Élelmezési Dolgozó, 1989 (82. évfolyam, 1-12. szám)

1989-01-01 / 1. szám

Az ellátás tudata kovácsol bennünket MIKLÓS GYÖRGYNÉ, a Győr-Sopron Megyei Tejipari Vállalat szb-titkára. A tanácskozásra jövet megállított az egyik kollégám és azt mondta: ha módod nyílik rá, légy szíves mondd el, hogy elvárjuk a jelenlévőktől, a kormány és a politikai szervek vezetőitől, hogy emberi hangot próbáljanak — az elmúlt időszakkal ellentétben — a szakszervezeti tagok, a szakszervezeti mozgalom felé megülni. Engedtessék meg részemről három bejelentés: a képviseletem köréből támogatom az Érdekegyeztető Fórum létrehozását. Ugyanis hiszek abban, hogy a hármas tagozódású érdekegyeztetésre az elkövetkező időszakban szükség van. A másik, hogy az Élelmezésipari Dolgozók Szakszervezete nevében a szövetségi jelleg további erősítését támogatni kívánjuk és elfogadjuk az alapokmány, az alapszabály és a működési szabályzat szerinti elvi munka további fejlesztését és ennek a megvalósítását. A harmadik, hogy én a Magyar Szakszervezetek Demokratikus Szövetsége elnevezést támogatom. A beletörődési jogból nem kérünk A bérből és fizetésből élő dolgozók, szakszervezeti tagok felvetik, hogy a szocialista államiságunkból adódóan az állami tulajdon ma a domináns, a jellemző. Mégis néhányan megkérdőjelezték az elmúlt időszakban érdek-képviseleti testületeink, szokáselven alapuló jog- és hatáskörét. Ahhoz ugyanis jogunk van, sőt mi több kötelességünk, hogy a nemzeti termék létrejöttében aktívan részt vegyünk, ugyanakkor úgy látjuk, hogy jogunk és jogos elvárásunk az, hogy a kormányzati szervek és a munkáltatói jogkört gyakorlók intézkedéseik során elemezzék és tárják a nyilvánosság elé a gazdasági, a gazdálkodást érintő munka következményeit. Ugyanis én nem hiszem el, hogy a szakszervezetek által megfogalmazott bérkövetelések az első számú inflációgerjesztők. A kérdés suta módon való kezelése vezetőellenes hangulatot alakított ki. Az értéket előállító nagy tömeget és az irányítást végző vezetőket szándékosan szembeállította, s ez óriási bizalomvesztést jelentett. Éppen ezért nekünk, szakszervezeteknek alapvető érdekünk, úgy ahogy elvárja tőlünk a kormányzati szerv is, hogy létrejöjjön minden vonatkozásban egy megbízható kompromisszumkészség, de ne csak úgy, ahogy az elmúlt időszakban elvárták tőlünk, a beletörődési jog gyakorlásával. A másik, hogy mielőbb változás következzék be valóságosan is a reálfolyamatokban és induljon el a várva várt fellendülés. Mindezeket figyelembe véve szükségesnek látszik a kormány termeléspolitikai kérdéseinek az átértékelése. Le kell küzdeni az általános megszorítások gyakorlatát, mert nem lehet olyan módon a termelő szférát értékelni, hogy csak egy egész. Ugyanis a gazdasági berendezkedés folyamán vannak prioritások és ma, amikor a magyar gazdaságban a válságelhárításon van a hangsúly, ennek érvényt kell szerezni. Az élelmiszer-gazdaság ma már a termelés egyharmadát exportálja, miközben magas színvonalú belföldi lakossági ellátást biztosított. Jövedelemtermelő képessége alacsony, mégis várhatóan ez évben 800 millió dollár aktívummal zár. Az ország ökonómiai helyzetét is figyelembe véve, továbbra is az értékképző folyamatokban jelentős helyet kell hogy biztosítsunk, hiszen az értékesebb, választékosabb