Irodalmi Ujság, 1951. július-december (2. évfolyam, 14-26. szám)

1951-08-16 / 17. szám

10 Irodalmi Újság 1951 AUGUSZTUS 16. Nemrég jelent meg a Szikra kiadásában „A japán háborús bűnö­sök baktériumpere“ című dokumen­tumgyűjtemény. A könyv az 1949 de­cemberében Habarovszkban lezajlott bírósági tárgyalás anyagát tartalmaz­za. Megrendítő vádirat ez az emberi­ség legelvetemültebb ellenségei: a baktériumfegyver előkészítői és alkal­mazói ellen. Pestisbaktériummal töl­tött repülőbombák és töltőtollak, meg­fertőzött kutak, források, gyilkos „kí­sérletek’“ élő embereket, mérgek ki­próbálása, végtagok lefagyasztása, nagyméretű baktériumháború előkészí­tése — ezek a borzalmak, amelyekről alig másfél esztendő előtt lerántotta a leplet a szovjet igazságszolgáltatás. Az államügyész megállapította: „A japán imperialisták, akárcsak a hitle­risták, az emberiség haladásának szol­gálatára hivatott legkorszerűbb techni­kát borzalmas emberi­tás céljaira használták fel." Az orvosszakértők pe­dig megjegyezték: „Hangsúlyoznunk kell, hogy az alakulatok által termé­szetes környezetben alkalmazott kór­okozók közül némelyeknek megvan az a tulajdonságuk, hogy olyan többé­­kevésbbé állandó fészkeit teremtik meg a járványos betegségeknek, amelyeket a tudomány haladásának eredménye­képpen ma már felszámoltunk, korlátoztunk. A vádlottak ezeket vagy járványfészkeket akarták újból mes­­­terségesen feléleszteni." Az ember olvassa a könyvet, a vádlottak és tanúk vallomásait, ki­hallgatásuk jegyzőkönyveit, írásbeli bizonyítékokat és az elállatiasodott go­nosztevőkön, a magukat „orvostábor­nokoknak“, meg „orvosezredeseknek“ tituláló hóhérokon túl meglátja gyilkosok pokoli rendszerét, az össze­e­függést a pestisbombát robbantó „egészségügyi" katona, a laborató­riumban kísérletező Isii Siró, tömeg­­gyilkos „tudós“, meg a világuralom­ról álmodó ,isteni’“ Hirohito császár és fasiszta bandája, a legmagasabb japán feudális és katonai körökkel összeforrott monopolista egyesülések, az úgynevezett „dzajbacu“ és a ve­lük üzleti kapcsolatban álló amerikai nagytőkések között. Az a vonal, amely Fordtól és a Schroeder bankháztól DuMesen, Schachton és Hitleren ke­resztül Auschwitzba, Majdanekiba ve­zetett, ugyanez vonult Fordtól a Ge­neral Electrictől és a többi amerikai monopóliumtól a japán Micui, Micu­­bisi és más nagyiparosokon és „csá­szárokon" keresztül Isii Síró Mand­zsúriában felállított haláltáboráig. A kettős cél is azonos volt: zsíros üz­let a befektetések után és a Szovjet­unió elleni támadás előkészítése. Mér­hetetlen szenvedéseket zúdítottak az emberiségre, Oradourtól és a többi fel­perzselt francia falutól a Volga part­jáig, Kínától és Koreától Indonéziáig. örök hála és dicsőség a Szovjet Hadseregnek, amely megszabadította a világot a fasiszta gonosztevőktől. Néhány nap múlva, szeptember 2 án lesz hat éve, hogy Sztálin elvtárs tör­ténelmi szavai elhangzottak: „Ma, szeptember 2-án Japán állami és ka­tonai képviselői aláírták a feltétel nél­küli megadásról szóló okiratot ■ ■ világ agressziójának nyugati tűzfész­e­két négy hónappal ezelőtt számodták fel, aminek következtében Németország kénytelen volt letenni a fegyvert. Négy hónappal azután felszámolták a vi­lágagresszió keleti tűzfészkét is, aminek eredményeképpen Japán, Né­metország fő szövetségese, szintért kénytelen volt aláírni a fegyverleté­teli okiratot." 