Élelmezési Dolgozó, 1985 (78. évfolyam, 1-12. szám)

1985-01-01 / 1. szám

Forgácsok a demokráciáról• Új feladatok, nagyobb felelősség A DEMOKRÁCIÁRÓL SZÓLÓ felcím alatt lapunkban különböző megközelítésben, elté­rő fajsúlyú kérdéseket taglaltunk. Kevéssé a témával kapcsolatos ál­lásfoglalások, eljárási módozatok bemutatására tettük a hangsúlyt, hiszen az érdekeltek szóban és írásban mindenkor megfelelő el­igazítást kapnak ezekről. A de­mokratikus megnyilvánulások je­lentőségét kiemelve inkább a szemlélet befolyásolására, a kívá­natos hozzáállás jelzésére, a he­lyes magatartás körvonalazására szorítkoztunk. Ezúttal is erőtelje­sen hangsúlyozzuk azonban, hogy a sorrendben, megközelítés­ben, avagy a kifejtésben termé­szetesen — éppen a demokratiz­mus szelleméből következőleg — eltérő nézeteknek is lehet létjo­gosultságuk. Most azonban a párt KB kong­resszusi irányelveinek közreadá­sa után helyénvalónak véljük alaptémánkkal kapcsolatban is nyomatékosan ráirányítani a fi­gyelmet a dokumentumra úgy is mint a demokratikus gyakorlat példájára, amelyben a párt vala­mennyiünk ügyévé téve megvita­tásra ajánlja az elért alapokra épülő célkitűzéseket. Mert a párt kongresszusa korántsem csak a párttagok, még kevésbé bennfen­tesek szűk körének a dolga, ha­­­­nem az egész nép ügye. VALAMENNYIÜNKET ÉRINT, hogyan lábalhatunk ki gondjainkból, s léphetünk to­vább, hogyan fokozhatjuk gazda­ságunk jövedelemteremtő képes­ségét, érhetjük el az életszínvonal — bár egyelőre csak szerény — emelését, hogyan növelhetjük az emberek kulturális igényességét. Munkánk, igyekezetünk, maga­tartásunk befolyásolja az állam­polgárok közérzetét, a szocialista haza állapotát. Akadt, aki szóvá tette, hogy a kongresszusi irányelvekben a szakszervezeti mozgalomról — je­lentőségéhez képest — viszony­lag kevés szó esik. Kell-e bőveb­ben fejtegetni, hogy a lényeg nem a terjedelmen, hanem a hangsú­lyon múlik. A párt kongresszusa ugyanis, bár fontos állomás szo­cializmus felé tartó utunkon, egy­­szersmint azonban folytatás is. Nem semmisíti meg a KB egy éve hozott részletes állásfoglalását a szakszervezetekről. Ellenkezőleg. Felerősíti az abban foglaltakat, hiszen az már a kongresszus elő­készítésének jegyében született. Mindkét dokumentum kiemeli a szakszervezeti mozgalom érdek­­védelmi, érdekképviseleti felada­tait, a tagság mozgósítását társa­dalmunk politikai, gazdasági ere­jének növelésére, a munkaver­seny fejlesztésére, s ezt az üzemi, munkahelyi demokrácia elmélyí­tésével köti össze. Megerősíti a szakszervezeti emberek biztonsá­gát, továbblépésre ösztönöz, kivi­láglik belőle, milyen rendkívülien sok függ a helyi kezdeményezé­sektől, állásfoglalásoktól, dönté­sektől. A KÖVETKEZŐ HETEKBEN, hónapokban pedig erre fokozot­tan szükség van. A Miniszterta­nács és a SZOT elnökségének részletes eljárási útmutatást tar­talmazó irányelvei az új vállalati vezetési formákra való áttérés előkészítésében, lebonyolításá­ban kezdeményező, szervező sze­repre kérik fel a szakszervezeti szerveket. Elvárják, hogy tájékoz­tassák a munkavállalókat a gaz­daságirányítás továbbfejlesztésé­ről, a vállalatvezetési formák mó­dosításáról, hogy segítsék a válla­lati szervezeti keretek korszerű­sítését. Ismerjék meg, összegez­zék, képviseljék a helyi kollektí­vák véleményét. Az áttérés időszakának felelős­ségteljes nagy munkája aligha vé­gezhető el a dolgozók bevonása, a demokratizmus erősítése nélkül. S az új formák megszilárdításá­hoz, viszonylag zavartalan műkö­déséhez, továbbfejlesztéséhez, ugyancsak nélkülözhetetlen ez az erőforrás. Ahol a vállalati