Élelmezési Dolgozó, 1991 (34. évfolyam, 1-10. szám)
1991-01-01 / 1. szám
A SZAKMAI SZAKSZERVEZETEK ÉLETÉRŐL Merre mozdul az érdekvédelem? A Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Állatforgalmi és Húsipari Vállalat szakszervezeti bizottságán Elek Ágostonnal tekintettük át az elmúlt esztendő szakszervezeti munkáját. Sajgó Barna szb-titkár bokros teendői miatt nem vehetett részt a beszélgetésben, de hát a tisztségviselők valamennyien ismerik a munkából következő gondokat, tennivalókat. — Változások történtek a választások óta szakszervezeti életünkben — kezdte a viszszatekintést Elek Ágoston. Akkor még megvolt az ózdi és sátoraljaújhelyi gyáregységünk, de azóta , 1990.augusztus 1-jétől az ózdi kft. lett, s 1991. január 1-jétől a sátoraljaújhelyiek is azzá váltak. A két gyáregységben lévő bizalmiak kikerültek létszámunkból, azonban a szakszervezet szempontjából továbbra is hozzánk akarnak tartozni az ÉDOSZ keretein belül. — Hogyan dolgozott az elmúlt esztendőben a szakszervezet? — Úgy érzem a lehetőségeknek megfelelően pontosan, körültekintően. Testületi ülésen beszéltük meg az 1990. évi tervet, bérfejlesztéseket, kollektív szerződés módosítását, megegyezés volt köztünk, illetve a vállalat vezetése között. Közben nyílik az ajtó, s belép Veit István a bér- és munkaügyi osztály vezetője, aki az szb tagja szintén, s bekapcsolódik a beszélgetésünkbe. — Átfogóan 1989-ben módosítottuk a ksz-t. Az addigi merev nyolcórás munkaidőt rugalmas munkaidőre változtattuk. Kötelező érvényű bérezési, premizálási szabályozókat módosítottunk. Ez volt az utolsó éve ennek a ksz-nek. ★ — Lényeges volt a „törzsgárda”-szabályzat is — szól Elek Ágoston. — Bevezettük a CSÉB ÉVGYŰRŰ módosítást, bár a dolgozók nehezen értették meg — végtére mégis sikerül megértetni, hogy az egyszeri, esetleges 5-10 ezer Ft-os törzsgárdajutalommal szemben, nyugdíjba vonulásuk alkalmával egy kb. 70, de akár 2-300 ezer forintos összeget is felvehetnek. Rácsodálkozom beszélgetőpartnereimre, s mindjárt megmagyarázzák. — A CSÉB-biztosítást a vállalat fizeti be, s azt kamataival együtt veheti fel a nyugdíjba menő dolgozó. Maga dönthet arról, hogy egy összegben veszi fel a biztosítótól vagy nyugdíjkiegészítésképpen kapja meg folyamatosan, havi járadék formájában. — Az elmúlt évben ezt fogadtattuk el az új testülettel, a választás után — folytatja Veit István. Új bérszabályzatot is készítettünk. — A termelés területén bevezettük az egyenes darabbérezést, illetve mázsadíjas teljesítménybérezést. Azért nem mélyedtünk bele az egyéb követelmények rendezésébe, mert mind a dolgozók, mind a vállalat részéről nézve várható, hogy 1991- ben gyökeres változás következik be a munkajogban. Természetesen a gazdálkodási formákban is várható lényege: változás. A — Lényegében házunk táján mindent egységesen oldottunk meg — folytatja Elek Ágoston . Az év folyamán voltak nehézségeink, különösen a bérezés körül. Ennek ellenére , testületi ülésen meg tudtunk egyezni a bérfejlesztésben jobb létszámgazdálkodással , tervezettől lényegesen nagyobb mértékű átlagbért tudtunk dolgozóinknak biztosítani, annak ellenére, hogy az inflációt nem tudjuk követni ★ — Tavaly év elején azt terveztük, hogy saját erőbe mintegy 10 százalékos bértömeg- és átlagbér-növekedés adunk dolgozóinknak. A jobb hatékonyabb létszámgazdálkodással további átlagbér növekedést terveztünk, s így 30-31 százalékos átlagkeresetnövekedés történt. — Erre mondják, hogy nem kis eredmény. De hogyan oldották meg a létszámcsökkentést? — A radikális létszámcsökkentést