Élelmezési Dolgozó, 1991 (34. évfolyam, 1-10. szám)

1991-01-01 / 1. szám

A SZAKMAI SZAKSZERVEZETEK ÉLETÉRŐL Merre mozdul az érdekvédelem? A Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Állatforgalmi és Hús­ipari Vállalat szakszervezeti bizottságán Elek Ágostonnal tekintettük át az elmúlt esz­tendő szakszervezeti munká­ját. Sajgó Barna szb-titkár bokros teendői miatt nem ve­hetett részt a beszélgetésben, de hát a tisztségviselők vala­mennyien ismerik a munkából következő gondokat, tenniva­lókat. — Változások történtek a választások óta szakszervezeti életünkben — kezdte a visz­­szatekintést Elek Ágoston. Akkor még megvolt az ózdi és sátoraljaújhelyi gyáregysé­günk, de azóta , 1990.­­augusztus 1-jétől az ózdi kft. lett, s 1991. január 1-jétől a sátoraljaújhelyiek is azzá vál­tak. A két gyáregységben lévő bizalmiak kikerültek létszá­munkból, azonban a szakszer­vezet szempontjából továbbra is hozzánk akarnak tartozni az ÉDOSZ keretein belül. — Hogyan dolgozott az el­múlt esztendőben a szakszer­vezet? — Úgy érzem a lehetőségek­nek megfelelően pontosan, kö­rültekintően. Testületi ülésen beszéltük meg az 1990. évi ter­vet, bérfejlesztéseket, kollek­tív szerződés módosítását, meg­egyezés volt köztünk, illetve a vállalat vezetése között. Közben nyílik az ajtó, s be­lép Veit István a bér- és mun­kaügyi osztály vezetője, aki az szb tagja szintén, s bekap­csolódik a beszélgetésünkbe. — Átfogóan 1989-ben módo­sítottuk a ksz-t. Az addigi merev nyolcórás munkaidőt rugalmas munkaidőre változ­tattuk. Kötelező érvényű bé­rezési, premizálási szabályozó­kat módosítottunk. Ez volt az utolsó éve ennek a ksz-nek. ★ — Lényeges volt a „törzs­­gárda”-szabályzat is — szól Elek Ágoston. — Bevezettük a CSÉB ÉVGYŰRŰ módosítást, bár a dolgozók nehezen értet­ték meg — végtére mégis si­kerül megértetni, hogy az egyszeri, esetleges 5-10 ezer Ft-os törzsgárdajutalommal szemben, nyugdíjba vonulásuk alkalmával egy kb. 70, de akár 2-300 ezer forintos összeget is felvehetnek. Rácsodálkozom beszélgető­­partnereimre, s mindjárt meg­magyarázzák. — A CSÉB-biztosítást a vállalat fizeti be, s azt kama­taival együtt veheti fel a nyugdíjba menő dolgozó. Ma­ga dönthet arról, hogy egy összegben veszi fel a biztosí­tótól vagy nyugdíjkiegészítés­képpen kapja meg folyamato­san, havi járadék formájában. — Az elmúlt évben ezt fo­gadtattuk el az új testülettel, a választás után — folytatja Veit István. Új bérszabályza­tot is készítettünk. — A ter­melés területén bevezettük az egyenes darabbérezést, illetve mázsadíjas teljesítménybére­zést. Azért nem mély­ed­tünk bele az egyéb követelmények rendezésébe, mert mind a dol­gozók, mind a vállalat részé­ről nézve várható, hogy 1991- ben gyökeres változás követ­kezik be a munkajogban. Ter­mészetesen a gazdálkodási for­mákban is várható lényege: változás. A — Lényegében házunk táján mindent egységesen oldottunk meg — folytatja Elek Ágoston . Az év folyamán voltak ne­hézségeink, különösen a bére­zés körül. Ennek ellenére , testületi ülésen meg tudtunk egyezni a bérfejlesztésben jobb létszámgazdálkodással , tervezettől lényegesen na­gyobb mértékű átlagbért tud­tunk dolgozóinknak biztosíta­ni, annak ellenére, hogy az inflációt nem tudjuk követni ★ — Tavaly év elején azt ter­veztük, hogy saját erőbe mintegy 10 százalékos bértö­meg- és átlagbér-növekedés adunk dolgozóinknak. A jobb hatékonyabb létszámgazdál­kodással további átlagbér növekedést terveztünk, s így 30-31 százalékos átlagkereset­növekedés történt. — Erre mondják, hogy nem kis eredmény. De hogyan ol­dották meg a létszámcsökken­tést? — A radikális létszámcsök­kentést