Irodalmi Ujság, 1953. január-június (4. évfolyam, 1-13. szám)

1953-01-01 / 1. szám - Devecseri Gábor: A hazaszeretet énekese és katonája (1. oldal) - Jorge Amado, Anna Seghers, Pablo Neruda, Jean-Paul Sartre, Mao Dun, Aragon, Elsa Triolet, Zalamea, Jaroslav Iwaszkiewicz, Konsztantyin Fegyin, Mulk Raj Anand: Felhívás a világ íróihoz (1. oldal) - Kuczka Péter: Mint a harangot (1. oldal)

Barabás Miklós festménye 1848-ból a megyar szabadságira re ví!ágtörténekn-i ieteo­­tőségét: „Emelje ez föl lelkeinket, — Hogy mi vagyunk a lámpafény. — Mely amidőn a többi alszik, — Ég a sötétség éjjelén." Bizakodik ez fcj- forradalmi íölaendülésben: „Elő, elő a zász­lóval kezedben! — Egész Európa teulánad jő: V Te vagy, hazám, most a világ vezére. — hly nagy szerep, milyen lelkesítő!” Ezeket az ifcbbi sorokat már Bem katonájaként, az er­­dVyi győzeimek közepette írja. Ütközetek har­cod harcon krónikása. A közvetlen harcostár­sa «[tettéit az országnak mutatja meg. a „síkra lép Arabs zo! ganépek ’ ’ - nek is. és a jövendőnek is! Andoréveinek kőplató korában az egész or­szága ismerte meg apróra, ezért tudta mindig, mindé egyes verssorában az egész országot megsiz\aliiatni. Ebben az esztendőben pedig, 1848 «eptemberétől 1849 júliusa g, haláláig, kői teszek, intő és gyújtó müve az egész had­­sereggelWazdagodottt. Petőfi bejárta' ezt a sere­get is. Amt régebben az egész ország minden tájairól, Vost a forradalmi hadsereg minden ígységérőkszólhatott úgy, mint aki ai legszemé­­l esebb vaWnást teszi. Ez a 6ereg az ő köl­­t-sz-etébsn lényegéről vall. Nem egv hadsereg, hinem a forfedalmi sereg, Európa hallgatásakor éi> szózat, 1 sötétségben láng. E láng forró­sába csap felénk utolsó nagy mozgósító versé­­bő is, melyben a nvndenütt harcoló költő, szo­­káához híveai\ kétfelé címzi mondanivalóját: az ellenséghezVs a barátokhoz, testvérekhez, bori társakhoz. \ Mi'klós cárnak kezetcsókoló Ferne Józsefhez Ügy szól: „Álkas király, érez­ted hát — Vesztedet, — Az ördögnek, hogy metnentsen. — H.ediad lelkedet.” A nemzet­hez tedig így: „Minden ami szent előliünk, — Kován van, — Ha a világ látnád is meg. — Gyölünk kell e csatákban; — Ha mílljomnak el kd veszni, — Vesszen el! — Ki fogna most fukarodni — Életévei, vérivel?" Azéletével, vérével nem fukarkodó Pe­tőfi éltéből sokat, nagyon sokat tanulhatunk mi tnagyr költők' — s a legtöbbet éppen utolsó észtedéiből, ama!vekben tollal és tettel egy­szerreszolgálta a hazát: Minden költeménye közvean cselekvésre kíván indítani — és ered­ményes címzettek. a feltámadott nép s később a hoinsdek cselekedetein színié hajszálpontosan lemérhő. A „«Nemzeti daJ” nem az első és tá­volról em az utolsó ezek között a versek kö­zött. „tnkei századá”-f nemcsak azért magaisz­­taljas Így méltó eniiléket ál!íbson hazafias cse­­lekedekek, hanem elsősorban azért, hogy pél - dájávalnég sok ilyen századot lelkesítsen azon nali csekedetre. Az olasz segély ellen írt ver­sét mérvvé;etlenül írj.a a legelterjedtebb ti-zen-A HAZASZERETET ÉNEKESE ÉS KATONÁJA Petőfi, a ma már százharmincesztendős, ne­­m mindörökre március költője marad. Csípős jél lobogtatja a zászlókat a házfalakon, s potóiásr», lobogásra biztatja a avasznak még jZesodort apró zászlócskáit:,a rügyöket a bök­ik ágain. Lobogtatja az ünnqtólyre menő isko­­:Sgyerekek hajfürtjeit is. Megyek az éemibe. leiemen kokárda, fejemben vKbkorica Jancsi, .luska, Tün-dérörszág képe. Aj!