elsősorban azzal oldotta meg a vállalat, hogy megközelítőleg 70 dolgozót korengedményes nyugdíjban részesített — fizettük a nyugdíjukat, a másik megoldás a természetes fluktuáció. Mindkettőt igen nagy körültekintéssel végeztük. — A szakszervezeti tagságunk nem csökkent — folytatja beszélgetőtársunk Veit István — azon keresztül várják el, hogy a munkalehetőségben az érdekvédelmüket hatékonyabban végezzük. Ám érezzük dolgozóink türelmetlenségét is. Mindannak ellenére, hogy a vállalat megpróbált, és próbál az árral szembe úszni. Úgy érezzük a szakszervezeti bizottságon, hogy az 1990-es esztendő átmeneti év volt. Tapasztalható egy nagyfokú létbizonytalanság, s fogytán a türelem. Ami mégis jó előjel hogy értik a nehézségek okát dolgozni akarnak. Várják hogy kialakuljon egy hatékony érdekvédelem, nemcsak vállalati, országos szinten is. A kongresszus elé várakozássá tekintenek, figyelik, milyen irányba mozdul el az érdekvédelmi képviselet? (szentesi) Tartalmas tanácskínásra számítok A Budapesti Baromfifeldolgozó Vállalat szakszervezeti tanácsának titkárát az év elején, a január 25-i szövetségi kongresszust megelőzően kzerestük fel, hogy a tanácskozási előkészületek „ürügyén” érdeklődjünk tőle a szakszervezeti munkáról. — Visszatekintve az előző kongresszus óta eltelt időszakra: mi volt a munkahelyi szakszervezeti testület legnagyobb eredménye? — Az előző kongresszus óta — válaszolja Liszicza Istvánné — nem változott a szakszervezeti szervek tevékenységének megítélése vállalatunknál a dolgozók szemszögéből nézve. A legkiemelkedőbbnek azt tekintem, hogy a meglehetős fluktuáció ellenére meg tudtuk tartani tagságunkat, s tekintélyes, 85 százalékos a szervezettség. A novemberi gyűléseken a tagság elfogadta a tisztségviselők és a szakszervezeti tanács munkáját, megerősítette a tisztségviselőket. Ugyanakkor érezhetően megingott a tagság bizalma az országos és a szövetségi szintű szakszervezeti tevékenységgel szemben. E feszültségekkel telített időszakban negatívumokat észleltek az érdekegyeztető tanács hatékonyságában is. — Mégis, az említett országos gondok dacára, hogyan érvényesül a szakszervezeti érdekvédelem és érdekképviselet a vállalatnál? — Elmondhatom, hogy tavaly sem csökkent a dolgozók béren kívüli juttatása. A természetbeni és szociális juttatások közül ezúttal az üzemi étkeztetést emelném ki, hiszen 25 forintot fizet az ebédért a dolgozó, amit tovább, 27 forinttal egészít ki a vállalat. Az üdültetés is megvan A dolgozók problémáit anyagilag is támogatni tudtuk, S azt hiszem, az is sokat elárul a kérdésében felvetett témakörről, hogy 1989-től 1990 végéig összesen 40 százalékos bérfejlesztést hajtott végre a vállalat. A három felsőszintű vezető új. Igazán minden tőlük telhetőt megtettek azért, hogy a baromfiipar állami támogatásának megvonása ellenére is a vállalat eredményei a dolgozók élet- és munkakörülményeinek szinten tartásához elegendőnek mutatkozzanak! — Mit vár a közelgő kongresszustól? — Közismert, hogy az országban élők feszítő gondjai erősek, a hangulat rossz, és ez az iparág is csak a túlélésre tud berendezkedni. A szociális védőháló foltozgatásának vagyunk tanúi. Én azt várom a kongresszustól, hogy — az átmenet esztendeje után — a szövetség és az iparágiak munkája egymással és az állami, gazdasági szervekkel egységesebbé, eredményesebbé kovácsolódva folytatódjon. — Nyílt, őszinte hangnemben folyó, tartalmas tanácskozásra számítok. Olyanra, ami a gyakorlati útmutatást is képes lesz kijelölni az ország, az élelmiszeripar és az egyének jobb sorsát