Élelmezési Dolgozó, 1984 (77. évfolyam, 1-12. szám)

1984-01-01 / 1. szám

Év végi események Egerben Szép és gazdag hagyományai Ebben az esztendőben a szeretet vannak az Eger—Mátravidéki ünnepe, karácsony előtt tartották Borgazdasági Kombinátnál a ezeket a rendezvényeket a műkő­­nyugdíjasok, a kismamák részére dési körzet különböző munka­­szervezeti találkozóknak, vala­­helyein, mint a Télapó-ünnepségeknek. Kapcsolat a nyugdíjasokkal A borkombinátnál évente 450-500 nyugdíjas végez munkát. A dolgozók többsége a szőlő-, gyümölcsültetvényekben tevé­kenykedik, de igen sokan látnak el őr-, portásfeladatokat is. Néhá­­nyan nem fizikai munkakörökben dolgoznak. A foglalkoztatott idős korú dol­gozók közül 263 a vállalattól ke­rült nyugállományba. A nyugdí­jasokkal a kombinát élő kapcsola­tot tart fenn. A társadalombiztosí­tási tanács nyugdíjasokkal foglal­kozó albizottsága részletesen fel­térképezte az időskorúak helyze­tét. A nyugdíjasok ez évben is be­kapcsolódtak a szervezett burgo­nya-, almavásárlási akcióba. Üdültetésben 83 idős korú dolgo­zó vett részt. Az arra rászorulók szociális segélyezésben részesül­tek. Egerben az Árnyékszala úti pincevárosban tartott nyugdíjas­találkozón 130 idős korú dolgozó volt jelen. A rendezvény védnök­ségét a Kossuth és Gárdonyi szo­cialista brigád látta el. A vállalat gazdasági, társadalmi és munka­helyi vezetői ugyancsak jelen vol­tak a találkozón. A meghitt han­gulatú, családias összejövetele­ken vendégül látták, megajándé­kozták a nyugdíjasokat. Szabó Istvánná szb-titkár köszöntötte a vendégeket. Gyöngyösön a mátraaljai mun­kahelyek nyugdíjas dolgozói ré­szére szerveztek találkozót hason­ló módon, de találkoztak az idős korúakkal egyéb munkaterülete­ken is. Kismama-találkozók A borkombinátnál 103-an van­nak szülési és gyermekgondozási szabadságon. A kismamákkal a munkatársak is tartják a kapcso­latot, ugyanakkor a Bacchus bri­gád szervezésében az egri Vasút úti borpalackozóban a közelmúlt­ban kismama-találkozót tartottak. A szülők kisgyermekeikkel ér­keztek az összejövetelre. Szuromi Jánosné brigádvezető köszöntötte a vendégeket, majd Visontay Jó­­zsefné kereskedelmi igazgató adott tájékoztatást a vállalat fejlő­déséről. Fehér Gyuláné, a nőbi­­zottság vezetője szólott a nők helyzetének javítása érdekében tett intézkedésekről és utalt a női dolgozók általános szakmai és po­litikai képzésének fontosságára. Javasolta, hogy a gyermekgondo­zási szabadság időszakában foly­tassanak tanulmányokat. Dr. Bírta Éva üzemorvos egészségügyi szaktanácsokat adott az érdeklődőknek. Az Egri VIII. számú Általános Iskola úttö­rői kultúrműsorral szórakoztatták a jelenlévőket. A brigád tagjai vendégül látták és megajándé­kozták a találkozó résztvevőit. Télapó-ünnepségek A szakszervezeti bizottság már korábban felmérte munkahelyen­ként a szakszervezeti bizalmi­ há­­lózaton keresztül a vállalat dolgo­zóinak tíz éven aluli kisgyerme­keit. Az ajándékcsomagokat, 1054 kisgyermek részére az egri Vasút úti borpalackozó üzem Eger­ Csil­laga szocialista brigádja állította össze és küldte ki a munkahely­ekre. Az egri gyermekek részére két munkahelyen tartottak Téla­pó-ünnepségeket. Az Eger Csillaga szocialista bri­gád az üzemek dolgozóinak kis­gyermekei részére fenyőfát állí­tott a borpalackozó üzem kultúr­­helyiségébe, ahol kultúrműsor keretében megajándékozták a ki­csinyeket. A Bacchus szocialista brigád a központi dolgozók kis­gyermekei részére az Árnyéksza­la úti pinceváros tanácskozóter­mében szervezett Télapó-ünnep­séget. A