«:ion a „Talpra magyar” verssorai. Gyerekek, mndenünnen gye­reke^ sietnek a dohos, savanyt<zagú épületek felé. amelyekben a még fürészpaos tornatermek frissem áko t dobogójáról egy-eh fernköit tan­­íéríiú mctidja nekik (és közben «gyárfalán nem gondol rájuk): „Ti vagytok a iölendő”. Petőfi­ről beszél, de a gyerekek nem gridolnaik, nem gondolhatnak rá, mert az igazgat) úr beszéde mélységesen idegen tőle; azt várjlk, mikor me­lleinek már el. s az igazi ünnepéi i ott és sikátor kezdődik, amikor kitódulhatnak Vgre a még csalóka napfénybe. 6 újra Petőfi márciusának szele kap bele a gesztenyeszín -A szőke für­tökbe. De köröskörül sötétség, irda*n sötétség- S ezt a gverekek még nem tudják^ ha érzik sem értik. Ebben az időben, az én isoláséveim, a huszas évek kezdetén. Horthy-Ma\aronszág sűrűsödő sötétségében az, iskolák s At faragták* bemázolták, torzították a szülői házboRgyermek­­szivökiben hozott Petőfi-képet. Nem mi:ha nem szóltak vöina a hazáról. Minduntalan úrról l>e­­széltek. De mélységes-mélyre akartá.dasni. » ásták is az iskolai szónoklatokkal, a Ik ogat ás alattomos munkájával s az irodalmi táraságok, az Akadémia professzorainak körmönfo^t kom­mentárjaival a költő intő szózatát: „Hata csak ott van, hol jog is van. — ő a népnA nincs jogar j Nőttek a gyermekek « egvre iobbVi #r­tették az igazi Petőfinek sötót országban Ízik­rát csiholó szavát. A költő, mint szik! a bőrövbe zárt óriás, döngette a törpe kór falait. IlAyik végső, már a szabadulást jelző döngeíése -felt, ami kotr 1942-ben a> párt legjobb fiai s a íV­­,getienségi Front az ő nevével az ö szobra mi­­lett tüntetett a fasizmus öTtéfíT 0 k^.tkxar»-*­­nak és példájának erejével. De akik vég-kéV szétzúzták a Petőfire is rakott bilincseket, ázol h felszabadító harcosok voltak. Horthy-Magy*J \ ország kényszeredett Petőii-kultuszának önmaA gábó! logikusan következő végső állomása volt' az az istálló, melyet a költő kiskőrösi szirő­­házában a hátráló hitlerfasiszták rendeztek be! S a felszabadított ország felszabadult Petőfi­kul túszának első jelképes és nemcsak jelképes megnyilvánulása vélt az a díszőrség, amelyet ugvanez élőit a nádfedeles ház előtt, még har­cok zajában, a szovjet katonák álltak! A hazá­val, a Petőfi megálmodta' hazával együtt ő maga is, müve is szabad lett. Kerek egy évszázad Petőfi-hamisításának mérges felhőit szétíújla a szabadság lehelefe. Tanulóifjúságunknak már nem kell Petőfi szellemét másutt keresnie, mint eajót közösségében: levegős, világos tantermek tízezré ben a költő valódi képe kél életre. Iro­dalomtörténészeinknek egy évszázad gyalázatos vétkeit jóvátevő munkája egyre tisztább fény­ben mutatja- meg Petőfit, „körálnak bolsevikiát”. S a fel derülő képen egyre erőteljesebb vonások­kal mutatkozik meg Petőfi, a katona, ai hon­védelem költője, a szüntelen cselekvő hazasze­retet költője és harcosa. Nemcsak az a harcos, aki pályája kezdte­­tón. irodalmi küzdelmekben, olyan szívesen fo­lyamodott katonai hasonlatokhoz, aki