termékek előállítására feltétlenül bővítési lehetőséget kell biztosítani. Ebben közös az érdekünk, amit hihetetlenül nagy összefogással, szervezetten és fegyelmezetten kell végrehajtani. Ami sérti önérzetünket Ugyanis az a véleményem, hogy a termelés területén nincs demokrácia, csak fegyelmezett végrehajtás. A lakosság mindennapi ellátástudata kovácsolta össze az élelmiszeriparban foglalkoztatottakat, szakszervezeti tagokat. Azonban önérzetünket sérti — és joggal —, ha nem az előállított értékeink alapján ítélnek meg bennünket. Az általánosítástól, a skatulyázástól félünk. Felhatalmaztak arra, szűkebb területemen, a tejipar vezetői és tisztségviselői, jelentsem ki itt az országos tanácskozáson, hogy a mi területünkön volt kollektív szerződés, van kollektív szerződés és szükséges, hogy legyen és lesz is kollektív szerződés. Ugyanakkor a tisztségviselők véleményét is ki fogják kérni, mert a tisztességes kompromisszumra még a munkahelyen is szükség van, az erősíti a jó közérzetet, a munkahelyi légkört. S ebben a munkában csak tiszteletet vív ki magának mindenki. A dokumentumok elfogadása kapcsán kezdeményezem és szeretném ajánlani a kormány elnökének, hogy a fogyasztói kosár tartalmi felülvizsgálatára képviseleti jogunk alapján kerüljön sor. Követeljük ugyanis, hogy az életfeltételekhez szükségesen megállapított termékek kerüljenek a kosárba, és ne a korzikai utazás, az arany ékszerek. De a létfeltételeket biztosítani kell. Erre, ez a magyar gazdaság szerintem képes. Dolgozni, de nem megnyomorodni Végezetül, joggal tehetik fel a kérdést, hogy ki és milyen mértékben viselje a terheket. Egyetértek azzal, hogy mind a három szféra igazságosan és humánusan. A termelő szférát az adózás rendszerén keresztül tisztességesen meg lehet adóztatni, de nem úgy, hogy belenyomorodjon, mert visszahat a termelésben foglalkoztatott emberek mindennapjára. A bérből és fizetésből élőket a személyi jövedelemadó alapján, de az életfeltételeiket a teljesítményeikkel arányos, tisztességes fizetés illesse meg. Valamint az országban élő, nagyon szorgos állampolgárnak, akinek ne legyen érdeke eltitkolni, láthatatlanná tenni jövedelmét, de ha ezt megteszi, a pénzügyi kormányzat éljen a törvény erejével, szigorával. A költségvetés pedig példamutató következetességi vállalását teljesítse. Tisztelt kollégák! Még mindig a jól és eredményesen dolgozókat ismeri el a munkahely. De lent és fent is kerüljön folyamatosan megméretésre a teljesítmény és ne várjunk 10-15 éveket a tévedések átértékelésére. Ne határozzuk meg előre ki, mennyi ideig tölthet be egy munkakört. A folyamatos megméretés alapján addig, amíg ellenőrizhetően eredményesen dolgozik. Elnézést kérek, ha valakit akaratomon kívül véleményemmel megsértettem, megbántottam volna. Én így látom, fenntartva a tévedés, az alulról látás veszélyét, munk elismertebb teljesítményével arányos erkölcsi, anyagi megbecsülését. A tagság döntse el, hogy milyen szervezetet tart szükségesnél fenntartani. A gazdaságpolitika területén erősíteni kell a szakszervezetek társadalmi kontroll szerepét. Ha az elmúlt évtizedekben működött volna egy egészségesebb társadalmi kontroll, nem biztos, hogy most a szocializmus iránt ennyi kételyünk támadna. Tehát messzemenőkig támogatjuk azt a törekvést, hogy