Élet és Tudomány, 1973. július-december (28. évfolyam, 27-52 szám)
1973-09-14 / 37. szám
SZENT-GYÖRGYI HOLCVANÉVES „A természet az intelligensen fogalmazott kérdésekre intelligens módon válaszol” — mondja dr. Szent-Györgyi Albert. „A kutatás kezdete a helyes és értelmes kérdés feltevése, azután összeszedjük minden erőnket, hogy megtaláljuk a helyes feleletet, nyitva tartjuk a szemünket, megfigyeljük a legkisebb változásokat is, és nyomon követjük kísérleteken és tévedéseken át.” Ez a szemlélet vezette Szent-Györgyi Albertet, amikor fölfedezte a sejtek légzési körfolyamatának néhány részletét. Ebben a körfolyamatban, amelyet a benne szereplő citromsavról citrátkörnek vagy felfedezőikről Szent-Györgyi— Krebs-féle ciklusnak neveznek, tápanyagaink (illetőleg ezeknek már átalakult termékei) végső soron széndioxiddá égnek el, oxidálódnak. Szent-Györgyi a biológiai égések vizsgálata során jutott el egy olyan szerves savnak először a mellékveséből, a narancsból, a káposztából, majd a szegedi paprikából való kivonásához is, amelyről később megállapította, hogy az a régen keresett C-vitamin (skorbutellenes hatásáról elnevezve: aszkorbinsav). Ezért a két fölfedezéséért Nobel-díjat kapott 1937-ben. Ezt követően figyelme az izomrostok biokémiai felépítése és működése felé fordult. Akkoriban azt már tudták, hogy az izomban az összehúzódást végző anyag fehérje, s ezt miozinnak nevezték. Szent- Györgyi — munkatársával, Banga Ilonával — kísérletileg bebizonyította, hogy ez az anyag tulajdonképpen nem egységes, hanem két fehérjének az együttese, komplexe. Az egyik fehérje megnevezésére meghagyták a miozin nevet, a másikat, az újonnan fölfedezett fehérjét aktinnak, a kettő komplexét pedig aktomiozinnak nevezték el. Ebből a komplexből tisztán elkülönítették és kikristályosították a miozint. Az aktint később tanítványa, Straub F. Bruno választotta el tiszta formában. Szent-Györgyi ezzel a munkájával és az izomműködés mechanizmusára felállított modelljeivel alapvető irányt mutatott az izomkutatásban. Évek óta elsősorban a sejtosztódás és a rákos megbetegedések megoldatlan kérdései foglalkoztatják őt. Abból a föltevésből indult ki, hogy a sejtekben két sejtosztódást szabályozó anyag hat; az egyik akadályozza, a másik segíti az osztódást. Az előbbit hatásáról retinnek, az utóbbit prominnak nevezte el. A sejtek viselkedését ennek a két anyagnak az egyensúlya határozza meg, s a rák éppen ennek az egyensúlynak a hiánya, felbomlása következtében keletkezik. Munkatársaival, Hegyeli Endrével, később Együd Lászlóval néhány évvel ezelőtt sikerült kimutatnia, hogy különböző állati és növényi szövetek, sőt például az ember vizelete is tartalmaznak ilyen anyagokat. Egereken végzett laboratóriumi kísérletek során megállapították, hogy az egérbe oltott retin akadályozza, a promin segíti a rákos daganat növekedését. Ezzel a promin-retin elmélete igazolódott. Szent-Györgyi reméli, hogy ilyen irányú kutatásai közelebb hozzák a rák „titkának” fölfedését, s lehetővé válik az egészséges, illetőleg a kóros sejtek növekedésének és osztódásának irányítása, ellenőrzése is. ALBERT