Élet és Tudomány, 1967, július-december (22. évfolyam, 27-52. szám)
1967-09-15 / 37. szám
nyelv és élet ROVATVEZETŐ: DR. GRÉTSY LÁSZLÓ PALINDROM E görög kifejezéssel általában olyan szót vagy mondatot szoktunk megjelölni, amely oda-vissza olvasva ugyanazt jelenti. Tehát pl. »Csak a mama makacs», »Erőszakos kannak sok a szőre», »Még ég a gégém». Ezenkívül van olyan palindrom is, amely visszafelé olvasva más, de szintén értelmes szót, mondatot ad. Korántsem azért írok erről, mintha a visszafordítható mondatok gyártásával sokszor együtt járó szófacsarástól félteném anyanyelvünket. Ellenkezőleg! Épp arra igyekszem rámutatni — s úgy érzem, rovatunkban ilyesmiről is érdemes szót ejteni —, hogy a nyelvvel játszani is lehet. Íme, egy adalék, éppen a magyar palindromokkal kapcsolatban! A Magyarosan című, egykori nyelvművelő folyóiratban csaknem három évtizeddel ezelőtt egy rövid, példákkal illusztrált cikkecske jelent meg arról, hogy egy kitűnő tudósunk Lápi Pál palindrom-álnéven több száz visszafordítható mondatot gyártott és jelentetett meg nyomtatásban. A lap akkori szerkesztője, Putnoky Imre nemsokára vastag levelet kapott a jugoszláviai Backo PetroVoselo helységből, Berecz Kálmán ottani lakostól. A levél telis-tele szellemes visszafordítható mondatokkal, olyanokkal, mint »Anna sikere kis Anna», »Arám, e gyűrű kerek ürügye , mára?», »Emi eledele négy egyén eledele íme» stb., a nagy gonddal gépelt sorok pedig, amelyek Putnoky Imre szívességéből a közelmúltban, egy emberöltővel megszületésük után hozzám kerültek, arról tanúskodnak, hogy a szerzőt sok-sok órai fejtörésre, elmetornára ihlette az az egyetlen cikkecske. Lehet, hogy ez a kis híradásom újabb játékos elméket ösztönöz majd erre az elmés nyelvi játékra? Dr. G. L. 1750 KRIAKS «Klirr KS TI'IX»MANY* (Folytatás az 1730. oldalról) nusz), zengzet (óda), búdal (elegia), gúny vers (szatíra), szentrege (legenda), hangzatka (szonett) stb. A könyvnek nemcsak a tárgya, hanem a stílusa is biedermeieresen »költői. »A költő és a nyelve című szakaszban például ezt olvashatjuk: »A költő szellemvilágában fellengős lélek és finom szív fogjon kezet., S ha lángoló szíve mély érzeményeit a lélek képzelő ereje által eszményképekké varázsolhatja, ha nem vadászott erkölcsi küldetésénél fogva oly szellemi felsőbbséget fejt ki, melynek a legműveltebb is szívesen hódol; ha szívünkre művelőleg, érzékletünkre irányítólag, jellemünkre szilárdítólag tud hatni . . . méltó a költői névre .. .« Ám hogy Laky Demeter az akkori »új idők új dalai« iránt sem volt teljesen érzéketlen, az bizonyítja, hogy a lírai »rögtönzetek« illusztrálására közli Petőfi Sándornak nem éppen fellegekben, hanem nagyon is a földön — a »Disznótorban — járó versét. A költő nagysága és jelentősége iránt persze még nincsen érzéke, mindössze ennyit közöl róla: »Petőfi Sándor népdalok szerzésében szerencsés.« De hát éppen e negatívummal is igazolja Petőfi nagyságát, aki íme kitört a korabeli verstanok és poétikák szűkös korlátaiból. Laky költői példatára egyébként eléggé változatos: eredetiben közöl Goethe-, Schiller-verseket; Kisfaludy, Kölcsey, Vörösmarty mellett feltűnően sokszor szerepel Császár Ferenc is — Petőfi egyik ellenlábasa —, s több más kisebb igényű poéta. S ha valamilyen bonyolult, divatjamúlt költői formára nem talál német vagy magyar példát, akkor Laky Demeter, a szaktudós megszólaltatja — Laky Demetert, a költőt, szinte annak igazolásául, hogy korában még meglehetősen elmosódottak voltak a tudomány és a költészet határvonalai. Kunszery Gyula