Élelmezési Dolgozó, 1958 (9. évfolyam, 1-12. szám)

1958-01-01 / 1. szám

láberitiefft munkások és vésőtök­­az üzemi tanácsokban Az élelmiszeripar némely iparágában azár megválasztot­ták és kijelölték az üzemi ta­nácsok tagjait. Az eddigi vá­lasztások arról tanúskodnak, h­ogy a munkások jól megvá­logatják azokat az embereket, akik az elkövetkező időben az üzemi tanácsban képviselik majd érdekeiket. Több helyüt a termelési értekezleten a munkások már arról is beszéltek, hogy mit várnak az üzemi tanácsoktól.. A Budapesti Konzervgyár hús­üzemének választó gyűlésén például többen azt kérték, hogy az üzemi tanács segítsen megoldani a termelésben meg­levő problémákat, így többek között a gépesítést. Néhány helyen azonban a beszámolók nem tisztázták kel­lően az üzemi tanács szerepét, feladatát. Nem tették szóvá, hogy az üzemi tanács létrejöt­tével a munkásoknak nagyobb szavuk lesz a vállalat életé­ben, hogy az üzemi tanácsnak elsőrendű feladata­ segíteni a termelésben, a munkafegye­lem megszilárdításában, a tár­sadalmi tulajdon védelmében, a dolgozók élet-, munka- és kulturális körülményeinek to­vábbi javításában, Így felme­rültek olyan nézetek — minek most egy újabb szerv? A vá­lasztásokból az is meglátszott, hogy míg a munkások egy ré­­sze bízik az üzemi tanácsok­ban, a másik része viszont —­­s ez a kisebbik — kissé aggá­lyoskodik. Ugyanis az embe­rekben még él a munkástaná­csok rossz emléke. Nagy hiba volt, hogy a munkástanácsok dezorga­­nizáló szerepéről a beszá­molók többhelyü­tt nem be­széltek, s a munkásokat nem győzték meg az üzemi tanácsok meg­alakításának fontosságáról. A Gyümölcs és Főzelékkonzerv­gyárban azonban a bizalmiak jól kézbentartották a válasz­tást. Az egyik üzemrészben a bizalmi igen erélyesen lépett fel, amikor egy ellenséges ele­met akartak az üzemi tanács­ba csempészni. Az Erőtakar­­mánygyárban is élénk vita bontakozott ki a választásokon. Az eddigi választások során azt is tapasztaltuk, hogy több­­helyütt megsértik a törvényes­séget. Bár a választással kapcsolatban a rendelet világosan meg­mondja a teendőket, mégis önkényesen eltérnek ettől. A Dunakeszi Konzervgyárban a választottak számát emelték fel a behívottak rovására. Erre egyáltalán nem volt szükség, mert hiszen az üzemben több jól dolgozó bizalmit és ÜB-ta­­got hagytak ki a behívás so­rán. Ugyancsak itt négy üzem­részben titkosan választották meg az üzemi tanács tagjait. A Nagykőrösi Konzervgyárban pedig a hivatalból behívottak számát emelték hárommal. Ezek látszólag formaságok, mégis igen nagy jelentőségű dolgok. Az üzemi tanácsok választá­sán már nagyrészt tisztázódott az is, hogy az üzemi tanács egyáltalán nem sérti, sőt erő­síti az egyszemélyi vezetést. A gazdasági vezetők nagy részé­ben mér nincsenek is ilyen kételyek. Több gazdasági ve­zető igen komoly segítséget adott az előkészületekhez és a választásokhoz, ami arról is tanúskodik, hogy a gazdasági és szakszervezeti vezetők kö­zött egyre inkább jobb, egész­ségesebb kapcsolat alakul ki. Az eddigi tapasztalatok tehát — a kisebb-nagyobb hibáktól eltekintve — kedvezőek, azt bizonyítják, hogy az üzemi tanácsokba való­ban a leginkább rátermett munkások és vezetők ke­rülnek, akik képesek az üzemi tanács munkájában eredményesen dolgozni, akik leginkább élve­zik a dolgozók bizalmát. Min­t po­ns. • Jani bácsi nyugdíjba ment... A kultúrterem már jócskán meg­telt munkásokkal. Ünnepelni