1945. augusztus 8-án a szov­jet kormány bejelentette, hogy a kö­vetkező naptól a Szovjetunió hadiál­lapotban levőnek tekinti magát Ja­pánnal. A Szovjet Hadsereg napok alatt szétzúzta a fasiszta Japán fő­haderejét, a legyőzhetetlennek hirde­tett Kvantung-hadsereget. Jamada tá­­bornok, a szétvert Kva­itung hadsereg volt főparancsnoka a vádlottak pad­ján erről így váltott: „...A­­ szovjet­unió hadbalépése Japán ellen és Szovjet Hadsereg gyors előrenyomu­­­lása Mandzsúria területén, megfosz­tott bennünket annak lehetőségétől, hogy a baktériumfegyvert a Szovjet­unió és más országok ellen alkalmaz­zák .. J­­S megszabadította a gyűlölt fasiszta elnyomástól Korea népét, amely három évtizede, Kínát, amely 1931 óta harcolt szakadatlanul a Ja­pán területrablók ellen, valamint második világháború alatt Japán meg­a­szállás alá került délkeletázsiai né­peket. Pontosan hat év telt el azóta. A világ népei évről évre, hónapról hó­napra világosabban látják, hogy világuralomra törő amerikai imperia­­­listák távolkeleti háborús terveikhez ismét a fasiszta Japánra akarnak támaszkodni, ott akarnak maguknak nemcsak katonai támaszpontokat, ha­nem olcsó fegyvereket és ágyútöltelé­ket biztosítani. Ez a politika együtt jár a békeszerető, demokratikus és független Japán potsdami határozat megteremtését célzó elszabotálásával, a békeszerződés megkötésének meg­hiúsításával és Japán katonai, politi­kai, gazdasági és szellemi leigázásá­val. A JAPÁN KÉRDÉS A japán militarizmus felszá­molása soha nem volt céljuk az amerikai imperialistáknak — mind­össze azt akarták elérni, hogy a ja­­­­pán fasiszta fegyveres erők őket szolgálják. A látszat kedvéért lesze­relt hadsereg helyét példátlanul fel­­duzzasztott és nehéz harci fegyverek­kel felszerelt „rendőrség" foglalta el. 1950 februárjában MacArthur vezér­kara — a Telepress hírügynökség ak­kori jelentése szerint — azt követelte a japán bábkormánytól, hogy 400— 450.000 embert hívjanak be a rendőr­séghez. 1950. végén — a koreai in­tervenciós háború megindulása után — MacArthur vezérkara titkos memo­randumában azt javasolta, hogy a ja­pán kormány a szárazföldi fegyveres erők létszámát egymillió, a hadiflot­táét 500.000 főre emelje. A volt ja­pán fővezérkar hadműveleti osztálya főnökének, Mijadszaki tábornoknak vezetésével 700 volt fasiszta tiszt dol­gozik a cinikusan „Leszerelési Irodá­nak" nevezett szervezetben a japán hadsereg újjászervezésén. MacArthur vezérkara 230 volt magasrangú fa­siszta tisztet küldött Amerikába „szak­­képzettségük fokozására“. „Ontotta“ elnevezéssel már 1948-ban megkezd­ték a japán haditengerészet újjáélesz­tését. A Nippon Times című újság hírt adott arról, hogy amerikai tisztek 1950 áprilisában megkezdték azoknak a ja­pánoknak — elsősorban a volt fa­siszta „halálrepülőknek“’ — a kiképzé­sét, aki­k az USA légierőinek szolgá­latában állnak. Egymás után szaba­­don bocsátják a fasiszta háborús bűnö­söket. Hirohito császár, Isii Siro, baktériumháború megszállott őrültje, a Kitonó és a japán fasiszta uralkodó­­klikk több más vezetője, akikről a ha­­barovszki baktériumper során kiderült, hogy az emberiség elleni legsúlyosabb bűnöket követték el, az amerikaiak kü­lönleges védelmében részesülnek. Az Amerikában folytatott baktériumfegy­verkísérletek és a koreai rablóhábo­rúban ledobott baktériumbombák ad­nak erre magyarázatot... Egész Japánt behálózzák az