Élelmezési Dolgozó, 1991 (34. évfolyam, 1-10. szám)
1991-01-01 / 1. szám
A SZAKMAI SZAKSZERVEZETEK ÉLETÉRŐL BESZÁMOLÓ A VÉGZETT MUNKÁRÓL (Folytatás az 1. oldalról.) Vekegyeztetés kialakuló rendszerében majd alkupozíciónkat minden szinten megszerezzük, erősítsük, ehhez elengedhetetlenül szükséges saját adatbázis megteremtésére törekedtünk, melyhez a számítógépi háttér rendelkezésünkre áll. Megbízható adatok nélkül nem tölthetünk be valós partneri szerepet például a bérmegállapodás (béralku) folyamatában sem. Piacgazdaság, bérek és munkanélküliség A jövő útja a kollektív bértárgyalások komplex rendszere lesz. Az időbeni felkészülés érdekében szövetségi szinten kidolgoztuk ajánlásainkat a tagszakszervezetek részére a béralku lefolytatásának feltételeire, módszereire. A konzultációs igényeket folyamatosan kielégítjük, próbaszámításokra vállalkozók esetén készek vagyunk konkrét eredmények bemutatására is. Szinte egy időben az érdekképviseleti szervek számára megteremtett törvényes lehetőséggel, megkezdődött az ágazati kollektív keretszerződés előkészítése. A tervezettel az ÉDOSZ Szövetség elkészült és eljuttatta az ÉFOSZ vezetőihez. A tagszakszervezetek a tervezethez, a szakágazati megállapodások segítésére, ajánlást is kézhez kaptak, amely a további szakágazati szabályozási lehetőségeket tartalmazza. Az ÉFOSZ vezetőivel a tárgyalások megkezdődtek, de az élelmezésiparban kialakult súlyos helyzet lelassította az egyeztetési folyamatot. A piacgazdaságra való áttérés negatív következménye a munkanélküliség megjelenése. Szövetségünk a tartós és tömeges munkanélküliség elkerülését tartja legfontosabb céljának. Ennek szellemében alakította véleményét a gazdaságpolitikai döntések előkészítése, a foglalkoztatáspolitikai eszköz- és intézményrendszerének tervezett változtatása, a foglalkoztatáspolitikai törvénytervezet minősítése során. Megfogalmaztuk olyan gazdaságpolitika kialakításának igényét, amely a szoros összefüggés, egymásra épülés, kölcsönhatás miatt figyelembe veszi a gazdasági döntések valamennyi társadalompolitikai hatását is. Az érdekképviseleti, érdekvédelmi munkánk homlokterébe került az élelmezésipar szakágazataiban — az egyes szakágazatok között eltérő mértékben jelentkezők a foglalkoztatási kérdések, a kialakult feszültségek kezelése. Ennek érdekében széles körben megismertettük az 1990-re érvényes állami foglalkoztatáspolitikai eszközrendszert, csokorba szedve felhasználásuk feltételeit, módját, jogszabályi hátterét. Beszerzett, hasznos, gyakorlati tudnivalókat tartalmazó kiadványok eljuttatásával is segítséget kívántunk nyújtani tisztségviselőinknek, hogy eredményesen tudjanak megfelelni a velük szemben támasztott tagsági, dolgozói igényeknek. A múlt év tavaszán konzultációs lehetőséget kezdeményeztünk azon tagszakszervezetek, területi szövetségek, alapszervezetek részére, amelyek — helyzetüknél fogva — a foglalkoztatáspolitika gyakorlati kérdései iránt érdeklődnek. Ezzel egy időben kértük szervezeteink aktív közreműködését ahhoz, hogy az egyes gazdálkodóegységek munkaerő-gazdálkodásáról, annak rövid távú alakulásáról képet alkothassunk. Mindkét próbálkozásunk sikertelen volt, kevés visszajelzés érkezett. Sztrájk és sztrájkalap A sztrájkot az érdekérvényesítés során továbbra is a legvégső eszköznek tartjuk. Annak érdekében, hogy ezt az eszközt a jogszabályoknak megfelelően használhassák szervezeteink, kialakítottuk a szakszervezeti sztrájkmagatartást, és az alapszervezetek sztrájkszabályzatának elkészítését segítve, ajánlást dolgoztunk ki. A sztrájk, mint valós, nyomást gyakorló eszköz, kilátásba helyezése és eredményes végigvitele csak akkor lehetséges, ha annak finanszírozására vagy a szakszervezetek vagy a