tanács, vagy a dolgozók közgyűlése, illet­ve küldöttgyűlése látja el az álta­lános vezetői teendőket — célja szerint — tovább növeli a gazdál­kodó egységek rugalmasságát, emellett bővíti a munkahelyi de­mokratizmust. NAGY LEHETŐSÉG EZ AR­RA, hogy frissítően, élénkítően hasson a mozgalmi életre, s a de­mokratikus mozgalmi jelleg ma­gát a helyi irányítást is jobban át­hassa, azaz mozgékonyabbá, kez­deményezőbbé tegye, s csökkent­se a felesleges bürokratizmust. Ez azonban nem ígérkezik feltétle­nül konfliktusmentes, sima út­nak. Már a jövedelemnövelés módjainak kijelölésénél sem, még kevésbé a felosztás, az elosztás mikéntjénél. Mit, mennyit fordít­sanak fejlesztésre és milyenre, mennyit tartalékolásra, milyen szempontokat érvényesítsenek a közvetlen elosztásnál? Noha en­nek mérlegelése jószerint későbbi gond, de már az indulásnál sem lenne helyes, ha teljesen kiesne figyelmünkből, hiszen a vállalati stratégia lényeges eleme, amelyet a vezető testületnek és az egysze­mélyi vezetőnek kell ugyan ledol­goznia és megvalósítania. De vilá­gos, hogy ez szoros kapcsolatban van az érintett dolgozók közvet­len és távlati érdekeivel. Ám, ha a szakszervezeti tiszt­ségviselők kiállják a próbát, fel­nőnek a feladatokhoz, ez hallatla­nul megnövelheti személyük és a mozgalom tekintélyét. A tagság jobban azonosul a szakszervezet által is képviselt elképzelésekkel, ami a további előrehaladás lendí­tőerejévé válhat. Hangsúlyozzuk azonban, hogy egy irányba hala­dásról, azonos cél felé törekvésről van szó, és semmiképpen nem a gazdasági és a mozgalmi funk­ciók összekeveréséről. Nem zár­ható ki az átmeneti érdekellenté­tek, konfliktusok lehetősége a munkaadók és a munkavállalók között. Ahol fennmarad a további vállalatirányítás, vagy ahol testü­let veszi át a szerepét, a gazdasági vezetők fő feladata egyaránt új érték előállítása, a termelés felté­teleinek megteremtése, megszer­vezése, fejlesztése, a jövedelmező gazdálkodás. A szakszervezet nem állít elő termékeket, ez nem feladata, hiszen olyan mozgalom, amely mindenekelőtt az emberek­kel, a termelő személyekkel fog­lalkozik, összefogja, értelmes cé­lokra mozgósítja, a közösség ere­jével közösségi emberekké neveli őket, védi, képviseli érdekeiket. A demokratizmus érvényesü­lése a részben új körülmények között az érdekképviselet sajátos formája, fontos része lehet. A bi­zalmi testületeken kívül nagyobb arányú, s nagyobb súlyú lesz a dolgozók részvétele a termelés­ben, a tervdöntésekben. Ebben a szakszervezeti szerveknek vezető szerepük van. De nem menti fel őket a véleményezési jog gyakor­lásától. A szakszervezeti testület továbbra is véleményezi a tervet, s véleményét kifejti a közgyűlé­sen. Előfordulhat, hogy ez eltér a vállalat vezetőinek javaslatától. A közgyűlés (küldöttgyűlés) a vé­lemények mérlegelésével hozhat csak helyes döntést. Megnő az ér­velés, az elvi bátorság szerepe, vizsgázik a szakszervezeti tiszt­ségviselők képviseleti képessége. AZ ÚJ FELADAT mindenkép­pen nagyobb követelményeket ál­lít a mozgalom résztvevői elé. Bő­víti mozgásterüket, növeli lehető­ségeiket, nagyobb felelősséget igényel a testületektől, az egyes tisztségviselőktől, valamennyi szakszervezeti tagtól. Nagy kár lenne azonban, ha e felelősség át­­érzése elnyomná, fékezné a helyi kezdeményezési kísérleteket. Mert a formák az élet törvényei szerint valóban változhatnak, vál­tozatlan azonban a törekvés, hogy minél több ember alkosson — lehetőleg önálló — véleményt, s legyen kész ennek megfelelően cselekedni. A gyakorlat folyama­tában tisztulnak az elképzelések, a