a Szakszervezetek vegyenek részt a nemzeti jövedelem elosztásában. Ágazatunk számára is kulcskérdés az összehangolt ár-, bér-, pénzügyi és elosztási politika reformja A dokumentumban megfogalmazott életszínvonal-rosszabbodás ágazatunk dolgozóit sem kerülte el. Rontotta a pozíciónkat az a tény, hogy a kormány életszínvonal-politikai eszközként kezelte az élelmiszerárakat s ezáltal negatív hatást gyakorolt az élelmezésipari dolgozók anyagi, erkölcsi megbecsülésére, és ez a helyzet ma sem változott. Tisztességes bérért akarunk dolgozni A húsiparban dolgozók is nagyon sokat és nagyon keményen és közel sem ideális körülmények között dolgoznak. A húsiparban is nagyon sokat túlóráznak, sok szabadidőt áldoznak fel. Egyre több az ízületi megbetegedés, a rehabilitációkra szoruló dolgozó. A munka nehézségi fokát s az említett körülményeket figyelembe véve ki kell hogy mondjuk, a bérek nincsenek arányban a végzett munkával. Úgy érezzük, hogy a húsipar az egyre növekvő minőségi követelményeknek eleget téve, növekvő választékban elégíti ki a belföldi piacot. Az exportpiacon is megállja a helyét. Nem panaszként említem e néhány gondolatot a húsipar életéről, nem is azt kérjük a kormánytól, hogy 20-30 százalékkal emelje a béreket az iparban, de azt mondhatom — és kötelességem is mondani a tagság elvárásának eleget téve —, hogy az egész élelmezésipar olyan szabályozórendszer kialakítását várja, amelyben a hatékony és jól dolgozó vállalatok a feladataik teljesítése mellett megtalálják saját fejlesztésük és dolgozó kollektívájuk anyagi, erkölcsi megbecsülésének forrásait. Higgyék el, semmiképpen sem sztrájkolni, hanem dolgozni akar e nagy kollektíva. Dolgozni, mert érzi felelősségét a napi ellátásban. Dolgozni, mert tudja, hogy megfelelő munka nélkül nem lehet stabil életcél. Dolgozni, mert felelősséget érez a társadalom iránt, mert hiszi, hogy ez a boldogulás és a felemelkedés egyedüli útja. A boldogulás, a felemelkedés útja... PAD JÓZSEF, a Pápai Hús kombinát szb-titkára. A szakszervezetek is keresik az az utat, amelynek bejárásával cselekvő részesei lehetnek megújuln kívánó társadalmunknak. Az utat melynek végigjárásával céltudatosabban, s az eddigieknél sokkal határozottabban tudják képviselni : szakszervezeti tagság jogos érdekeit Úgy vélem ezt a megújulást tükröz az a javaslat is, miszerint a jövőben a mozgalom a Magyar Szakszervezetek Demokratikus Szövetsége neve kívánja viselni. E kifejezés arra utal hogy nemcsak tartalomban, hanem minőségben is szeretne megújulni Mondhatnánk úgy is, hogy már az elnevezés minősíti a megújulni akaró szakszervezeteket. A tartalom kifejezője legyen Minősíti úgy, hogy egy új szervezeti formában, szövetségi rendszerben kívánnak dolgozni, de minősíti úgy is, hogy munkájukat az alulról jövő véleményekre támaszkodva demokratikusan kívánják végezni Én a demokratikus kifejezésnek különös nyomatékot adnék. A demokratikus kifejezés ne divatból kerüljön be az elnevezésbe, mert azt számos csoportosulás is használja. Hanem azért, mert a szakszervezet mint a dolgozó tömegek legszélesebb rétegeit tömörítő szervezet igenis demokratikusan, a tagság véleményére építve, a tagságért kivár a jövőben tevékenykedni. Ne szülessenek döntések, megegyezések a tagság megkérdezése nélkül. Tartsuk