Élet és Tudomány, 2006. július-december (61. évfolyam, 27-52. szám)

2006-10-13 / 41. szám

I \ ■ A zeneszerző, zenész, 1 filmes Szemző Tibor éle-L/ll vU/UvD/lll te ní egy tervét valósított MISIM,iillUN­ ta meg. Filmet forgatott Körösi Csom­a Sándorról. Rendhagyó, felkavaró filmet. A mű nem hét, hanem tizenhárom nyelven beszél, köztük, persze, magyarul, de latinul, an­golul, németül, ógörögül, szerbül, szanszkritül, arabul, perzsául, tibetiül is. Azon a tizenhárom nyelven, amelyeket nagy kutatónk tudott, hiszen róla szól a film. Az élet vendége Csom­a-legendárium. Körösi Csom­a nem jelenik meg testi valójában. Róla, tőle hallunk szövegeket, miközben két na­gyon eltérő képi világ tárul fel. Egyrészt mesebe­li, képzelt, rajzos háttérben hangzanak el a Cso­rnáról szóló történetek, legendák. Törőcsik Mari mondja fel őket. Ilyenkor a táj nem valóságos, Roskó Gábor festményeit animálták hozzá. Roskó összehasonlíthatatlanul egyéni figurái jelennek meg az erdélyi szülőhaza, Törökország vagy In­dia vidékein, Székelyföldön, ahová király­nak várják vissza a messze földre elju­tott, nagy hírnévre jutott szülöttjüket. Törökországban, Indiában, Perzsiá­ban csaták dőlnek el a mesebeli tudós közbelépésére, ahol tanácsait követ­ve kincseket lelnek, s ahol királylá­nyok kezét kínálják neki (hiába). És elhangzanak a világhírű tudós utazó szövegei, filozofikus megállapításai, tudományos kutatásainak eredményei. Hol magyarul, hol angolul, hol tibetiül. E részeket egy valóságos utazás képei kísérik. Csakhogy ezek is távol állnak a tájábrázoló, úti fil­mek látványvilágától. Eredeti helyszínek: India, a Himalája, kolostorok, de manipulálatlan jelene­tekkel, fekete-fehér képekkel.­­ Körösi Csom­a Sándor alakja már régóta foglal­koztatott — mondta a rendező, Szemző Tibor, akiről azt kell tudni, hogy zeneszerzői, zenészi te­vékenysége mellett gyakran kirándul a beszélt szövegek, filmek és más médiumok világába. — Tíz éve határozott szándékom, hogy megidéz­zem őt. Csakhogy Körösi Csom­áról alig tudunk valamit. Egyetlen hiteles arcképét ismerjük. Ám nem is ez érdekelt, hanem az, hogy mit gondol­hatott. Az út, ahogy eljutott a létezés nagy kérdé­seihez. Amiért élete nagy részében mindent hát­rahagyva a buddhista szövegeket faggatta, tanul­mányozta. - És hogyan lett a gondolatból film? - Egy szerencsés találkozás összehozott Sári Lász­lóval, a keletkutatóval, rádiós szerkesztővel. Mind­ketten budapestiek lévén természetesen Delhiben ismerkedtünk meg. Egy reggel, félálomban azt hallottam, hogy a szomszédban egy magyar ex­pedíció a Himalájára indul, Kattain faluba. Rövid bemutatkozás után Sári megkérdezte, nincs e ked­vem velük tartani. Életem nagy tervének megva­lósulása került hirtelen kézzelfogható közelségbe. Pár perc alatt összekaptam magam, és már indul­tunk is a kolostorba, ahol Körösi Csom­a éveket töltött, tanult, és híres tibeti-angol szótárát, vala­mint nyelvtanát készítette. Megcsillant a remény, hogy megértsem, mi tartotta fogva Csornát ezen a vidéken, és a megszállott kutató tu­dományos érdeklődésén túl mi lehetett az ok, a személyes motívum, ami mi­att ez a magányos zarándok éveket töltött a hegyek között. Volt velem kamera. Ott mindjárt próbát forgattam. Majd hazatérve elkezdtem a filmről gondolkodni. A történet „kitalálásában” Sári László volt segítségemre. Ő írta a szövege­ket, a rendhagyó forgatókönyvet. — Miért kellett megírni a szövegeket, ha azok a legendákból vagy magától Csor­a Sándortól valók? - kérdeztük Sári Lászlótól . A legendák sokfélék, egyszerre igazak is, meg nem is. Meg kellett keresni azokat, amelyek amel­lett, hogy szépek, hitelesek is, és ezekből kivá­lasztva pontos, jól követhető, érthető története­ket kerekíteni. A Csornától vett idézeteket meg a TÓBAN

Next