szövetség szintjén megfelelő sztrájkalap áll rendelkezésre. E témakörben a tagszakszervezetek megállapodása még nem történt meg. A beszámolás időszakában a szövetség nemzetközi munkáját az erőteljes felélénkülés, a nyitottság, az egész évbeni folyamatosság és nyilvánosság jellemezte. Megnőtt az érdeklődés Magyarország gazdasági, politikai körülményeinek változása, valamint a szakszervezetek megújuló munkája iránt. A nemzetközi munka kétirányú volt: egyrészt szövetségi szintű feladatok, másrészt az ágazatokban folyó munka. Kezdetben e két területen az összehangoltság minimális volt, amely pozitív irányban változott, de vannak még további tennivalók. Az egységes fellépés rendkívül fontos itt. 1990 novemberében a Szövetségi Tanács döntése alapján kiléptünk az SZVSZ—UIL- ból, és ezzel egy időben felvételünket kértük az SZSZNSZ-hez tartozó UIL-ba. Reményeink szerint e szövetségbe való belépésünk kedvezően befolyásolhatja tevékenységünket, új alapokra helyezi nemzetközi kapcsolatainkat. A szövetség felépítésének kialakításakor a legtöbb vitát a területi szövetségek létrehozásának kérdése váltotta ki. Az egyes területeken kialakuló foglalkoztatási feszültségek kezelésének felmerülő igénye, a helyi önkormányzatok megalakulása, a területi érdekegyeztetés szerepének erősödése azok előrelátását igazolja, akik egy működőképes területi szövetség létének — mint fontos, kiegészítő szerveződésnek — a szükségessége mellett döntöttek. Nem tudtuk az általunk kívánatosnak tartott mértékben bekapcsolni a Szövetségi Tanács munkájába a tagszakszervezetekhez nem tartozó alapszervezeteket. Az érintett alapszervezeti titkárok döntése alapján a kutatói tagozat megalakulására nem került sor. Szövetségi szintű feladatot jelentett az üzemi balesetek kivizsgálásában, a kártalanítás ellenőrzésében, a panaszügyek tisztázásában, az üzembe helyezési eljárásokban stb. való aktív részvételünk. E feladatokat teljesítettük. A beszámolási időszakban szerzett tapasztalataink azt bizonyítják, hogy a tájékoztató munkánkban sok javítanivaló van. Abban nem tudunk a tisztségviselőknek segíteni, hogy a részükre továbbított információt helyettük feldolgozzuk, hasznosítsuk, de abban további közös feladataink vannak, hogy az információs csatornák minden irányba működjenek. Az eddigieknél sokkal többet kell tenni a szövetség munkájának, működésének nyilvánosságáért, többek között az Élelmezési Dolgozó c. újság további tartalmi megújításáért. A fentiek alapján fontosnak tartjuk, hogy átgondolásra kerüljön az információ teljes rendszere, a nyilvánosság kérdése. A pártoktól függetlenül A szövetségnek a kapcsolata az MSZOSZ-al, annak vezető testületeivel sajátosan alakult. A tagszakszervezeteknek a testület munkájában való közvetlen részvételén keresztül valósul meg a szövetségi képviselők A konzultatív testület munkájában való részvételt a Sütőipari Dolgozók Szakszervezetének vezetője gyakorolja, aki a testület üléseinken kialakított véleményeket, állásfoglalásokat továbbítja a szövetség vezetőinek, a Szövetségi Tanács tagjainak. Erősödő, az új követelményeknek jobban megfelelő együttműködés jellemző a társszakszervezeti szövetségekkel, szakszervezetekkel. Az érdekszövetségen alapuló, kiemelkedően jó kapcsolat a jellemző a MEDOSZ-szal. Az élelmiszer-gazdaságban dolgozók érdekeiért az összehangolt fellépés érdekében fontosnak tartjuk kapcsolatunkat kialakítani a Mezőgazdászok Országos Szövetségével (MOSZ) is. Az MSZOSZ keretén belül, az anyagi termelési szférában működő szakszervezetek,szövetségek, benne az ÉDOSZ Szövetsége is — sajátos, közös érdekeik hatékonyabb érvényesítése céljából — megegyezésre jutottak a Termelésben Dolgozók Akciószövetsége (TDASZ) létrehozásában. A