elsősorban azzal oldot­ta meg a vállalat, hogy megkö­zelítőleg 70 dolgozót korenged­ményes nyugdíjban részesített — fizettük a nyugdíjukat, a másik megoldás a természetes fluktuáció. Mindkettőt igen nagy körültekintéssel végez­tük. — A szakszervezeti tagsá­gunk nem csökkent — folytat­ja beszélgetőtársunk Veit Ist­ván — azon keresztül várják el, hogy a munkalehetőségben az érdekvédelmüket hatéko­nyabban végezzük. Ám érez­zük dolgozóink türelmetlensé­gét is. Mindannak ellenére, hogy a vállalat megpróbált, és próbál az árral szembe úszni. Úgy érezzük a szakszerveze­ti bizottságon, hogy az 1990-es esztendő átmeneti év volt. Ta­pasztalható egy nagyfokú lét­bizonytalanság, s fogytán a tü­relem. Ami mégis jó előjel hogy értik a nehézségek okát dolgozni akarnak. Várják hogy kialakuljon egy hatékony érdekvédelem, nemcsak vál­lalati, országos szinten is. A kongresszus elé várakozássá tekintenek, figyelik, milyen irányba mozdul el az érdekvé­delmi képviselet? (szentesi) Tartalmas tanácskínásra számítok A Budapesti Baromfifel­dolgozó Vállalat szakszerve­zeti tanácsának titkárát az év elején, a január 25-i szövetsé­gi kongresszust megelőzően kzerestük fel, hogy a tanácsko­zási előkészületek „ürügyén” érdeklődjünk tőle a szakszer­vezeti munkáról. — Visszatekintve az előző kongresszus óta eltelt időszak­ra: mi volt a munkahelyi szakszervezeti testület legna­gyobb eredménye? — Az előző kongresszus óta — válaszolja Liszicza István­­né — nem változott a szak­­szervezeti szervek tevékenysé­gének megítélése vállalatunk­nál a dolgozók szemszögéből nézve. A legkiemelkedőbbnek azt tekintem, hogy a meglehe­tős fluktuáció ellenére meg tudtuk tartani tagságunkat, s tekintélyes, 85 százalékos a szervezettség. A novemberi gyűléseken a tagság elfogadta a tisztségviselők és a szak­­szervezeti tanács munkáját, megerősítette a tisztségviselő­ket. Ugyanakkor érezhetően megingott a tagság bizalma az országos és a szövetségi szintű szakszervezeti tevékenységgel szemben. E feszültségekkel te­lített időszakban negatívumo­kat észleltek az érdekegyezte­tő tanács hatékonyságában is. — Mégis, az említett orszá­gos gondok dacára, hogyan ér­vényesül a szakszervezeti ér­dekvédelem és érdekképviselet a vállalatnál? — Elmondhatom, hogy ta­valy sem csökkent a dolgozók béren kívüli juttatása. A ter­mészetbeni és szociális jutta­tások közül ezúttal az üzemi étkeztetést emelném ki, hi­szen 25 forintot fizet az ebé­dért a dolgozó, amit tovább, 27 forinttal egészít ki a válla­lat. Az üdültetés is megvan A dolgozók problémáit anya­gilag is támogatni tudtuk, S azt hiszem, az is sokat elárul a kérdésében felvetett téma­körről, hogy 1989-től 1990 vé­géig összesen 40 százalékos bérfejlesztést hajtott végre a vállalat. A három felsőszintű vezető új. Igazán minden tő­lük telhetőt megtettek azért, hogy a baromfiipar állami tá­mogatásának megvonása elle­nére is a vállalat eredményei a dolgozók élet- és munkakö­rülményeinek szinten tartá­sához elegendőnek mutatkoz­zanak! — Mit vár a közelgő kong­resszustól? — Közismert, hogy az or­szágban élők feszítő gondjai erősek, a hangulat rossz, és ez az iparág is csak a túlélésre tud berendezkedni. A szociá­lis védőháló foltozgatásának vagyunk tanúi. Én azt várom a kongresszustól, hogy — az átmenet esztendeje után — a szövetség és az iparágiak munkája egymással és az ál­lami, gazdasági szervekkel egységesebbé, eredményesebbé kovácsolódva folytatódjon. — Nyílt, őszinte hangnemben folyó, tartalmas tanácskozásra számítok. Olyanra, ami a gya­korlati útmutatást is képes lesz kijelölni az ország, az élelmiszeripar és az egyének jobb sorsát előidéző, minden­napi