Élet, 1910. január-június (2. évfolyam, 1-26. szám)

1910-02-20 / 8. szám

ÉLET —1910. február 20. munka, különösen az utolsó években. Mindenütt hosszas megfigyelések és számítások. Különösen a francia Clairant, a híres Lalande s a türelmes számoló, Lepante Hortense közöltek meglehetősen pontos szám­adatokat. Clairant matematikai formulái szerint, me­lyeknek meghatározásánál a Jupiter és Saturnus okozta zavarokat is figyelembe vette, 1759 április közepén kerül a Halleytől megjósolt üstökös legközelebb a Naphoz. Várva­ várták már a pillanatot. Végre is 1758-ban december 25-én egy egyszerű szász parasztembernek, Palitzsch Jánosnak, ki később a londoni, szentpéter­vári és párisi tudományos akadémiáknak levelező-tag­jává lett, jutott osztályrészül az a szerencse, hogy az előrejelzett üstököst Drezda közelében, Prohlis falucs­kájában észrevegye. A Halak csillagképben mint hal­vány ködfoltot fedezte föl messzelátójával. Csak egy hónappal később talált rá Franciaországban a híres Messier csillagász. Halley akkor már régen sírban nyugodott, 86 évet jelölt ki számára a sors, 1742-ben ragadta el a kegyet­len halál. Most azonban mintha poraiból újra feléledt volna, mindenki csak az ő nevét hangoztatta. 1759 március közepén érkezett bejelentett vendégünk a perihéliumba. Halley jóslata beteljesedett. S bár maga meghalt, nevét a hálás utókor felejthetetlenné tette, amikor a megérkezett üstököst Halley-ü­stökösnek nevezte. Azóta ez az üstökös hűségesen jelentkezik elliptikus pályájá­nak körülfutása után. Nézzünk azonban vissza még a múltba. Halley-nek sikerült jóslata után valószínűnek tartható, hogy a róla elnevezett üstököst látták Krisztus u. 66-ban, 141, 218, 295, 373, 451, 530, 608, 684, 760 és 837-ben, mely utóbbiról így beszélt egy krónikás: «A husvét szent napjainak közepén egy mindenkor szomorú és gyászt­­jósoló jelenség tűnt fel az égen. Mikor az uralkodó — Jámbor Lajos — ki igen figyelmes volt az ily tüne­mények iránt, észrevéve, nem volt neki többé nyugta. Változás az uralkodásban és egy hercegnek halála van ezen üstökös által megjósolva — mondá nekem». Ez az üstökös tűnhetett fel 912-ben, majd 989-ben és 1066-ban, melynek alakját Hódító Vilmos neje, Matild királyné 62 m. hosszú hímzésében őrzik Bayeu­x-ben ; ez látogathatott vissza 1145, 1223, 1301, 1378 és 1456-ban, amikor kard alakú csóvája oly hosszú volt, hogy csaknem az egész égboltozatot átölelte ez «éjjeli szörny» — mint Páré írja — s aranysárga fényben, lobogó tűz képében ijesztgette az emberiséget. S az A Halley-üstökös útja. Palitzsch G. János.

Next