ame­rikai szárazföldi, tengeri és légihad­erő támaszpontjai. A Korea elleni amerikai agresszió legfőbb ugró­deszkája Japán és a környező szige­tek. Japán egész hadiipara a koreai gyilkos intervenció számára gyártja a fegyvereket. Az Aszahi című reakciós japán lap közölte, hogy Japánban már 1949. végén 301 repülőgépgyár és 178 fegyvergyár működött. A bé­kés ipar termelését azonban — az amerikai exportérdekeknek megfele­lően — szigorúan korlátozták. Ennek következtében Japánnak az USA val folytatott kereskedelemből ez év ele­jén már 800 millió dollár deficitje volt. Az amerikaiak megtiltották párnak például a kereskedelmet J a­­ Kínai Népköztársasággal és arra kötelezték, hogy a­ vasérceit például — amit eddig Kínától tonnánként 10 dollárért kapott — most az USA-tól 25 dollárért vásárolja. A működő japán iparnak több, mint 90 százaléka az amerikai monopóliu­mok ellenőrzése alatt áll, közöttük az olyan hírhedt vállalatok, mint a Kína elleni másfél évtizedes háború nagy rablói: a Micubisi villany- és olajtár­saság, a Nippon Electric, Japán Steel és a többiek. Az új gazdák: az ame­rikai fasizmus leglelkesebb támogató­ja, Ford, az atombombát gyártó Du Pont, az egész kapitalista világot fosz­togató, olajháborúkat kirobbantó Stan­dard Oil stb. Az amerikai tőkebefekte­tés Japánban nyolcvanszorosa az 1936 osnak! Egy ország gátlás nélküli kiárusítását talán egy lakáspolitikus sem vallotta be olyan szégyentelenül, mint Josida japán miniszterelnök, aki ez év április 21-én az oszakai Keres­kedelmi és Iparkamarában kijelentette: „A japán-amerikai gazdasági együtt­működésnek azon kell alapulni, hogy Japán gazdaságának bele kell illesz­kednie Amerikáéba." Mit jelent ez a japán nép számára? Nyomort, fokozott munka­nélküliséget. 1948 tavaszán Draper tábornok, akkori amerikai helyettes hadügyminiszter (a Dilion Read and Company, Japánban is érdekelt ame­rikai mamutbanfk­ embere) megláto­gatta Japánt, ahol a h»iiipir fel­állításáról és az amerikai tőkebefek­tetésekről tárgyalt. Követelte a mun­kásság szakszervezeti és más jogai­nak megnyirbálását és cinikusan ki­jelentette: „Bizonyos számú munkanél­küli mindig kedvez a vállalkozó szel­lemnek.“ Nos, Draper úr elégedett le­het, Japánban ma 18 millió a teljes és részleges munkanélküli. A japán jen árfolyamát az amerikaiak teljesen önkényesen állapítják meg — ezzel is mérhetetlen károkat okoznak a dollgo­zóknak. Az amerikai megszállás kez­detén 1 dollár 15 jent, 1947 ben már 50-et, 1949 ben 360 jent ért. Az élel­miszerek és iparcikkek árai — a mun­kabérrel ellentétben — állandóan emelkednek. A japán kormány 1949 április 16-án kiadott „Fehér könyv“ ben kénytelen volt bevallani, hogy a munkások reálbére a háború előttinek csak 47 százaléka. Azóta a helyzet rosszabbodott. A japán Szakszervezeti Tanács adatai szerint 1951-ben a lét­minimum személyenként 9000 jen, egy háromtagú családnál 18.600 jen — a legmagasabb szakképzettségű munkás azonban csak 8—10.000, a tisztviselők 5500—6000 jent keresnek. A munkaidő a gyárakban 12 —14 óra és havonta csak két pihenőnap van. Az amerikaiak részére dolgozó Asio-hajógyártó üzemben pél­dául csak négy-ötnapos munka után mehetnek haza a munkások. A női- és gyermekmunkások a férfiak éhbéré­nél is jóval kevesebbet kapnak. Hiva­talos statisztikákból ,s kitűnik, hogy 16 millió japánnak egyáltalán nincs lakása. Éjszakánként