Irodalmi Ujság, 1950. november-december (1. évfolyam, 1-5. szám)

1950-11-02 / 1. szám - Gereblyés László: Victor Hugónak (8. oldal) - Hámos György: Így írtok ti! 1514. kivégzés. regény. Irta Gergely Sándor (8. oldal) - Irodalmi Ujság (8. oldal) - Kónya Lajos: Gentleman • Ellenség • Rádió • vers (8. oldal)

Első rajz költőnket akkor áb­rázolja, amikor bírálatot mond költőtársai hibáiról. Második képen költőnk saját hibáiról mond önbírálatot. (Krokodil) Irodalmi Újság AMERIKAI MŰVELTSÉG A­Z USA L­ városában hang­versenyt rendezett egy világ­hírű európai karmester. A mű­soron Beethoven V [UNK] szimfó­niája is szerepelt. Hangverseny után a város polgármestere vacsorán látta vendégül a híres karmestert és üdvözlő beszédét így kezdte: — Városunk kétségkívül ne­vezetes hely. Van két gőzmal­munk, vágóhídiunk, szeszfino­mítónk és ker­ék­pár gyárunk . ■. városunk nevezetes rugby­­csapatáról és marhahúskon­zerv­jeiről ... de én mégsem hiszem, hogy városunk har­mincezer lakosa közül akár tíz is akadna, ak­i ezt a szép szimfóniát meg tudta volna komponálni. •­ VICTOR HUGÓNAK a francia költő-óriásnak sem for­radalmi szellemét és páthoszát, sem őszinte hazafiságát nem tudja megbocsátani az elvtelen és cinikus polgári kritika, amely rég megtagadta a nagy klas­­­szikusok szellemi örökségét. Már jónéhány esztendeje an­nak, hogy André Gide ezzel a szellemeskedő válasszal intézte el a nekiszegezett kérdést: Ki a legnagyobb francia költő? — „Sajnos Victor Hugo”. Ez egy­úttal természetesen a francia haladó hagyományok lefitymá­­lása is akart lenni. Legújabban a Les Nouvelles Lit­éraires látta időszerűnek fel­­melegíteni (s ez egyáltalában nem véletlen) Gide e mondását, néhány élő „nagyságot” is meg­szólaltatva ugyanekkor. Claude Farrére, az elaggott akadémikus, ezt felelte az ú­jság­író kérdésére: — Hogy Victor Hugo hülye lett volna? Nem, én azt sohasem állítottam. Igaz, nem szeretem a személyiségét. Túlságosan is opportunista politikai változásai reám mindig egy kissé visszata­szítóan hatottak ... Jean Cocteau akinek a most bemutatott Orpheus című filmje a legteljesebb eszmei csődre vall: — Ismeri az én szójátéko­mat? Victor Hugo olyan bo­lond volt, aki Victor Hugónak képzelte magát. Gide az egyetlen ..sajnos” szóban kötetnél töb­bet mond róla ... És köteteknél többet monda­nak ezek a cinikus és szemtelen nyilatkozatok arról, hogyan „be­csüli meg” a francia burzsoázia saját haladó hagyományait, francia nemzeti kultúra nagy ér­­­tékeit. A francia nép azonban szere­ti, tiszteit és olvassa Victor Hu­gót. A népi demokráciákban sorra kiadják legszebb regényeit. Nem­rég jelent meg például magya­rul az „1733”. És végül még egy beszédes szám: a Szovjetunió­ban négy és félmillió példány­ban adták ki Hugo műveit. Ha a francia szalonokban nem is, de a népek szívében van még és lesz mindig a Victor Hugóknak s hazájuk, Gereblyés László I. lefejezett. A holdfény lágy evezőcsa­­pásokkal, szelíden csordogált a bükkös felé a pirkadó haj­nalban. A nagyölü fák ziz­­zenő táncba ringatták apró le­veleiket, mint mikor az erős­­markú férfikézben rezzen a re­megő leány-mell vagy lompor. Keleten, ó csoda, most ugrott a nap az égre az éjszaka ölelé­séből miként a férfiember ke­mény karjából visítva kiszökik az asszony nép, menekülve násztól. Az évszázados bükkös, a melyet harmadában a