Élet és Tudomány, 2004. január-június (59. évfolyam, 1-26. szám)

2004-03-12 / 11. szám

E­GY SZOLGA­BÍRÓ EMLÉKEZETE "I -ban, abban az esz­t­sztendőben, amikor­­I- LI KP Petőfi és Madách született, a ráckevei koronauradalom egy jobbágyportáján is keresztelőt ünnepeltek. Ács Gergely Károly nevű gyermeke nevezetes napon, a Bas­tille lerombolásának harmincnegye­dik évfordulóján jött a világra. Akik ismerték e nap üzenetét, küzdelmes jövőt jósoltak a kis jövevénynek. Jókai és Petőfi barátja A jobbágyapa még a dézsmacsalástól sem riadt vissza, hogy fia taníttatásá­nak költségét előteremtse, így aztán maga Kriszomba, Károly pedig Kecs­kemétre ment jogot tanulni. A „híres város”-ban hamarosan jó barátra lelt. Komáromból egy fiatal­embert küldött ide aggódó édesanyja egészséges levegőt szívni: Jókai Móri­cot. Jókai ekkoriban festő szeretett vol­na lenni. A főiskola könyvtárának kölcsönzési jegyzéke arról tanúsko­dik, hogy ami könyv festészetről akadt, azt Jókai mind elolvasta. Ked­venc tanárait és a neki tetsző leányo­kat is lefestette. Új barátját, Ács Ká­rolyt is az a megtiszteltetés érte, hogy modellt ülhetett neki. A kecskeméti főiskolán az idősebb hallgatók is részt vettek az oktatásban. Jókai rajzot tanított az elsőéveseknek, Ács Károly pedig francia nyelvet, amelyet azért tanult meg, hogy szü­letésnapjának 1789-es eseményeiről szemtanúk leírásait olvashassa. 1843 januárjában Kecskemétre érke­zett Szabó József hóviharoktól és foly­tonos belső civódásoktól „szaggatott játszótársulata”. A színészek itteni sze­replésüket is háromnapi, az utcára ki­hallatszó veszekedéssel kezdték. Csak a színlaphordó, Petőfi Sándor vonta ki magát a vitákból. Ő inkább Pápáról is­mert barátja, Jókai Móric felkutatására indult. A kosztos diákot Gyenes városi mér­nök házában találta meg Ács Károly társaságában. Ettől kezdve valóságos irodalmi szalon alakult ki a hónapos szobában. Egy ilyen összejövetelen mesélte el Ács Károly a jobbágyfiúból kapitánnyá emelkedett Horváth Nepo­­muki János rendkívüli kalandjait fran­cia földön és Itáliában. Róla mintázta Petőfi János vitéz alakját. A három ba­rát közös verseskötet kiadását is elha­tározta. A számításba vett öt-öt verset szépen lemásolva Ács Károly vitte el a cenzorhoz. Azért őt bízták meg ezzel a feladattal, mert volt egy la­tin nyelvű ódája, és válaszol­ni is tudott a latinul feltett kérdésekre. A cenzor mégis haragra lobbant egy hasonlat miatt: Petőfi Disznótorban cí­mű versében az eget a göm­böccel párosította. Repült is Ács Károly a hitványnak ki­kiáltott kéziratokkal együtt. A főiskola elvégzése után Ács Károly Pest megye pilisi járásában lett esküdt. Fő mű­ködési területe az adószedés és végrehajtás volt, de a fiatal tisztviselő új munkastílust ve­zetett be a megyei igazgatás deres- és tömlöctradíciókkal fenntartott rendjébe. 1846-47 telén, amikor az egész ország­ban súlyos éhínség pusztított, Ács Károly ínségkonyhákat ál­líttatott fel. „Tél idején, midőn Duna jegét bokáig érő víz fedte, élete koc­káztatásával is átment a monostori sziget­re, hogy az ottani szűkölködők ellátására szükségelt pénzt és élelmi­szereket átad­hassa.” A szokatlan eseményről a Je­lenkor ekként tudósított: „A legutóbbi köznyomor idején Ács Károly buzgó eljá­rása következtében 500 szűkölködő kap meleg táplálékot, mit ily önző kalmárszel­lemű világban, hol a népre csak akkor em­lékezünk, midőn teherviselő vállakra van szükség, említetlen hagynunk nem lehet. E fiatal tisztviselőt, kinek tekintélyét nem hajdúpálca, hanem emberi bánásmód sze­rezte, Isten és az emberiség jutalmazza ér­demei szerint. ” 1848 márciusa után tágabb tér nyílott Ács Károly számára. A váci járásban szolgabíróvá választották. Ilyen tiszt­ségre addig csak nemesember kerülhe­tett. „1848 május 8-dikán választották meg — Magyarországon — a nép kebeléből az első szolgabírót és ez Ács Károly volt. ” Jókai így elmélkedett erről: „Milyen kü­lönösen hangzik most a cím: »szolgabíró« ember, aki magát szolgának címezi, mikor mindenki a szabadságnak örül. ” A haza elbukott Kossuth Lajos Ács Károlyt a hazához és a függetlenség eszméjéhez való hűség példájaként állította a megyei tisztvi­selők elé a szabadságharc azon válságos szakaszára utalva, amikor az ellenség rázúdult az országra. E napok esemé­nyei leginkább a hadbírósági iratokból követhetők nyomon. Eszerint 1849 januárjának első napjaiban, amikor a megyehatóság már Debrecenbe távo­zott, Ács Károly az Alföld több hely­ségében megkísérelte fenntartani a forradalmi közigazgatási szervezetet. „Hűségét bizonyítandó — írja a Pesti Eladbíróság nyomozati jegyzőkönyve­­ tényekkel és tettekkel állt a forradalmi kormány elé. 1849. február 3-án Szeged­ről indulva, a Solti járásban újoncokat to­borzott és azokat Szegedre vitte. Innen Kalocsára ment, ahol február 11-én Solti Járási Választmány névvel egy olyan forra­dalmi bizottmány létrehozását szavaztat­ta meg a népgyűléssel, amely az osztrák csapatok térfoglalása miatt megszűnt me­gyei igazgatás helyén az első hatékony for­radalmi szervezet volt. Ezen gyűlésen vá­ A HŰSÉG PÉLDÁJA „Ács Károly, akinél megállapítást nyert a felségsértés bűnténye, vagyona teljes elkobzása mellett - amely a forradalom által okozott károk megtérítésére fordítandó - kötél általi halálra ítéltetett." Pesti Hadbíróság, 1851. nov. 19. 330 ■ Élet és Tudomány ■ 2004/11

Next