tiszteletben mások véleményét, de érjük el azt, hogy vegyék figyelembe a szakszervezetek álláspontját is. Azt a véleményt, mely kifejezi a valós társadalmi és szociális viszonyokat. A demokratizmus másfelől azt is igényli, hogy a kormánnyal való együttműködés is megújuljon, hisz a nagy konfliktusok nem az alapszervezeteknél dőlnek el. Ne lépjünk fel irreális követelésekkel, ugyanakkor a kormány fogadókészsége a szakszervezetek irányába javuljon, alakuljon ki igazi partneri viszony. Ennek csíráit a legutóbbi kormány— SZOT találkozón már felfedezhettük. Reméljük e felismerés jó irányban tovább folytatódik. Mert a tagság már életkörülményeiből fakadóan is elfogadhatatlannak tartja azt a tényt, hogy a SZOT előterjeszti kifogásait, javaslatait, a kormány meg végrehajtja saját elképzeléseit azon címszó alatt, hogy nincs más alternatíva. A szakszervezeteknek túl kell lépni a tudomásulvétel taktikáján. A magunk részéről nem tudjuk elfogadni a szakszervezeti jogok csorbítását. A szakszervezeti tagság, a dolgozó kollektíva nem fogadhat el olyan rendelkezést, amely a kollektív szerződések megkötésére és a bizalmiak egyetértési jogkörére a kormány javaslatában megfogalmazódott. Amennyiben a jogok megnyirbálása segítene az ország gazdasági és morális gondjainak megoldásában, úgy hiszem a szakszervezeteknek nem vitatkozni, hanem önként lemondani kellene e jogokról. Miért gondolják nálunk, hogy a külföldi tőke csak akkor jön befektetni, ha a szakszervezeteknek csorbítják jogait? Húsipari szakszervezet alakul A tagság úgy érzi, hogy a markánsabb érdekképviselethez a Szakszervezetek Országos Tanácsának is meg kell újulnia összetételében is. Nem sértődött, hanem alkotó, tenni akaró emberekre van szüksége a mozgalomnak. Az alulról jövő építkezésben és a szövetségi rendszerben való működésében látszanak a megújulás csírái. A dokumentumokban megfogalmazott szövetségi elvek alapján kívánunk mi is a jövőben dolgozni. Ennek szellemében tagságunk kezdeményezése alapján megalakítjuk a Húsipari Dolgozók Szakszervezetét és kezdeményezzük az élelmiszeriparon belül a szövetségi rendszer létrehozását. Célul tűztük a szakma markánsabb érdekképviseletét és érdekérvényesítését, tagja- Bizalom és szövetség OLÁH ANDRÁS, az Észak-Pest Megyei Sütőipari Vállalat igazgatója. A rendelkezésemre álló idővel nem kívánok visszaélni, csak javaslataim elmondására szeretnék szorítkozni. Az egyik témám a szövetségi rendszer, amellyel kapcsolatosan a bizalmat, mint alapelvet szeretném, ha deklarálhatnánk. Ez a tanácskozás is azt bizonyítja, hogy a bizalom hiánycikk e pillanatban. Talán ez volt az oka annak, hogy volt olyan küldött társam, aki úgy vélte, hogy aki nem kap szót, annak véleményét a szerkesztőbizottság meg sem kívánja ismerni. A szövetségi működés alapelvének a bizalmat azért tartom fontosnak, hiszen el kell hinni a szövetség minden egyes tagjának, hogy a szövetség egyetlen tagja sem kíván a többi tag rovására valamilyen előnyöket magának vindikálni. Ezzel kapcsolatban az ÉDOSZ a kongreszszusa után szakágazati bizottságokat alakított, amelyből — remélhetően — ki fognak nőni azok a szakmai szakszervezetek, amelyekről itt szó van. Nem deklaráció alapján, egyik napról a másikra, hanem fokozatosan, egy szerves fejlődés eredményeként. Okosabban