munkához. Meggyőződé­sem, hogy minden gond, ne­hézség ellenére meg kell és meg lehet találni erre a lehe­tőséget. A fentiekhez csupán annyit fűzhetünk hozzá: lejárt az üres fecsegések, a szózsonglő­rök kora az értekezleteken. Valóban, ahogy beszélgető­partnerünk is szeretné, a tar­­talmas, útmutató hozzászólá­soknak, az együttgondolkodás­­­nak lehet csak létjogosultsá­ga. i — zs —• Kezdeményezés nyomán Mit várnak húsosok? Erre a kérdésre Kapuvári József, a HDSZ titkári ta­nácsának titkára is válaszol. A HDSZ titkári tanácsa még az elmúlt év júliusában kezdeményezte a társadalmi szervezetekhez intézett felhí­vással 1990 késő őszére egy szövetségi kongresszus össze­hívását. Ennek az volt az oka, hogy egyrészt eltelt egy esztendő a szövetség megala­kulása óta, jó lenne egy mér­legkészítés, másrészt úgy ítél­te meg a húsosszakszervezet, hogy a szövetség működése nem megfelelő, nem elégíti ki az alapítók hozzáfűzött vára­kozását. Úgy látták, nem sikerült olyan alapokmányt és működési mechanizmust létrehozni, amely megfele­lő gyorsasággal követte, és oldotta volna meg a gyorsan változó feltétele­ket és követelményeket. Például a szövetség egyik fel­adata lett volna a szövetsé­get alkotó szakszervezetek társadalmi, politikai kapcso­latainak kiépítése, a rendsze­res kommunikáció megterem­tése a szakminisztériummal, pártokkal stb. Az elmúlt idő­szakig szövetségünk politikai­­­lag, társadalmilag, a különbö­ző szakszervezeti tömörülések­től jóformán elszigetelten mű­ködött. Nem nyitott az ÉDOSZ! A HDSZ második kongresz­­szusán is elhangzott: a hú­sosszakszervezet nem elége­dett a szövetségi tanács mun­kájával annak ellenére, hogy abban részt vett a két válasz­tott vezető is. Örömmel üdvö­zöljük, ha nem is az általunk javasolt időpontban, de meg­tartjuk a­ kongresszust. Remél­jük, hogy sikerül azokat a vál­toztatásokat végrehajtani, amelyek a szövetséget ütőké­pesebbé teszik és olyan szak­­szervezeti szövetség születik, amely akcióegységre is képes lesz, össze tudunk fogni egy­­egy közös cél elérése érdeké­ben. — Milyen változtatást akar a húsosszakszervezet? — Elsősorban, hogy az ÉDOSZ szervezeti felépítése jobban tükrözze funkcióját, feladatát, mint ahogy az a kongresszusi dokumentumok között is szerepel. Újrafogal­mazzuk a szövetségi együtt­működés tartalmát, azokat a legfontosabb területeket, ahol a tagszakszervezetek közötti együttes fellépésnek értelme van.­ Pl. sztrájkalap, országos érdekegyeztetésbe való bekap­­csolódás, nemzetközi kapcso­latok stb. •­­ Az alapokmánnyal kap­csolatosan a húsoskongresz­­sív kiállást..foglalt az ÉDOSZ- szövetség tervezett alapok­mányáról. Ezek szerint nem támogatja a szövetség vezeté­se nagy létszámú vezető testü­letek megválasztását. Éppen ezért a vezető testületek kö­zül csak a szövetségi tanács létrehozását javasolja, amely­nek a szavazati mechanizmu­sa tükrözze — súlyozott sza­vazat — az egyes tagszak­szervezetek közötti arányokat. Ugyancsak egyetért a hú­sosszakszervezet a koordiná­ciós operatív szerv (előkészí­tő-végrehajtó), az ügyvezető elnökség létrehozásával. Az érdemi vitáknak véleményünk szerint a tagszakszervezetek­ben kell lefolyniuk és az ott kialakult határok közötti kompromisszumos álláspontot egy képviselő is képviselheti. Felesleges óriási létszámú vá­lasztott testületeket működ­tetni! Ugyancsak a kongresszus­hoz kapcsolódóan, nem fo­gadhatjuk el olyan szövetség létrehozását, amely nem ön­álló szakmai szakszervezetek szövetsége. Az eddigi szakmai szakszervezetekhez nem tar­tozó vállalatok alapszerveze­teinek dönteniök kell, hogy vagy belépnek a saját szak­mai