működési körzet minden munkahelyén vendégül látták a­­vállalati dolgozók kisgyermekeit és Télapó-ünnepségeket tartot­tak. Ezeket a rendezvényeket a munkahelyi kollektívák, a szocia­lista brigádok védnöksége mellett végezték. Az év végi brigádrendezvé­nyek, a szocialista brigádok bri­gádmunkájának tartalomgazdagí­tását, a közösségi élet fejlődését is segítik. Jelentős tényezők az em­beri kapcsolatok ápolásában, a jó munkahelyi közösségek kialakítá­sában. Lukács András Dömsödi Mihály: Szocialista brigádok, fiatalok Hogy minél kevesebb üzemi baleset forduljon elő, ennek érde­kében a Szentesi Baromfifeldol­gozó Vállalat gazdasági és társa­dalmi szervezete a szocialista bri­gádok részére munkavédelmi és közlekedésbiztonsági vetélkedőt rendezett. Húsz szocialista kollektíva je­lentkezett a felhívásra és nagy szorgalommal kezdtek hozzá a té­ma tanulmányozásához. Ebből adtak számot az ötfős csapatok. A munkavédelmi totó kitöltése után munkavédelmi kér­désekre adtak választ a verseny­zők, mely a mindennapi munka során nélkülözhetetlen. A KRESZ-tesztlap egy kicsit ne­héznek bizonyult, de az elsőse­gélynyújtó kérdésekre majdnem mindenki a maximális pontot kapta. A háromórás munkavédel­mi és közlekedésbiztonsági vetél­kedőn a zsűri elnöke örömmel nyugtázta, hogy a kitűzött célt a szellemi erőpróba elérte, hiszen szoros küzdelemmel kerültek ki a győztesek. Kiss Attila, a vállalat főmérnö­ke adta át a díjakat. Az első he­lyezettnek járó jutalmat, a tízezer forintot a tmk ifjúsági szocialista brigád nyerte. A munkavédelmi totó döntötte el, hogy a második helyre a Puskás Tivadar villany­­szerelő szocialista brigád került. Örömmel osztozhatott a nyolc­ezer forinton. A hatezer forintot a Május 1. gépkocsivezető kollektí­va csapata kapta. * A Kommunisták Magyarorszá­gi Pártja és az ifjúsági mozgalom megalakulásának 65. évfordulója alkalmából a vállalat KISZ-bi­­zottsága „Szebb korszak virradá­­sa!” címmel rendezett vetélkedőt, mintegy hetven fiatal részvételé­vel. Első helyezést ért el a Ságvá­­ri Endre, Killián György KISZ- alapszervezetből és úttörőkből ál­ló vegyes csapat. Második lett a kiskatonák csapata, míg a harma­dik díjat vehette át a Salvador Al­­lende és a szakmunkástanulók KISZ-alapszervezete. Nemzetközi kaleidoszkóp Előző lapszámunkban a Moszk­vában megrendezett VII. Szak­­szervezeti Élelmezésipari Világ­­konferenciáról tudósítottunk, va­lamint delegációnk japáni tapasz­talatait adtuk közre. E cikkünk­ben az elmúlt fél év néhány érde­kesebb eseményéről számolunk be olvasóinknak, vendégei voltak, s mindenekelőtt a kombinát munkája iránt érdek­lődtek. Ez a találkozás első lépése volt annak a közvetlen kapcsolat­nak, ami a szovjet és a magyar boripari vállalatok között kiala­kult. Heves megyei aktivistáink a jövő évben viszonozzák a látoga­tást. * * A portugál szakszervezet (IN­­TERSINDICAT) 25 aktivistája magyarországi programja során látogatást tett a Váci úti kenyér­gyárban, ahol a modern üzemet tekintették meg és a sütőiparban folyó szakszervezeti munka iránt érdeklődtek. * Távol-Keletről, Japánból jött kollégáink egy másik modern üzemet, a Budapesti Tejipari Vál­lalatot tekintették meg, s az üzemlátogatás után számtalan kérdéssel árasztották el az üzem gazdasági és szakszervezeti veze­tőit. Munkaszervezési, munkaerő­gazdálkodási kérdésekben, vala­mint a modern technika alkalma­zásában, annak emberi vonatko­zásaiban hasznos vita, tapaszta­latcsere alakult ki a látogatás so­rán. * Szovjet barátaink Krasznodar, Novoroszijszk környékéről, a