Irodalmi Ujság, 1955. január-június (6. évfolyam, 1-26. szám)

1955-01-29 / 5. szám - Mátyás Ferenc: Emlékezés • vers (2. oldal) - Veres Péter: Irodalmunk és az ifjúság - Veres Péter nyilatkozata (2. oldal) - Köllő Miklós: A hegyi tó titka - Új szovjet ifjúsági film • A hét filmjei • Vaktony Ananján: A Szevan partjainál, forgatóköny Erzenkján és Avaneszova: A hegyi tót titka. Rendező: Alexander Rou (2. oldal)

2 A magyar könyvkiadás 1955. évi tervéből két esztendő alatt közel háromszorosára emelkedett a szépirodalmi és ifjúsági művek kiadására fordítandó papírmennyiség. Míg 1953-ban 940 tonna papír állott a három, szépirodalmi művek kiadásával foglalkozó kiadó rendelkezésére, az idén 2500 tonna papírt kapnak a szépirodalmi könyvkiadók. * Az Olcsó Könyvtár hatalmas sikere új könyvsorozatok megjelentetésére buzdította könyvkiadóinkat. Rövidesen megindul a Szikra kiadásában az Érdekes Könyvek sorozat, amely riportokat, élményszerű írásokat, dokumentumanyagokat tartalmaz. Az Írószövetség könyvkiadója, a „Magvető“ Vidám Könyvek címmel indít új könyvsorozatot. A világirodalom humoros alkotásai mellett Bárány Tamás és Kolozsvári Grandpierre Emil új, vidám regénye és több új humoreszk-kötet szerepel a sorozat tervében.• A szép könyvek iránti igény kielégítésére tovább folytatja a Szépirodalmi Könyvkiadó a bibliapapiros klasszikus sorozatot. Az idén Balassi Bálint, Csokonai Vitéz Mihály és Arany János művei kerülnek kiadásra. A magyar klasszikusok olcsó kiadásában 90 000 példányban adják ki Petőfi összes költeményeit, 15 forintos áron. Ady és József Attila költeményei 50—50 000 példányban jelennek meg. * Több új magyar könyv szerepel a kiadók idei tervében. Az 1954. évi 82 új eredeti alkotással szemben, az idei tervek 102 új magyar mű megjelenését ígérik.• Pécs, Szeged és Debrecen újonnan alakult könyvkiadója összesen 30 kiadványt jelentet meg 1955-ben, elsősorban a helyi írók műveiből. * Olcsóbban és nagyobb példányszámban jelennek meg a jövő esztendőben az Akadémiai Könyvkiadó szélesebb nyilvánosságra igényt tartó kiadványai, elsősorban a szövegkritikai kiadások. Megkezdődnek 1955-ben a nagy Magyar Mezőgazdasági Enciklopédia szerkesztésének előkészületei. • 1955-ben is tervbe vette a Művelt Nép Könyvkiadó az új magyar irodalomtörténeti kézikönyv kiadását. Reméljük, az idén már teljesítik a szerzők vállalt kötelezettségeiket és valóban eljut az olvasókhoz az anynyira várt új irodalomtörténet! Olcsó kéziszótárak és gyakorlati nyelvkönyvek kiadását vette tervbe 1955-re a Tankönyvkiadó. A kéziszótárak szerkesztői az egyes nyelvek legkiválóbb szakértői, az akadémiai szótárak összeállítói. * „Útleírás renaissance” várható az új esztendőben. A kiadásra kerülő útirajzok egy része az Olcsó Könyvtár keretében jelenik meg, másrésze az Ifjúsági Könyvkiadó tervében szerepel.