Élet és Tudomány, 1998. július-december (53. évfolyam, 27-52. szám)

1998-09-04 / 36. szám

Vitriolos folyó A spanyolországi Rio Tinto „vize” nehéz­fémekben gazdag, és 2 kö­rüli átlagos pH-értéke a kénsavéval vetekszik. Halott világnak vélhet­nénk, holott hemzseg benne az élet: hatalmas zöldalga- és fonalas gomba­tele­pek nőnek vizében. „Valahányszor felkeressük, valami újat fedezünk föl benne" — mondja Ricardo Amils professzor, a Madridi Egyetem mikrobiológiai laboratóriumának ve­zetője, aki a folyó gazdag élővilágát 1990-ben fölfedezte a tudomány szá­mára. „Már több mint 1300 fajt gyűjtöt­tünk be, köztük baktériumokat, gombá­kat és algákat. De a valóságos szám ennél is jóval nagyobb lehet. ” Régebben — mielőtt Amils pro­fesszor és munkatársai megkezdték a 93 kilométer hosszú folyó vizsgálatát — úgy vélték, hogy savassága annak a közeli rézfejtőnek tulajdonítható, amely a világ egyik legnagyobb és leg­régebbi ilyen bányája. Ám a történel­mi feljegyzések arról tanúskodnak, hogy a folyó mindig is ilyen vizű volt, és Amils szerint éppen ezért nyitottak ott fémbányákat már a Kr. e. 3000 tá­ján. A főként aranyat és ezüstöt bá­nyászó rómaiak Urberónak, a föní­ciaiak „tűzfolyó”-nak, az arabok „kénsavfolyó”-nak nevezték; mai ne­ve spanyolul festéket jelent. Amils vé­lekedését az is alátámasztja, hogy a bá­nyákból származó szennyeződéstől el­térően, amely forrásától távolodva ro­hamosan csökken, itt az alacsony pH- érték és a nagy fémkoncentráció (vas, arzén, kadmium és nikkel) a folyó teljes hosszában alig változik, és csupán a tor­kolat közelében gyengül észrevehetően. Vizsgálataik alapján a kutatók most úgy vélik: mindezt különféle baktéri­umok okozzák, például a Thiobacillus ferrooxidans, amely igen gyakori ott, és képes oxidálni a ként és a vasat. Ezek­től az oxidoktól kapta a Rio Tinto a maga rőt színárnyalatát és nevét. Más baktériumok — amelyeknek a műkö­dése még kevésbé ismeretes — a fém­­szulfidokból kénsavat és nehézfém­ionokat „gyártanak”. Ebben a savas pokolban számtalan alga él, bár egyelőre a kutatók számá­ra is rejtély, hogy miképpen. Min­denesetre az általuk termelt oxigén­buborékoktól szinte pezseg a víz. A kutatók szerint lehetséges, hogy az al­ga- és gombafajok valamiféle szimbi­ózist alakítottak ki. „Az evolúcióban számos hasonló példát ismerünk, ahol a fajok együttesen birkóznak meg a szá­mukra külön-külön leküzdhetetlen ne­hézségekkel” — állítja Amils.. „Ha az ilyen együttélés tartósan fennmarad, az új fajok kialakulására — szimbiogenezisre — vezethet. ” A professzor úgy véli: ha valóban ez a helyes magyarázat, akkor e szimbió­zisok feltárása közelebb vihet az élet kialakulásának és korai fejlődésének megértéséhez. A Rio Tinto életkö­rülményei a mostantól számított 2,5 milliárdtól a 600 millió évig tartó Proterozoikum szélsőséges feltételei­hez hasonlítanak, s ezt az óriási idő­ívet az akkori anaerob és aerob élőlé­nyek talán hasonló szimbiózisokkal hidalták át. De a Rio Tinto különös élővilágából a Földön kívüli élet lehe­tőségeit kutató biológusok is ötlete­ket meríthetnek, hiszen az ottani baktériumok akár a Marson is megél­nének... (Scientific American) Felnyitották a spanyolnátha