ku­­báni sztyeppék gazdag borterme­lő vidékéről érkeztek azzal a cél­lal, hogy a magyar bőripartól sze­rezzenek tapasztalatokat mind szakmai, mind szakszervezeti vo­natkozásban. A szovjet boripari szakemberek az Eger—Mátravi­déki Borgazdasági Kombinát Az osztrák szakszervezettel fo­lyamatos, tradicionális kapcsola­taink lehetővé tették, hogy a ve­zető szintű találkozásokon kívül, s a központi szintű együttműkö­désen túl egyes szakmai területek egymással is közvetlenül tapasz­talatokat cseréljenek. Ennek alap­ján Ausztria mind a hat cukor­gyárából összeállított 17 tagú de­legáció érkezett hozzánk novem­ber végén, amelyben részt vettek a cukorgyárak üzemi tanácsainak vezetői és a szakszervezeti akti­visták. Vezetőjük, Karl Demler az osztrák élelmezési szakszervezet titkárának korábbi kérésére az Ácsi Cukorgyárat és a Szabad­­egyházi Szeszipari Vállalatot te­kintették meg. Szabadegyházán a folyékony cukor készítésével, felhasználásá­val és értékesítésével kapcsolatos érdeklődésük szinte kifogyhatat­lan volt, ami érthető is, mivel iparunk ezen területén megelőz­­tük osztrák barátainkat. Ők még nem kezdték el a folyékony cukor gyártását. Az Ácsi Cukorgyárban viszont szinte otthon érezték ma­­­gukat vendégeink, mivel azonos technológiai eljárásokat alkal­maznak a cukorrépa feldolgozá­sában ők is. Az ácsiak, valamint a magyar cukoripar szakszervezeti aktivistáinak csoportja a jövő év­ben viszonozza a látogatást. F. I. Kevesebb baleset a gabonaiparban A munkavédelmi intézkedések nyomán folyamatosan csökken a balesetek száma a gabonaipar­ban; az elmúlt tíz évben mintegy 70 százalékkal kevesebb baleset történt a malmokban és a keverő­üzemekben, és az idén is további javulást értek el. Érdekes mód­szereket alkalmaznak: egy-egy üzemből a szomszéd megye, vagy akár távolabbi országrészek vál­lalatához hozzáértő munkavédel­mi szakemberek utaznak, és fel­mérik az ottani tapasztalatokat, továbbá javaslatokat tesznek a munkavédelmi hibák kiigazításá­­ra. Ezzel a módszerrel sikerül el­terjeszteni a legjobb megoldáso­kat. Rendszeresek a központi el­lenőrzések is, ilyenkor a tröszt szakemberei mérik fel az üzem munkaegészségügyi helyzetét, és egyúttal indítványozzák a hiá­nyosságok határidőre történő ki­javítását. Egész sor műszaki intézkedés javította a munkabiztonságot. Négy év alatt 50 százalékkal nőtt a zsákológépek száma, a szovjet berendezések kezelőszemélyzete a korábbinál nagyobb biztonság­ban dolgozik. A gépeket meghaj­tó központi erőátviteli berendezé­seket — ezek közismerten veszé­lyesek — fokozatosan egyedi meghajtásra alakították át. A Gö­döllői Agrártudományi Egyetem javaslatára a szíjáttételeket ala­csonyabb fordulatszámmal akar­ják járatni, ezzel is csökkentve a veszélyforrást. A környezetvédelmi intézkedé­sek is jelentősek. A sok hulladék­kal dolgozó állatifehérje-feldolgo­­zó üzemeket idén 50 millió forin­tos beruházással fejlesztették; im­portgépek vásárlásával korszerű­sítették a szellőzést a sárvári és a tököli feldolgozókban. A gazda­sági bizottság határozatára három év alatt 200 millió forintos költ­séggel fokozatosan korszerűsítik ezeket a feldolgozókat; az időará­nyos fejlesztések megvalósultak. Azokban az üzemekben, ahol a zajszint a megengedettnél maga­sabb — ilyenek például a mal­mok egyes részlegei — korszerű hangszigetelési módszereket al­kalmaznak, például a daraboló- és az aprítógépek kaptak védőfa­lat, és így 110-ről 80 decibelre csökkent a „hangerő”. Ugyanúgy hangtompító berendezésekkel látják el folyamatosan a malmok