Élet és Tudomány, 1979. január-június (34. évfolyam, 1-26. szám)

1979-03-16 / 11. szám

MÚZEUM SZERKESZTI: ÉRI ISTVÁN A megyei központok A Magyar Nemzeti Múzeum meg­alapítása után több mint fél évszá­zaddal született meg hazánkban az első vidéki múzeum. A kiegyezést, 1867-et követő években, évtizedekben a vármegyék törvényhatóságai szin­te versengve hozták létre a maguk múzeumát.­­Jó néhány város is vál­lalkozott az alapítással és a fenntar­tással járó költségek viselésére. E múzeumok létrehozásában min­denütt helybeli értelmiségieké, főleg pedagógusoké volt a kezdeményezés érdeme. ,ők általában amatőr ré­gészként, történészként, néprajzi vagy természettudományi kutatóként vívtak ki maguknak tekintélyt, s formáltak maguk köré társadalmi bázist: a megalakított történelmi vagy múzeumi egyletek és társula­tok oroszlánrészt vállaltak magu^­^ a születő múzeumok S°ndí''ina[­ gi_­selésében Az állam 1397_b ben kezdett foglalk°^.t az acjc­jg magukra ha­­múzeumokkal, valamelyes anyagi támogatást adott nekik és bi­zonyos mértékben felügyeletet is gyakorolt fölöttük. 1949-ben államosították a múzeu­mokat, a fenntartásuk és irányításuk gondja állami, minisztériumi fel­adattá vált. Egyre több szakképzett muzeológus került a vidéki múzeu­mokba, megerősödött az ottani szak­mai, tudományos és ismeretterjesztő A megyei múzeumi Alpontok: Győr - Xántus Janos ?-Múzeum, Nyíregyháza­­ ,Cso­ntRík­ás Múzeum, Eger — Dobó István Múzeum, Szombathely — Savaria Múzeum, Székesfehérvár - István király Múzeum, Szeged - Móra Ferenc Mú­zeum, Kecskemét - Katona József Mú­zeum, Szekszárd - Béri Balogh Ádám Múzeum, Békéscsaba - Munkácsy Mi­hály Múzeum, Miskolc - Herman Ottó munka. 1962-ben a megyei tanácsok kezelésébe kerültek a vidéki múzeu­mok, s ugyanakkor létrehozták a me­gyei múzeumi szervezeteket, amelyek központjai — a tatai és a szentend­rei kivételével — a megyeszékhe­lyek múzeumai lettek. A megyei múzeumi igazgatóságok Múzeum, Debrecen — Déri Múzeum, Veszprém — Bakonyi Múzeum, Pécs — Janus Pannonius Múzeum, Kaposvár — Rippl-Rónai Múzeum, Szolnok — Dam­janich János Múzeum, Zalaegerszeg — Göcseji Múzeum, Tata - Kuny Domo­kos Múzeum, Szentendre - Ferenczy Múzeum, Salgótarján - Munkásmoz­galmi Múzeum (a zárójelben levő szá­mok a múzeumok alapítási évét jelzik), hálózati központként (a régebbi, gyakran évszázados hagyományokat is fölhasználva) látják el — a mű­velődési otthonok és a könyvtárak hálózatai mellett — a megyék mú­zeumi tudományos és közművelődési feladatainak egyre szélesebb körét.­­ I. ÚJ KÖNYVEK Thuróczy János: A magyarok krónikája (Magyar Helikon, 1978. 568 oldal, vászonkötésben 330, néikötésben 380 Ft) . A Kossuth Nyomda újabb szép kiállítású könyv készítésével dicsekedhet: a Bibliotheca His­­torica sorozatban kinyomtatta Mátyás király ítélőmesterének, Thuróczy Jánosnak a króniká­ját annak második, a korabeli magyar történetszemléletet hí­vebben tükröző 1486. évi augs­­burgi kiadása — annak is az Országos Széchényi Könyvtár­ban őrzött példánya — alapján, így Mátyásnak, (lásd képünket) s más magyar királynak, Szent László és a leányrabló kun küzdelmének, nevezetes csaták­nak a színes ábrázolásait ta­láljuk a könyvben. S mindezt nemcsak a magyarok, hanem a hunok történetéből is, hiszen Thuróczy mester a XIX. szá­zadra visszavezethető krónikás hagyomány szerint a hunok leszármazottainak véli a ma­gyarokat. (N. F.) Wellner István: Rómából Szí­­cíliába (Panoráma, 1979. 200 lap -f 24 képmelléklet, 30 Ft) — A „mini” útikönyvek sorozat új darabja mintegy folytatása a szerző Velencétől Rómáig című útikalauzának. Szól az olasz félsziget déli felének s Szicíliának és Szardíniának a földrajzáról, történelméről és műemlékeinek históriájáról, is­merteti a legszükségesebb gya­korlati tudnivalókat, majd huszonöt jól áttekinthető tér­képpel és gondos magyaráza­tokkal ad hasznos segítséget az útnak indulóknak. (D. Gy.) Zöldmező szárnya. Maros­szentkirályi cigány népmesék (Európa, 1978. 288 oldal, 30 Ft) — A Népek meséi című soro­zat újabb kötete huszonegy erdélyi cigány népmesét tartal­maz Nagy Olga gyűjtéséből és az ő jegyzeteivel. Ezekből megtudjuk, hogy a története­ket Marosvécsen (Brincoveneș­­ti) és Marosszentkirályon (Stncraiul de Maure­) Puci Jó­zsef, illetőleg Ádám Ferenc és Puji János mesélte, s a gyűj­tés még tart. A kutató ismer­teti a mesék rokonságát a me­setípusok között. A történetek fordulatosak, eredetiek akkor is, ha némely részletükben egyik vagy másik magyar vagy román népmese fordulatára emlékeztetnek. Nyelvük ízes, szép párbeszédeik frissek, tö­mörek. Képzeletgazdagságuk­ban is szembetűnő a valóság jelenléte, a realizmus, a gyor­san pergő, sőt gyorsuló törté­netszövés, öröm olvasni őket. (N. F.) Mátyás király képmása a Thuróczy-krónikából

Next