* A legutóbbi ifjúsági irodalmi pályázat sikere alapján úttörőknek és kispajtásoknak szóló művek megírására hirdet pályázatot az idén az Ifjúsági Könyvkiadó és a Népművelési Minisztérium. A gyermekek verskultúrájának fejlesztését segíti elő az 1955-ben meginduló „Magyar költészet gyöngyszemei” című könyvsorozat, amely legnagyobbjaink válogatott verseit adja a gyermekolvasók kezébe. • Érdekességek az Ifjúsági Könyvkiadó 1955. évi tervéből. Felszabadulásunk 10-ik évfordulója alkalmából kezdi meg a könyvkiadó Móra Ferenc válogatott ifjúsági műveinek kiadását. A sorozat tíz kötetből áll. „Nagy magyarok a holnap magyarságáért” címmel cikkgyűjteményt tervez az Ifjúsági Kiadó. Az ifjúsági politikai irodalom köréből Máté Györgynek a kommunista erkölcsről írott levélgyűjteménye és az európai ellenállók búcsúleveleinek kiadása ígérkezik legérdekesebbnek.• Fiatal írók és költők első könyveikkel jelentkeznek 1955-ben a ,.Magvetődnél. Kiadásra kerül a többi között Fodor András, Váczi Mihály, Győre Imre, István Marián és Takács Imre verskötete, Sántha Ferenc és Szabó István első novellagyűjteménye.• A magyar könyvkiadás idei tervét ismertető sajtóértekezletén egy újságírónő felvetette a jogos kérdést: mi az oka annak, hogy a külföldi könyvek kiadására kijelölt könyvkiadó továbbra is az Új Magyar Könyvkiadó nevet viseli? A Kiadói Főigazgatóság válasza szerint ez a név nem fedi ugyan a valóságot, de a kiadó, múltjának, folytonosságának védelmében ragaszkodik hozzá. Bízunk benne, hogy 1955-ben, ennyi szép terv megvalósítása során mégis sor kerül a névváltoztatásra! (Folytatás az 1. oldalról.) igazabb világba. Abba, amelyet a Konstancinápolyban jövendölt meg a költő. Egységes ez a költői világ s így mélyül tovább 1795 után is. A Konstantinápolyi, a teljes Eszvér az Atomot, a Marosvásárhelyi gondolatokat s annyi más nagy versét nem olvashatta közönség: nem jelentek meg. S az európai műveltségű, zseniális költő most nádasházakba szorul, a feledés partjaira. Vándorbotot vesz kezébe, „az ország szegénye” lesz, hogy „falunként élődjön tudós koldulással". Mert a kollégium, miután fölnevelte, kivetette magából fiát. A fegyelmezetlen, a teológia ellen tiltakozó, a szabadon nevelő, a természettudós, a vaskalapos társaságokat kerülő és gúnyoló poéta már nem a kollégium, hanem a társadalom ellen lázadozott s a kollégium csak 1795 ítéletét foganatosította: kiverte falai közül azt, aki úgyis túlnőtt rajta. Lie spálásan törés volt 1795, de nem költészetében. Eszméjét, emberségét, poétikájának alapelveit nem tagadta meg sohasem. 1795 előtti és utáni költészete egy nagy egységbe épül. Sőt, a szerencsétlen pályatörés következtében teljesül ki őbenne a felvilágosodás népi alapú költészete. Életpályájamegtörött, mert diploma, mecénás, ajánlás és lehetőségek nélkül indulhatott a semmibe, egy olyan országba, ahol a szabad szónak, szabad gondolatnak még az árnyékát is üldözték, ahonnan minden valamire való írót kipusztítottak vagy eltávolítottak. De még inkább törést jelentett az új életmód: egyszerre a vándorpoéta ekkor már szokatlan, századokkal előbbi életformájába zuhant vissza. De nem ez a szenvedésekkel, nyomorgással teli élet tette-e őt népének sorstársává? Tudta-e Petőfiig, — aki szintén alászállt ebbe a nyomorba — akárki is visszaadni úgy a nép örömét, mint Csokonai a Parasztdalban, s a nép fájdalmát, mint ő a Szegény Zsuzsiban? Nem gyöngült felvilágosult világnézete. A nép érdekében írta a Jövendölést az első oskolásróla Somogyban, tovább akart élni — a lenagyobb csalódás után is — Rousseauval a természet ölén. A Lilla-dalokban megírt nagy szerelem eszmei