gazdálkodjunk A szervezeti megújulással kapcsolatban fölvetődött többféle aspektusból az szint, mint középszerű szerepe. Én egy új aspektust szeretnék elmondani és ezzel kapcsolatos javaslatot tenni. A mozgalom működési autonómiájához egy költségvetési, anyagi függetlenség is szükséges. Amikor a főtitkár megemlítette, hogy közel 30 százalékos létszámcsökkenést kívánnak megvalósítani az apparátusban, akkor ez nem öncélú kell hogy legyen, hanem a mozgalom anyagi függetlenségét kell, hogy biztosítsa. Ezzel kapcsolatos javaslatom: a szaktanács bízzon meg egy szakértő testületet a jelenleg meglévő szakszervezeti vagyon tételes funkcióelemzésével és tegyen nyilvánosan meghirdetett javaslatot a szakszervezeti vagyon részét képező, de az alapszervezetek által különösebben nem hasznosult objektumok gazdasági hasznosítására. Gondolok én megyei oktatási központokra, autóbuszokra és egyéb objektumokra, amelyek az alapszervezetek, a kulturálódás, a művelődés, a tömegsport céljait nem szolgálják. Másrészt javaslom, hogy a működés hasznából — már ezeknek az objektumoknak a működési hasznából — kizárólag a szakszervezet részesüljön és a kormányzat annak fejében, hogy a szakszervezet lemondana mindennemű kormányzati támogatásról, adómentességet biztosítson az ilyen módon működő tőke működtetésére. Én azt hiszem, hogy egy ilyen lemondás mindenféleképpen a társadalom rokonszenvét magán viselné. Egy másik javaslat: a munkabér értékállóságával kapcsolatosan. Több küldött társam a fogyasztói kosárral kapcsolatos kétségeit kifejezte. Ezek a kétségek a jövőben sem oszlanak el, hiszen a fogyasztói kosár jellegéből eredően különböző számítások alapján képződnek. Azt javaslom, hogy a munkaerő értékét a tőkejövedelem értékéhez szükséges hasonlítani, mert ennek van egy mindenki által jól ismert mérőszáma, a kamat. Ahogy a kamat növekszik, annak megfelelően működjön egy olyan bérmechanizmus, ami ennek utánamegy. Ez kétfajta előnnyel is járhat, mert elképzelhető, hogy a kamatot nyomná vissza egy reálisabb szintre. Végezetül egy picikét lerágott csonthoz szeretnék hozzászólni, a kollektív szerződéshez, de azért merem ezt megtenni, mert vállalati igazgató vagyok és lehet, hogy a fantáziám eléggé földhöz ragadt, de nem tudom elképzelni kollektív szerződés nélkül működni vállalatunkat. Javaslom , hogyha az Elnöki Tanács vissza tudta vonni a közvélemény nyomására a lőfegyverekről szóló rendeletét, és ezzel semmiféle presztízsveszteség nem érte —, talán a kormányzat is presztízsveszteség nélkül tudná ezt az álláspontot viszszavonni, s ezáltal egy feleslegesen ingerlő terület megszűnne. De, ha netán a kollektív szerződéssel kapcsolatos kormányzati álláspont a vállalati bürokrácia csökkentését célozná, akkor szintén ezer és egyéb javaslatom volna, amellyel a jelenleg különböző rendeletek alapján szükséges, különböző vállalati dokumentumokat csökkenteni lehetne. A megújulás egyik feltétele DEMETER ISTVÁNNÉ, a Békéscsabai Hűtőipari Vállalat szb-titkára. Hozzászólásomat a tanácskozás dokumentumaihoz kapcsolódva három téma köré csoportosítottam, így röviden, de hangsúlyozottan szólói a szakszervezeti mozgalom megújulásáról, az alapszervezetek önállóságáról és a szövetségi rendszerről A tanácskozás dokumentuma reálisan értékeli a