előidéző, mindennapi munkához. Meggyőződésem, hogy minden gond, nehézség ellenére meg kell és meg lehet találni erre a lehetőséget. A fentiekhez csupán annyit fűzhetünk hozzá: lejárt az üres fecsegések, a szózsonglőrök kora az értekezleteken. Valóban, ahogy beszélgetőpartnerünk is szeretné, a tartalmas, útmutató hozzászólásoknak, az együttgondolkodásnak lehet csak létjogosultsága. i — zs —• Kezdeményezés nyomán Mit várnak húsosok? Erre a kérdésre Kapuvári József, a HDSZ titkári tanácsának titkára is válaszol. A HDSZ titkári tanácsa még az elmúlt év júliusában kezdeményezte a társadalmi szervezetekhez intézett felhívással 1990 késő őszére egy szövetségi kongresszus összehívását. Ennek az volt az oka, hogy egyrészt eltelt egy esztendő a szövetség megalakulása óta, jó lenne egy mérlegkészítés, másrészt úgy ítélte meg a húsosszakszervezet, hogy a szövetség működése nem megfelelő, nem elégíti ki az alapítók hozzáfűzött várakozását. Úgy látták, nem sikerült olyan alapokmányt és működési mechanizmust létrehozni, amely megfelelő gyorsasággal követte, és oldotta volna meg a gyorsan változó feltételeket és követelményeket. Például a szövetség egyik feladata lett volna a szövetséget alkotó szakszervezetek társadalmi, politikai kapcsolatainak kiépítése, a rendszeres kommunikáció megteremtése a szakminisztériummal, pártokkal stb. Az elmúlt időszakig szövetségünk politikailag, társadalmilag, a különböző szakszervezeti tömörülésektől jóformán elszigetelten működött. Nem nyitott az ÉDOSZ! A HDSZ második kongreszszusán is elhangzott: a húsosszakszervezet nem elégedett a szövetségi tanács munkájával annak ellenére, hogy abban részt vett a két választott vezető is. Örömmel üdvözöljük, ha nem is az általunk javasolt időpontban, de megtartjuk a kongresszust. Reméljük, hogy sikerül azokat a változtatásokat végrehajtani, amelyek a szövetséget ütőképesebbé teszik és olyan szakszervezeti szövetség születik, amely akcióegységre is képes lesz, össze tudunk fogni egyegy közös cél elérése érdekében. — Milyen változtatást akar a húsosszakszervezet? — Elsősorban, hogy az ÉDOSZ szervezeti felépítése jobban tükrözze funkcióját, feladatát, mint ahogy az a kongresszusi dokumentumok között is szerepel. Újrafogalmazzuk a szövetségi együttműködés tartalmát, azokat a legfontosabb területeket, ahol a tagszakszervezetek közötti együttes fellépésnek értelme van. Pl. sztrájkalap, országos érdekegyeztetésbe való bekapcsolódás, nemzetközi kapcsolatok stb. • Az alapokmánnyal kapcsolatosan a húsoskongreszsív kiállást..foglalt az ÉDOSZ- szövetség tervezett alapokmányáról. Ezek szerint nem támogatja a szövetség vezetése nagy létszámú vezető testületek megválasztását. Éppen ezért a vezető testületek közül csak a szövetségi tanács létrehozását javasolja, amelynek a szavazati mechanizmusa tükrözze — súlyozott szavazat — az egyes tagszakszervezetek közötti arányokat. Ugyancsak egyetért a húsosszakszervezet a koordinációs operatív szerv (előkészítő-végrehajtó), az ügyvezető elnökség létrehozásával. Az érdemi vitáknak véleményünk szerint a tagszakszervezetekben kell lefolyniuk és az ott kialakult határok közötti kompromisszumos álláspontot egy képviselő is képviselheti. Felesleges óriási létszámú választott testületeket működtetni! Ugyancsak a kongresszushoz kapcsolódóan, nem fogadhatjuk el olyan szövetség létrehozását, amely nem önálló szakmai szakszervezetek szövetsége. Az eddigi szakmai szakszervezetekhez nem tartozó vállalatok alapszervezeteinek dönteniök kell, hogy vagy belépnek a saját szakmai