és a keverőüzemek nagy zajjal já­ró ventillátorait és légfúvóit. A gabonaiparban egy év alatt 23 malomban, 18 takarmánykeve­rő üzemben és 9 raktártelepen szüntették meg a környezet por­szennyezését. Elnökségünk napirendjén Bért, a végzett munka szerint Szakszervezetünk elnöksége decemberi ülésén áttekintette az élelmiszeripari vállalatok bér­helyzetét, a vállalati bérpolitikai elképzelések gyakorlati megvaló­sulását. Ez azért vált szükségessé, mert az elnökség májusi ülésén — amikor a vállalati bérfejlesztési irányelvek kialakításába való szakszervezeti közreműködést ér­tékelte — megállapítást nyert, hogy az ez évi bérfejlesztésnél a korábbi évekhez képest több bi­zonytalansági tényező van, így például szabályozók változásával több iparág, élelmiszeripari válla­lat új bérszabályozási formába került; megváltozott az irányel­veknek megfelelően több vállalat­nál a bérfejlesztés időpontja; nö­vekedett a bérszínvonal-túllépés adóterhe is. Mindezek együtt a vállalatokat óvatos bérfejlesztési elképzelés kialakítására késztet­ték. Csak néhány vállalat mert az év elején vállalkozni arra, hogy a tervezett nyeresége terhére év elején adózott bérfejlesztést hajt­son végre. Az elnökség értékelve a három negyedévi bérhelyzet tényleges alakulását megállapította: az élel­miszeripar egészében a bérszín­vonal növekedése meghaladta a tervezettet és mintegy 3,9 száza­lékkal növekedett. Ez a növeke­dés azonban nincs összhangban az élelmiszeripari vállalatoknál végzett feszített munkával. Ko­moly gondként fogalmazódott meg, hogy az élelmiszeripar terü­letén a bérek növekedési üteme elmarad a népgazdasági szem­pontból is jelentős export­feladatokat teljesítő iparágakban, valamint alapvető belföldi élelmi­szerellátási feladatokat megoldó vállalatoknál a korábban is kriti­kus létszárrthelyzet tovább rom­lik. Ennek alapvető oka, hogy az élelmiszeripari vállalatok nem tudják megfizetni, illetve a kör­nyező üzemekhez képest kevésbé tudják anyagiak elismerni a ne­héz fizikai munkát és a sok he­lyen meglévő egészségtelen, ked­vezőtlen munkakörülmények kö­zött végzett tevékenységet. Külö­nösen feszítő gond a vállalatok­nál, hogy a dolgozók jelentős ré­sze kedvezőtlen munkaidő-beosz­tásban dolgozik. Több iparágban, mint például a növényolajiparban folyamatos munkarend van, a tej­iparban biztosítani kell a tej szombat, vasárnap történő átvéte­lét, szállítását és kezelését, a sütő­iparban vasárnap délután meg kell kezdeni a termelést a hétfő reggeli ellátás biztosítása érdeké­ben. De sorolni lehetne a más iparágaktól lényegesen kedvezőt­lenebb munkarendet. Mindezt nehezíti, hogy a vállalatok több­sége nem tudja biztosítani az öt­napos munkahét bevezetésével elhatározott szabadnap kiadását, vagy azt nem a pihenőnaphoz kö­tötten tudja biztosítani. E ténye­zők együttes hatására a vállalatok többségénél tovább növekedett a korábban is meglévő igen magas fluktuáció. Néhány vállalatnál ez elérte a 60-70 százalékos mértéket Az elnökség pozitívumként ér­tékelte, hogy a vállalati szakszer­vezeti bizottságok a korábbi évek­nél is felelősségteljesebben vettek részt a vállalati bérgazdálkodás kialakításában, folyamatosan figyelemmel kísérték annak meg­valósulását, s számos észrevétel­lel, javaslattal segítették a bérek leghatékonyabb felhasználását. E tevékenység is jelentősen hoz­zájárult ahhoz, hogy a korábbi éveknél alacsonyabb bérfejlesz­tés ellenére a vállalatok többsége lényegesen jobban differenciált a bérfejlesztés során. Kiemelt fi­gyelmet fordítottak a kvalifikál­tabb