Élet és Tudomány, 2008. július-december (63. évfolyam, 27-52. szám)

2008-12-19 / 51-52. szám

Z­rínyi Ilona Boldogasszony-ké­pének a származása bizonyta­lan. Értékéről egy 1707. július 5-én keltezett leltár tájékoztat: „A Bol­­dogságos Szűz, koronája hét nagyobb s meg ugyan tíz kisebb rubintokkal és öt öreg (vagyis nagyobb) smaragdok­kal, s négy apró gyémántokkal, tizen­egy öregebb s meg ugyan ötszázhar­minchat apróbb szem gyöngyökkel.” Továbbá „tizennyolc sor nyakra való gyöngye, mely is áll nyolcvanöt öre­gebb, kétezer hétszáz hetvenegy szem apróbbakból.” Továbbá tudjuk, hogy „a kisded Jézus koronája, mely is két öregebb s meg ki­lenc apróbb rubintokkal és há­rom öreg smaragdokkal, s négy apró gyémántokkal, tizenegy öregebb s meg ugyan három­száz huszonhét apró gyöngyök­kel rakott.” Ládába rakták Bécs­­ben a kép egyéb tartozékait is, ékszereket, gyöngyöket és más hozzá tartozó holmikat. Ezek között például 19 sor gyöngyöt, 29 aranyboglárt, „képre való se­lyemmel van­ ott nagy ruhát”, „meggyszínatlacz-superfal, arany­nyal és színes selyemmel varrott, úszta arany- és ezüstrojtból álló koszorúja.” Sőt „egy képtisztító fejér kezkenőt” is leltárba vettek. Thököly Imre Zrínyi Ilonát Bécsből két, a zernyesti csatában elfogott császári tiszt ellenében váltotta ki. S mi sem járt na­gyobb kockázattal, minthogy viszi magával a kincset érő ké­pet a nagy bizonytalanságba. Hosszú út várt rá, végig a háborúk dúlta Magyarországon, ahová a hadi­­tudósítók is többnyire csak Pozsonyig merészkedtek, a rablócsapatok és a kó­borló katonák miatt. Lent délen a tö­rök határon állt a front, és Thököly fe­jedelem hadseregének töredéke, régi tekintélyének az árnyéka maradt. Az iszlám világ pedig elveti a képi ábrázo­lást, s amilyen szokatlan, olyan veszé­lyes lehet a török elleni harc emlékeivel átitatott kultusztárgy megjelenése. A IV. század óta — amint Csukovits Enikő kimutatta — a Mária-kegyhe­­lyek, testi ereklyék hiányában, képek, szobrok körül jöttek létre. A kegyképek a századokkal együtt változtak, átala­kult művészi megformálásuk, és válto­zatosan ábrázolták a rézmetszők a nyomtatott lapokon. Változtak a Má­­ria-énekek, imák, átalakultak a zarán­dokok, búcsújárók szokásai. Az osz­mán hatalom támadásai óta Szűz Mária kultuszában uralkodóvá vált a török háborúk képzete, úgy, hogy a konkrét hadtörté­neti esemény helyett a mentali­tás, a hitvilág toposzait, legen­daképző erejét mutatták ki a kutatók. így kapcsolta össze a hagyomány a Celli Szűz Máriát Nagy Lajos király török elleni csatájával, bár azt máig nem si­került pontosan beazonosítani. (Kerny Teréz- Serfőző Szabolcs) így alkotta meg a szakrális kép­zelet a Lepantói ütközetben a holdsarló jelvényes gályákat le­győzőkkel együtt harcoló Ten­gerek Királynéjának látomását. M­agyarországon egy har­minc évvel a mohácsi csata után, 1556-ban kinyom­tatott térképen Szent István és Szent László királyok kérik, köpenyét széthúzva, Madonna segítségét, miközben a kom­pozícióban jelen van Herkules és Venus, az erő és a humánum antikvitásból örökölt szimbólum ZRÍNYI ILONA ELVESZETT KEGYKÉPE BUJDOSÓ BOLDOGASSZONY 1691-ben Magyarország nádora, Esterházy Pál, római szent birodalmi herceg feleségével, Thököly Évával zarándoklatot szervezett Mariazellbe, hogy az oszmánok által 1683-ban ostromolt Bécs felmen­téséért, s Budavár visszafoglalásáért ismét lerója háláját a Gyermeket tartó Istenanya híres csodate­vő kegyképe előtt. A magyar történelem megosztottságát és egységét mi sem fejezi ki jobban, mint hogy ugyanekkor a bécsi államfogoly, különben a nádor sógorasszonya, Zrínyi Ilona - Thököly Imrének, ideig-óráig Felső-Magyarország és Erdély török földre szorult fejedelmének a felesége - azon fárado­zott, hogy a saját Boldogasszony-képét magával vigye az Oszmán Birodalomba. A mariazelli kegyszobor baldachin alatt (Olajfestmény, Samobor) 1606 ■ Élet és Tudomány ■ 2008/51-52

Next