vélemények, kikristályosodnak a helyes módszerek. De minden­képpen növekszik nemcsak a szervezet, hanem az egyes embe­rek, a tagság önállósága, alakul személyisége. Erre pedig mind nagyobb szükség van. A jövőben mind kevésbé lehet hivatkozni ar­ra, hogy valahol, valakik „ott fönt” így rendelték el, vagy arra, hogy a döntéshozók nem ismer­ték a helyi sajátosságokat. Vé­rünkké kell válnia, hogy — az ál­talános irányvonal ismeretében, annak szellemében — magunk döntsünk, s a döntésekért nem háríthatjuk el magunkról a fele­lősséget. S éppen itt ragadható meg az alapvető differencia a polgári és a szocialista demokrácia között. Többek elképzelésében ugyanis a szocialista demokrácia még ma is úgy él, mint a polgári demokrácia valamely tökéletesebb, kifejlet­tebb változata. Pedig — noha le­het, hogy a miénk itt-ott, ebben­­abban érdesebb, kevésbé kifino­mult — de formájában, s még in­kább tartalmában máris sokkal mélyebb, alaposabb, emberibb annál, amely végső soron elfedi a tőkés rend lényegét. Éppen az a rendeltetése, hogy elfogadtassa „szalonképessé” tegye a kizsák­mányolás tényét, a nagytőke gaz­dasági hatalmát, politikai ural­mát. A MI DEMOKRÁCIÁNK -ezen belül a munkahelyi demok­rácia — közvetlenül kapcsolódik az emberi lét legalapvetőbb szfé­rájához, a munkához, a termelés­hez. Öntudatosan veszünk részt a szocialista gazdaság, a szocialista társadalmi viszonyok alakításá­ban, amelyet a politikai döntések megerősítenek. Fonó György Az Országos Béketanács küldöttjeként Sajtófesztiválon Bécsben Az ifjúsági békemunkában színvonalasan dolgozók egy cso­portja részére az Országos Béke­tanács megszervezte, hogy részt vehessenek a szeptember elején Bécsben, az Osztrák Kommunis­ta Párt lapjának, a Volkstimmé­­nek a Práterban megrendezésre kerülő sajtófesztiválján. Ezt az al­kalmat tapasztalatszerzésre hasz­nálhatták fel, továbbá bemutat­ták az ifjúság körében végzett ha­zai békemunkát is. Ferenczi József, a Gyulai Hús­kombinát húslisztüzemének he­lyettes vezetője, a városi politikai képzési munkabizottság vezetője, a Béketanács Ifjúsági és Diákbi­zottság aktívája, a sajtófesztivál­ról, élményeiről így mesél: — Szeptember 1-én hajnalban indultunk külön autóbusszal mintegy negyvenen, 11 órakor már Bécsben voltunk. Az idő na­gyon szép volt, sütött a nap, mint­ha a fesztivált köszöntötte volna. Ebéd után a Práterban a fesztivál színhelyén tartózkodtunk. Elő­ször az osztrák színpadhoz men­tem, ahol különböző műfajú elő­adásokat mutattak be. Egész dél­után a magyar békemozgalom szóróanyagaival ajándékoztuk meg a vitág különböző részeiből odasereglett békemunkásokat. Ezeknek nagy sikere volt, hiszen bemutattuk hazánk nevezetessé­geit és a magyar békemozgalmat. Nagyon tetszett a Liederlich Spielleut fellépése és a kubai Los Bravos folklórbemutatója. Másnap, vasárnap városnézés következett. Az ünnepség szín­helyén felkerestük a különböző nemzetek pavilonjait, ahol elbe­szélgettünk a békéről, a nukleáris fegyverkezésről és annak hatásá­ról a két világrendszer népeire. Jóleső érzéssel állapíthattam meg, hogy a Bécsbe érkezők egy­öntetűen kifejezték békeóhajukat. Nagy figyelemmel hallgattam a nemzetközi pódiumvitát „Van-e a békének esélye?” címmel. Sok hasznos, okos dolgot hallottam. Az NDK-beli Günther-Fischer- Sextett is maradandó élményként maradt meg bennem. Megnéztem a súlyemelők nem­zetközi tornáját, a szovjet Jefim Geller nemzetközi nagymester és az osztrák René Vokroj szimul­tánpartiját. El kell mondanom, hogy nagyon gazdag programot állítottak össze a rendezők, hiszen gyönyörködhettünk artista