a tokiói Ueno­­parkban és a poros utcákon tömege­sen alszanak a rongyokba burkoló­zott munkanélküliek. A Jomiuri című polgári újság szerkesztősége nemré­giben levelet kapott egy embertől, amelyben az bejelenti, hogy ha egy héten belül­­ sem tudja adósságait ki­fizetni, kénytelen lesz feleségével együtt öngyilkosságot elkövetni és n­égy gyermekét árván hagyni. Ezért 50.000 jenért rabszolgának ajánlkozik és kéri, segítsenek neki vevőt találni. Ugyanakkor a Jos’di-kormány költségvetés 70 százalékát a hadsereg a újjászervezésére és az amerikaiak ko­reai rablóháborújának támogatására fordítja. A koreai háború kirobbantá­sától 1951 márciusáig az árak 62 szá­zalékkal emelkedtek, a bérek lényegé­ben változatlanok maradtak. Ezt a rablást és háborús kalandor­kodást az amerikai imperialisták és japán bérenceik a haladó erők fék­telen üldözésével és a legvadabb, ame­­rikanizált „kultúrpolitikával“’ igyekez­nek alátámasztani. Terrorral, rendőrsortü­zekkel, jobbolldali szociáldemokraták és más provokátorok bevetésével próbálnak harcolni a hétmillió munkást egyesítő szakszervezetek, az egymillió 200 ezer haladó paraszt­tagot számláló Pa­rasztszövetség és a négymillió békesze­rető, demokratikus fiatalt egyesítő Ha­zafias Front ellen. A háborús gyújto­gatók dühe elsősorban a békéért, de­mokráciáért és függetlenségért folyó harc vezetője, a Japán Kommunista Párt ellen irányul. Sorozatos tám­adá­sokat intéztek a Kommunista Párt he­lyiségei és sajtója ellen és törvényte­len rendőri eljárással próbálják meg­akadályozni a Párt vezetőinek munká­ját. A Kommunista Párt az üldözés ellenére egyre erősödik, az 1950 jú­­ni­usi választásokon, fasiszta rendőr­­terror légkörében, körülbelül három­millió dolgozó szavazott a kommunista képviselőjelöltekre. Milliós tömegek vesznek részt a nyomor és a háborús politikai elleni a sztrájkokban. Japán „kulturális” amerikanizálásá­ról számol be a Novoje Vremja jú­lius 18 i számában A. Rudnyev tokiói levele. Az állami költségvetésnek mindössze négy százalékát fordítják népművelésre. Kevés a pedagógus, ke­vés az iskola — és azok felének sincs helyisége, több mint 7000 osztályt csűrökben, istállókban, vagy más ha­sonló helyeken tanítanak. Az iskola­­épületeket a rendőrségnek álcázott hadsereg kaszárnyáivá alakítják át. A tanítók jelentős része szappanfő­zéssel, cipészettel, vagy más mellék­­foglalkozással próbálja­­ biztosítani megélhetését. Ez év januárjában a fő­városban iskoláslányok előadást ren­deztek, hogy a belépődíjakból fedez­hessék iskolájuk fenntartásának költ­ségeit. A „fizetőképes" közönség meg­jelenése érdekében arra kényszerítet­­ték a lányokat, hogy meztelenül lép­jenek fel. Iskolaköteles korú gyerekek jelentős része egyáltalán nem tud tanulni, a főiskolai hallgatók 70 százaléka va­lamilyen sikálni­ munkával próbálja fenntartani magát. Igen sok diáklány tánciskolákban, amerikai mulatókban tudja csak kenyerét megkeresni. Az iskolai oktatás egyre reakció­sabb lesz — írja Rudnyev. A tanítók között sok a volt fasiszta tiszt. Álta­lában amerikai tankönyvek alapján folyik az oktatás, minden egyes órán dícsérik az „amerikai kultúrát és élet­formát“, az amerikai „segítséget". Féktelen uszítás folyik a Szovjetunió és a népi demokráciák ellen. Az is­kolás fiatalokat a cserkész és más szervezetekben a régi militarista szel­­lemben nevelik. Egész Tokióban csak egy