jelentése a dunántúli barangolásban tisztázódott. Egyidőben s elválaszthatatlanul népiességének letisztulásával. A nép örömébe és fájdalmába rejtőző érzelmei felszabadulnak a provincializmus lehúzó kötelékeiből, mert a helyi különbözéseken túl szélesebb egységét fedezi fel a dolgozó nép alakjainak, érzelmeinek, törekvéseinek. Először kiáltja oda a magyar literátoroknak: a haladó külföldi minták mellett fedezzék fel nemzetüket, a népet is. Fedezzék fel a „rabotázó együgyű magyar“, a „danoló falusi leány“, „a jámbor puttonos“ életében. Nem kuriózumkép, hanem a legnagyobb szépirodalmi vállalkozások méltó alapjaként. Az az ígéretes vita, melyet a Tempefőiben hallottunk népmese és szépirodalom viszonyáról, eldőlt: a századforduló Csokonaijának költészetében először egyesül magas művészi fokon az egyéni líra s a népköltői magatartás, forr össze a haladó eszmék művelt poézise a népköltészet tartalmi-formai készletével. Patriarchális népszemléletének minden maradványa elégett parasztian plebejus léte nyomorában, s minden idilljét — ha ugyan volt még benne — széttépte a szerelmi csalódás. Úgy írhatott már Szegény Zsuzsiról, akárcsak szegény önmagáról. Ugyanaz a társadalom ragadta el Zsuzsitól szerelmét, tőle Lillát. Érzelmi azonosulása az egész nép fájdalmát daloló parasztlánnyal most a legmélyebb: ezen a köznéni érzelmen belül, mint legsajátabbjában működik észrevétlen a nagy, művelt költő alakító ereje. S hiány remek vers tanúskodik még erről a tökéletes azonosulásról. A Csikóbőrös kulacs s a Parasztdal irodalmunk legkeserűbb kritikusát, a Csokonaival harcban álló Kölcseyt is lefegyverezte. A Lilla-ciklusban élte át újra egész szerelmi históriáját, a rokokóversek rétegéből — melyet játékos kezdetül tett előre ifjúsága terméséből — a tragikus összeomlásig. Groteszk, vidékiességet csúfoló komédiáival, még szatírikusabb ízű komikus eposzával, a groteszk módon megújuló Dorottya kisasszony históriájával egyidőben alakultak azok a versei, amelyekből ciklus készült, csak hazatérése után, megint Debrecenben (1802). Szerelmi csalódásának lírájában társadalmi kivetettségének fájdalma visszhangzik s a vád az elnyomatás ellen. A szerelmes érzelem csak úgy sugározza magából a gazdag emberi tartalmakat: a békés alkotómunka vágyát, a barátság érzelmét, a dolgozók hazájának sorsa fölötti aggodalmát, a költészet vigasztaló szépségének, halhatatlanító menedékének hitét. S a Tihanyi echóhoz és a Pillangóhoz írott verse már túl is mutat a poétai románon. A Tihanyi echóhoz-nak hatodik versszakában lezárul a szerelmi história, kikristályosodó értelme már az ember és a polgár boldogságát tovább kereső költő útjára világít, a természet magányára, ahol Rousseauval kezében, paraszti környezetben él. Az ember és polgár vallomása azután — a Pillangóházban a költői halhatatlanság sejtelmében teljesül ki. Gyalog vándorolt végig az országon, Somogyból Debrecenig. „E kenyér sík óceánja... Poétája sorsát szánja És susog kínjairól“ — vallotta alföldi vándorútján hovatartozásáról: tudta,hogy csak e végtelen puszta paraszti szegénysége érti szavát. Hátralévő idejét — reménytelen álláskeresés, műveinek rendezgetése közben — rohamosan elfogyasztja a betegség. Más sírjánál elmondott hatalmas