győri káptalan birtokolt, harmadában Kanizsay­­ János úr őnagyságát vallotta gazdájának, harmadá­ban pedig a Héderváry urasá­­got uralta, most kígyózó, vo­­nagló ágaival úgy tekergőzött a párázó holdfény felé, mint asszonyok hószínű, vonagló karja, szeretőjük felé, akikben lankadni kezd a férfi­ ember­­ség. De Iregi, a zsellér, mind e mérhetetlen, buja szépségből nem látott semmit. Izegi aludt. Nyitott szájából keserű nyála rácsorgott rongyos zekéjére. Nem tudta, hogy Sára lányára, aki fiatal volt és feszült, mint a pattanó bimbó, szemet vetett a várdeák. Nem tudta, honnan is tudta volna, hiszen volt elég gondja, mint jobbágynak, a ki­lenceddel, amit az uraknak adott, het, a tizeddel, amit az Úr szolgája jussolt tőle, a dézs­­mával, a telekadóval, a füstadó­val, stb. Honnan is tudhatta volna, hogy Murga Máté, ez a telekes gazda, aki jobbágysor­ban lesedzett ugyan, de négy markos lova állt az istállóban, disznót az ólban és félforint hópénzért kizsák . .. azaz dol­goztatta Ircgit napestig, hogy ez a Murga Máté egy éjszaka már majdnem maga alá kapta Sára bimbózó testét, s csak ak­­kop hárult el a baj, hogy idejében észbekapott a férfi, hogy ő bizony naturalizmus lenne, nem pedig egészséges realizmus .. Körülbelül azokban a napok­ban midőn Orbán erős férfi tenyerét rátette Sára forró, re­megő testére­ érkezett meg Bécsből, őfelsége udvarlásáról Kanizsay uram ónagysága. Pej­­saina kancán lovagolt; két kísé­rője herélt csöbörön. (A többi kísérő paripájának nemét ez­­ideig nem sikerült megállapí­tani. A szerző.­ — Uram, nagy jóuram — he­begte a várnagy — e cudar­kóbor paraszti nép­hej, igen mozgolódik. A nagyúr vadul kacagni kez­dett. Széles, sárga fogai közül, mint bűzös láva tört elő a för­­telmes kacagá­s. S mig szája jobboldalán a sátáni hahota bugyborékolt, baloldalán széles, sárgásbarna fogai közt mor­zsolta szürkésbarna bajszát, mint aki rettentőre készül. — Kiherélni valamennyit — üvöltötte — karóba húzni, ke­rékbetörni, megnyúzni, lenya­kazni, levágni, leszúrni, ledöfni, letaglózni, felakasztani, lelkötni, felnyársalni, felkoncolni stb. Lózsy uram, a várnagy, aki­nek dédapja Lajos király udvari népéhez tartozott, majd ado­­m­ánylevél révén több lánc szántót, tíz ekealja pusztát árendált, amit nagyapja jussolt, ki már mint kedett Mátyás hadnagy vitéz­fekete seregé­ben, mindezideig, amedétig Má­tyás a mérgezett fügétől sírjába nem húzódott, nem szólt sem­mit. Ám, Lózsy uram hallgatag­sága még magasabbra szította a nagyúr tüzet. Hétágú korbácsát, melynek minden ágán két cso­mó, minden két csomó közt egy ólomgolyó, minden ólomgolyó­­baj­, hat kis szeg volt, megsu­­h­ogtatta a feje felett. — Három napja nem volt úriszékem — rikoltotta. — Úri­­széket akarok! (Szűr-Szabó rajzai) Szemei vérben forogtak, sárga fogai egy árnyalattal sárgáb­bak lettek a főbenjáró méreg­től. — Bübös parasztok — rik­kantotta — el kő nyivasztani valamennyi ölöket, hej. Az apátúr a szomszédos nye­regben rosszalóan ingatta ősz fejét, s kezeit keresztbe kul­csolva tetemes hasi­ hája­ táján, korholóan zsolozsmázta: — Gyermekem az örjézus­­máriában, ne vétkezz. Hát nem akként szól az Írás, hogy ar­cod verejtékével turandja a földet? Hát meggátlanád a pa­­­rasztot az írás beteljesítésében? Mi lőne akkor a kilencedből, a tizedből, az úrdolgából, az árendáb­ól, a robotból, a