Élet és Tudomány Kalendáriuma, 1969
Antalffy Gyula: "Új teremtések" a Tisza mentén
kétszázezer hold földet tudnak mesterséges csapadékkal ellátni. Micsoda álom valósult meg itt Tiszalöknél! A Tiszántúlon századokon át vagy az árvíz, vagy az aszály pusztította el az ember munkáját. Esős évszakokban vízjárta, haszontalan terület volt a föld jó része, a rekkenő hevességű nyarakon pedig szürkére égett, a fű kiszáradt, a lomb lefonnyadt, a vetés kisült, még a kutakból is kiapadt a víz. Minden aszályos év után napirendre került a tiszántúli öntözőcsatorna ügye, különös nyomatékkal a tragikus 1873-as esztendőben, amikor a forró mezőkön tízezrével pusztult el a Tiszántúl állatállománya, s éhínség söpört végig a keleti országrészen. Arról a területről, melyen most a Keleti-főcsatorna végigvonul, ezt jelentette a károk felbecsülésével megbízott királyi biztos: „A Hajdúságban a búza egy arasznyi, benne itt-ott egy szorult szem. Bihar megye déli részén negyvenkét község ínségben. A Nagykunságban Karcag, Kunhegyes, Madaras, Kisújszállás, Túrkeve, Szentmárton határa sivatag.” Debrecenben 1871-ben nagy örömet keltett, hogy „a városnak és a hasonlóan sújtott szomszéd községeknek esedezvénye a trón zsámolyáig felhatvan, egy, a Tiszából Löknél kihozandó syoma körül a Körösbe vezetendő nagy csatorna által az Alföld sík pusztáin keresztül nagyszerű, hajózásra és öntözésre használandó vizi út létesítése ellen, határozva.” Ebből az elhatározásból azonban nem lett semmi. Jó nyolcvan esztendeig kellett még várniuk a hajdúsági s a nagykunsági gazdáknak a Tisza öntözővizére, melynek központi zsilipjeit 1966 júliusában nyitották meg, a folyó vizét árasztva a Keleti-főcsatorna teljes hosszára. Az új folyó a Hortobágy és a Hajdúhát határán haladva, mindkét oldalt bőségesen ellátja mesterséges csapat A Tiszai Vegyikombinát — nitrogénműtrágya-gyártásunk egyik központja A Keleti-főcsatorna Balmazújvárosnál, a vízszinttartó bukóval