szövetség továbbra is kitartott a kongresszus által elfogadott azon álláspontja mellett, hogy a pártoktól függetlenül végzi tevékenységét. Ezzel az alapelvvel nem tartja azonban ellentétesnek azt a szándékát, hogy a közös érdekeltség, az eredményes érdekképviselet, érdekérvényesítés céljának megvalósítása folyamatában kapcsolatra lépjen olyan pártokkal, amelyek ezen célok eléréséért együttműködésre vállalkoznak. ÉDOSZ SZÖVETSÉGI • TANÁCSA Ha nincs egység — erőnk sincs — Milyen gondolatok foglalkoztatják önöket és szakszervezeti tagságukat? — kérdeztem Farkas Andrást, a Növényolaj-ipari és Mosószergyártó Dolgozók Szakszervezetének "titkárát, valamint Losonczi Antal elnököt. A titkár válasza: " Elgondolkoztató az a tapasztalatunk, hogy tagságunk nagy részét csak a helyi szakszervezeti szervek tevékenysége érdekli, s talán azért van ez így, mert a felsőbb szakszervezeti szervek országosan nemigen tudnak „labdába rúgni”. A tagság elsősorban az őt közvetlenül érintő érdekvédelemre figyel, s az ÉDOSZ-kongresszushoz nem táplál reményeket. A tisztségviselők, s mi magunk természetesen várjuk, hogy érdemben állásfoglalás, határozat szülessen egy sor fontos kérdésben. — Az elmúlt időszakot hogyan foglalnák össze? — Ez a kongresszus nemcsak azért ül össze, hogy a meglevő működési zavarokat leküzdje, orvoslást találjon a bajokra, hanem azért is, mert egyértelműbbé kell tenni szövetségi szinten a tennivalókat, a kapcsolatrendszert más társadalmi szakszervezetekkel, más érdekvédelmi szervezetekkel. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a kapcsolatrendszer akadozásaiért nemcsak az ÉDOSZ a hibás, valahogy hiányzik más szervezetekből az együttműködésre való törekvés — hangsúlyozta az elnök. — Mit tart a legfontosabb intézkedésnek? Farkas András válaszolt: — Kevésnek tartom azt, hogy mi hajtjuk az FM-mel egyoldalúan a rendszeres kapcsolattartást, s ami ennél lényegesen több, az együttműködést. Ki kellene alakítani a kölcsönös, egymást tisztelő és segítő kapcsolatrendszert. Számos kérdés megoldása éppen az FM-től függ. Ezenkívül szeretnénk, ha a kongresszuson foglalkoznának olyan szakágazati szakszervezeti munkákkal, foglalkoztatási gondokkal, melyek ma létünket károsan befolyásolják. Az elmúlt időszakban felgyorsultak iparágunkban a privatizációs folyamatok, ezek intézéséhez, bonyolításához, a szakszervezeti tennivalókhoz jelentős segítséget kaptunk az ÉDOSZ-tól. Ezeket a kapcsolatokat szeretnénk fejleszteni. Ez az, amit elvárunk. Érdeke a vállalatnak, az országnak és tagságunknak egyaránt, hogy ebben a privatizációs folyamatban tulajdonossá váljanak a munkavállalók. Biztosítani kell a részükre a belelátási, az ellenőrzési és a véleménynyilvánítási lehetőséget az érdekképviselet által. Mindketten lényeges tennivalónak tartják a privatizációs folyamatban a munkavállalók, a szakszervezeti tagság érdekeinek védelmét, a tulajdonosi lehetőség folytatásának körülményeit, benne a szakszervezetek szerepét, a dolgozói érdekvédelem biztosítását. Ebből az egymástól elválaszthatatlan feladatkörből kiemelték, hogy a 3500 munkavállaló érdekében a leendő munkáltatóval szemben is vannak elvárásaik. Ezek közt például az, hogy a munkavállalóknak a telephelyeken biztosítsanak munkát, bármilyen, számára kedvező szervezeti és gyártmánystruktúra kialakításával. Erre vonatkozóan még a kezdeti tárgyalások folyamán, több évre szóló programot kérnek a leendő munkáltatótól. Sőt, a kollektív szerződésben — illetőleg annak módosításában — érvényre juttatják a munkavállalói érdekeket. — Mi feltételként szabjuk meg a jelenleg érvényben levő kollektív szerződést, avagy a következőkben érvénybe lépőt. Egy bizonyos, az országos tapasztalatokat