dézs­­mából. A halott nem dolgozik és nem fizet. .. Hehehe ... Csak nyugszik békében, ámen. — És gyémántgyűrűs kezével hatalmas keresztet hányt ma­gára. A nagy nir tekintete megeny­hült. Majd megvonaglott. Lány ment át az úton. Jobbágylány. Éva. A választott bíró lánya. Ahogy járt, hetykén ringtak a mellei. Mind a kettő. Hátul volt neki a tompora, melyen a szoknya jobbra-balra csus­­­szant járás közben, mint lány tomporán a szoknya. Vidáman dalolt széles, de indokolatlan jókedvében. , Ki ez, és mir énekel? — bö­kött feléje hosszú, sárga körmű, s a végén kissé hajlított ujjú­val Kanizsay önagysága. — A bíró lánya, Éva — le­begte a várnagy és ólommá színeződött az ábrázata. — Csapjanak rá huszonötöt — vakkantott a nagyúr — hu­szonötöt a tomporára! Majd megtanulja a beste, mi kell az olvasónak, — és parancsolóan tekintett a hajdúra, aki mellette lovagolt egy kancán. Gyalaji hajduuram, akinek nagyapja még­­ telkes jobbágy volt Mária királynő alatt, majd midőn a lőcsei káptalan kifor­­galta földjéből, beszegődött kommendánsnak egy hetekeal­­jas árendáshoz, elsápadt. Lán­goló tekintete összeakadt a lány riadtan tüzelő tekinteté­vel, és nem mozdult. — Hej, cudar, k­igerjedt pa­rasztja — hördült Kanizsay — szeged Feje itt tessék parancsolatomat? — fordult pal­­losos emberéhez. A pallosos hajdú a nyereg­kápából előrántotta vérfoltos pallosát és megforgatta feje felett. Gyulaji uram elkapta fejét a rettentő csapás elől. — Ne akadékoskodj mán koma — bosszankodott a hóhér — tudod-é hány embert kő még nekem lenyakazni ebben a regényben, így sose futok a végire. Azzal egyetlen suhintással le­metélte Gyulaji uram kobakját, mely messzire pördült az or­szágúton, melynek felvert po­rát a hegyek lágy öléből sze­mérmesen bontakozó meztelen hold ezüstösre csókolta. HAMOS GYÖRGY Ki v­egze, eeee/vr. irta ■ [UNK] Gergely sandor 1950 november A Szovjetunió filmgyáraiban különösen érdekes új filmek egész sora készül. A taskenti filmgyár Tyihonov regényét fil­mesíti meg. gyar Vámbéry A regény a ma­Ármin életéről szól. Vámbéry volt az első euró­pai, aki Taskentbe eljutott. Em­lékére a taskenti múzeumban Vámbéry-szobát rendeztek be. Most ez az új szovjet film is hirdeti majd a kiváló magyar tu­dós nagyságát és­­ a szovjet nép megbecsülését a magyar tu­domány és kultúra iránt. A le­­ningrádi filmstúdióban új színes­filmet forgatnak, Musszorgszkij­­ról, a zseniális orosz zeneszer­zőből. A film főszereplői közül nálunk is közismertek: Orlova és Morozov. Új film készül Glin­­káról, a nagy orosz zeneszerző­ről. A szövegkönyvet Pavlenkó írta, címe: „Dicsőség néked, né­pem!”. Rendezője Alexandrov. „Háborús gyújtogatók” a címe annak a filmnek, amely Dimitrov­­nak a lipcsei per idején vívott hősi harcáról szól. A „Világ lelki­ismerete” című filmet Rom, Sztá­­lin-díjas rendező készíti, Irina Prokorova fizikusnő életéről, tudós szovjet asszony harcáról a a reakciós, idealista filozófia ellen. Zarhi és Hejfic rendezik Anto­nov ,„Lángoló szív” című film­jét. A szövegkönyv az egy­szerű emberek békeharrcáról szól, a film hősnője kolhozparaszt­nő. Elkészültek az odesszai Dinamo-stadionban az új, színes sportfilm, a „Sportbecsület” külső felvételei. A film­ rendezője a Sztálin-díj­as Petrov. Munkáját a legismertebb moszkvai és odesszai labdarúgók segítik. Je­­len­leg a kolhozisták