Élet, 1924 (15. évfolyam, 1-24. szám)

1924-07-13 / 13. szám

254 volt Thoroczkai Wigand Ede ősien magyar épületterve, amellyel e legmagyarabb művészetű építészünk művé­szileg is tökéletes megoldását találta meg a magyar néprajzi múzeumnak.* Aki elfogulatlan szemmel figyeli a magyar kulturális élet jelenségeit, természetesnek találja, hogy Thoroczkai Wigand rátalált a probléma kvintesszenciájára, hiszen az ő művészetének gyönyörű magyarsága régóta híres­­ a külföldön. A nemo propheta in patria sua teljesen reá­­illik Wigandra, mert eddig hiába volt minden tehet­sége, fölényes tudása és zseniális ösztöne, a hivatalos Magyarország tudomást sem vett arról a fiáról, akinek művészete az ősi magyar lélek legcsodálatraméltóbb melódiáját őrzi. Ám ha nemzete hálátlan volt is hozzá, annál inkább méltányolja a külföld, amely Thoroczkai Wigand Edét épen egyedülállóan mély magyarsága miatt az építőművészet legeredetibb nagyságai között tartja számon. A Studio-nak, a világ legelőkelőbb mű­vészeti folyóiratának csaknem negyedszázad óta munka­társa Wigand, aki ez elzevír lapokon nemcsak egyes mutatványokkal, de egész kollekciókkal szerepel. A párizsi LArchitecte csak nemrég szólította fel dolgozó­társál, a bécsi Der Architekt külön Wigand-Alummer­­ben foglalkozik vele . A. Levetus egyenesen Baillie Scott­hoz hasonlítja, aki ugyanaz az angol-szász építő­­művészetben, mint Wigand a magyarban : a legnemze­tibb formanyelv apostola. A török Ikdam nagy cikkben méltatja művészetét s egy exotikus tudós, Minoru Kouda, a japán császári szépművészeti akadémia tanára, el­ragadtatással szegődik tisztelői sorába. S ezeken kívül külföldi aranyérmek, diplome d’honneui-ök bizonyítják, mire értékelik Wigand magyar művészetét, amelyet hazájában nem akarnak észrevenni. Nem akarták észrevenni Néprajzi Múzeumának zse­niális koncepcióját sem. A kitaposott utakat elhagyni nem merő professzionista építészekből álló zsűri nem­csak, hogy nem találta kivitelre alkalmasnak, de le is értékelte a többi terv mellett, amelyek pedig mindennek megfelelhetnek, csupán a magyar néprajzi múzeumnak nem. Wigand múzeum-terve pedig amellett, hogy struk­túrájában is zseniálisan elmés, ideális architektúrájával messze szembetűnővé teszi, hogy : Magyar Néprajzi Múzeum. Wigand az épület előtt széles szabad térséget kelt, amelynek bal oldalán a parasztkertet, jobb ol­dalán az úri kertet kívánja bemutatni, míg a térség többi része népmulatságok, etnográfiai érdekességű ünnepélyek színhelyéül szolgálhat. Az épületet balról kerek, toronyszerű rész zárja le, melynek kerek galambtornáca amilyen kedves látvány a szemnek, és annyira célszerű is. Tőle jobbra olvasó­terem, majd a főbejárat remekművű kapuja következik­. Wijlandnak a pályázat megalkotásában technikai segítőtársa volt Janszky Bála. A faszerkezettel szerkesztett, nomád ősiességet lehelő bejárat tetejét bivalyfejek díszítik, felettük hatalmas relief a Tátra, Fátra és Mátra fölött átszáguldó csoda­­szarvassal, a legrégibb s legszebb magyar emblémával. A főbejárattól jobbra a múzeum enteriőrös osztálya következik, tizenegy szoba, mely a néprajzilag érdekes vidékek lakóház-berendezéseinek bemutatására szolgál. Tőlük jobbra van a „református templom”, mely pon­tosan simul a múzeum gyűjteményében lévő nagyértékű s régi dunántúli templom-famennyezet arányaihoz. A templom mellett kívülről is érdekes hatású falusi te­mető, melyet az Erdélyben szokásos lőréses bástya zár körül s arra szolgál, hogy egynéhány kopjafás régi sírhelyet és a szokásos temetői virágokat bemutassa. A temető mellett lépünk át a monumentális népművé­szeti terembe, majd azontúl a kupolaterembe. Maga a kupola a régi magyar kún kupolára emlékeztet, amely­nek képét Wigand a nagykúnsági Ecseg-pusztán figyelte meg. Tetején a csillagos eget perszonifikálja a népi képzelet szerint. A kupolateremből nyíló termek krono­logikus fejlődési sorban végigvezetnek az egész magyar művelődéstörténeten. Az ősfoglalkozások: vadászat, halászat, pásztorélet, a néphagyományok, ház­ipar, nép­művészet stb. e termekben nyernének elhelyezést. Az épület baloldali földszintjét a hivatali szobák s az igaz­gató lakása foglalják el. Míg a földszint tisztán a magyar néprajzi gyűjtemény számára szolgál, az emeleten a rokonnépekre és az idegenekre vonatkozó anyag lel elhelyezést, baloldali stúdiókkal, laboratóriumokkal. Az épület frontja alatt elhúzódó alagsort rendkívül érdekes és természetes módon használja fel Wigand. Itt helyezi el a borpincéket, a lovászati, malomiparra s földmívelésre vonatkozó anyagot. A földszinten, az enteriőrosztály alatti árkád­sor elmésen köti egybe a megkívánt kiállítási udvart az előtérrel s ennek a megoldásnak az az utólérhetet­­len előnye van a többi pályázattal szemben, hogy 63 méter mélységű szabad területet nyer vele. E felületes és csak halvány képzetet nyújtó leírásból is kiviláglik, hogy Wigand néprajzi múzeum-terve min­den ízében tökéletesen szolgálja célját. Wigand, noha nem híve az ily irányú gyűjtemények egyetlen épületben való elhelyezésének, mely a külföldön már rég túlhala­dott álláspont (hiszen a svéd, norvég, dán, orosz és a többi néprajzi múzeum is Freilicht-múzeum, ahol min­den tárgy a maga rendeltetési helyén, megfelelő kör­nyezetben nyer elhelyezést, akár a mi Állatkertünkben az állatok), mégis, ha már hivatalos helyen nem en­gedtek eltérést az épületmúzeum-rendszertől, a lehető legjobban s legtalálóbban oldotta meg a feladatot. Érdekes a zsűri indokolása, amellyel a terv el nem fogadását magyarázta : „a Wigand tervezte épület nem illik bele a környezetbe“. A Néprajzi Múzeumot ugyanis PEROVITS JÁNOS POLGÁRI ÉS PAPI SZABÓ, BUDAPEST, IX., RÁDAY­ UTCA 21. — TELEFON J. 66-47. Sander József BUDAPEST, I vill., József­ körút 44. Telefonszám : József 26—08. aranyat, ezilatot, brilliánst, ékszert mag­as napi áron vesz;príma ébresz­tőket, órát, ékszert jutányosan elad. MELEG bőröndös és finom bőrárúkészítőnél GÁBOR báclga. 65 dús választékban bőröndök, utazási cikkek, női táskák, finom bőrárúk méltányos árak mellett.

Next