felhasználva, előre próbálkozunk a megállapodásokat — köztük a ksz-t is — megkötni. Határozottan kiállunk amellett, hogy az eddig nyújtott szociális támogatásokat az új munkáltató is vegye figyelembe. Ilyen és ehhez hasonló, létfontosságú kérdések megfelelő rendezéséhez várunk el az ÉDOSZ-tól hathatós segítséget. — Mit gondolnak, lehetséges ez a jelenlegi körülmények között, avagy változtatásokat kellene eszközölni? — Napjainkban a nagyfokú önállósodásra való törekvés érvényesül. A kisebb társadalmi szervezetek, egységek nem képesek a nagyobbak szolidaritása, támogatása nélkül eredményt elérni. Elvárnánk a nagyobb, erősebb szakszervezetektől, hogy segítsenek bennünket, ugyanakkor azt is ígérjük, hogy mi minden igaz ügyben partnerként csatlakozunk az erre számot tartók mellé. Éppen ezért vállalni kellene, szerintünk, az ÉDOSZ Szövetségi Tanács egységet, ha a jövőnket biztosítani akarjuk. Valljuk: ha nincs egység, erőnk sincs! Meríteni tudunk a múltból és a jelenből. Tegyük meg! — fejezte be a nyilatkozatot a titkár. Sz. A. Jövőteremtés - piacszerzés Hosszú ideje azon célok elérésére törekszik a Debreceni Dohánygyár gazdasági vezetése, amelyek magukban foglalják az eredménynövelést, a dolgozók foglalkoztatását, a fejlesztést, vagyis a jövőteremtést, az új piacszerzést. Ezen kérdésekről, a gyár jelenlegi helyzetéről beszélgettem dr. Friedrich Gusztáv gazdasági igazgatóhelyettessel. — Hallottam, hogy a gyárban a marketingmunka színvonala javult, amely elősegítette a bel- és külpiaci értékesítési feladataik sikeres megvalósítását. A gazdálkodási célkitűzések teljesítése mellett jelentős súlya van a vállalatnál a szociális és jóléti gondoskodásnak, a foglalkoztatáspolitikának, viszonylag megfelelő keresetszint biztosításának a lehetőségeik szintjén. Ha belföldön a piacok megőrzése is nehéz feladat, honnan jut mégis pénzeszköz ezen célokra? — A belföldi piacokon a pozícióinkat eddig sikerrel megőriztük. Ezenkívül nagyon jelentős exportpiacaink vannak, az exportból származó bevételeink számottevőek. Új technológiai gépsorokat helyeztünk üzembe. Megfelelően tudunk gondoskodni az emberek foglalkoztatásáról. Várhatóan az éves eredménytervünk több mint kétszeresére nő, ezzel szinkronban az éves előirányzott átlagkereset is számottevően növekszik. Nem apad a szociális keret Mikó Lajosné vszb-titkár vette át a szót: — Nálunk a vezetés az elmúlt évek gyakorlatához viszonyítva emelt szinten biztosította a jóléti keret felhasználását. Továbbra is biztosított a szociális és kulturális ellátás fedezete. Külön keret határozza meg a szakszervezeti döntési hatáskörbe tartozó részeket, így az arra rászorulók segélyezése, az üdülés támogatása, s más szociális juttatások a legcélszerűbben és demokratikusan kerülnek felhasználásra. — És mekkora a jóléti keret? — Nálunk elegendő. A jó partneri kapcsolatnak tudható be, hogy valójában, nem tudnék olyan problémát felvetni, amit — természetesen szükséges — ne valósítana meg a vállalatvezetés. Az üdülés költségeihez hozzájárul, támogatja a lakásépítőket, az első lakáshoz jutó fiatalokat kamatmentes kölcsönökkel. Nem kezeli a vállalat mereven a kérelmeket, első szempont a jó szakember segítése. De rugalmasan kezeli a vezetés a kollektív szerződés módosítását is. A kamatmentes kölcsön felső határát 200 000 forintról 300 000 forintra emelte. A munka anyagi elismerése — S a keresetnövelést is megemlítenéd? — A tervezett bérfejlesztésen kívül az első fél évben is jelentős egyszeri jutalmat vehettek át dolgozóink. November elején pedig több mint 2 havi fizetésnek megfelelő egyszeri jutalmat kaptak. — Ilyesmiről még nem is hallottam. S mi várható a jövőben? — fordultam a kérdéssel Friedrich Gusztávhoz. — Vállalatunk