kisinyevi sportversenyéről készülnek fel­vételek. Most forgatják Azsá­­jev: „Távol Moszkvától” című regényének utolsó felvételeit. A Szovjetunió Művészeti Taná­csa filmnek javasolta Babajev­­szikij: ,,Az aranycsillag lo­vagja”, Kornyejcsuk: „Csilla­gok”, Szurov: „Szabad a pálya” című műveit. * A~ A'habaöÁ Turkmen Opera­­ház­ új operát, ralizó toll, be: Sztollár és Beqlr Horsov dogsácr folyója“ című szerze­ményét­ A dalmű arról szól, ho­gyan valósult meg a turk­mén név évszázados álma: a száraz puszták öntözése. * A moszkvai egyetem felhő­­karcolóinak építése befejezéshez közeledik. Már megkezdték a 26. és 27. emelet építését. * A Szovjet Tudományos Aka­démia több, mint ezer tudo­mányos művet adott ki az el­múlt esztendőben. * A lengyel Országos Zenei Fesztivál tömegdal-pályázatára 1400 mű érkezett. * Az ifjúság ku­lt­úr­házat ka­pott Varsóban. A JeuUúrház színháza, novemberben nyit Fagyejev:­­Ifjú gárda­ 1 című művével. A kultúr­házban báb­színház, ének- és zenekar várja a fia­talokat. Olvasótermei kö­zül az egyik a Visztula partján van, nyáron csónakház is lesz mellette. Képzőművészeti mű­terem, vegyi- és élettani labo­ratórium, matematikai és állat­tani tanulmányi termek teszik lehetővé az ifjúság kulturális színvonalának emelését. A kul­­túrházban két könyvtár vám­anyagát korosztályok szerint állították össze. Új kezdemé­nyezés a „mechanikai játéko­kat­ kölcsönző terem“, itt fiatalok kikölcsönzött játékok­­­kal növelhetik­ műszaki tudá­sukat. Másik újítás a mese­­terem­, ahol a hét egyes nagy joii előadóművé­szek ismertetik a lengyel irodalom legszebb meséit. * Bratiszlavában most épül Európa egyik legnagyobb és leg­modernebb rádióállomása. A technikai felszerelés négyféle műsor egyidejű sugárzását teszi lehetővé. A 23 stúdión kívül olyan hangversenytermet is épí­tenek, amely 800­ néző befogadá­sára alkalmas. Az épületet ké­sőbb televíziós stúdiókkal is ki­egészítik. * Gazskovo bulgáriai falu tö­rök nemzetiségű iskoláját Na­zlia Hikmetről, a börtönből nemrég szabadult török forra­dalmár költőről nevezték el­­. Kína­ csancsuni filmstúdiója évente 30 filmet gyárt. A vál­lalatnak több mint ezer dol­gozója van, akiknek 70 szá­zaléka ifjúmunkás. A legújabb kínai játékfilmet, a kínai nép hőstetteit és a szabad munka örömeit megörökítő ,,S~ik­­ráná'-at nagy sikerrel mutat­ták be a Szovjetunióban. Vietnam lakosságának 95 szá­zaléka volt analfabéta 1945-ig. Azóta másfélmillió ember tanult meg írni-olvasni. 54 járásban már egyetlen analfabéta s­incs. Az USA iskoláinak helyzetéről számol be a Ne­­-York Times. Sok esetben raktárhelyiségekben tanítanak, vagy átalakított ga­rázsban, templomok alagsorában, elhagyott padlásokon, magánhá­zak padlásszobáiban. Az egyik középnyugati államban hullaház­ban tanulnak a diákok. Hirtele­­nében 25.000 új tanteremre lenne szükség, 675 millió évi befektetéssel. * A reakciós sajtó az új hollywoodi filmek közül ki­emeli ,,A kötél címűt, amely­­ben fiatal homoszexuális fér­fiak meggyilkolják egyik tár­sukat, tetemét bezárják egy ládába, s az asztal alá tolják. Ugyanezen az asztalon ételeket és ialt szolgálnak fel az áldo­zat szüleinek és menyasszonyá­nak. * Az USA munkaügyi minisz­tériuma nemrégiben a művé­szek csoport­j­ába sorolta a vet­kőző- táncosnőket (strip-teaser), — írja a Weltpresse. Ezeknek a fiatal nőknek az a