szakmunka, valamint a ked­vezőtlenebb munkarendben dol­gozók bérének növelésére. Szá­mos vállalat rákényszerül, hogy a krónikus munkaerőhiánnyal küz­dő területeken — rakodók, szállít­mánykísérők — a bért az átlagos­nál nagyobb mértékben emelje. Kedvezőtlen viszont, hogy első­sorban anyagi források hiánya miatt csak viszonylag kevés válla­lat tudta a jobb minőségre ösztön­ző munka anyagi elismerését fo­kozni. A differenciálásra való tö­rekvést fejezi ki, hogy több válla­latnál a bérfejlesztés a dolgozók­nak csak egy bizonyos körére ter­jedt ki, a korábbi években leg­több vállalatnál tapasztalt teljes körű bérfejlesztéssel szemben. Az órabéres területeken dolgozóknál a vállalatok általában 50 fillér és 2,40 forint között differenciáltak a nem fizikai területen pedig 100 és 600 forint között. Az elnökség az egyes iparágak tényleges bérhelyzetének alaku­lását elemezve megállapította, hogy az a korábbi időszaknál na­gyobb mértékben differenciáló­dik. A húsiparban kedvezőtlenül befolyásolja a bérhelyzetet, hogy a tervezettel ellentétben a felada­tok növekedése miatt létszám­megtakarításból adódó bérfejlesz­tést az ágazat nem tud megvalósí­tani. Gondot jelent az is, hogy az export dinamikus növelése és szerkezetének megváltozása, munkaigényesebb termékek rész­arányának növekedése miatti többlet-bérfelhasználás fedezete nem látszik biztosítottnak. Ezért az elnökség szükségesnek tartja, hogy a tényleges többletteljesít­ménnyel arányos bérfedezetet egyedi elbírálás alapján az iparág számára biztosítsák. Gondot jelent, hogy több élel­miszeripari vállalat, elsősorban a cukoripari vállalatok, a szeszipar egyes vállalatai és az ásványvíz­ipari vállalatok, a sütőipari válla­latok, valamint a tejipar összes vállalatának bérfejlesztése lénye­gesen az élelmiszeripari átlag alatt marad. E vállalatok többsé­ge termelésének növelését úgy valósította meg, hogy létszáma az előző év szintjén maradt vagy kis­mértékben csökkent. Tehát a ter­melés növekedése teljes mérték­ben a munka termelékenységéből származik. Az élelmiszeriparban meglévő kedvezőtlen munkaerő és bér­helyzet megnehezíti a 40 órás munkahétre történő áttérést. A vállalatok egy része e tényezők, valamint a feszített tervfeladatok miatt saját erőből nem tudja biz­tosítani a 40 órás munkahétre tör­ténő áttérés feltételeit, csak úgy, ha a bérfejlesztés jelentős hánya­dát erre felhasználja. Az élelmiszeripari vállatok je­lentős hányadánál a munkaerő biztosítását és a jelenlegi létszám megtartását tovább nehezíti, hogy a műszakpótlék növeléséhez szükséges saját forrásokat nem tudják biztosítani. Különösen a húsipari, a tejipari, a gabonaipari, a szeszipari, valamint a sütőipari vállalatoknál és a Kőbányai Sör­gyárnál a műszakpótlék 20 száza­lékkal történő felemeléséhez szükséges saját források biztosítá­sa a bérfejlesztési lehetőség jelen­tős hányadát lekötné. A más vál­lalatoknál végrehajtott műszak­pótlék-emelés viszont kényszerí­­tőleg hat e vállalatokra a műszak­­pótlék felemelését illetően. Ezért az elnökség szükségesnek tartja, hogy egyedi elbírálás alapján e vállalatok, iparágak nagyobb köz­ponti támogatásban részesülje­nek. Az elnökség kedvezőnek érté­keli, hogy az élelmiszeriparban foglalkoztatottak létszámának szinten tartása mellett mintegy nyolc százalékkal csökkent a túl­óra az elmúlt év azonos időszaká­hoz képest. A VGMK-k és a mun­kakörön kívüli foglalkoztatáson túl a vállalatok tudatosan töre­kedtek a túlóra csökkentésére, el­sősorban a bérszínvonal tartása miatt. Sóki Gyula

Next