állandó színház- és operatársulat van ezzel szemben minden utcasarkon, a holly­woodi stílust utánzó, erotikus revüket hirdetnek­. A szadista, erkölcsrom­boló amerikai filmek teljesen kiszorí­tották a mozikból a japán filmeket, a milliós példányszámban megjelenő pornográf és bűnügyi ponyvák pedig az igazi irodalmat. Japán amerikanizálásának be­tetőzése kíván lenni az a békeszerző­dés-tervezet, amelyet az amerikai imperialisták két nappal a japán fegy­verletétel hatodik évfordulója után, szeptember 4. és 8. között akarnak San Franciscóban elfogadtatni. Ez a „békeszerződéstervezet“, a jaltai és potsdami határozat durva megsértése: az imperialisták kizárták a békeszer­ződéstervezet előkészítő munkálataiból egész sor olyan országot, amely a ja­pán fasizmus ellen harcolt, közöttük a Szovjetuniót, amely szétverte a japán fasiszta hadsereget. Kizárták a Kínai Népköztársaságot is, holott a kínai nép 1931 óta harcolt a japán hódítók ellen. Trumanék szerették volna suba alatt­i békeszerződéseként szentesíteni tá­­volkeleti agresszív elképzeléseiknek tervezetét. A világ népei azonban lát­ják miről van szó: további bűnbocsá­­nat a katonai és nagyiparos fasiszta háborús főbűnösöknek és a japán fa­siszta hadsereg nyílt újjászervezése. A New York Times Magazine április 15-én nyíltan megírta hogy az USA részéről előkészített béke­szerződéstervezet „arra kényszeríti Japánt, hogy a jelenlegi világkon­­flktus egyik oldalára álljon“. Még világosabban kifejezte ezt Rad­way tábornok, aki a New York Herald Tribune jelentése szerint kijelentette, Japánnak meg kell engedni az újra­­felfegyverzést és 300.000—500.000-es létszámú szárazföldi hadsereg fel­állítását, hogy „fegyveres segítséget" nyújthasson Amerika ázsiai terveinek végrehajtásához. A „békeszerződés“­­tervezet végül az USA „gyámsága” alá szeretné helyezni a Kínához tar­­toz­ó Tajvan és Pescadores szigeteket, az Aleuti és Riukju szigeteket, bizto­sítaná a további amerikai megszál­lást Koreában és Japánban. A Szovjetunió, amely eddig is kö­vetkezetesen harcolt a Kelet népeinek szabadságáért és békéjéért, június 10-i jegyzékében tiltakozott az ame­rikai kormány törvénytelen lépése el­len és követeli a kairói, jaltai és potsdami határozatokon alapuló igaz­ságos békeszerződés megkötését mind­azon államokkal, amelyek harcoltak a japán fasizmus ellen — a békeszerető demokratikus Japán megteremtése ér­dekében. Nem kétséges, hogy a mai helyzet­ben is megtalálja a módot arra, hogy a békét akaró emberiség érdekében folytassa harcát a Távol-Kelet békéjét biztosító igazságos japán békeszerző­désért. Kína, Korea, Vietnam és a Távol­kelet többi hősi népe fényes példák­kal bizonyította be, hogy akar és tud is élni a szabadság lehetőségé­vel, amit a felszabadító Szovjetunió­tól kapott hat esztendővel ezelőtt. És a japán nép sem kíván az amerikai imperialisták rohamcsapata, ágyútöl­­­teléke lenni. Az öt nagyhatalom közötti békeegyezmé­ny megkötését követelő felhívást, a terror ellenére, eddig mintegy egymillió, az összes érdekelt felekkel­­ kötendő igazi japán békeszer­ződés követelését pedig kétmillió ja­pán dolgozó írta alá. A Szovjetunió és a világ bé­két akaró népei őrködnek azon, hogy az imperailisták ne szőhessék — nyíltan, vagy titokban — sem nyu­gaton, sem keleten háborús terveiket Ezt bizonyítja a japán háborús bű­nösök baktériumperének tanulsága is. Erre