nem vé letten ül nevezte verseit a szabadságért küzdő „rongyos vltézek”-nek — hanem a valóban harcmezön, napokig tomboló ütközetekben helyt­álló honvédtiszt, Bem hadsegédje, s a felseaba­­dított helységekben Bem forradalmi politikájá­nak részese és végrehajtója. Petőfi számára -a fórradajom és szabadság­­harc ideje a régenáhírott cselekvés esztendeje. Negyven nyolc -negyvenkilencben minden 'tette egv-egy régebbi versének, vagy vers csoport iá­nak téteiét váltja valóra; legtöbb verse válasz is régebbi kérdéseire, folytatásai régi álmainak, de immár a tettek fényében. Ezek a tettek, a forradalmat szervező és a szabadságharc kato­nájaként küzdő Petőfi tettei arra irányulnak, hogy a fórra da lom hadserege erősödjék, egysé­ges és összetartó legyen. Sokszor és joggal ne­vezték kora bolsevikjén a k. . Katonai szervező munkája, katonai pályájának története, Bem melletti küzdelme feljogosít arra is, hogy' kora politikai tisztjének nevezzük. Kora politikát tisztje á. sereg öntudatának, harcos szellemének erősítésében. Akkor-is, amikdr arra van 'szükség, hogy az újoncoknak a szabadságharc célját vi­lágítsa meg és akkor is, amikor arra (mint ezt Illyés „Két férfi” című, Petőfiről és Bemről szóló könyvében szép jelenetben mutatja be), hogy Szászsebesen Bem ingadozó, már-már megfutamodó Észtjeit visszatérítse a becsület útjára Kaíon ikölto'. Csatadaiökat ír. Bem had­seregének kiáltványait fogalmazza. De a forra­dalom zászlaját ekkor is az egész ország elölt emeli magasra. Gyújtó versekkel kíséri az or­szágos eseményeket — és a verseknek erejét megsokszorozza az. hogy aki írja őket. az nem­csak „verseivel csatázik” általában, hanem része van egyes ütközetekben. Aki legelőször közvet­len harcostársait lelkesíti. De legeí'sösorban nemcsak őket, hanem éppen az ő példájuk fel­mutatásává.] az egész hazát — azonnaiii cselek­vésre. S az egész ország, példájával, a hatá­rokon tűt iis, minden népet. Fölismeri és hirdeti egyszótagos népdalsorokban. Azt akartai, bogy maguk a katonák énekeljék s nyomban énekel­jék. De azt is akarta, és elsősorban azt, hogy az egész nemzet hatlja meg költője ajkáról sa­ját sikolyát és harci dalát, a belső bitangok ellen felzengőt, aiz éberségre, helytállásra hívót: „Legyen olyan minden ember, mintha — Zrínyi Miklós unokája volna, ■— Harcoljon úgy min­den ember mintha — Egyedül rá támaszkod­nék honja!” „A nemzethez” című költemény minden szakasza világító példája annak, hogyan hív fői; a költő messzeható hangon a veszélyek föl ismerésére és a velük szembeni elszánt helyt­áll ásira — és hogyan ad egyben erőt ehhez » helytálláshoz ai jelen legdöntőbb kérdésének föl­tevésével és a hősi múlt megelevenítésével. Petőfi minden gondolatát és csele­kedetét a haza szolgálatába ádítatta: ..Haza és szabadság, ez cl két szó, melyet — Először tanuljon dajkától a gyermek, — Es ha a csa­tában a halál eléri. — Utószor e két szót mondja ki a férfi!" A költő, akinek hazaszere­tete egy a népek feltámadott tengerének szere­­tetévei, még „álmaiban” is „.rabnemzetek bi­lincseit tördeli”. Jelleméből következik, hogy ő, aki arról írt, hogy szerelméért aiz életet, sza­badságért szerelmét kész föláldozni, ilyen vá­laszút elé soha