szakszervezetek jelenlegi helyzetét és ebből kiindulva meghatározza a szakszervezeti mozgalom megújulásának fő irányát. Önállóan, de egységben Egyetértek azzal, hogy nem átszervezni kell a mozgalmat, hanem lehetőséget kell teremteni a tagság önszerveződésére. Ezért is nagyon fontosnak tartom a megújulási folyamatban az alapszervezetei önállóságát. A SZOT-nak, de a szakmai vezetésnek is maximálisan biztosítani kell az alapszervezetek önállóságát. Azt, hogy az önállóság mennyire fontos, és milyen hatással van, egy gazdasági példával szeretném alátámasztani. A hűtőipar gyárai ez év január elsejétől, de több élelmiszer-ipari vállalat már évek óta önállóan dolgozik. Általános tapasztalatunk az, hogy ezek a gazdasági egységek megújultak, teljesítményeiket nagyságrendekkel tudták növelni. Ez a gazdaságokból vett példa is igazolja, hogy a mozgalomnak megújulásához önállóság kell Az a véleményem, hogy nem várható megújulás, ha nem lesznek kellően önállóak az alapszervezetek, ha nem fogják elsődlegesnek tekinteni a tagság érdekeit. Ha nem tudja a magyar szakszervezet szakszervezeti törvényben vagy egyéb jogszabályban garantálni a hatás- és jogkörét, nem várható előrelépés a mozgalom megújulásában. Tudom, hogy ez egy folyamat. Éppen ezért sürgetem a folyamat indítását. A szakszervezetek szervezeti felépítése és működése kapcsán két javaslatot szeretnék tenni. Át kell gondolni a lakóhelyi, regionális szövetségek vonatkozásában azt, hogyha csak véleményezési jogkörük lesz — mint most van akkor szükség van-e rájuk. A megyei szövetségek létrehozásánál javasolom a megyei szakmai szövetségi rendszer működését. Én úgy ítélem meg, hogy az ÉDOSZ Békés Megyei Titkársága eddig is jól töltötte be szerepét. Működését tagságunk elismerte, mert munkáját a mindennapi szakszervezeti munka jellemezte. Felépítését úgy tudnám elképzelni, hogy ez a szövetség az szb-titkárokból és a megyetitkárból állna. Ezt a javaslatomat azért is teszem, mert a dokumentumokban nem találtam működésükre vonatkozó utalást. Ezzel a javaslatommal is szeretném érzékeltetni, hogy mi, a Békéscsabai Hűtőipari Vállalat szervezett dolgozói a szövetségi rendszer megvalósítását az Élelmezésipari Dolgozók Szakszervezetén belül akarják, ezzel is hangsúlyozva a mozgalom egységét. Egység nélkül elképzelhetetlennek tartom a szakszervezeti munkát. Nem tartom jónak az olyan szerveződéseket, melyek szétforgácsolják a szakszervezeti egységet. A magyar szakszervezetek országos szintű szövetsége alapokmányának kidolgozását fontosnak tartom. Kérésem az, hogy kimunkálása minél előbb történjen meg, legyen időnk a tagsággal megismertetni, véleményezni. Hozzászólásomban sürgettem a megújulási folyamat indítását. Most befejezésül is ezt teszem. Teszem ezt azért, mert várja a tagság a szakszervezetek megújulását, várja az érdemibb munkát. És ha meg is csappant a bizalom, cselekedjünk addig, amíg ennyi is van. Szeretném, ha ez a tanácskozás olyan eredményes lenne, hogy felgyorsítaná a szakszervezeti munkában tervezett folyamatokat. Szeretném, ha munkánkkal segíteni tudnánk a tagságunknak. És azt, hogy ez így legyen szívből kívánom. A megvalósítás hosszú folyamatához a jelenlévőknek, de a szakszervezeti mozgalom valamennyi tisztségviselőjének hitet, erőt és egészséget kívánok!