hívta fel az államügyész a bí­rák — és az egész vil­ág — figyel­mét: „önöknek ítéletükkel nemcsak a bí­róságnak átadott bűnösöket kell szi­gorúan és igazságosan megbüntetniük, nemcsak a japán agresszorok gaztet­teit kell megbélyegezniük. Legyen ez az ítélet félelmetes fi­gyelmeztetés az új világháború gyúj­­togatóinak, akik ugyanolyan kegyet­lenek és ugyanúgy gyűlölik az embe­riséget, mint azok a bűnösök, akik felett Önök ítélkezni fognak. Akik az emberiség ellen irányuló újabb gonosztetteken törik a fejüket és új, tömeges emberirtás céljait szol­gáló eszközöket készítenek, emlékez­zenek arra, hogy a világ nem feled­kezett meg a m­ásodik világháború ta­nulságairól. A világ békéje és biztonsága felett őrt áll a sokmillió egyszerű ember, a nagy Szovjetunió vezette demokratikus tábor. Ez hatalmas és minden akadály fe­­lett győzedelmeskedő erő, amely­ meg tud fékezni és szigorúan meg is tud büntetni minden új háborús gyújtoga­­tót. Harsogjon az önök ítélete, bíró elvtársak, félelmetes, intő szóként!" Nemes László HOWARD FAST ÚJ KÖNYVE a „Peekskill USA" bemutatja az erő­södő amerikai fasizmus egyik legnyíl­tabb megnyilvánulását: az 1949 augusztusában és szeptemberében ki­robbant peekskilli zavargásokat. Pe­ekskill egy New York melletti üdülő­hely, ahol 1949 augusztus 27-én haladó amerikai művészek Paul Robeson rész­vételével nagyszabású szabadtéri hang­­versenyt rendeztek. Az előadást nem tudták megtartani, a fasiszta csőcselék — a rendőrök tevékeny részvételével — megtámadta a közönséget. A négy óra hosszat tartó harcban az Amerikai Légió és más fasiszta szervezetek tag­jai ellen, Howard Fast is részt vett. A támadók fasiszta jelszavakat kiabál­tak, Hitlert éltették és Robeson meg­­lincselését követelték. A haladó művé­szek a fasiszták nyílt fenyegetései el­lenére elhatározták, hogy szeptember 4-én minden körülmények­ között meg­tartják a hangversenyt és Robeson is elvállalta a fellépést. A hangver­senyt 2500 szakszervezeti gárdista őrizete mellett megtartották. Az elő­adásról hazatérőket a fasiszták ismét megtámadták igen sokan megsebesül­tek. A peekskilli eset nemcsak az ame­rikai fasizmus érlelődését mutatta meg, hanem a haladó és békeszerető amerikai tömegek növekvő harci el­szántságát is. EGY „MŰVELT" AMERIKAI KRITIKUS A londoni Daily Express, amely az angol konzervatív párt és egyben a nagytőkések lapja, „American Colo­­urn“ című állandó rovatában is igyek­szik népszerűsíteni kis hírek közlése út­ján az „amerikai életformát”. Hellyel­­közzel azonban olvashatunk ebben rovatban olyan kis híreket is, amelyek a akarva-akaratlanul panaszként hang­zanak amerikai gazdáik felé. A Broadway színházi kritikusai pa­naszolják, hogy nagyon drágán mé­rik a belépőjegyeket Shakespeare és Shaw két művének előadásaira. Arról van szó, hogy decemberben hosszabb vendégszereplésre New Yorkba érke­zik Laurence Olivier és Vivien Leigh, a két kiváló angol színész, hogy el­­játszák az Antonius és Cleopatra és a Caesar és Cleopatra főszerepeit. jobb jegyek árát hét dollár húsz cent­i­ben állapították meg! John Champan, „elsővonalbeli“’ amerikai színikritikus erről úgy emlékezett meg, hogy „miért fizessenek az amerikaiak hét dollár húsz centet ilyen ósdi darabokért, amelyekben egy csomó olasz (!) tá­bornok nyavalyog valami Cleopatra nevű ókori nővel?” MORRISON esete a Pravdával (Gáspár Antal rajza)

Next