Élet és Tudomány, 1947. július-december (2. évfolyam, 13-34. szám)
1947-07-01 / 13. szám
Június elsejei számunkban a távoli világok hírnökeiről, a meteorokról adtunk közre ismertetést. A cikk már a szedőteremben volt, amikor egy hazánk égboltozatán tüneményes gyorsasággal lejátszódott meteorfutás különös időszerűséget adott neki. Május 14-én, este fél kilenc óra tájban nagyfényességű tűzgolyó rohant végig az égboltozaton. A jelenség néhány másodperc alatt zajlott le s a tűzgolyó kialvása után nyoma, egy hosszú, szürkés-fehér csík, még egy negyedóra hosszat fennmaradt. Azok is fölfigyeltek a ritka égi tüneményre, akik közvetlenül nem figyelhették meg a tűzgolyót, mert erősebb villámlás fényhatásával világította meg a vidéket. Jellemző az emberek háború utáni lelkiállapotára, hogy a legtöbben valami titokzatos rakétának gondoltak. Sok észlelő azonban helyesen figyelte meg, hogy a ■ lásd -■ -robbanás után a tűzgolyó teljes kialvásáig még hosszú utat tett meg, tehát nem lehetett rakéta. A megfigyelők közül több mint félszázan számoltak be észleleteikről a Csillagvizsgáló és a Meteorológiai Intézethez küldött jelentésükben. Lapunk olvasói közül is többen értékes megfigyeléseket juttattak hozzánk. Természetesen a megfigyelések adatai közzött nagy eltérések mutatkoznak, mert hiszen a jelenség váratlanul bukkant fel, másodpercek alatt játszódott le, az ilyen természetű égi tünemények megfigyelése és leírása pedig igen nagy gyakorlatot kíván. A Csillagvizsgáló Intézet gondosan rendszerezi és értékeli a megfigyelések anyagát, és ennek a munkának elvégzése után tájékoztatót ad. A hozzánk beküldött észleletek közül Major Pál szarvasi gépkocsivezető és Dusza László putnoki csillagász észleleteit alkalomadtán közöljük. Egy néhány deka súlyú meteorit — egy darab jelentéktelen sebhely és kő, egy nikkeltartalmú vastöredék, — ennyi az egész ! És mégis az ember által soha el nem ért s el nem érhető világtér titokzatossága és magasztossága tapad hozzá ! Oh, te nálunk kikötött parányi vándor, aki a világűrből zuhantál ide: mi volt a sorsod, mik az élményeid? Te idegen világból ideszakadt kődarab, melyik földön, melyik nap sütött rád a csillagnapok közül? A Káosz, vagy a Kozmosz volt-e a hazád? Világtestek roncsai Közelfekvő a gondolat, hogy a meteoritekben világtestek roncsdarabjait, kozmikus katasztrófák hozzánk kallódott tanúit lássuk. Azok is, akik az ellentétes felfogást vallják és úgy vélik, hogy a meteoritek abból az ősanyagból valók, amelyből a világtestek összetevődtek, kénytelenek azt a következtetést elfogadni, hogy a meteorok formájában jelentkező »ősanyag« a kozmikus élet körforgásának folyamán egykori csillagok szétrombolódásából jött létre. Hagyjuk tehát nyitva azt a kérdést, hogy mib, mennyiben játszhatnak szerepet a meteoritok a csillagképződésnek előttünk még teljesen ismeretlen folyamatában és tekintsük őket roncsoknak. Azon nyomban két kérdés merül fel: 1. Az »elpusztult« világtest, vagy a testek sokasága a mi naprendszerünkhöz, a bolygók világához tartozott-e, vagy pedig a világűr anyaga, amely az állócsillagok birodalmában, a nagyobb Kozmoszban azonos? —2. És feleljünk az első kérdésre, így w .vagy amúgy, fölmerül az újabb klíifUSH'ariheteoritek anyaga rokonságot mutat-e a Földet fölépítő anyaggal s a vizsgálatok kijítt lehet-e következtetést vonni a Föld fölépítésére, vagy az elpusztult planetáris világtestek fölépítésére? A meteorokat összetételük szerint világosan megkülönböztethető négy csoportba oszthatjuk: . 1. A vasmeteoritek mindig jelentős nikkeltartalmúak, gyakran méhásványok hozzákeveredésével. NéTO nyékünálló’ csoportként elkülönítik az i.n. pallaszitákat, vagyis az szilikát keveredésű meteoriteket. Ezeknek szerkezete vasból való szivacshoz hasonló. 2. A kőmeteoritekben csak kevés vas van. Nem rakéta volt Pályaformák. A Napközelben a hiperbolikus, parabolikus és elliptikus pálya kevéssé tér el. A két probléma 387