Élet és Tudomány, 1973. július-december (28. évfolyam, 27-52 szám)

1973-09-14 / 37. szám

SZENT-GYÖRGYI HOLCVANÉVES „A természet az intelligensen fogalma­zott kérdésekre intelligens módon vála­szol” — mondja dr. Szent-Györgyi Al­bert. „A kutatás kezdete a helyes és ér­telmes kérdés feltevése, azután össze­szedjük minden erőnket, hogy megtalál­juk a helyes feleletet, nyitva tartjuk a szemünket, megfigyeljük a legkisebb vál­tozásokat is, és nyomon követjük kísér­leteken és tévedéseken át.” Ez a szemlélet vezette Szent-Györgyi Albertet, amikor fölfedezte a sejtek lég­zési körfolyamatának néhány részletét. Ebben a körfolyamatban, amelyet a ben­ne szereplő citromsavról citrátkörnek vagy felfedezőikről Szent-Györgyi— Krebs-féle ciklusnak neveznek, tápanya­gaink (illetőleg ezeknek már átalakult termékei) végső soron széndioxiddá ég­nek el, oxidálódnak. Szent-Györgyi a bio­lógiai égések vizsgálata során jutott el egy olyan szerves savnak először a mel­lékveséből, a narancsból, a káposztából, majd a szegedi paprikából való kivonásá­hoz is, amelyről később megállapította, hogy az a régen keresett C-vitamin (skorbutellenes hatásáról elnevezve: aszkorbinsav). Ezért a két fölfedezéséért Nobel-díjat kapott 1937-ben. Ezt követően figyelme az izomrostok biokémiai felépítése és működése felé fordult. Akkoriban azt már tudták, hogy az izomban az összehúzódást végző anyag fehérje, s ezt miozinnak nevezték. Szent- Györgyi — munkatársával, Banga Iloná­val — kísérletileg bebizonyította, hogy ez az anyag tulajdonképpen nem egysé­ges, hanem két fehérjének az együttese, komplexe. Az egyik fehérje megnevezé­sére meghagyták a miozin nevet, a mási­kat, az újonnan fölfedezett fehérjét ak­tinnak, a kettő komplexét pedig akto­­miozinnak nevezték el. Ebből a komp­lexből tisztán elkülönítették és kikristá­lyosították a miozint. Az aktint később tanítványa, Straub F. Bruno választotta el tiszta formában. Szent-Györgyi ezzel a munkájával és az izomműködés mecha­nizmusára felállított modelljeivel alap­vető irányt mutatott az izomkutatásban. Évek óta elsősorban a sejtosztódás és a rákos megbetegedések megoldatlan kér­dései foglalkoztatják őt. Abból a föltevés­ből indult ki, hogy a sejtekben két sejt­­osztódást szabályozó anyag hat; az egyik akadályozza, a másik segíti az osztódást. Az előbbit hatásáról retinnek, az utóbbit prominnak nevezte el. A sejtek viselke­dését ennek a két anyagnak az egyensú­lya határozza meg, s a rák éppen ennek az egyensúlynak a hiánya, felbomlása következtében keletkezik. Munkatársai­val, Hegyeli Endrével, később Együd Lászlóval néhány évvel ezelőtt sikerült kimutatnia, hogy különböző állati és nö­vényi szövetek, sőt például az ember vi­zelete is tartalmaznak ilyen anyagokat. Egereken végzett laboratóriumi kísérle­tek során megállapították, hogy az egér­be oltott retin akadályozza, a promin se­gíti a rákos daganat növekedését. Ezzel a promin-retin elmélete igazolódott. Szent-Györgyi reméli, hogy ilyen irányú kutatásai közelebb hozzák a rák „titká­nak” fölfedését, s lehetővé válik az egész­séges, illetőleg a kóros sejtek növekedé­sének és osztódásának irányítása, ellen­őrzése is. ALBERT

Next