és bú­csúztatni jöttek egy idősebb munkatár­sukat, Fácán Já­nost akit az üzem­ben mindenki csak Jani bácsinak szó­lít. Az üzemi bi­zottság elnöke né­hány keresetlen sz­ót mondott. „Ja­ni bácsi 34 évig dol­gozott közöttünk becsületesen, pél­damutatóan. Vala­mennyien szeret­tük, meg is be­csültük. Magam és valamennyi dolgo­zó nevében hosszú életet, erőt és egészséget kívá­nunk a mi szeretett Jani bácsinknak. Ezután a vállalat igazgatója pénzju­talmat és jutalom­­tárgyakat adott át a tisztes öregnek. A dolgozótársaik me­­­­leg kézszorí­tás­sa­l és öleléssel bú­­­­csúztak el a Kis-­­várdai Szeszfinomí­­tó öreg Jani bá­csijától. Többen hangoztatták: Jani bácsit szívesen lát­ják maguk között továbbra is, ha van egy kis szabadideje, jöjjön csak el minél gyakrabban az üzembe. A Fácán szaktárs munkáját mi is megköszönjük, s csatlakozunk ün­neplőink jókíván­ságaihoz. Hamburger Évát, a Fővárosi Ásvány- és Sarkinaüzem igazga­tóját a szakszervezet elnöksége figyelmeztetésben részesí­ti, mi­vel a szancszervezetre egy nyil­vános értekezleten alaptalan ki­jelentést tett. Azt hangoztatta, hogy a szakszervezet elnöksége nem járult hozzá a jutalmazásaik­­hoz, s a jutalmazás ezért maradt el november 7-éig. Az igazság az, hogy a vállalat ilyen problémával nem is fordult a szakszervezet elnökiségéhe­­, s a jutalmazás nem is az elnökség hatáskörébe tar­tozik.• Decemberben Szófiában tartotta az Élelmezési, Dohány- és Ven­déglátóipari Dolgozók Nemzetközi Szövetsége adm­inisztratív bizot­­ságán­a­k hetedik ülésszakát. Az ülésen részt vett Karakas László elvtárs, «szakszervezetünk elnöke — az adminisztratív bizottság tagja is. * Felépítik a Veszprémi Vágóhíd V. hűtőházát még ebben az év­ben. Ezzel végre fedél alá kerül­­a hű­tőház gépezete, amely már két éve várja az üzembe állítást. * Az ÉDOSZ műszaki tanácsa ja­nuár ki-éit nagyszabású műszaki bált rendez. A reggelig tartó bál szünetei­ben, neves színművészek lépnek fel. Az étteremben népi zenekar játszik, hideg-meleg éte­lek, italok nagy választékban. A m­űsz­aki tanács az ipar valameny­­nyi műszaki dolgozóját szeretettel meghívja és várja. Most húsz esztendeje, hogy si­kerrel fejeződött be a nagyéri, ceanádalberti, ceanádpelotai, kö­­vegyi, ba­tonyai, pidvarosi cukor­ipari munkások sztrájkja. A Me­zőhegyes­ Cukorgyárban ekkor teljesen megbénult a munka, hogy a munkások béremelést csi­karjanak ki a tőkésektől. Több, mint 300 gyermeket aján­dékozott meg a Paksi Konzerv­gyár a féttyűfaüliutép alkalmából. 1956-ban többféle likőrkü­lönle­­gesség gyártását kezdi meg az Angyalföldi Kulin és Likőrgyár. A Karcagi őrlőmalomban meg­­ünnepelték a 48 órás munkahét bevezetésének évfordulóját. Ez alkalommal a vállalat vezetői ki­­lenc olyan munkáét megjutalmaz­tak, akik 1938-ban már szakszer­vezeti tagok voltak­. • 150 000 rúd csemegeszalámit gyártott terven felül a Szegedi Szalámigyár az elmúl­ évben. Az, idén­ 10 vagon szalámival többet gyártan­ak belföldi fogyesztásan, mint az elmúlt évben. TERHES VAGY SZOPTATÓ NŐ MUNKABÉRE MÁS MUNKAKÖRBE TÖRTÉNT ÁTHELYEZÉS ESETÉN. Terhes vagy szoptató nőt a terhesség negyedik hónapjától kezdve, a szoptatás hatodik hónapjának végéig éjszakai munkára beosztani nem sza­bad. Egyes vállalatoknál ezt a rendelkezést csak úgy lehet betartani, hogy a terhes vagy szoptató nőt más, nappali munkakörbe kell áthelyezni. A terhes vagy szoptató nő keresete azonban ebben az esetben sem lehet kevesebb, mint amit az előző munkakör­ben megkeresett. 