szakszervezetükbe, vagy létrehoznak egy több foglal­kozást, szakmát tömörítő szakszervezetet, amely önálló szervezetként bejegyezve csat­lakozik a meglévő szakszerve­zetekhez. Ennek egyetlen ra­cionális oka van: hogy külön­ben a szövetség működése kezelhetetlen és nem igazsá­gos. A szövetség választott ve­zetőinél történt változtatással egyetért a húsosszakszerve­zet is. S azzal is, hogy az ap­parátus vezetését pályázat út­ján betöltött vezető lássa el. Javasoljuk továbbá — társa­dalmi tisztségként, egy a kongresszus által választott képviselőnek — az elnöki funkció létrehozását. Szentesi Magda rSSSSt/vJ/’SSSSSSSSSSSSSSSSSS/'//7SSSSSSSSSSSSS* Miskokoa jártunk Alacsony bérek a tejeseknél Miskolcon, a Borsod-A­bau, Zemplén Megyei Tejipari Vál­lalat szakszervezeti bizottsá­­­án Jáger Csabánéval, az szb gazdasági felelősével, és Hor­váth Bélánéval, az szb elnö­kével beszélgettünk minden­napjaikról, munkájukról, gondjukról és eredményeik­ről. Ők látják el a város és megye lakosságának egy ré­szét tejjel, vajjal, a túrócsa­lád ízesített termékeivel, ösz­­szesen 600 ezer ember ellátását biztosítják, ebből Miskolc 350 ezer lakosának asztalára ke­rül naponta friss tejtermék, kezük munkája nyomán. , Még nincs elbocsátás — A szakszervezeti élet szempontjából mi történt vál­lalatuknál a választás óta? — Szakszervezeti szinten az a változás történt — ismertet a történésekről Jáger Csabáné —, hogy a főbizalmi rend­szert a műhelybizottsági rend­szer váltotta fel. A legfelsőbb testületi szerv továbbra is a bizalmi testület maradt. En­nek ülése közti időszakban a 13 fős szb tevékenykedik. A vállalatnál 1400-an dolgoznak, ebből 100 ipari tanuló, a szak­­szervezeti tagok száma 1250-11300 körül mozog. — Hogyan látják napjaink­ban a szakszervezet szerepét? — Egyre inkább előtérbe ke­rül a dolgozók érdekképvisele­te. Elsősorban anyagi téren, másrészt olyan esetben, ami­kor a munkavállalás terén a dolgozót sérelem éri. Ez utób­bira még nálunk nem volt pél­da. A mi vállalatunk szeren­csés helyzetben van, nem kel­lett dolgozókat elküldeni. — Vagy maguktól mentek el­­— veszi át a szót az szb elnöke — vagy nyugdíjazás folytán tudtuk gondjainkat megoldani. Tehát belső átcso­portosítással sikerült rendezni létszámgondjainkat. S nálunk is, mint mindenütt, a bér az örök sláger! A múlt év júliu­sában 20 százalékos évi bér­­fejlesztést hajtottunk végre. Ez így szépen hangzik, de ha jobban belenézünk, alacsony a bérszínvonal. Az egy főre ju­tó átlagkereset éves szintje bruttó 119 ezer Ft. Nálunk, a legkisebb kereset 5600 Ft, a közeljövőben 5800 Ft lesz. — Ilyen alacsony bérek mellett egyre több­en keresik fel a szakszervezetet segélyért — mondja a gazdasági felelős. Most ott tartunk, hogy a be­folyt tagdíjösszeg 60 százalé­ka segélyre megy el. Legne­hezebb a betanított munkáson: élete, ők kapják a legkevesebb bért. — Az a legnagyobb baj —, így az szb elnöknője —, hogy két év óta az inflációhoz a bé­rek nem tudtak felzárkózni. Az élelmiszeripar dolgozói en­nek ellenére még nem men­tek az utcára. Ezek a gondok nem új keletűek, az ÉDOSZ- kongresszuson is megfogalma­zódtak. Elmondták a hozzá­szólók, milyen kevés a bér az élelmiszeriparon belül, minden szakmában. De ezen nemigen segítettek. Ami javulás történt nálunk, önerőből valósítottuk meg! Nem sok valósult meg . Jó, hogy összehívták az ÉDOSZ-kongresszust, de most is kétségeink vannak eredmé­nyes munkája felől. Arra gondolok, ha kormányszinten az Érdekegyeztető Tanács nem tudja előbbre vinni a dolgozók érdekeit, akkor egy szűkebb réteg a saját gondjait, problé­máját önerőből hogyan oldja meg? Azok a gondok, ame­lyek