filozófiai költeménye méltó lezárása életművének: kóbor poéta-élete fölé most is az emberi lét „végső" kérdéseinek felvilágosult, materialista filozófusa magasodik. „Komor hazában való remete lakásának keserűségét panaszolta utolsó levelében, néhány nappal halála előtt. Csak a mi időnkben, az ő jövendölte boldog korban szűnt meg hazájának komorsága, költözött Csokonai költészete mindenki szívébe: életének, művének értelme így vált teljessé. Szauder József (kA Irodalmi Újság Mátyás Ferenc Emlékezés Ti még kapával, bokrot púpolon igazgatjátok a hon ügyét, e hely kedves, viszitek a tököt, a szekér teli vágyamnál tér meg, ne legyen Magyarországon senki se szegény. Amit öt holdon vagy már a közös portán termeltek zsengve a rótt nyarakon, vagy ha jön a nagy kemény télidő, ti úgy kíméltek erőt, százszor születik bennetek remény. Híre sincs már a grófnak, vadona szétfutott, elhullt, cselédólba bújt, az ispán úr is, mint kóbor cigány, ha rásüt a nap, árnyékba lapult, onnan lesi, hol van árny a tanyán. S lesked velük e megbolydult világ, ágyú szája tátong Palya reád, s rád Ferke sógor, aki csak előbb hánytad tűzbe a katonaruhát, hogy ne legyen e rongy a szemfedőd. A kazalig szállt le az ég, tudom, akkor reggel, hogy átlőtték szívét Gyulának, s vitték fölakasztani Vencelt is, aki — mondták — szökevény, nem akarta a gulyát hajtani. Sági Lukács, meg te Gergely Balázs vissza se jöttél, rekvirált lovon küldtek halálba, most is nagy a gyász, számon tartja még mind a sok rokon halálotokat, s mennyi a hiány. Hányszor keserű még a szánk, ha ők vetődnek szóba, de istentelen volt az a világ, minden összedőlt vastalnuk alatt, nem volt kegyelem midőn ránk gázolt a Wehrmacht erőd. Csak puszta bogáncs fedi hantjukat, felejthetik-e? mind csak nő a vád. Palya sógor, szólj, Ferke, ha beszélsz, mondd el, hogy tudjon róluk a világ, ne hagyd te se, hogy ránk törjön a vész. Irodalmunk — Veres Péter A Szabad Ifjúság múlt heti vasárnapi száma közölte Veres Péter cikkét az ifjúság irodalmi neveléséről. Ez a kérdés ma mindannyiunkat különösen érdekel, hiszen ha céltudatos, nevelő szándékú irodalmat akarunk teremteni, tisztában kell lennünk azzal is, milyen legyen ez részleteiben is. S ahogy már szinte megszokott dolog, Veres Péter most is az elsők közt és az ifjúság nyilatkozata nyúlt a kérdéshez s elemezte végig az irodalom kollektivista nevelő szerepét. A cikkében felsorolt nevek és művek azonban sokakat nem nyugtattak meg. Sokan a magyar irodalom leszűkítésének érezték. Elmondtuk ezt Veres Péternek s megkérdeztük tőle: mi a véleménye az ellenvetésekről? Válaszát itt közöljük: "S Már az is jellemző, hogy ezt a kérdést egyáltalán fel kellett vetni. Ez is bizonyítja, menynyire igazam volt a kérdéses felszólalásban, amikor azt mondtam, hogy „elmulasztjuk ezeknek a könyveknek — értve a kollektivista világfelfogásra nevelő könyveknek — a helyes értelmezését.