mű­sorban is és sok sportprogramot is láthattunk. Felejthetetlen él­ményt jelentett számomra az, amikor Hermann Haehnel (NDK) nemzetközi szolidaritási és mun­kásmozgalmi dalokat énekelt, vagy Shana Bitschewskaja szov­jet népdalokat adott elő, de nagy hatással volt rám a csehszlovák Malokarpatska fúvószenekar fel­lépése. Volt tombolahúzás és tűzi­játék. Még most is magam előtt látom a magyar pavilont, amely az egyik leglátogatottabb volt. Külö­nösen nagy sikere volt a Rajkó zenekarnak. A sajtófesztiválon csaknem százezren vettek részt a két napon, amelyet életem végéig nem felejtek el — fejezte be a be­szélgetést Ferenczi József, s meg­simogatta a béketrikóban a szé­ken ülő Olivér kisfiának a fejét. Csak ennyi mondott: Béke legyen a földön! Ormosi Péter A legnagyobb öröm, hogy hallgatnak rám — Nézze, én pontosan olyan ember vagyok, mint a többiek, akikkel együtt dolgozom a pincé­ben — mondotta Pavelka Ernő­­né, a Pest megyei Pincegazdaság II. számú pincéjének a bizalmija, amikor jeleztem jövetelem célját, mert hogy neki sem különb az élete és a napi munkája, mint a társainak. Farkas Gábor igazgató — aki éppen szokásos reggeli szemléjét tartotta — örömmel vállalta, hogy Teri nénit kisegítve szóljon annak munkásságáról. — Őrá mindig és mindenben lehet számítani. Régen megtanul­ta a fegyelmet, a pontos és precíz, rendes munkát, amit mindig nagy szorgalommal, lelkiismerettel és példamutatóan végez. Azok közé a régi munkások közé tartozik, akik mindig is húzták maguk után a többieket. És ráadásul jó ismerője a szakmának, ért és tud mindent, amire szükség lehet. Té­riké jól megtanulta, hogy a min­dennapi kenyérért, tehát a mun­kabérért, fegyelmezett, tisztessé­ges és becsületes munkát kell vé­gezni. A maga példájával, mindig szerény hangjával és nyílt, őszin­te véleményével, a különböző fó­rumokon tanúsított példás maga­tartásával is igen nagy húzóerőt jelentett. Másokat is buzdított jó­ra, a közösség érdekeit szolgáló tettekre. — Lassan közeledek a nyug­díjkorhatárhoz — mondja Teri néni —, s lassan-lassan számot kell adni a munkámról, illetve ar­ról, hogy tisztségem alatt milyen kézzelfogható eredményeket könyvelhet el a kollektíva. Úgy érzem, hogy a pincében mindenki szeret és tisztel, talán ezért is vá­lasztottak bizalminak. Én is szere­tem az embereket és tisztelem a társakat, akik szinte mindenben hozzám fordulnak, látom, észle­lem, hogy mi foglalkoztatja a cso­port tagjait, úgy megpróbálok se­gíteni, esetleg levezetni, megolda­ni a gondokat, a kisebb-nagyobb problémákat. Nem szeretem, ha hálálkodik valaki, ezért természe­tesnek veszem, ha valamit elinté­zek vagy segítek valakinek. — Én annak örülök igazán, ha szót érthetünk és egységesen te­hetünk mindenben. Már régóta vagyok szakszervezeti bizalmi, de eddig még nemigen volt panasz rám, mert amit lehetett, megtet­tem, ami pedig valamilyen oknál fogva nem ment, arról nyíltan tá­jékoztattam az érintetteket és így meg­volt a békesség. Időközben két miniszteri kitüntetést is kap­tam, de aminek a legjobban örü­lök, hogy hallgatnak rám a mun­katársak, köztük a fiatalok is. Bár néhányan nehezen értik meg, hogy a munkahely az szent, s ott mindig fegyelmezetten, pontosan kell dolgozni, ha meg akarnak él­ni, mély gyökereket ereszteni itt. — A mi pincénkben is akad­nak fiatalok, akiken nem fog a jó és intő szó, s ha szól nekik az em­ber, egyszerűen kimaradnak a munkából, vállalva az igazolatlan hiányzást is, sőt ha nekik tetszik, szó nélkül odább állnak és kilép­nek. Ilyenkor azon gondolkodik az ember: vajon milyen indítást kaptak a