foglalko­zásuk, hogy teljes öltözetben lépnek fel az éjjeli lokálokban és úgy hagyják el a színpadot, hogy nincs rajtuk 30—40 négy­­zetcentiméternél több textília. Arthur Miller színdarabot írt „Focus” címmel az amerikai új­fasizmusról. Daurius Milhaud, a haladó­­szellemű francia zeneszerző operát komponált Bolivia meg­alapítójáról, Simon Bolivár szabad­sághősről. * New Yorkban másfél éve egy­­folytában adják a „Szibériai rap­­szódiá”-t. A nagy közönség­­sikerre való tekintetnél újabb négy filmszínház tűzte műsorára. * Szlovákiának 1948-ig 359 mo­zija volt s ezek közül is 92 1947­—48-ban épült. Az ötéves terv folyamán Szlovákia évente 104 mozit kap. Az idei évadban már 568 filmszínház működik. * * GENTLEMAN Oly orcátl­an, hogy békéről szaval A békéjének hullaszaga van. Tolvajt kiált a tolvaj s úgy szalad — így harcol ő nagy ENSZ-zászlók alatt. ELLENSEG Arannyal és pénzzel vannak teli a lakásárnak rejtekhelyei, de Békekölcsönt 100 forintot írt csak. Csak épp, mert megtagadni nem meri, csak épp, mert félt, hogy össze ne lapítsad s nyugat felé pislognak szemei. MA DIÓ Kerestem épp a Petőfi-adót. S átszőtte, mint a zárt lakást a pók •— Amerikai, a keresetten, s csak ő ugat dollárhegye ától. De nem soká. Mintegy véletlen — dal harsan, Moszkva hangja szól. A béketábor győzhetetlen! v KÓNYA LAJOS Most ünnepelte fennállásá­nak egyéves évfordulóját. Kína legelterjedtebb folyóirata, marxizmus-lenin­izmus népsze­­­rűsítésével foglalkozó „Tanul­mány". Ez a folyóirat kéthe­tenként egyidejűleg jelenik meg Pek­ingb­en, Sanghajban, Mukdenben és Kantonban. A szerkesztőség százával kapja naponta a leveleket, melyekben az olvasók különböző elméleti kérdéseket tesznek fel. A lap­nak „tanulmányi rovata is van, itt t­anácsadó"­­közöl ma­gyarázatokat a könyvpiacon megjelenő marxista-le­nini­t­a művekhez. A folyóirat rend­szeresen figyelemmel kíséri a tanulmányi mozgalmat az egész országban. * A Román Munkáspárt ál­lami színházat, filmhannoni­­kus zenekart, több tízezer kö­tetes könyvtárat juttatott Sztálin­városnak. A varsói könyvkiadó a shef­­field­i II. Béke Világk­ongres­­­szus alkalmából harmadszor adja­ ki Jan Petersen: „A vú utcánk­” című, az ellenállási harcot bemutató regényét. A művet nemrég Berlin város Goethe díjával tüntették ki. Az új kiadás 75 000 példány­ban jelent meg. Berlinben nagyszabású képző­művészeti kiállítást rendeztek. A sajtó különösen Willy Sitte: „Miénk a jövő” című fametszet­­sorozatáról és Arno Motírnak a dolgozó embert ábrázoló harcai­ról ir nagy elismeréssel. * Nova Hután, a százezres új lengyel szocialista városban már megkezdte működését az első általános iskola, a líceum és a dolgozók esti középisko­lája. A tanulók 95 százaléka munkás- és parasztszárma­­zású­. Irodalmi Ujság A Magyar Írók Szövetségének lapja Megjelenik kéthetenként, csütörtökön. Szerkeszti: Illés Béla. Szerkesztőség: Budapest, VI., Sztálin­ út 101, Telefon: 428—305. Kiadóhivatal és előfizetési osztály, Budapest, VI., Sztálin­ út 25. Telefon: 427—190. Egyes szám ára 1 forint. Előfizetés: egész évre 24 forint, félévre 12 forint, negyedévre 6 forint. Postatakarékpénztári csekkszámla: 61.210. A kiadásért, felel: a Folyóiratkiadó Vállalat vezetője. Nyomatott a Szikra Lapnyomda körforgógépein. Budapest., Vill., József-körút 5. Felelős nyomdavezető: Povárny Jenő.

Next