“ Nos, hogy ezt az értelmezést elősegítsem, most teszem hozzá, hogy én nem általában a szocialista irodalomról, sőt nem is a szocialista építés irodalmáról, hanem — idézem: „a kollektivista erkölcsi magatartást, életfelfogást és ízlést sugalló irodalomról szóltam. De még abban sem mindarról , ami van, hanem főleg csak arról, ami ■hiányzik a DISZ nevelőmunkájából. Nem a magyar irodalom, még csak nem is a szocialista irodalom, avagy pláne a forradalmi osztályharcos irodalom névsorolvasását végeztem el, mert akkor Déry Tibor, Rideg Sándor, Illés Béla, Gergely Sándor és még nagyon sokan, köztük nem utolsósorban Kassák Lajos, joggal üthetnének a fejemre, hogy micsoda irodalomtörténethamisítást művelek és itt. De nemcsak ők, hanem másik felől Tamási Áron is, akitől éppen tavaly jelent meg a nemzeti közösség szabadságharcának kis apoteózisa, a Hazai tükör. De ugyanezt mondhat- Azért, mert ami igaz, igaz, a Pálná Illyés Gyula, akinek a Petőfije utcai fiúk sikerének a titka nemről, Dózsájáról, Fáklyalángjáról — csak a hiteles élményszerűség, haegyebekről nem is szólva — ugyan nem a gyermeki közösségi élet szépcsak nem beszéltem, pedig ezek nemsége, költészete és hősiessége. Pedig kisebb művek, mint amelyeket em a szocialista világnézet tudatossága letettem. Hát Szabó Pál, aki melles- még hiányzik belőle, leg, mellettem ült a kérdéses anké- Nincs itt hely és idő arra, hogy tán, nem reklamálhatná, mi van az végigelemezzem az egész magyar iro- Uj földdel, a Darázsfészekkel és a dalmat, de ez nem is az én dolgom, szovjet utinaplóval. És így sorolhat- mert magam is író lévén, tele vonám fel a fiatalabb írók egész légyek szubjektív ítéletekkel és elfogióját is, akik érdemes könyveket gultságokkal, hanem ez a magyar írtak az osztályharcról és a szociokritika és a magyar kultúrpolitika lista építésről. De — ismétlem — és népművelés dolga volna. Én csak én csak arról szóltam, ami hiány- fel akartam hívni a DISZ figyelmét zik. arra, hogy hiába hadakozik szóla-És hogy ez nem utólagos magyarokkal az ifjúság individualista hivázkodás, legyen arra bizonyság, bár és erkölcsi felelőtsensége ellen, hogy a saját könyveim között sem ha az irodalmat s abban is a nememlítettem sem az ukrajnai útizeti-közösségi és a kollektivista sónaplót, sem a sokat vitatott Almás- gallatú irodalmat nem hívja teljekertet. Miért? Mert ezek mozgalmisebb skálájában segítségül. Mondjellegű írások és inkább csak hatjam-e, hogy a kollektivizmus nemcélnak a szocializmusért, mintsem csak társas termelés, hanem van epikusan ábrázolnák a közösségi annak „ethosz“-a, vagyis erkölcsiséglet és a társas munka magasabb-ge és költészete is? És aki ezt nem rendűségét, szépségét és költészetét, ismeri fel a művekben, az nem tud Pedig erre is szükség van a nevelés- nevelni sem! És, hogy miért nem ben, követi , a DISZ az irodalom ismere Ugyanebből az okból Csokonainak, tében ésszerettében is a Komszo- Petőfinek és József Attilának csak"Ifjét haspromártybit? néhány versét említem, pedig" nyíl "Mielőtt hát tovább vitáznánk a vánvaló, hogy a három költő egész kérdésről, meg kell csak nézni az életműve, nemcsak haladó, hanem elmúlt évekről a DISZ általános külforradalmi is. Többi nagy költőnk túlmunkáját, meg kell nézni a ről meg egy szót se szólok. Miért könyvtárait és meg kell nézni a nem? DISZ-lapok irodalmi és kritikai És miért említem a Pál utcai munkásságát és meg kell nézni az fiúkat, holott nyilvánvaló, hogy Mór Ifjúsági Könyvkiadó kiadványait és Pár Ferenc nem az az író, akinek példányszámait, az életművétől én el lennék