áldozatainak sírját A norvég hatóságok engedélyez­ték egy nemzetközi kutatócso­portnak, hogy Svalbard térségében augusztus 19-én megkezdjék hét norvég bányász közös sírjának fel­nyitását. A bányászok 1918-ban spa­nyolnáthában hunytak el. A kutatók Kirsty Duncan kanadai tudós vezeté­sével azt remélik, hogy az év nagy részében hótakaró alatt lévő Lon­­gyearbyen temetőből 2-2,5 méter mélységből kiásott maradványok mikrobiológiai vizsgálatával többet tudhatnak meg erről a halálos vírus­ról. A spanyolnátha néven elhíresült vírus az első világháború végén sö­pört végig Európán, s néhány hét leforgása alatt több áldozatot sze­dett, mint az öt évig tartó háború. Egész családok haltak ki Európa­­szerte a járvány következtében. A mikrobiológusok először a vírus eredetét szeretnék kinyomozni. Kutatásaik segítségével a ma még legyőzhetetlen vírusokról akarnak többet megtudni. A sír felnyitására három hét áll a kuta­tók rendelkezésére, és ha kell, dinamitot is használni fognak. (Le Monde) röviden Az Élet és Tudománynak és a Petőfi rádió Gordiusz műhelyének ÖSSZEÁLLÍTÁSA ♦ SJOORSJOODJURET - A HAR­CSA. Egy hétszáz éves legenda szerint egy közép-svédországi tóban a Nessi­­hez hasonló szörny lakik, ám ezt épp úgy nem látta senki, mint amazt. A Loch Nessi szörny egyik szakértője úgy gondolja, hogy egy-egy óriáshal lehet a két legenda alap­ja. Loch Nessben egy tokhal, Svédország­ban pedig egy harcsa. Mindkét faj három méteresre is megnőhet. Emlős sem a skót, sem a svéd tóban nem élhetne észrevétle­nül, és nem maradna életben a jég alatt tél­­víz idején - magyarázza a skót szakértő. • Fémionkonferencia. A fém­ionoknak az élő szervezetekben betöltött szerepéről tartanak konferenciát Szege­den. A szervezetben kis mennyiségben is létfontosságúak lehetnek, de előfordulhat, hogy mérgezőek. A fémionok a táplálékkal, az anyagcsere-folyamatokkal vagy fémtar­talmú gyógyszerkészítményekkel jutnak a szervezetbe. Az egészséges szervezet a feleslegben levő fémionokat megköti és ki­üríti, de ennek a képességnek is vannak korlátai. A konferencián különösen sok szó esett az alumíniumról és a vasról. A vashi­ány és a vasfelesleg egyaránt betegség, ezért a tudósok azt kutatják, hogy lehet megteremteni a szervezetben az ideális vasmennyiséget. # Sugárzó félsziget. A Barents­­tengerbe nyúló Kola-félsziget az orosz hadi­tengerészetnek az Atlanti-óceán északi ré­szébe vezető folyosója. A valamikor nagy erejű szovjet északi flotta támaszpontján még 155 nukleáris tengeralattjáró állomá­sozik, közülük 71 gazdátlan, és van még 8 atomjégtörő is. A pusztuló hajók aggasztják a nyugati szomszédokat: egy jelentés sze­rint a világ óceánjait érő nukleáris hulladék­nak körülbelül a kétharmada a Kola-félszi­­getnél kerül a vízbe. • VX-ideggáz Szudánban. Az amerikai hírszerzés által a szudáni Sifa vegyi üzem melletti területről szerzett talaj­mintában a VX nevű ideggáz egyik alap­anyagát találták meg, amelyet a polgári iparban nem használnak. Az EMPTA néven emlegetett vegyületből két lépésben állít­ják elő a VX-gázt. Az Egyesült Államokban úgy tudják, hogy iraki tudósok segítettek a harci gáz alapanyagának előállításában. Élet és Tudomány ■ 1998/36 ■ 1 147

Next