szakszervezetükbe, vagy létrehoznak egy több foglalkozást, szakmát tömörítő szakszervezetet, amely önálló szervezetként bejegyezve csatlakozik a meglévő szakszervezetekhez. Ennek egyetlen racionális oka van: hogy különben a szövetség működése kezelhetetlen és nem igazságos. A szövetség választott vezetőinél történt változtatással egyetért a húsosszakszervezet is. S azzal is, hogy az apparátus vezetését pályázat útján betöltött vezető lássa el. Javasoljuk továbbá — társadalmi tisztségként, egy a kongresszus által választott képviselőnek — az elnöki funkció létrehozását. Szentesi Magda rSSSSt/vJ/’SSSSSSSSSSSSSSSSSS/'//7SSSSSSSSSSSSS* Miskokoa jártunk Alacsony bérek a tejeseknél Miskolcon, a Borsod-Abau, Zemplén Megyei Tejipari Vállalat szakszervezeti bizottsáán Jáger Csabánéval, az szb gazdasági felelősével, és Horváth Bélánéval, az szb elnökével beszélgettünk mindennapjaikról, munkájukról, gondjukról és eredményeikről. Ők látják el a város és megye lakosságának egy részét tejjel, vajjal, a túrócsalád ízesített termékeivel, öszszesen 600 ezer ember ellátását biztosítják, ebből Miskolc 350 ezer lakosának asztalára kerül naponta friss tejtermék, kezük munkája nyomán. , Még nincs elbocsátás — A szakszervezeti élet szempontjából mi történt vállalatuknál a választás óta? — Szakszervezeti szinten az a változás történt — ismertet a történésekről Jáger Csabáné —, hogy a főbizalmi rendszert a műhelybizottsági rendszer váltotta fel. A legfelsőbb testületi szerv továbbra is a bizalmi testület maradt. Ennek ülése közti időszakban a 13 fős szb tevékenykedik. A vállalatnál 1400-an dolgoznak, ebből 100 ipari tanuló, a szakszervezeti tagok száma 1250-11300 körül mozog. — Hogyan látják napjainkban a szakszervezet szerepét? — Egyre inkább előtérbe kerül a dolgozók érdekképviselete. Elsősorban anyagi téren, másrészt olyan esetben, amikor a munkavállalás terén a dolgozót sérelem éri. Ez utóbbira még nálunk nem volt példa. A mi vállalatunk szerencsés helyzetben van, nem kellett dolgozókat elküldeni. — Vagy maguktól mentek el— veszi át a szót az szb elnöke — vagy nyugdíjazás folytán tudtuk gondjainkat megoldani. Tehát belső átcsoportosítással sikerült rendezni létszámgondjainkat. S nálunk is, mint mindenütt, a bér az örök sláger! A múlt év júliusában 20 százalékos évi bérfejlesztést hajtottunk végre. Ez így szépen hangzik, de ha jobban belenézünk, alacsony a bérszínvonal. Az egy főre jutó átlagkereset éves szintje bruttó 119 ezer Ft. Nálunk, a legkisebb kereset 5600 Ft, a közeljövőben 5800 Ft lesz. — Ilyen alacsony bérek mellett egyre többen keresik fel a szakszervezetet segélyért — mondja a gazdasági felelős. Most ott tartunk, hogy a befolyt tagdíjösszeg 60 százaléka segélyre megy el. Legnehezebb a betanított munkáson: élete, ők kapják a legkevesebb bért. — Az a legnagyobb baj —, így az szb elnöknője —, hogy két év óta az inflációhoz a bérek nem tudtak felzárkózni. Az élelmiszeripar dolgozói ennek ellenére még nem mentek az utcára. Ezek a gondok nem új keletűek, az ÉDOSZ- kongresszuson is megfogalmazódtak. Elmondták a hozzászólók, milyen kevés a bér az élelmiszeriparon belül, minden szakmában. De ezen nemigen segítettek. Ami javulás történt nálunk, önerőből valósítottuk meg! Nem sok valósult meg . Jó, hogy összehívták az ÉDOSZ-kongresszust, de most is kétségeink vannak eredményes munkája felől. Arra gondolok, ha kormányszinten az Érdekegyeztető Tanács nem tudja előbbre vinni a dolgozók érdekeit, akkor egy szűkebb réteg a saját gondjait, problémáját önerőből hogyan oldja meg? Azok a