Élet és Tudomány, 1968. július-december (23. évfolyam, 27-52. szám)
1968-07-05 / 27. szám
A SZICÍLIAI PARTRASZÁLLÁS 1943. július 9-én hajnalban angolszász erők szálltak partra Szicília szigetén Augusta és Siracusa között. A katonai világhelyzet és Olaszország belső viszonyai éppen a megelőző hónapokban vettek drámai fordulatot. 1943 januárjában a Vörös Hadsereg sztálingrádi nagy győzelme döntően az antifasiszta szövetségesek felé billentette a hadászati mérleg nyelvét. Olaszországi előzmények A sztálingrádi front északi szakaszán az olasz expedíciós hadsereget ugyanolyan megsemmisítő vereség érte, mint a második magyar hadsereget Voronyezsnél. A német „szövetségesek” az olasz hadsereg maradványait ugyanolyan brutális önzéssel hagyták sorsára gépkocsik, élelem, ruha és gyógyszer nélkül, mint a 2. magyar hadsereget. Az a néhány ezer olasz katona, aki a 220 000 főnyi hadseregből hazavergődött, személyes élményeivel élesztette az országban kibontakozó németgyűlölet és fasizmusellenesség tüzét. Olaszországban egyébként már 1942 nyarától egyre több jelét adták az elégedetlenségnek, előbb csak mozitüntetéseken, a betiltott olasz munkásinduló, a „Bandiera Rossa” eléneklésével, majd az éhező parasztok tömegfelvonulásaival, azután sztrájkokkal. 1943. március 10-én a torinói Fiat gyár 21 000 munkása tette le a szerszámot. Villámgyorsan követték példájukat Firenze, Milánó és más olasz nagyvárosok munkásai. Plakátokon és röpcédulákon követelték Mussolini gyűlölt fasiszta rendszerének felszámolását. A munkásság megmozdulásai az olasz polgári baloldalt is aktivizálták, s a fasizmussal szemben álló liberális személyiségek — így Luigi Einaudi, Benedetto Croce, Carlo Sforza gróf is — szervezkedni kezdtek. Az olasz nagytőke, amely lelkesen tapsolt Mussolininak a Marcia su Roma (a fasiszta hatalomátvétel) idején, majd az abesszinek ellen indított rablóháború és a második világháborúba való beavatkozás alkalmával, elérkezettnek látta az időt, hogy a ,,Duce”-től és rendszerétől megszabadulva — melytől már nem várhatott semmit — tárgyalásokat kezdjen az angolszászokkal. Megbízottai a Mussolinivel összekülönbözött politikusokból (Ciano, volt külügyminiszter, Badoglio marsall, az abesszin háború volt főparancsnoka stb) kerültek ki, akiknek a „Duce” előtti kegyvesztettsége jó alapnak látszott a szövetségesekkel való tárgyalásokra. Ezek a körök most már készek lettek volna azonnal meneszteni Mussolinit és társait, csak attól tartottak, hogy a fasizmus bukásával olyan népmozgalom bontakozik ki, amelyen nem tudnak úrrá lenni. Ezért arra számítottak, hogy a hatalomátvételt angolszász katonai fedezet mellett hajtják majd végre. Ezek voltak az angolszászok szicíliai partraszállásának olaszországi belső körülményei. Világpolitikai előzmények Melyek voltak a partraszállás világpolitikai és katonai előzményei? Hosszú ideje folyt már a birkózás a Szovjetunió és angolszász szövetségesei között a második front kérdésében. 1941 nyarától kezdve a szovjet állam viselte a háború legsúlyosabb terheit. Amíg a nyugati fronton, az ún. „Atlanti Falnál" csak 25 német hadosztály állomásozott, a keleti fronton 187 jól felszerelt német hadosztály harcolt a szovjet hadsereg ellen. A Szovjetunió joggal sürgette, hogy szövetségesei nyugaton nagyobb hadműveletbe kezdjenek, megosztva a németek erőit. De ennek a második frontnak a kérdésében Anglia és Amerika vezetői egymással sem értettek egyet. A brit érdekeket Winston Churchill miniszterelnök képviselte legkövetkezete Gyülekeznek a csapatszállító hajók Észak-Afrika egyik rejtett öblében