nem kerülhetett. Nemcsak a for­radalom zászlaját varró feleségéhez címzett ' verse beszél erről, nemcsak a szereimet és hon­szerelmet együtt árasztó sorai, naplójegyzetei. Régebbi verseiben sem véletlenül állítja egymás me! é a kettő képét és foglalja n zsarnokságon erőt vevő emberiség harcainak keretéibe: Egyik kezemben édes szenderqdm Szelídeden hullámzó kebele. Másik kezemben imakönyvem: a Szabadsáqháborúk története! Vérpanoráma leng elö'.tem H, A jövendő kor jelenései. Saját vérök tavába fúlanak bé A. szab-ídsármak eHm?ér;ei! Eqy kis mennydörgés szivem dobogása. S villámok futnak által fejemen, S keblemre hajtva fejecskéjét, alszik Kis feleségem mélyen, csendesen, A Petőfi-megálmodta hazában élő és író magyar költőnek alig lehet olyan kérdése, amelyre ő a maiga példájával ne adna meg­fejthető feleletet. Milyen hatalmasan felel az ő hangja évszázadnyi távolból is. ha töprengés­ről, öramarcangolásrót kérdjük! Hclgvan törpül el élete példája előtt, cselekvő esztendei előtt magai a kérdés is! Hazát teremteni. a haza teremtésében és védelmében résztvenmi —- így hangzik Petőfi parancsa mai is, hozzánk, mai magyar költőkhöz. Mi felett töprenghetünk, mi foglalkoztat? Hallgassuk őt: „Miért kísérsz minden lépten-nyomon. — Te munkás hazasze­retet? ... — Ügy is tátlak, ha behunyom sze­memSzerelmi vallomás ez! A honszerelern, Petőfi 6ohanemalvó múzsája, súg ars poeticát a mai magyar költőknek, akik gyermekkori márciusok és januárok felemás Petőfi-ünnepélyei mellett immár arra emlékezhetnek: hogyan be­szél róla és hogyan követi őt a kulturális for­radalmában is győzelmes ország; hogyan sza­valják és .vallják őt magukénak is a költő á-i­mainak első valóraváltói, ai szovjet emberek; hógvan folyik egymásba jelképesen a Rákosi- és Gottwald-kép közötti Petőfi-arckép alatt két nemzet zászlajának vörös csíkja; és hogyan hangzik e] a segesvári csatatéren a Petőfire em­lékező magyar dolgozók ajkáról románul, a ro­mánokéról magyarul Petőfi örökségének élte­tése. S akik elé egv, a János vitéz Tündérorszá­­gánál szebbé épülő éber és harccfe ország tűzi a növekvő feladatokat. Petőfi március szabad­ságához a nagy nap estéjén így fordult napló­jában: „Jó éjszakát. szép csecsemő... nem kívánom, hogy ne találkozzál vészekkel pályá­don, mert az örökké nyugodt élet félhalál, de legyen mindig férfierőd a vészeken diadalmas­kodni! ... ha elalszom, jelenj meg álmaimban úgy a milyen leszesz férfikorodban, a ini:yen nagynak ragyogónak,. a világfái tiszleltnek én reméllek!” A százharmincéves Petőfi serkentő öröksége mai magyar költők számára: a boldo­gító gond. hogy hozzá méltóan szóljunk a talpraállt nemzethez s e nemzet nevében min­den néphez. Hc'gv egységes elv., harcot vívjunk együtt, nemcsak az elnyomók, a népnyúzók el­len, hanem a tétovázók, a meghátrá’ók, a lom hák ellen is. Hogy a házát úgy szeressük mini ő: megismerve és serkentve. Hogy „Zrínyi Mik­lós unokájává” tehessük minden harcosát, s Petőfi megbélvegezte „koronás haramiák” utó­daival, a vérengző tőkés imperialistákkal szem­ben. Hogy vészeken diadalmaskodó erejét szívé­ből sarjadó versek is növelhessék a békéért ví­vott gyönyörű küzdelemben, Petőfi márciusának férfikor