2 ÉLELMEZÉSI DOLGOZÓ ELNÖKSÉGI FOGADÓNAPOK Az elnökség december 10-i határozata értelmében a szak­­szervezet elnökségének tagjai januárban az alábbi üzemek­ben tartanak fogadónapokat. Karakas László az Élelme­zésügyi Minisztériumban ja­nuár 16-án és a Kecskeméti Konzervgyárban. Krinizs Károly, a Főv­árosi Kenyérgyárban és a Debreceni Kenyérgyárban. Csutorka Lajos a Sertésvá­­góhídon és a Győri Keksz- és Ostyagyárban. Kovács Imre a Kőbányai­­ Sörgyárban. Juhász József a Kelenföldi­­ Tejipari Vállalatnál és a Nagy. . kanizsai Sörgyárban.­­ Róth András a Nagytétényi Sertéshizlaldában január 1 j­én és a Pápai Húsipari Válla­latnál. Csanádi József a Gizella Ma­lomban és a Badacsony vidéki Pincegazdaságban. Király Margit a Budapesti Csokoládégyárban és a Sze­gedi Konzervgyárban január 31-én. Lőrincz János a Lágymányo­si Dohánygyárban és a Nyír­egyházi Dohányfermentáló Vállalatnál. Böjti Andor a Marhavágóhí­­don és a Nagy­kőr­ősi Konzerv­gyárban. Keszler József a Budapesti Sertéstenyésztő V-nél január­­ 22-én és a Miskolci Polgári­­ Sertéstenyésztő V-nél. AZ ÉDOSZ EL­­­­NÖKSÉGE ÉS Ö NŐTANÁCSA A ÁLTAL RENDE-­­ ZETT FENYŐFA- V ÜNNEPÉLYEN 1í mintegy 600 élet-­n mezősi dolgozó­­ gyermeke kapott v ajándékcsomagot () és szórakozott vi- A dámán a rendez-­­ vényen. 0 * () A sörgyári ovo- a dósok vidáman A ropják a táncot.­­ 1 25 ÉVES JUBILEUM I o 9 9 Az Országos Gabona- és 9 9 Lisztkisérleti Intézet veze-9 9 tősége és dolgozói bensősé- g­e­ges ünneplésben részesitett ö A fék özv. Kullmann Artúr-o ö nét, a fizikai laboratórium 9 9 dolgozóját 25 éves szolga- g 9 lati jubileuma alkalmából. 2 9 Kullmann Artúrné 25 éve 2 X lankadatlan szorgalommal 6 ő végzi a búza- és lisztminő- 6 9 sítő vizsgálatokat az inté­ 9­e­zet laboratóriumában. Az 2­9 évforduló alkalmából az 1 $ intézet vezetősége pénzju- $ 5 falammal, a szakszervezet 0 $ virággal és ajándékkal kö- 9­ö­szöntötte. Kívánjuk, hogy 2­9 még hosszú ideig végezhess­é­e se munkáját jó erőben, 2­2 egészségben.­­ A szakszervezet alapítóit ünnepelték a molnárok Megható ünneplésben része­sítették Csongrád megye ma­lomipari dolgozói a malom­ipari munkások szakszerve­zeti mozgalmának veteránjait a közelmúltban. Az ünnepségre meghívtak 20 olyan veteránt, akik részt vet­tek 1895-ben a szakszervezeti csoport megalakításában, az 1903-as és 1906-os bérmozgal­­makban. Az ünnepséget meg­előzően az ÉDOSZ koszorút helyezett el Szűcs István fő­molnár sírján, aki egyik meg­alapítója volt 1895-ben a szak­­szervezetnek, s ezt megelőzően egyik irányítója volt a Szántó- Kovács-féle parasztmozgalom­nak. . A koszorúzást szakmai elő­adás követte, majd ezután ke­rült sor az ünnepélyre. Igen megható volt, amikor a veterá­nok egymás után álltak fel, s el-elcsukló hangon figyelmez­tették a fiatalságot, becsüljék meg azt az életet, amelyet a népi demokratikus rendszerünk biztosít számukra, összehason­lították az ő sivár ifjúságu­kat a mai fiatalság gondtalan, boldog életével. Az ünnepség után igen jó hangulatban elbeszélgettek a fiatalok és az öregek. A­z értekezlet már is jó egy órája tartott, amikor a kul­túrterem ajtajának ‘nyikorgása zavarta meg az előadást. Most hirtelen min­denki hátrafelé néz. — Elkésett az öreg, jegyzi meg egy mel­lettem ülő bizalmi. A „későnjövő’’ a het­venhat éves Milacsek Ferenc bácsi, a Kő­bányai Sörgyár