a saját eszközeivel, felkészül a következő évek nehezebb viszonyainak a kezelésére. A pénzügyi pozíciónk jó, stabil, ebből adódóan a készletgazdálkodásunk is kiegyensúlyozott. Ezzel alapozzuk meg a jövőt. Újabb — főleg export — piaci értékesítési lehetőségeket tárunk fel, s így törekszünk az eredmények növelésére. Azzal is számolnunk kell, hogy az árak alakulása befolyásolja a cigarettafogyasztást. Újabb, az egészségre kevésbé ártalmas cigaretták forgalmazására is törekszünk. Számolunk azzal is, hogy dolgozóink megélhetési lehetőségei nehezebbé válnak. Célunk, hogy segítsük ezt elviselhetőbbé tenni. Bízunk abban, hogy munkatársainkkal, az eddig kialakult jó együttműködéssel a céljainkat meg tudjuk valósítani — foglalta össze a gazdasági igazgatóhelyettes a vállalati elgondolásokat. Tisztázzuk a fejekben Mikónét a közelgő ÉDOSZ- kongresszusról is kérdeztem. — Azok közé tartozom, akik azt vallják, nem feltétlenül volna szükség a kongreszszusra, ha a jelenlegi felállás megfelelően működne De a mechanizmussal baj volt. Szerintem nem a célok elhatározása volt rossz, hanem a megvalósítás módja, s a vezetők, a választott tisztségviselők hozzáállása. Ezalatt én a szövetségi tanácsot is értem. Felmerült bennem, hogy nem nőttünk fel a feladathoz, nem tudunk kulturáltan vitatkozni, és a kisebbségi véleményt jól kezelni. Nem tisztázódott a fejekben ilyen szinten sem mindaz, amit középszinten egyeztetni, döntésre előkészíteni és eldönteni kell. — Szerinted a további feladat mi volna? — A döntés előkészítési időszakában az ágazatok közelítsenek egymáshoz, ismerjék meg egymás véleményét, ha szükséges, ütköztessék, kristályosítsák, hogy felkészülten, érdemi döntés születhessen a szövetségi tanács szintjén. A kongresszuson szerintem tisztázni kell az ÉDOSZ működési rendjét, s akkor már véglegesen ki kell alakítani az alapokmányt, melyet e szervezet törvényeként lehetne kezelni. Remélem, nem ismétlődik meg a korábbi helyzet, amikor is a résztvevők nem minden esetben látták tisztán, hogy miről is döntöttek, mihez adták a szavazatukat. S az is jó lenne, ha az őszinteség már az első számú vezetőjelölésnél érvényesülne. Szincsák Anna Mikulás és élő liba A Mátravidéki Cukorgyár Vállalat hatvani és selypi gyárában kitüntetési különböző fokozat átadási ünnepséget tartottak decemberben. Horváth Vilmos, a vállalat szakszervezeti bizottságának titkára köszöntője után Kovács András vállalatigazgató tartott ünnepi beszédet, a művelődési házban. Ezt követően igazgatói dicséretet, kiváló újítói, balesetmentes jó munkáért járó jutalmakat adott át, valamint a hatvani gyár 128 dolgozójának a törzsgárda-kitüntetés különböző fokozatait, a velejáró pénzjutalmakkal. Bartha Antal, a hatvani gyár garázscsoport-vezetője 45 éves törzsgárda-elismerésben részesült. A selypi gyár azon dolgozói is részt vettek a hatvani ünnepségen, akik törzsgárdaelismerésben részesültek, mintegy 35-en, köztük Bajza Albert, a selypi gyár szociálpolitikai vezetője, aki a 45 évi törzsgárda-kitüntetést vehette át. A hivatalos ünnepség után a kitüntetettek fogadáson vettek részt. ★ A Mátravidéki Cukorgyárak hatvani gyárának szakszervezeti bizottsága a gyár dolgozóinak valamennyi tíz éven aluli gyermekét Mikulás-csomaggal ajándékozta meg. Az szb a dolgozók részére is igyekszik különböző ruházati és élelmezési akciókat szervezni. Így élő liba, fagyasztott csirke, liba, konzerv, vaj, mosópor, lisztféleségek, zöldség, gyümölcs, fonal stb. áruféleségek kedvező beszerzésével a dolgozók igényeit kielégíteni az igényfelmérések alapján, mely akciókat a dolgozók nagy örömmel fogadnak. A szakszervezet azon tevékenykedik, hogy ellátásukat olcsóbban, jó áruféleségekkel biztosítsák. Szűcs