áb'án, Felhívás a világ íróihoz Mi — a következő nemzetek ír«*: Albánia, Anglia, Argentina, Ausztrália; Ausztria, Belgium, Bolivia. Brazilja, Bulgária, Bur­ma, Csehszlovákia, Csile, Egyiptom, Equádor, Fi- 1 ip.pl-szigetek, Finnország, Franciaország, Gö­rögország. Haiti. Hollandia, India, Irak, Izrael, Jama:ka, Kína, Kolumbia. Korea, Kuba. Len­gyelország, Magyarország, Mexiko, Mongol Népköztársaság, Németország. Olaszország, Románia, Spanyolország. Svájc, Svédország. San- Domingo, Szovjetunió, Thai-föld, Uruguay, Ve­nezuela, akik összegyűltünk Becsben a Népek Békekon­gresszusára, felemeljük szavunkat! Mi, akik hiszünk az írott szó hatalmában, akik­nek az a mesterségünk, hogy tanúságot tegyünk önmagunk és mindazok előtt, akik hozzánk ha­sonlóak, az igazságról — elhatároztuk, hogy minden művünket békeakaratunk szószólójává tesszük, és kijelentjük, hogy harcolni fogunk a háború e’len írásainkkal. Hogyan és milyen mértékben, art kiki maga döntse el. Ámde túl a vallási, filozófiai, politikai és irodalmi néze­teink különbözőségén, mindnyájan egyek va­gyunk abban, hogy leleplezzük a háború előké­szítőit bármilyen álarc mögé rejtőzzenek is, s még ha az irodalomban bújnak meg, akkor is, — és egyek vagyunk abban, hogy tanúskodjunk a szenvedőkről, s hogy megmutatjuk a béke út­ját, hogy megerősödjék hitünk az emberben. Tiszta szívvel reméljük, hogy ez a határozat visszhangra lel majd más íróknál is. szerte az egész világón. javasoljuk: 1. Olyan kezdeményező nemzeti bizottságok szervezését, amelyek előkészítenék az írók nemzetközi találkozóját; 2. írók utazásainak szervezését, amelyekből a béke* megtartásáért küzdő művek születhetnek; 3. olyan írók találkozóit, akik előbbrevihetik a népek kölcsönös megértésének ügyét; 4. írók együttműködését — amennyire lehető­ségeinktől telik — avégre, hogy kicserélhessük és terjeszthessük minden országban a békét szolgáló írásokat, s azokat megjelentessük a különböző országok irodalmi lapjaiban. A kongresszuson részvevő százhárom író ne­vében: JORGE AMADO, ANNA SEGHERS, PABLO NERUDA, JEAN-PAUL SARTRE, MAO DUN. ARAGON, ELSA TRIOLET, ZALAMEA. JA­­ROSLAV IWASZK1EWTCZ. K0SZTANTY1N FEGYIN, MULK RAJ ANAND. Devecseri Gábor} Kiozka Péter: MINT A HARANGOT Mint a harangot súlyos nyelve, döngeti mellemet szivem; daloló bronzként, fölserkenve népem igazát hirdetem, ezét a drága, barna népét, mely évek felhői alatt szántott, vetett, ontotta vérét, verítékét s a dalokat. Túrta a földet és a bányái, szüli és siratott gyermeket, nehéz jég verte el kalászát, harc ölt le nemzedékeket; de hogyha Dózsát tüzes trónon ölték meg az ordas urak, lecsöppent vére csoda-módon termett ezer Dózsa-íiat. Golyó hiába ritkította, mindig tömött fal volt a sor, s a lakatlanná perzselt puszta benépesült mindannyiszor. Mikor hazája földjén vérzett, vagy idegenben bujdosott, választott csillagára nézett, és ez a Hadak EJtja volt. Hadsereg! Szabad népünk kardja, békevágy s erő gyermeke, állj a végeken magasodva, és, ki szóból nem értene, és fegyvert szorítana ökle, hogy megtámadja e hazát, annak, aki hazánkra törne, add a fegyverek válaszát. IV. ÉVFOLYAM. 1. SZÁM. I

Next

Regisztráció Regisztráció
/
Oldalképek
Tartalomjegyzék