szak­­szervezeti bizalmija. Ebben a pillanatban mindenki őt nézi, még az előadó is ab­bahagyta beszédét, de az „öreg" nem jön za­varba. Kalapját a kezében tartva előre siet, egészen az elő­adó asztaláig és han­gos köszönéssel üd­vözli az asztalnál ülő­­ket, majd sorra mind a hármukkal kezet fog. — Elkéstem egy ki­csit, a dolgozók pén­zét hoztam el a bank­ból, holnap fizetés lesz — mondja bocsánat­­kérően, de nem vár a válaszra, máris elfog­lalja helyét az első sorban. Az előadó tis­zteletadóan moso­lyog és tovább foly­tatja abbahagyott be­szédét. „A bizalmiak­nak kell tolmácsolni a dolgozók kéréseit, hangulatát, a szak­­szervezeti bizottság, a gyárvezetés felé, ne­kik kell választ adni is a sérelmekre, kér­déseikre’’ — mondja. Milacsek bácsi gon­dosan feljegyzett va­lamit a füzetébe. Va­jon mi az, ami meg­fogta, mivel nem ért egyet, vagy mire gon­dol most? Talán ép­pen arra, hogy ezeket a megállapításokat már sokszor hallotta társaival együtt, csak kellő segítséget nem kaptak, hogy valóban eleget is tegyenek e fontos hivatásuknak ? De lehet, hogy a sa­ját munkájára gon­dolt hirtelen, eszébe jutottak munkatár­sai, akiknek több, mint egy évtizede él­vezi a bizalmát? Nem Nem tudom, hogy mit jegyzett fel. De vég­eredményben mind­egy, hiszen neki iga­zán nincs miért szé­gyenkeznie ezekben a kérdésekben. Ha nem hiszi az előadó, kér­dezze csak meg Mila­­csek­ bácsi munkatár­sait, vagy a gyár töb­bi dolgozóját, ők el­mondják, hogy nincs olyan közérdekű ese­mény, vagy értekezlet a gyárban, ahol — magas kora ellenére — Milacsek Ferenc elvtárs meg ne jelen­ne és ne hallatná vé­leményét. — öreg­emberhez illő apró-cseprő fel­adatokat végzek csak — mondja, amikor munkájáról érdeklő­dünk. Beszélget mun­katársaival az üzem életéről, a munkáról és értekezletek, ren­dezvények előtt igyekszik megtudni és formálni vélemé­nyüket. — Ha valami baj van, vagy munkatár­sain­ak kell elintézni egyet-mást, rögtön nálam terem — mondja Tóth elvtárs, a szakszervezeti bi­zottság elnöke. — Nálunk nincs tagdíjelmaradás — újságolták munka­társai. Az öreget — mert így hívják — nem lehet „lerázni" még azt is megteszi, hogy kölcsönt ad, de ■úgy sem tűri meg a tagdíjelmaradást. Tehát ő igazán tud­ja, hogy mi a fel­adata a szakszerveze­ti bizalminak, régóta csinálja ezt, akár el is mondaná tapasz­talatait, ha meghall­gatnák. Azt is na­gyon jól tudja, hogy munkatársai először őhozzá mennek, ha valamilyen bajuk van és ő foglalkozik is minden kérdéssel. Az előadó azt mondja, hogy a bizalmiaknak kell megválaszolni a dolgozók sérelmére, problémáira. Ezzel is tisztában van Mi­lacsek bácsi, de ho­gyan válaszoljanak, mit mondjanak, ami­kor a többi bizalmi is arról panaszkodik, hogy hónapokig nem látják a szakszerve­zeti bizottság tagjait, ha ritkán tájékoztat­ják őket is. Több mint egy fél éve, hogy panaszkodnak a dolgozók az üzemi konyha főztjére, a bi­zalmiakat minden­nap ostorozzák érte, de hiába szóltak már mindenkinek, semmi nem történt és vá­laszt sem kaptak. — Ilyen esetben mit mondjunk, ha kérdeznek a dolgo­­zók? Az előadás a vége* felé jár, a központi kiküldött éppen arról beszél, hogy a dolgo­zók előtt nem szabad eltitkolni a nehézsé­geinket, nem szabad olyan ígéreteket ten­* ni, amit jelenleg úgy­­­sem tudunk megadni, őszintén meg kell mondani, hogy mire telik erőnkből és mi­re nem. — Ez beszéd — szó­lal meg a szomszé­ dom, de Milacsek Fe­renc