gondok, amelyek a kongresszuson „akkor” felvetődtek, nem oldódtak meg, nem történt konkrét intézkedés, de még visszajelzés sem. Az elmondottakat kellene most nyomatékosan megvizsgálni, s előbbre vinni. — Volna olyan javaslatunk ha szót kaphatnánk — s ez a kormányhoz címeződne —, hogy a családi pótlékot a létminimumra kellene emelni — mondja a gazdasági felelős —, amelynek 50 százalékát adnám a szülőknek, 50 százalékát az iskolának vagy a bölcsődének, tehát étkezésre fordítanám, mert a gyerekek egészsége veszélyeztetett! Hát hitte volna valaki, hogy Magyarországon lesznek éhező gyermekek? — Itt úgy oldottuk meg az utánpótlást biztosító tejipari szakmunkástanulók étkeztetését, hogy a napi étkezésnek a teljes költségét a vállalat magára vállalta. Ez a rendelkezés 163 tanulót érint. De ihatnak tejet az itt dolgozók is. Az ebédlőben kannában a tej, kívánság szerint ihatnak, rendelkezésre áll. Csap van a kannáé, azon keresztül tölthet mindenki. Nagyon sok ember reggeli gondját oldjuk meg így.Más javaslatunk a tagdíjjal kapcsolatos. Azt akarjuk, hogy ezentúl a nettó kereset után fizessünk tagdíjat! És tisztázásra vár még az szb-titkárok fizetése. A növekvő igényeknek csak személyileg függetlenítetten tud eleget tenni! Sz. M. Boldogok voltunk a Karácsonyi emlékezés okán panaszkodtak a karácsony előtt... drága a szaloncukor és egyéb karácsonyfadísz, a karácsonyfáról már nem is beszélve. Ekkor jutott eszembe, hogy az én gyermekkoromban is állítottunk kisebb karácsonyfát, vagy egy kis fenyőágat. Aztán vásároltunk színes papírt, melyet vékony csíkokra vágtunk, majd füzért készítettünk belőle. Nagyanyám pattogatott úgynevezett „csíkvári” kukoricát és azt fűztük cérnára. Szerencsére diónk termett, amit gondosan megőrzött staniolpapírba csomagoltunk, vagy aranyszínű porfestékkel díszítettünk, meg egészen apró alma is került a fa ágára. Három-négy csillagszórót is vettünk, melyet csak szüleim gyújthattak meg a mi nagy örömünkre, amikor szórták a szikrát, a „csillagokat”. Néhány vékony gyertya is került a fa ágára, melyeket csak nagyon rövid időre gyúrottak meg, hogy többször is éghessen. Ilyenkor lecsavarták az ötös petróleumlámpát is, és úgy gyönyörködtünk a „díszes” karácsonyfában. Akkorra már édesapám beszerezte a következő évre a naptárt és az is került a karácsonyfa alá. Ezt olvastam és örültem a benne lévő történeteknek. Az már igazi ajándék volt, ha egy pár vastagabb harisnya a karácsonyfa alá került. Már csak azért is, mert nemegyszer került agyonfoltozott cipőmbe csúszkáláskor, vagy a padlásról lekerült szánkórt szánkózáskor, és nem fázott a lábam. Boldogok voltunk karácsony estéjén. S most sokan panaszkodnak. Közben mások meg két-három méteres karácsonyfát vásárolnak, kilószám a szaloncukrot, a rssssssss/sssy//ssssssss////ss////y/y ss/// narancsot — kevesebben a kubait —, tülekednek, lök- dösődnek a banánért, gya- ^ korta durván sértegetve $ egymást. Aztán a villany- ^ világítású díszeket, a drága ^ játékokat, melyek néhány nap után már használha- S lattanok és néhány hét ^ múlva a kukákban látha- ^ tók, már használhatatlak nők. $ Egyesek nem tudnak ta- ^ karékoskodni, mert nincs § miből, mások meg nem ^ akarnak, hanem dicsekszenek, a szegényeket bősz- % szántják kihívó magatartá- $ sukkal. A mi családunk nem & volt hivalkodó — mó-dunk sem volt rá —, de na- ^gyon szeretetteljes, békés. | boldog karácsonyesténk volt a szeretet ünnepén. n 5jp ar napjainkban is ez volna minél több % családban Széles e $ hazában. $ 'ssys/syysffrys/yyyyyyyyyyyyy/yyyyyyy/jtyfysE? Kiss József