a kongresszuson „akkor” felvetődtek, nem oldódtak meg, nem történt konkrét in­tézkedés, de még visszajelzés sem. Az elmondottakat kelle­ne most nyomatékosan meg­vizsgálni, s előbbre vinni. — Volna olyan javaslatunk ha szót kaphatnánk — s ez a kormányhoz címeződne —, hogy a családi pótlékot a lét­minimumra kellene emelni —­ mondja a gazdasági felelős —, amelynek 50 százalékát ad­nám a szülőknek, 50 százalé­kát az iskolának vagy a böl­csődének, tehát étkezésre for­dítanám, mert a gyerekek egészsége veszélyeztetett! Hát hitte volna valaki, hogy Ma­gyarországon lesznek éhező gyermekek? — Itt úgy oldottuk meg az utánpótlást biztosító tejipari szakmunkástanulók étkezteté­sét, hogy a napi étkezésnek a teljes költségét a vállalat ma­gára vállalta. Ez a rendelke­zés 163 tanulót érint. De ihat­nak tejet az itt dolgozók is. Az ebédlőben kannában a tej, kívánság szerint ihatnak, ren­delkezésre áll. Csap van a kan­náé, azon keresztül tölthet mindenki. Nagyon sok ember reggeli gondját oldjuk meg így.Más javaslatunk a tagdíjjal kapcsolatos. Azt akarjuk, hogy ezentúl a nettó kereset után fizessünk tagdíjat! És tisztá­zásra vár még az szb-titkárok fizetése. A növekvő igények­nek csak személyileg függet­lenítetten tud eleget tenni! Sz. M. Boldogok voltunk a Karácsonyi emlékezés­ ­ okán panaszkodtak a karácsony előtt... drága a szaloncukor és egyéb karácsonyfadísz, a karácsonyfáról már nem is beszélve. Ekkor jutott eszembe, hogy az én gyermekkorom­ban is állítottunk kisebb karácsonyfát, vagy egy kis fenyőágat. Aztán vásárol­tunk színes papírt, melyet vékony csíkokra vágtunk, majd füzért készítettünk belőle. Nagyanyám patto­gatott úgynevezett „csíkvá­ri” kukoricát és azt fűztük cérnára. Szerencsére diónk termett, amit gondosan megőrzött staniolpapírba csomagoltunk, vagy arany­színű porfestékkel díszí­tettünk, meg egészen apró alma is került a fa ágára. H­á­rom-n­égy csi­llagszórót is vettünk, melyet csak szü­leim gyújthattak meg a mi nagy örömünkre, ami­kor szórták a szikrát, a „csillagokat”. Néhány vé­kony gyertya is került a fa ágára, melyeket csak nagyon rövid időre gyúrot­­tak meg, hogy többször is éghessen. Ilyenkor lecsa­varták az ötös petróleum­­lámpát is, és úgy gyönyör­ködtünk a „díszes” kará­csonyfában. Akkorra már édesapám beszerezte a következő év­re a naptárt és az is került a karácsonyfa alá. Ezt ol­vastam és örültem a ben­ne lévő történeteknek. Az már igazi ajándék volt, ha egy pár vastagabb ha­risnya a karácsonyfa alá került. Már csak azért is, mert nemegyszer került agyonfoltozott cipőmbe csúszkáláskor, vagy a pad­lásról lekerült szánkórt szánkózáskor, és nem fá­zott a­ lábam. Boldogok voltunk ka­rácsony estéjén. S most sokan panasz­kodnak. Közben mások meg két-három méteres karácsonyfát vásárolnak, kilószám a szaloncukrot, a rssssssss/sssy//ssssssss////ss////y/y­ ss/// narancsot — kevesebben a kubait —, tülekednek, lök-­­ dösődnek a banánért, gya- ^ korta durván sértegetve $ egymást. Aztán a villany- ^ világítású díszeket, a drága ^ játékokat, melyek néhány nap után már használha- S lattanok és néhány hét ^ múlva a kukákban látha- ^ tók, már használhatatla­­k nők. $ Egyesek nem tudnak ta- ^ karékoskodni, mert nincs § miből, mások meg nem ^ akarnak, hanem dicsek­­­­szenek, a szegényeket bősz- % szántják kihívó magatartá- $ sukkal. A mi családunk nem & volt hivalkodó — mó-­­­dunk sem volt rá —, de na- ^­gyon szeretetteljes, békés. | boldog karácsonyesténk volt­­ a szeretet ünnepén. n 5jp ar napjainkban is ez volna minél több % családban Széles e $ hazában. $ 'ssys/syysffrys/yyyyyyyyyyyyy/yyyyyyy/jtyfysE? Kiss József

Next