bácsi sem ma­ radt adós. Az előadó* ra tekintett és helyes-­­lően bólintott. Igen, egyenesen beszélni az emberekkel! Milacsek bácsi tudja, hogy mit jelent ez, tudja, hogy ez a bizalom alapja. Őt is azért szeretik a sörgyáriak, mert vég­telenül egyenes jel* lemű és igazságos ember, ötvenkét esz­­tendeje, hogy a sör* gyárban dolgozik egyfolytában és most már a hetvenhatodik évét járja becsület­ben. Azóta hordja a gyár és a dolgozók pénzét egyik bankból s másikba, fizetéskor a vállalathoz, de még soha egy fillér hiá­nya sem volt. S közben az elő­adás véget ért. A szü­net alatt az épület el­ső emeleti folyosója már parázs vita szín­helye lett. Itt, de az újból megkezdett ér­tekezleten is Mila­csek elvtárs meg­mondta a magáét. F. B. Egy üzemi hat eset — két fegyelmi büntetés Ádám Józsefné, a tejipari vállalat Rottenbiller utcai telepének egyik munkás­nője az üzemben elcsú­szott, ráesett a térdére. A térde fájt és mint ilyenkor len­ni szokott, a zúzódás helyén véraláfutás támadt. A sérült jelentette az esetet Nacsa Mi­hály csoportvezetőnek, aki az­zal intette le, hogy ilyen ap­róság mindennap előfordul és nem érdemes belőle ügyet csi­nálni. A dolgozó elszégyellte magát és nehogy kényes ter­mészetűnek tartsák, tovább dolgozott. Állapota azonban rosszabbodott. A harmadik, na­pon Újvári üzemvezető kérdő­re vonta, hogy miért sántít. Mikor megtudta a balesetet, azonnal orvoshoz küldte. Az üzemorvos megvizsgálta s megállapította, hogy gyógyulá­sa azáltal, hogy nem kímél­ték, hanem tovább dolgoztat­ták, hosszabb ideig fog tarta­ni. Ha a sérült azonnal jelent­kezik, orvosi tanács alapján 3—4 napon belül rendbejött volna, így azonban 16 munka­nap-kiesést okozott a mulasz­tása. S ez még a szerencsé­sebb eset, a hanyagság komo­lyabb következményeket is okozhatott volna. A vállalat igazgatója a cso­portvezetőt szigorú írásbeli megrovásban részesítette, amiért a sérültet könnyelműen eltanácsolta, a sérültet pedig szóbeli feddésben részesítette, mert sérülését elhanyagolta és nem fordult azonnal orvos­hoz. S ezzel az ügy le is zárult. De néhány szót hadd szóljunk még mi is erről. Úgy érezzük, a vállalat igazgatója helyesen járt el, amikor felelősségre vonta a könnyelmű csoportve­zetőt, hasonlóképpen a mun­kásnőt is. A mi társadalmunk­ban ugyanis mindenkinek kö­telessége saját és mások testi épségére vigyázni. Az ítélet mértéktartó, igazságos és má­sokat is figyelmeztet. Forrázásmentes hőmérőzés az édesiparban Az édesiparban a leggyako­ribb állandóan ismétlődő bal­eset a forrázás. A főzőüstökben­­ a forró cukorszirup anyagokat előírás szerint hőmérőzni kell.­­ Eddig a hőmérőt egy falécre­­ erősítették és így mérték az anyagok hőfokát, ami veszélyes volt, mert a felfröccsenő forró massza, vagy a kicsapódó forró gőz a dolgozó kezét és karját sok esetben leforrázta. A forrá­­­­zási veszély kiküszöbölésére ké­szítették az ábra szerinti for­rázásmentes hőmérőzést. A dróthálóba épített hőmérőt fe­lül egy fém karpánttal látták el, amelynek egyik oldalára csúfc­sart rögzített el m­illimé­­terRfr-léBrúd a kJKWfc^osszú­^ ság szerint fanyéllel végződik. A fanyél körül egy Viaszosvá­szon védőpajzs van felszerelve. A dróthálós hőmérő a pántban kivánalom szerint bármely irányba elfordítható. 1 — vászon védőpajzs; — 2 — •fanyél; — 3—« — milliméteres drótrúd; — 1 — csuklórész; — 5 — drót védőháló; — 6 — kör-­­beforgatható hőmérő; 7 — üst.

Next