Élet, 1910. január-június (2. évfolyam, 1-26. szám)

1910-01-23 / 4. szám

ÉlIET. —1910 január 23. akar megdobogtatni. Nem vár a nyomdafestékre. Arra született, hogy két ember között a benső áramot erősítse és aztán elfakuljon, porrá égjen, megsemmi­­süljün. Bennünk csak zavaró ellenáramot keltene, amely talán összerongálná egész ideg­hálózatunkat, mint a telefondrótokat a villám. Nem is értenek­ meg. Minden ilyen­ levél idegen nyelven van írva, hisz nem tudjuk az ő szavaikat — két ember szavát — és a mögöttük lebegő értelmet, nem ismerjük vágyaikat, céljaikat, életü­ket, hiányzik a szótárunk és a tudá­sunk, hogy fölbogozzuk nyílt és mégis rejtélyes hieroglifjeit. Az egiptomi sírok betűit és az asszír könyveket hamarabb megfejtjük. Aztán ezek a titkos kap­csolatok a szokvány­szavak banális fog­lalatában is veszélyeket rejtenek szá­munkra. Ismertem egy kis postilion d’amourt. Két ember levelét közvetítette. Egyre jobban sápadt. Egyre félén­­kebb lett. Egyre betegebb. Végül feladta a megbízást. Nem bírta ki, hogy két egymás felé csapó érzés-ener­gia rajta keresztül jusson célhoz. A kereskedősegéd ezt írja: «Szeretlek». Musset ezt: «Szeretlek, szeretlek, szeretlek». Milyen szomorú. Ne olvassátok tovább. Nem az éjszakák poétája beszél itt, hanem egy sápadt, megkínzott, nyomorult szenvedő, egy szegény ember, akihez nincs is kö­zünk. Ne olvassátok és egyáltalán csak friss leveleket olvassatok, amiken még ott a postabélyegző nyomdafestékje, a régi, sárga írásokat, a múlt babonás lapjait vessétek tűzbe. Sokszor elmoto­zok közönyös leveleim közt, amiket egykor én írtam. Mennyi hit, mennyi elveszett energia. Valahol azt írom, hogy terveimet biztosan megvalósítom. Ma látom, hogy most is csak tervek. Beszélek ábrándokról, amelyek már rég megtörténtek. Lázasan vágyódom a jö­vendő felé, amely ma jelen, szürke, buta, unott kézzelfoghatóság. Az ember szánja önmagát. Milyen naiv volt, mennyire nem ismerte a biztosan bekövetkezendőt, milyen tanácstalanul állt vele szem­ben. Idegen a saját írása. Úgy érzi, hogy ő az a har­madik, aki két ember titkába bepillant.­­ AZ ÚJ MINISZTÉRIUM. Hieronymi Károly. Székely Ferenc. Lukács László. Gróf Khuen-Héderváry. Hazai Samu. Gróf Serényi Béla. -r _____

Next