Élet és Tudomány, 1991. január-június (46. évfolyam, 1-26. szám)

1991-06-07 / 23. szám

szépirodalomhoz értő sze­mély, például Jókai Mór, Kemény Zsigmond, majd Heltai Jenő, Móricz Zsig­mond, Zilahy Lajos és Molnár Ferenc. Mikes Lajosnak is befolyása volt a vállalkozás kiadáspolitikájára. Az Athe­­naeumé volt hosszú ideig Petőfi Sándor, Ady Endre, Babits Mihály, Móricz Zsig­mond művei kiadásának kizárólagos joga. (Nevezete­sebb nagy sikerű sorozatai voltak: Az Athenaeum Könyv­tár, Élet és Tudomány, Gondo­lat és írás, Természet és Tech­nika, Modern Könyvtár, Olcsó Regény.) A népi írók a falu­kutatók szociográfiáit is itt adták ki a Magyarország felfe­dezése című sorozatban. En­nek Sárközi György volt a szerkesztője. Irodalmi pályá­zataikon többek között Füst Milán, Szabó Lőrinc, Komlós Aladár, Palotai Boris, Földes Jolán és Passuth László nyer­tek díjakat. Az 1948-ban végrehajtott államosítás után a nyomda megtartotta az Athenaeum nevet, a kiadó ellenben a Szépirodalmi Könyvkiadó Vál­lalattá alakult át, egyesülve a Franklin, a Hungária és a Révai Könyvkiadókkal. (Napjainkban azonban ismét tervezik, hogy felújítsák ki­adói tevékenységüket.) A NEW YORK A tömb legjobb és leghíre­sebb épülete a New York Palo­ta. A négyemeletes, három­­homlokzatos, eklektikus stílu­sú sarokház a maga „szecesz­­sziós rajzú” kősisakos tornyá­val városképi fontosságú épít­mény. Eredetileg egy ameri­kai biztosító társaság számára Hauszmann Alajos építette 1891-1895 között. A házban található értékes freskókat Magyar Mannheimer Gusztáv és Lotz Károly festették. Egyébként maga az épület 1937-ben került Az Est Lapok konszern tulajdonába, s ezzel tulajdonképpen az egész ház­tömb az övék lett. A palota fő nevezetessége a New York Kávéház, amely­hez számos irodalmi emlék fűződik. Például Osvát Ernő (1877-1929) ott szerkesztette 1908-tól a Nyugatot (iro­dalomtörténeti fontosságú szerkesztői asztalát emlék­tábla jelöli meg). Hosszan so­rolhatnánk azoknak a neves íróknak és költőknek a ne­vét, akik törzsvendégek vol­tak. Magába az épületbe a la­pok és folyóiratok szerkesz­tőségei jórészt 1945 után te­lepültek, s java részük - bár egyre fogyó számban - ma is benne található. Batári Gyula Az Athenaeum Nyomda épülete az Osvát utcában (A felvételeket Németh Ernő készítette) AZ ÉT KÉRDEZI: KI LEHET BIOTERMELŐ? A természetes feltételek közepette és vegyszerek nélkül termelt, úgynevezett bioélelmek iránt egyre nagyobb a ke­reslet - főképpen a fejlett országokban. A biotermékeket ráadásul drágábban lehet eladni, mint azokat, amelyeket vegyszeres technológiával termeltek meg. Ezért is szélese­dik hazánkban is a biotermelők köre. De milyen feltételek mellett és ki lehet biotermelő? - Erről beszélgettünk dr. Szent-Miklóssy Ferenccel, a Magyar Biotermelők Országos Egyesülete, röviden a Bioklub alelnökével. - Felfogásunk szerint a teljesen vegyszer nélküli biotermelés­­hez csak fokozatosan, egy, a vegyszereket mindjobban mellőző folyamat eredményeként juthatunk el. Az elsődleges és leg­fontosabb cél - az egészségvédelem mellett - a környezet mentesítése a növénytermesztés okozta vegyszerterheléstől. E törekvésben már az is nagy eredmény, ha a vegyszeres terme­lés valamely „elemét” - a műtrágyát, a rovarölő szert, a gyomirtót stb. - biokezeléssel helyettesítjük. Most, a több évti­zedes vegyszeres növénytermesztési kultúra után nem lehet azonnal áttérni a biotermelésre, mert kellő tapasztalat híján nagyon megnövelnénk a termelés kockázatát. A biotermelés ugyanis teljesen vegyszerek nélküli kultúra. Ez korántsem azt jelenti, hogy a talaj termőerejének fenntartására, a növény­­ápolásra, a növényvédelemre nem kell gondot fordítani. A gyomtalanítást azonban csak fizikai módon - kapálással, gyontlálással stb. - szabad végezni, vagy természetes készítmé­nyekkel szabad a gyommagok csírázását gátolni. Hasonlókép­pen a talajerő-utánpótláshoz is csak szerves trágyát, kom­­posztot, biohumuszt stb. használhat a biotermelő. A különféle növényi kártevők ellen is természetes anyagok, főképpen nö­vények kivonatait, főzeteit, szárított-porított anyagait hasz­nálhatják a biokultúrában. - Kaphatnak-e, s ha igen, akkor kitől szakmai segítséget a biogazdálkodók? - A Bioklub - melynek ma már mintegy 600 (közöttük szö­vetkezet, állami gazdaság, élelmiszer-termelő üzem és egyéni termelő) tagja van - a szakértői, tanácsadási szolgálatokat is ellátja. Erre nagy szükség van­­ már a biogazdálkodásra al­kalmas terület kiválasztásakor is. Nem minden talajféleség al­kalmas ilyen célra, ezért a Bioklub szakértői a talajtérképek segítségével (és az egyéb termőhelyi sajátosságok figyelembe­vételével) jelölik ki a megfelelő térségeket. Folyamatos tanács­adásra van szükség - kiváltképpen a kezdők esetében - a bio­termelés során, hiszen ez a termesztési eljárás nem „egysze­rűbb” a vegyszeresnél, sőt: a természetben végbemenő folya­matokról jó áttekintéssel kell bírnia, a talaj tápanyag- és víz­forgalmát, a növények élettani, fejlődésbeli sajátosságait, a kártevők szaporodási törvényszerűségeit stb. egyaránt jól kell ismernie a biogazdálkodónak. Tudnia kell azt is, hogyan pó­tolhatja vissza a talajba mindazon „biohulladékokat” (a gyo­mokat, a nyesedéket stb.), amelyeket kényszerűen hulladék­ként, melléktermékként megtermel a földjén. A Bioklub szakértői a termékek minőségének meghatározásában - ez feltétele a magasabb áron való értékesítésnek - és a fogadóké­pes piacok felkutatásában egyaránt segítik a biotermelőket. - Tetten érhető-e az, aki a nagyobb haszon reményében biotermékként akarja eladni vegyszeres kultúrában meg­termelt áruját? - Ma már könnyűszerrel fény deríthető a csalásra, mert a korszerű vizsgálati módszerekkel kimutathatók a terményben maradt vegyszerek egészen kicsiny mennyiségei is. 709

Next