ragad- Beszéljenek a művek és beszéljetatva?nek a számok! A HÉT FILMJEI______ A HEGYI TÓ TITKA | / — Új szovjet ifjúsági film — 0angulatos, líraian szép alkonyati életképpel kezdődik a film. A Szevan tó partján sziklák tövében, szabad tűzön hallevest főz az öreg Aszatur apó. Körölötte csillogó fekete szemű iskolásgyerekek üldögélnek. Erzenkján és Avaneszova forgatókönyve érdekes, izgalmas, a népmesék hangulatát árasztó történetet kerekített Vaktony Ananján: A Szevan partjainál című elbeszéléséből. Aszatur apó mesél a köréje húzódó fiúknak a gyönyörű Szevan tó titkáról. Meséjében a természet félelmetes zsarnokként, ijesztő fantasztikus képekben jelenik meg a gyermekek felizgatott képzeletében. A sziklás, kietlen vízben szegény kolhoz gyermeklakói előtt a mese nyomán csodás gazdagságú, virágos táj bontakozik ki. Az operatőrök, Jerzinkjan és Kocsarjan művészi képeikben valóban a táj, a dús növényzet, virágok mesébe illő szépségeinek s a borzongást keltő, félelmetességű hatalmas sziklaszörnyek világába viszi a nézőt. A szépség igézetében hallgatjuk a virágok között lépkedő, szép örmény leány dalát, s a mesét hallgató gyermekek pillanatnyi riadtságával értesülünk a merész lány, s az egész környező vidék tragikus sorsáról. A sziklaszörnyek birodalmába belépő leány bezárul a sziklák közé és a lánnyal együtt elzárják a sziklák a környéket vízzel tápláló forrást is. És vége a mesének. Szomorkás, fakó színekben térnek vissza a valóság képei, kiszikkadt földek, csenevész növényzet, kígyólakta, kietlen sziklák vidéke tárul újra elénk, öregapó meséje nyomán, de a maguk esze szerint indulnak el megfejteni a nagy titkot, hová tűnhetett el az életet jelentő víz miből táplálkozik a hatalmas Szevan tó, amely a falujuk alatti völgyben terül el. Mi a titka ennek a tónak? Csupa reális, úgy is mondhatnám, gazdasági kérdés, hiszen a gazdagabb, boldogabb élet lehetősége függ a titok megfejtésétől. A film kezdeti mesehangulata mégsem törik meg. A titkot kutató gyermeki fantázia megkapó romantikája a mesevilágnál is gazdagabb, titokzatosabb valóság képei frissen tartják a mesehangulatot. Izgalmas jelenetek után megoldódik a rejtély. A Szevan tavat tápláló sziklák alatti folyosókon bujkáló patak útjából kirobbantják az egykori földrengés következtében keletkezett * szikla-akadályt — kiszabadítják a Zengezur sziklák rabságából, s a Dali-Dangh folyó kiszáradt medrébe terelik a csillogó, éltető vizet. Persze a gyermekek nem egyedül hajtják végre ezt a természetátalakítást. Geológusok, szovjet tudósok állnak a kutatások élén, hogy megtörjék a mindenhatónak hitt, a falu öregjeiben babonás félelmet ébresztő természet erejét. A film rendezője Alexander Rou jó munkát végzett. A film alapjául szolgáló elbeszélés minden erényét, szépségét igyekezett felszínre hozni. A film ritmusát csak az bontja meg olykor-olykor, hogy Rou nem tudott megszabadulni az elbeszélés epikai kötöttségétől, itt-ott zsúfolt, vontatott a film. A tanító alakjának túlságosan didaktikus jellege is általában elüt a film alaphangjától. A színészi teljesítmények sorában első hely illeti a gyermekszereplőket. Megkapóan szép az örmény népdalok motívumaira támaszkodó kísérő zene is. Köllő Miklós 1953 január 29.