhagyni. Figyel­meztetésünkre a vállalat igaz­gatója belátta: hibát követett el, s a törvénytelenséget meg­szüntette. Ezt követően Hegyi Gizelának segítséget nyújtot­tunk ahhoz, hogy nyugdíját újra megállapítsák, s ez szá­mára előnyösebb legyen. A Budapesti IV—XV. kerü­leti Sütőipari Vállalat dolgo­zói, akiket a vállalat elbocsá­tott, sorozatosan panasszal for­dultak szakszervezetünkhöz és kérték, állítsák vissza munka­viszonyukat. Ezek nyomán szükségesnek tartottuk, hogy az Élelmezésügyi Minisztérium Sütőipari Igazgatóságával, a Budapesti Tanács VB Élelmi­­szeripari Igazgatóságával együttesen vizsgálatot tartsunk a vállalatnál. A vizsgálat fel­fedte, törvénysértésről van szó, a dolgozókat törvényelle­nesen bocsátották el. A Terü­leti Egyeztető Bizottság, a Ta­nács Iparügyi Osztálya a dol­gozók munkaviszonyát vissza­állította. Javasoltuk az illeté­kes szerveknek, hogy a dolgo­zók törvényellenes elbocsátá­sából eredő károkért (amely mintegy 15 200 Ft) vonják fele­lősségre azokat, akik a tör­vénysértést elkövették. Vida Gyula, az Ercsi Cukor­gyár dolgozója arról panasz­kodott, hogy a vállalat nem akarja fizetni tizenkét napi munkabérét, azzal az indok­kal, hogy ez nem jár részére. A panaszt helyszínen vizsgál­tuk meg, s az Egyeztető Bi­zottság döntött. Vida Gyula ennek nyomán megkapta a törvényesen járó bérét. Üdülési hírek Szakszervezetünk ez évben ezenhétszáz gyermeket küld üdülni az ország különböző helyeire. Ezen belül körülbe­lül 150-en vesznek részt kül­földi üdültetésben. Szakszervezetünk régi har­cosai közül mintegy száz nyugdíjast üdültetünk ez év­ben. A kéthetes üdülés költsé­geit szakszervezetünk téríti. Fiataljaink sátortáboroznak Szakmánk ipari tanulóinak sátortáboros üdültetéséhez szakszervezetünk 30 000 Ft-tal járul hozzá. Fiataljaink az or­szág különböző helyein sátor, táborozással töltik nyári szün­idejük egy részét.

Next