Élet és Tudomány, 2017. július-december (72. évfolyam, 27-52. szám)
2017-08-18 / 33. szám
INTERJÚ REMÉNYI MIHÁLLYAL #sr A LELKES HEGEDŰS ÉS A HEGEDŰ LELKE Idősebb Reményi Mihály 1890-ben alapította hangszerkészítő cégét Budapesten a Király utcában. Instrumentumai világhírű művészek kezében öregbítették nevét a világban. A család az ötvenes évek végén kivándorolt Kanadába. Reményi Mihály, a Reményi House of Music vezetője, a magyar tradíciókat a XXI. században is sikeresen kamatoztatja. Zenetörténetről, valamint egy hivatás múltjáról és jövőjéről kérdezte őt lapunk. Megérkezésünk idején a klasszikus hangszerekben túlkínálat volt, még a finom olasz hegedűk is nehezen cseréltek gazdát. Viszont ekkor bontogatta szárnyait a popzene, a fiatalság kedvence. A harmonika és a gitár vitte a prímet, minden fiatal srácnak volt egy „garázs” bandája, így a hangszerek iránti kereslet rohamosan nőtt. Emellett az olasz, a lengyel, az ukrán és a német emigránsok a gyerekeiket hangszerre taníttatták, s otthonosabban mozogtak a kis, családias hangulatú üzletben, mint a megastore-ban. Ez egybeesett a japán hangszerek betörésével, a dobok és az elektronikus hangszerek újdonságnak számítottak. Apám az elsők között importált a felkelő nap országából, s megtalálta a maga piaci rését. Az üzlet tehát kettévált, a klasszikus hangszerekre és az új idők eszközeire. Magam is a pult mögött nőttem fel, iskola után siettem az üzletbe, s szükség is volt rám: apám betegeskedett, s 73 éves korában meg is halt. Mivel én csellóztam, így a klasszikus zene iránt érdeklődtem, ezért apám óva intett: míg a magas kultúrában van a nehézség és a küszködés, a popkultúrában van az öröm, a pénz és az üzlet. A tapasztalata mondatta vele, számos párizsi, svájci, londoni cég küldött neki hegedűket, volt egy Stradivari, egy Bergonzi, egy Guarneri, del Gesú, s nagyon sokat dolgozott, míg eladta azokat. Az utóbbi például tízezer dollárért talált vevőre, s apám csupán ezer dollárt keresett a bolton. Összehasonlításul: ez alatt ötszáz harmonikát 800-1000 dolláros áron adott el. Halála előtt egy-két hónappal adta be a derekát, s határozott egy tradicionális hegedűosztály kimunkálásáról. Egy európai bevásárló utat is terveztünk, ami apám halála miatt meghiúsult. Ezután Ön vette át a stafétabotot! Igen, 1973-ban 25 évesen álltam a cég élére. Sínen volt az üzlet, s mivel a Queen Street akkor már „rossz negyedbecslést, sem igazolást, neki számított, egy felújított hangszerüzletet nyitottunk Egy Reményi hangszer mesterjele (A SZERZŐ FELVÉTELE) Nyúljunk vissza a kezdetekhez, a budapesti Reményi céghez, Reményi Edéhez, a XIX. századi világhírű hegedűvirtuózhoz távoli rokoni kapcsolat fűzte a családot. Számunkra szerepe abban állt, hogy a korán árvaságra jutott nagyapám hegedülni tanuljon, majd a hegedűkészítő mesterséget is válassza. A művész oldalági leszármazottaival mind a mai napig tartjuk a kapcsolatot. Az 1890. év nevezetes dátum a család életében, a 23 éves nagyapám megnősült, letette a hegedűkészítő mestervizsgát, és megnyitotta kis műhelyét a Király utcában. A céget 1951-ben államosították, s apám a Hajós utcai Hangszer Szövetkezetben talált megélhetést. 1956-ban nővérem kijutott Kanadába, s rá három évre különleges „szerencsével” — egy ávósnak ugyanis megtetszett a lakásunk — megkaptuk mi is az útlevelet. A jó nevű mestert nyitott ajtók várták az ígéret földjén? Apám hatvanévesen kezdett új életet. Akcentussal beszélte az angolt, így nem tudott elhelyezkedni a szakmában, s kora sem volt vonzó a munkaadóknak. Gondolt egy nagyot, s a multikulturális, emigránsok lakta negyedben, a Queen Streeten, Torontóban megnyitotta saját üzletét. A helyválasztás nem volt hátrányos: a hangszerüzlet az új telepesekre épült. Egyetlen tőkéje jól csengő neve volt. A szakmában a bizalom nagy érték, s ebben apám reputációja kiváló volt. A háború előtt amerikai cégekkel is kapcsolatban állt, őket kereste fel először, s noha nem alkalmazták, de segítették: bizományba adtak neki hangszereket. Németországból is megjöttek az első fecskék: a Hohner, a Klier és a Framus hangszerek. Az emigránsok között sok volt a zenész, gondolom többen a hangszereikkel érkeztek. A hegedűüzlet nagyon összetett. Hamisítványok, nehézségek szegélyezik az utat, s egy hiba végzetes lehet. Főleg oroszok kerestek fel, akik nem eladni, hanem felbecsültetni akarták hangszereiket. Ezért nem vállaltam sem 1036 ■ Élet és Tudomány ■ 2017/33