családtól, végül is mi lesz belőlük, mihez kezdenek, egyáltalán ki, mikor és hogyan tudja őket tisztességes és becsüle­tes munkára nevelni? — Nem akarom bántani, eset­leg igaztalanul korholni a fiatalo­kat, hiszen én is anya vagyok, de ha most nem fogjuk meg őket, ké­sőbb talán már nehezebb lesz, mert én úgy tartom, hogy addig kell hajlítani a vesszőt, amíg haj­lik, mert később törik, aminek senki sem örülhet. Inkább maga­mat és azokat a viszonyokat, kö­rülményeket okolom, amelyek ki­alakították. Csak éppen nem talá­lom a kivezető utat a jelzett gon­dok enyhítésére, netán megoldá­sára — mondotta végezetül a nagy tapasztalatú és igazi felelős­séget érző tisztségviselő. FB Kellemes tanulságos versenyzés Szocialista brigádoknak Nagyszabású vetélkedőt rende­zett szakszervezeti bizottságunk október végén az MSZMP XIII. kongresszusa és hazánk felszaba­dulásának 40. évfordulója tisztele­tére, a Budapesti Baromfifeldol­gozó Vállalat szocialista brigádja részére. A vetélkedő célja: dolgo­zóink ismereteinek felelevenítése és továbbfejlesztése a munkavé­delem, a kollektív szerződés, a szocialista munkaverseny, törzs­gárda szabályzat, a történelmi és politikai kérdések területén, vala­mint a vállalati kollektíva össze­kovácsolása. A vetélkedőre 16 brigád 70 tag­ja nevezett, és vett is részt a ver­senyben. A feladatok egy részére szóban, más részére írásban kel­lett választ adni. A vetélkedő kü­lön érdekessége volt, hogy min­denféle segédanyagot lehetett használni (kollektív szerződés, törzsgárda szabályzat, MVSZ, stb.) a válaszadás előtt. Ez a mód­szer azonban feltételezte a ko­moly felkészülést, mert a válasz­adás előtt rendelkezésre álló rö­vid időben tudni kellett, mit hol lehet megtalálni. Figyelembe véve a munkavé­delem fontosságát, e kérdésekre elhangzott helyes válaszokért ad­ta a legtöbb pontot a zsűri. A ve­télkedő szünetében a nagyszámú nézőközönség tagjait bevonták a versenybe keresztrejtvény fejté­sével. Az első három leghama­rabb leadott, hibátlan rejtvény fejtője jutalomban részesült. A si­keres rejtvényfejtésre kapott pon­tokat a megfejtő bármelyik bri­gádnak felajánlhatta, és a lehető­séggel éltek is. A verseny gördülékenyen, jó hangulatban zajlott. A zsűri tag­jai, a játékvezető és segédje, az ér­tékelő bizottság és a technikai személyzet hivatása magaslatán állt. A zsűri igazságossága mel­lett, sok segítséget és hasznos in­formációt nyújtott a versenyzők­nek. Eredmények: az első három he­lyezett brigád — Dobi István, Há­­mán Kató, Targonca — pénzjuta­lomban, a vetélkedő valamennyi tagja tárgyjutalomban részesült. Ezúton mondunk köszönetet a szervezőknek, közreműködőknek a vállalat vezetésének, a kellemes és tanulságos versenyért. Pató Ferencné Hámán Kató szoc. brigád versenyzője Ez nálunk úgy van ... Ugye sokszor hallották már be­szélgetés közben: Hja! Nagyot fordult a világ! Valóban, ha csak az asszonyok megváltozott életkö­rülményeit nézzük, óriási a válto­zás! Negyven évvel ezelőtt jófor­mán csak otthon, a négy fal kö­zött éltek, manapság a legtöbb nő el sem tudja képzelni, hogy így él­jen. Részt vesznek a közösség éle­tében is munkaterületükön. A Nyíregyházi Konzervgyárban járva egy agilis szb-bizalmival be­szélgetve gondolkoztam el mind­ezen. Vajda Zoltánná bizalmi. 1964 óta dolgozik a Nyíregyházi Kon­zervgyárban, a főzeléküzemben. Kezdőként a gyártó vonalra ke­rült, szorgalmas munkája révén csoportvezető lett, majd 1978-ban üzemi nyersáruátvevővé lépett elő. Meg kellett tehát tanulnia a szakma minden mozzanatát az egyes lépcsőfokokat járva — s ez így helyes. Most ő dönti el, hogy az a nyersanyag, amit feldolgoz­nak, illetve gyártani akarnak, „vonalra” adható-e. El sem gon­dolja a kívülről szemlélő, milyen nagy felelősség! — Tekintettel arra, hogy asz­­szonyokról van szó, milyen a munkabeosztásuk ? — Mivel munkánk szezonális jellegű az idénynek megfelelő a műszakrend is. Gondolható, hogy a három műszak után, mikor ket­tőre váltunk, mennyire örülnek az aszonyok! Igaz, három mű­szakban több a kereset, mégis várják a két műszakot. Akkor job­ban megnézhetik otthon a gyerek iskolatáskáját, mindent bepa­­kolt-e? Elkészült-e a másnapi lec­kével, egyszóval nyugodtabbak, ha maguk engedhetik el a gyere­ket iskolába. Egy műszakban a kismamák dolgoznak. És ebben a gyárban nem minden szombat szabad. Ezt senki nem sérelmezi! Megértik, munkájuk jellegéből adódik. Hosszú idő óta bevált módszer, hogy decemberben a két ünnep közt nem dolgoznak. Január 3-a körül kezdenek — ak­kor aztán ütemes tempóban ha­ladnak. — A szakszervezeti bizalmi­nak mennyivel nehezebb a dolga a többieknél? — Egy pillanatra sem lazítha­tok, gazdasági, társadalmi mun­kában elöl kell járni. Ha egy-egy társadalmi munkát szervezünk, azonnal megkérdezik: „... és te jössz? — Akkor én is!” Soha nem hiányzunk! Asszonyaink öntuda­tosak! A vállalatnál két és fél ezer ember dolgozik, 51 százalék nő. A gépesítettséggel nagyon meg­változtak az arányok. — És szeretik a pénzt. — Ez igaz — hagyja helyben —, a prémium is pénz, azt is sze­retik. A minőségelőírást meg kell tartani, mert ha nem, nincs pré­mium. — Az ösztönzési rendszer ho­gyan működik? — Két-három éve a nyereség­­részesedést nem osztjuk ki, ha­nem év közben azoknak adjuk, akik a munkában elöljárnak. Kü­lönböző ösztönző célú rendszerek vannak. Amikor a bizalmi testület elfogadja a gazdasági vezetés erre vonatkozó javaslatát, a felosztás megtörténik. Minden gazdasági egység vezetője tudja, mennyi összeggel rendelkezik, majd elha­tározzák, milyen feladatra fordít­ják. Az idén sok volt a beruházás. Ez esetben a határidő megtartásá­ra, a termelő üzemnél a minőségi gyártásra ösztönöztünk. — Hogy tagja van a szakszer­vezeti csoportban? — Tizenhatan vagyunk, 25-tel kezdtem, de átcsoportosítottunk. Úgy gondoltuk, akkor végezhe­tünk eredményesebb munkát, ha a bizalmiak jobban elérhetik a ta­gokat. Van köztünk idősebb, fia­talabb egyaránt. .. Amit tudok, mindent megteszek a hozzám tar­tozókért. A vonal egyfajta mun­katerület. Például: kinek adunk segélyt? Ez nálunk úgy van, hogy egyfajta segélykeretet üzemré­szekre, a főbizalmi­ területre lead­juk, e fölött ők rendelkeznek. Ha­vonta összeülnek a bizalmiak a főbizalmival, elbírálják ki meny­nyit kap. Az ösztönzési rendszer­nél is nagy szerepük van a bizal­miaknak, nemcsak a bérfejlesz­tésnél. Differenciáltan történik ennek az elosztása is. Nálunk nyereségorientált a fejlesztésünk. Az eredményes termeléshez csa­toltuk kis szekerünket. Befejezésül: 1984 nehéz eszten­dő volt, sokat dolgoztunk. Úgy látszik teljesítettük, talán túltelje­sítettük tervünket. A bizalmi sok­irányú szerepe egy-egy termelési tanácskozáson is lemérhető. Évente egyszer minden bizalmi beszámol éves munkájáról. Előzőleg közvéleménykutatás történik. Itt hangzik el: megerősí­­ti-e a csoport a bizalmit tevékeny­ségében? Úgy képviselte-e a bi­zalmi a csoport érdekeit, ahogy az elvárható? Ezzel a lehetőséggel a csoport él! Nem biztos tehát, hogy az öt évre megválasztott bi­zalmi addig marad, ameddig megbízták. Vajda Zoltánnét tisztelet, szere­tet övezi. Munkájával elégedettek a csoport tagjai s a testület. — Sz­M — ÉLELMEZÉSI DŐL 3

Next